Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-09 / 36. szám

Baromfitenyésztéssel kísérleteznek Sárga Plyniúth jérce négy hónapos korában Mindig csodáltam az olyan embereket, akik kitartóan küz­döttek a kitűzött cél eléréséért és lelkesedtek az elért eredmé­nyek fölött. A csodálatot tiszte­let váltotta fel, ha az a bizo­nyos személy a gyengéd nemhez tartozott. A komáromi Rapos házaspár­ban mindezen jótulajdonságok meglelhetők. Nevükkel egy ko­rábbi cikkemben már találkoz­tunk. A francia ezüst nyúl te­nyésztésével értek el kiváló eredményeket. Az egyeduralmat nem sokáig élvezték, mert né­hány követőjük akadt, akik ugyanolyan lelkesedéssel foly­tatták e nyúlfajta továbbte­nyészt ését. Az elmúlt napokban ismét bekopogtattam a Fazekas utca 25-ös szám ajtaján. Előrebocsáj­­tom, hogy határozott céllal lá­togattam meg ezt a kedves em­berpárt. Ugyanis tudomásomra jutott, ' hogy a nyúltenyésztés mellett áttértek a baromfite­nyésztésre is, melyet az előbbi­hez hasonló sikerrel folytatnak. Erről így beszél Rapos Gyula, a Csehszlovák Kisállattenyész­tők komáromi 3-as számú szer­vezetének titkára: — Már az elmúlt évben elha­tároztuk, hogy kísérletet te­szünk a francia Faverol-fajta baromfi tenyésztésével. A kí­sérleti alanyokat egy csehorszá­gi kisállattenyésztőtől kellett volna megkapni. Megegyeztünk a szállítás időpontjában, melyet azonban az illető nem tartott be. így aztán elnapoltuk az első tervet. Mivel más kiút nem volt, a helyi keltető üzemben elő­jegyeztettünk naposcsirkéket — fehér keresztezett kornis Ply­­múth fajtát — a tagság részére, és ebből hagytunk meg néhány tojót. Később a „Záhradkár a chovatel“ c. folyóiratban egy cikk ragadta meg figyelmemet, melyet Ribka Frantisek zólyomi kistenyésztő írt. Behatóan fog­lalkozott a sárga Plymúth tyúk­fajtával, mely Becsben a kiállí­táson aranyérmet nyert. Meg­kértem, hogy küldjön legalább 20 darab tojást. Nem csalódtam benne. A kért tojásokat meg­kaptam. Sajnos, a keltetés nem a legjobban sikerült, mert a 20 tojásból csupán nyolc csirke kelt. Ezeket a legnagyobb gond­dal neveltük. A legjobb falato­kat adtuk nekik. Baromfieleség­­től'kezdve a konyhai hulladékig mindent. Sikerült felnevelni mind a nyolcat. A háziasszony nem győz ára­dozni, hogy milyen szépek és nehezek. Hogy bizonyítsa állí­tása igazát, nem rest, térül­­fordul és két szép példányt ci­pel be a szobába. Megemelem a kakast. Valóban szép és sú­lyos is, pedig még néhány nap hiányzik ahhoz, Ijogy négyhőna­­pos legyen. A kíváncsiság bo­gara itt motoszkál a szobában, vajon hány kiló lehet? Előkerül a mérleg, melyen megméretett és kp* és fél kilónak találta­tott“. Tollazata arányosan fedi a testet, és aranysárga színben csillog. A jámbor jószág éjsza­kai nyugalmát zavartuk meg, azt csinálhatunk vele, ami aka­runk. — A fehérek is jól beváltak — veszi át a szót Rapos Ilona. — Az eddigi tojáshozammal na­gyon elégedettek vagyunk. Egy tojóra már elértük a 200 dara­bot. jóval többet eladtunk, mint amennyit terveztünk. Ennek megvan az értelme, mert min­den kiló tojás után két kiló eleséget kapunk. Előkerülnek a tojások is. Az első pillanatra, illetve látszatra kacsatojásnak nézi az ember. Szép nagy, formás. Jóval na­gyobbak az átlagosnál. Most már engem is furdal a kíváncsi­ság, vajon milyen terveik van­nak a jövőre nézve? Erről így nyilatkozik Rapos Gyula: — Még néhány nap és nyug­díjba megyek. Akkor majd több idő jut az állattenyésztésre. Az a szándékunk, hogy ebből a faj­tából legalább 30^-35 tojót ha­gyunk és egy kis házikeltetöt rendezünk be. Egyrészt saját szükségletünkre, másrészt a tag­ság igényeinek kielégítésére. Nagyon szeretnénk, ha ez a ba­romfifajta ugyanúgy meghono­sodna városunkban, mint a francia ezüst nyúlfajta, mert ezzel is csak szervezetünk hír­nevét gazdagítaná. A lelkesedés, mely ebből a két kedves emberből árad, min­den kétséget kizárólag a siker előjelét hirdeti. Mert vannak emberek, akiknek keze alatt még a rozsdás vas is arannyá válik. A Rapos házaspár ehhez a csoporthoz tartozik. A csirkékről még talán any­­nyit, hogy gondozásuk az első hat hétben a legigényesebb. Ek­kor óvjuk őket a megfázástól és a betegségektől. Tápláléku­kat a fenntebb mondottak sze­rint kell összeállítani. A gon­doskodást később meghálálják, szép nagy tojásokkal. Amikor a tenyérnyi udvaron felgyulladt a villany, megcso­dáltuk a roskadásig teleagga­tott szőlőlugas tőkéit. A renge­teg virág hódító illatot árasz­tott a nyári éjszakába. Azzal a biztos tudattal lép­tem át a Fazekas utca 25-ös há­zának kapuját, hogy ez nem az utolsó látogatás volt. Majd, ha a kitűzött célok megvalósulnak, ismét fölkeresem őket. Andriskin József Szabályos fej, karcsú nyak, arányos vonalak jellemzik a törzs­könyvezett fajtát Tojástermelés a „világ tetején“ A svédországi Haparanda városkában, az északi sark­körtől mintegy 50 kilométerre fekszik Európa legésza­kibb tojófarmja. Arne és Axel Ahlmark, a farm tulajdo­nosai mintegy 8000 tojótyúkkal biztosítják a környék tojás-szükségletét. A tojást „Kalott“ védjeggyel hozzák forgalomba. (Ez azt jelenti, hogy a „világ teteje“.) A tojótyúkok mind Leghorn típusú hibridek, mert a környék lakossága nem szereti a barnahéjú tojást. Eddig minden esetben kész, termelés előtt álló jércéket vásá­roltak. Ahlmarkék az ország délibb vidékeiről szállítot­ták. Gjahban azonban megpróbálkoznak helyi neveléssel, mert előfordult, hogy mire a fiatal jércék háromnapos vonatozás után a helyszínre értek, a hőmérséklet —40 C fokra süllyedt, ez pedig nem nevezhető „meleg fogadta­tásnak“. Ezen az északi vidéken a tojótyúkoknak szabadban tartása csaknem elképzelhetetlen. A talaj júliusban is erősen nedves és alsóbb rétegei fagyottak. Az igen erős szigetelésű tojóházat télen fűteni kell Az épületek szige­telése és fűtése olyan tökéletes, hogy télen sem csökken a belső hőmérséklet +13 C fok alá. Ennek ellenére a téli legnagyobb hideg idején 15 */o-os termeléscsökke­néssel számolnak. A tojóházak építésekor gondot kell fordítani a rend­kívüli hóterhelésre is. A hivatalosan ajánlott előírás szerint a háztetőnek 30 fokos esésűnek kell lennie, és a négyzetméterre eső terhelhetőségnek el kell érnie a 160 kg-ot. A „világ tetején“ a svéd lányok méltóságukon alulinak tartják a tojótyúkok gundozását A finn határ azonban közel húzódik, és a finn lányuk szívesen dolgoznak a jobb kereset ellenében. (Poultry International)

Next

/
Oldalképek
Tartalom