Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
A „RAJKÓ" zenekar és táncegyüttes nagy sikere Dél-Szlovákiában A CSEMADOK nyitrai járási választmánya és titkára, Szombath Ambrus kellemes meglepetést szerzett a zoboraljai magyar falvak dolgozóinak. A híres RAJKÓ együttes először Alsóbodokon aratott fergeteges sikert színvonalas műsorával — rekvizitumok nélkül (ugyanis a Budapesten feladott rekvlzitumokat az érsekúj-MARCO POLO EMLÉKHÚNAP Marco Pólónak, a 700 évvel ezelőtt élt híres világutazónak, valamint a korcsulai kikötő előtt 1298-ban lezajlott tengeri csatának emlékére egy hónapig tartó ünnepsorozatot rendeznek Korcsula szigetén. Az alkalmi kiállítások, táncrevük, hangversenyek, keleti vásárok és egyéb rendezvények mellett a sziget vendégei ugyanolyan gályán tehetnek sétahajózást, amilyennel Marco Polo vett részt a velencei és genovai hajóhadnak a sziget közelében vívott csatájában. vári vasútállomás illetékesei nem irányították át a nyitrai vonatra, így a vonat Prágáig vitte!!!). Zsérén, Lédecen, Berencsen, Nagykéren, Nyitrán a közönség forró ovációban részesítette a fiatal művészeket. A Zobor alól a tánccsoport visszautazott Budapestre, a zenekar pedig az érsekújvári járásban további sikereket könyvelhetett el. Csajági János, az együttes művészt vezetője elmondotta, hogy az együttes teljes létszáma hatszáz fő, ennek csak egy kicsi része jöhetett el, hogy színvonalas műsorral mutatkozzék be. Az együttes Ausztráliát kivéve már az összes világrészt bejárta. Európában csupán Spanyolország és Portugália az úgynevezett „szűz“ terület, ahol még nem vendégszerepeitek. Búcsúszavában a művészi vezető ezeket mondotta: „Szeretettel búcsúzunk a kedves szlovákiai közönségtől. Szívet hoztunk muzsikánkban és táncainkban, s örültünk, hogy ugyanúgy szívet kaptunk a közönségtől. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előestéjén felléptünkkel is igyekeztünk elmélyíteni szocializmust építő népeink örök, megbonthatatlan barátságát.“ M. L. A RAJKÚ-táncegyüttes Üvegestánca A modern francia rajzművészet tárlata Bratislavában A külföldi bemutatók torában Is külön varázsa van a fenti kiállításnak. Hiszen az évszázados hagyományból merítő francia művészetre vonatkozik, melynek legfőbb jellemzői a kifinomult ízlés, a ragyogó ötletesség, s a szüntelenül megújuló, friss alkotószellem. Olyan tulajdonságok, melyek vezető szerepet biztosítottak s biztosítanak ma is Franciaország s Párizs művészetének. Ezen művészetnek egy sajátos ágával, a huszadik század rajzával találkozunk a Dosztojevszkij sori Művészház termeiben. A rajz nem virágzott minden művészeti stíluson belül, s nem is minden korszak becsülte annyira, mint a festményt vagy a szobrot. Am életfelfogásunk, napjaink ritmusa szinte diktálja ennek a műfajnak teljes elismerését. Ma, amikor oly gyors az életütem, természetes a jelenségek közvetlen, spontán megragadására való törekvés. S van a rajznak még egy külön értéke is. A művész legőszlntébb megnyilatkozása, a teremtő gondolatnak, az idea születésének tükrözője. Hiven, mesterkéletlenül szől az elkövetkezendő alkotásnak a művészben érlelődő folyamatáról, az ezzel kapcsolatos töprengésről, problémáiról. A naplók, a bizalmas feljegyzések intim jellegére emlékeztet. A 83 különböző életkorú, nemzetiségű és vérmérsékletű kióllítő képzőművész rajzait, illetve a rajzhoz hasonló szerepet betöltő akvarelljeit és guasait szemlélve, elkábít műveik sokrétűsége, változatos mfivésii megoldása, emberi mondanivalójuk gazdag árnyaltsága. Szinte a dinamikusan lüktető Párizsban, a sajátos színek és formák, a fény városában érezzük magunkat. Már hosszú idő óta minden út Póriasba vezet a látni és fejlődni vágyó művészek számára, akiknek álma, hogy Párizs művészetének ragyogó fényéből egy-egy sugár nekik is jusson. Így sok az idegen hangzású a nagy francia nevek között. Álljunk meg a iegkiválóbbaknáll Jean Arp Elszászban született és az első világégés idején tollával s ecsetjével tiltakozott az emberirtásba belenyugvö polgári erkölcs és művészet el. Isten őrizz, hogy az asszony bármilyen holmiját idehozza. Mindent rejtsen el valahogy úgy, hogy senki se akadjon a nyomára. Okvetlenül új cipőt vegyen fel. és húzzon kesztyűt. Zarokov felkelt. Izgatottan, hosszú léptekkel mérte végig a szobát. — Folytatom. A következő nap adjon fel egy táviratot a főpostára Kornyejav nevére „poste restante“. Csak annyit közöljön, ha minden rendben van: „A pénzt megkaptam.“ Ellenkező esetben: „Várom a pénzt." Most magáról Krugról. Biztosan azt mondja, majd hogy otthon és a munkahelyén nehéz lesz megmagyaráznia a hirtelen elutazást. Mondja meg neki, hogy Leningrádból már nem tér vissza a klubba, hanem illegalitásba vonul. Jöjjön ide vissza, menjen el a kenyérgyárba, keresse mag Kornyejevet. Majd később eldöntjük, hogy hova viszi Bekasz. A beszélgetés végén adja tudtára, hogy tavasszal, ha minden rendben lesz, átsegítjük a határon. Ez fellelkesíti. Végül adjon neki háromszáz rubelt a költségekre. Azt hiszem, mindent megbeszéltünk. Zarokov gondolkozott egy kicsit, s úgy találta, hogy még egy részletkérdést tisztáznia kell. — Amikor Leonyid találkozik Nylnával, mondja azt, hogy véletlenül elütöttem egy járókelőt, most folyik a nyomozás... Megtiltották, hogy elhagyjam a várost... Együtt hagyták el a lakást, beültek a közelben álló taxiba. Zarokov bekapcsolta a motort, rágyújtott. Gyembovicsot kitette az autóbuszmegállónál, maga pedig tovább hajtott a garázsba. Kilenc óra körül járhatott az Idő. A diszpérser-lroda szokás szerint tele volt gépkocsivezetőkkel. Zarokov odahaiolt Martjához: — Jó hírem van. — Hadd hallom. — Megtalálták a húgomat. Illetve 6 kerestetett meg engem... Marija csodálkozva csapta össze a kezét. — Ne mondd?! — Biz'isten.. Leningrádban lakik Vorobjovának hívják. Én meg Zaroko vát kerestettem. — De örülök neki. — Szeretnék kivenni két-hérom nap szabadságot Részletesen elmondta, hogyan történt, milyen táviratot küldött és ka j>ott, mit beszélt a húgával telefonon. Aztán az órájára pillantott. — No, megyek, Marija. Dolgozni is kell. — Holnap találkozunk? — Feltétlenül. Ha el nem utazom. — Tizenegy órakor a filharmónia előtti téren baleset történt. Kiszállt a közlekedési rendőrség baleseti járőre. Az eset úgy történt, hogy a megállóba beállt egy busz, mögötte egy kék Volga taxi haladt. Amikor a taxi előzni akarta az autóbuszt, egy fiatalember lépett ki a busz elöl, át akart szaladni az úttesten. A taxi fékezett, de a jobb sárvédője a fiatalember csípőjének Utődött. A szemtanúk állítása szerint a taxi nem ment gyorsan, semmiképpen sem lépte túl a megengedett határt. A vezető nem tudott gyorsabban fékezni, mert az út jeges volt. Az egészből arra lehetett következtetni, hogy a taxi vezetője nem hibás. Különben Is, amint leállította a kocsit, azonnal a sérülthöz rohant, kórházba akarta szállítani. Szerencsére azonban éppen arra ment egy mentőautó, s elvitte a sebesültet. A szerencsétlen járókelőnek a medencecsontja tört el. A taxi vezetője Zarokov volt. Bevitték a kapitányságra, véralkoholvlzsgálatot végeztek, de színjózannak találták. A jegyzőkönyv felvétele után aláírattak vele egy nyilatkozatot, hogy nem hagyta el a várost, és utasították, hogy térjen vissza a garázsba. Aznap már nem vezethetett. A garázsban nagy port vert fel az eset. Még jó, hogy Marija már elment. A sofőrök sajnálták Zarokovot, s azt állították, hogy nem volt szerencséje, hiszen kitűnő gépkocsivezető. Nyilvánvaló, hogy nem az ő figyelmetlensége okozta a balesetet. Zarokov lesújtva távozott a garázsból és a főpostára indult. Egy órai várakozás után végre kapcsolták Leníngrédot. Nem akarta Nyinát megijeszteni, de elég rossz hangulatban beszélt, főleg azért — mondta, mert emiatt egy ideig nem utazhat Leningrádba. Nem tudna esetleg Nyina elutazni hozzá? A közeljövőben nem, nagyon sok a munkája. Megállapodtak, hogy Mihail gyakran telefonál majd neki. Hazafelé menet betért egy italbolt ba. és kért egy konyakot. — Elutazott. — Gvembovics ezzel fogadta otthon. — Már? — kérdezte csodálkozva Zarokov. — A kerületi székhelyre. A kábultság azonnal elszállt. — A kerületi székhelyre? Miért? — Továbbképző tanfolyamra küldték. Zarokov mérgesen elnyomta cigarettáját a hamutartóban. — Maga miatt? — Az utóbbi három évben most küldik másodszor. A klub vezetőjétől tudom. Zarokov a fejét csóválta. — Nyomot hagyott, Gyembovics! — Nem veszélyes. A vezetőt még a művelődésügyi osztályról ismerem. Zarokov enni kért. Gyembovics nem zavarta, ám Zarokov nem bírta sokáig a hallgatást. — Hosszú időre küldték? — Egy hónapra. — Ellenőrizze le, de vele ne találkozzék. — Megcsóválta a fejét. — Én meg hogy elterveztem ... Mint egy rendező. Zarokov letette a villát. — Más valakit kell találni. — Én már gondolkodtam rajta — mondta Gyembovics. — Csak egy emberem van, aki elmehatne... De az nagyon piszkos munka lesz ... — Ki az? — Vaszllij Tyerentyevnek hívják. A háború alatt együtt szolgáltunk a Gestapőnál. Sok vér tapad a fezéhez, a legpiszkosabb dolgokat bízták rá. Én ilyen szempontból nem vagyok sáros. A németek, amikor visszavonultak. engem magukkal vittek, őt meg itthagyták. Tudta, hogy mint háborús "bűnöst körözik. Negyvenhétben felkeresett. Segítettem neki papírokat szerezni. — Nem jő ... De hát kénytelen-kelletlen az alja néppel keveredik az ember. Hol lakik? Pszkovban. — Holnap elutazik hozzá, Gyembovics. — Más nincs. — Amit Krugnak kiterveztünk, ennek is megfelel? — Azt hiszem, meg. Csakhogy nem volt mestere a szónak Nem tudom, most milyen, de akkor ugyancsak csendes volt. A húga nagyon fog cső dálkoznl, hogy magának Ilyen barátja í van. — Nincs más megoldás... Gyerünk j aludni. Holnap korán kelünk. Maga , elutazik, nekem meg be kell mennem j a kórházba egy sebesültet meglátó j gatnl... (Folytatjuk.) ' Julio Gonzalez: Női fej, — tanulmány ellen. Később mint szobrász, az anyagban a titokzatos természeti erők révén végbemenő változásokat akarta érzékeltetni. Itt agy harmonikus elemeket feltüntető kompozícióját látjuk. Constantin Brancusi, a 20. század modern szobrászat egyik elindítójának útja egy kis román faluból vezetett a dicsőség felé. Művészi hitvallása: „a szépség a tökéletes egyensúly“. A lényegre, egyszerűsített formára törekszik az ír regényíróról J. Joyceról alkotott portré rajzon is. Jean Bazaine, a kitűnő festő, lenge tájakvarellje arról győz meg, hogy a régi esztétikán nevelődött szemlélőnek új látáskultúrával kell rendelkeznie ahhoz, hogy az absztraktnak látszó képben is felfedezze a természeti valóság jelenlétét. — Maré Chagall litván gettőkörnyezetből származik, de családja szápségszeretetét, költői érzékenységét nem nyomták el a kenyérgondok. A nyolcvan éves festő a világ egyik legszuggesztlvebb művésze. A tudat alatti régiókat járja, s képzelete szülötteit tündöklő szinekkel, lebegő formákkal rögzíti. D. de Segonzacnak egy, a negyvenes években keletkezett korrajza tipikus francia városka ódon terecskájét ábrázolja, finom valöság- Iátással. — Max Ernst, minden modern irányzat születésénél jelen van. Jellegzetes ceruzavonásokkal varázsolja elénk a holdfényben fürdő, megkövesedett erdő képét. — Alberto Giacometti, az olasz-svájc hegyei közt látta meg a napvilágot. Tavaly húnyt el, mint korunk egyik nagy humanista szellemű szobrásza. Hajszálfinomságú vonalakkal örökítette meg a kitűnő orosz zeneköltő, Sztravinszkij arcmását. — Julio Gonzalez Barcelonából jött Párizsba. Elsőnek ő kísérletezett a kovácsolt vassal, mint szobrászati anyaggal. A spanyol polgárháború véres kegyetlenségét idézi egy megrendítő rajztanulmánya, melyen erőteljes tollvonásokkal érezteti egy irtózatos látványtól elszörnyedő aszszony arcvonásait, és kézmozdulatát. — Marcel Gromaire színezett tolira j za kiválóan jellemez egy öntudatos munkáscsaládot. — A fasizmus nyomása kényszerftette Hans Hartungot Németország elhagyására. A kozmosz jelenségeit, saját indulatait, gondolatait dinamikus fekete vonásokkal fejezi ki. Fernard Léger hódolt a kubizmusnak és az absztraktcionizmusnak is. De a második világháborúban katonáskodva, a nép ereje, kitartása, az ágyúcsöveken felvillanó napfény elfeledtetik vele az elvont művészetet. Az egyszerű munkásember élete, a műszaki civilizáció, a gép képezi ezután témakörét. Egy világitó színű templom ablaktervát állították ki. — Albert Marquet, a kikötők, tengert tájak tehetséges festője rajzás egy munkájába görnyedt mosónő alakját vázolja gyöngéden, mesteri tudásul. — André Masson, a hitlerista megszállók barbársága elől Martinique szigetére menekül. Most ismét Párizsban él. A színek nagy mestere, érzékeny vonásokkal idéz egy szerelmes idillt a természetben. — Henri Matisse kültői szépséget árasztó vonalai tökéletes technikájúak. — Picasso, a világhírű, sokoldalú, franciába oltott spanyol mester egy régebbi kubleta kompozícióval szerepel. — Eduard Pignon, a franciáknál a szocialista realizmus valóban művészi képviselője. Művei nem jelszavakat, téziseket hirdettek, hanem az emberi erőfeszítés értékét, a természet füben-fában megnyilvánuló szépségét fejezik ki. — George Rualt, élete egy párizsi pincelakáshan, az 1871-es kommün kikiáltásának napján kezdődött. Művészete tartalmát proletársorsa határozza meg. A szegénység, embertelenség, a tőke rontó hatalma ellen harcol ecsetjével. — Suzanne Valadon, 102 évvel ezelőtt született. Cirkuszi akrobata volt, s egy mutatványnál oly szerencsétlenül esett le, hogy pályát kellett változtatnia. Renoirnak és Degasnak volt modellje, s a hires Toulouse Lautrec, Párizs éjszakai életének halhatatlan megörökítője volt tanára. Szlndús virágcsokrokat és aktokat festett, amit lendületes körvonalú ceruzája is elárul. — A litván Ossip Zadkine Rotterdamban álló hatalmas szobrászkompozíciója tökéletes művészi tiltakozás a háború kegyetlensége ellen. Plasztikus tusrajza nyilván egyik alkotásához fogalmazott tanulmány. Élménnyé mélyülő benyomásokkal távozunk a francia rajz kaleidoszkópszerüen változatos, gazdag seregszemléjéről, mely zömében a párizsi Modern Művészetek Múzeumának tulajdonát képező értékes anyag 70 esztendő művészi termésének jellegzetes válogatása. Világosan mutat rá a korszellemmel párhuzamosan változó stílusokra. Érzékelteti, hogy a század eleji művészek még ragaszkodtak az eredeti látási tapasztalathoz. Majd mindinkább eltérnek a külső világ konkrét ábrázolásától, s az álom, az emberi lélek titokzatos mélységei, s a képzelet határtalan birodalma felé fordulnak. A látvány helyébe a látomás, az ábrázolás helyébe a kifejezés lép. Majd a sokágú absztrakt művészet hatalmas hulláma jelentkezik, mely ma már apadó irányzatot mutat. A jelek szerint ismét egy — nem a régi értelemben — ábrázoló, de mélyen emberi tartalmú stílus körvonalai mutatkoznak. Bárkány jenőné Egy táncdalfesztivál margójára Mintegy nyolc ezren gyűltek össze augusztus derekán Borsiban, hogy a táncdalfesztivál műsorában gyönyörködjenek. A járási méretű rendezvény szokatlanul nagyszámú közönsége a többi között a budapesti PANNÓNIA tánczenekart, valamint Aradszky Lászlót, Beneze Mártát, Német Józsefet várta ... Jogosan várta, hiszen a falragaszok ezt tudtul adták ... Jőelőre elkeltek a jegyek — az esti mulatságra is. A táncdalfesztivál lebonyolítására az új kultűrházat szemelték ki, amelyen óriási erőfeszítések révén befejezték a belső munkálatokat, hogy a közönség |öl érezze ma gát, vendégeivel együtt. Ment is minden annak rendje-mődja szerint. Tetszett a fesztivál mindenkinek. Színvonalasabb volt a tavalyinál. A közönség mégis becsapva érezte magát! A zúgás-morgás ott kezdődött, bogy a 97 százalékban magyar közönségnek a műsort a terebesi Raréák elvtárs szlovák nyelven konferálta. Hihetetlen, hogy Borsiban ne akadt volna olyan egyén, aki mindkét nyelven konferál... Majd folytatódott a méltatlankodás ott, hogy a zsűri tagjai „titokban" szavaztak; emögött a közönség részrehajlást vélt... Hiszen sem az énekesek, sem a közönség nem tájékozódott a pontszámokat illetően. A legnagyobb csalódás a fesztivál végén érte a publikumot, amikoris Holod elvtárs sajnálatosan közölte: — A magyar vendégek nem érkeztek meg! Szerinte karamboloztak valahol Hatvan körül. Néhányat közülük állftölag kórházba kellett szállítani. Hiába magyarázkodott Holod, a felajzott közönséget ez nem nyugtatta meg. A dolog valamiképpen sántít, mert sem a budapesti rádió, sem a napilapok nem tettek említést. Ezt a közönség is kiérezte a füllentésből. Mi más lehetett, hiszen azon a héten az Üj Szó két ízben is közölte, hogy Aradszky László augusztus 13-án — tehát ugyanazon a napon — Éberhardon lép fel. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, főleg ami a „karambol“ hollétet és kimenetelét illeti!... k B. SZABAD FÖLDMŰVES "J 1967, szeptember 9.
