Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-26 / 34. szám
Igen sok horgász ráeskfldne. hogy a csukák számára a legjobb csalétek a szén és gusztusos vörösszárnyú kiskeszeg. Ebben van is valami, mert a szép ezüstös színű keményhúsú, vörösszárnyú keszeg igazán kecses jószág. Nem csoda, hogy egyes helyeken a csuka bolondul érte. Már a fogása is valóságos élmény. Főleg akkor, ha rendesen kapnak a horogra. Ilyenkor a szerencsés horgász egykettőre megfogja, az egész napravalót belőlük. Valóban gyönyörködik benne, amikor a kis halaskannájában ott látja ficánkolni a kis jószágokat. Ilyenkor igazi öröm és megnyugvás szállja meg a horgászt, hiszen a kannájában vígan úszkáló kishalak mindegyike egyegy csukát jelenthet, főleg ha a csuka harapni kezd. Ilyenkor jönnek a kapások s csak az a kérdés van hátra, sikerül-e kivontatni a vízből. Nem szakad-e ki a csuka szájából a horog, nem szakad-e a zsinór vagy a Damil. Köztudomású, a csuka horograkerülése után minden lehetőséget megragad a menekülésre. Menekülése közben, ahogy a közelben lévő hínár és töklevél bokrok felé igyekszik, valóságos artistamutatványokat végez. Rohan jobbra-balra, néha ki is ugrik a vízből gondolván, így talán sikerül megszabadulnia a szájában fogvatartott szúró horogtól. De mesterfogásai mind hiábavalók, ha a horognyél végén igazi sok tapasztalattal rendelkező horgász áll. Harcot folytat zsákmányával mindaddig, amíg a vízből sikeresen ki nem vontatja. Ez volna hát a csuka fogásának folyamata, mely elég izgalmat nyújt, és kimeríti a horgászsport minden érdekességét. Ezért is járnak sokan csukára halászni. De maradjunk csak a tárgyAz esox lúcius (csuka) ízléséről nál. Mit szeret a csuka legjobban. Említettük, hogy nagyon szereti a vörösszárnyú keszegféléket. De nem mindig és nem mindenütt. Sok horgász állítja, hogy a legjobb csalétek a kiskárász. A másik viszont azt állítja, sok csukát fogott kis sügérekkel. Igaz, a sügéreknek levágta a hátán meredező hegyes tüskéit. Vannak, akik sok csukát fogtak szelethallal is. Bodó, a nagy magyar horgászkönyv írója viszont azt állítja, hogy megeszi a csuka a kecskebékát is, de az élő egér valóságos ínyencpecsenyének számít. A horogra erősített élő egérnek, amely a víz felszínén torpedómódra úszik és hasítja a vizet, még a legfáradtabb és jóllakott csuka sem bír ellenállni. Felvág érte a víz felszínére és az ott úszó egeret irgalmatlanul bekapja. Ugyanakkor a compóról azt írja: nyugodtan töltheti napjait. Zavartalanul úszkálhat a vízben, mert nem bántja őt semmiféle hal, a csuka sem. Még olyan esetben sem, amikor napok óta nem evett s gyomrát marcangolja az éhség. Ha ilyenkor kószálása közben meg is látja a compót nem támad rá, undorral fordul el tőle. Nekem egészen más esetem volt a múlt év őszén a compókkal. A szezónban városunktól nem messze jó csukahelyre bukkantam, ahol már többen halásztak. Fogtam is egy pár csukát, amelyek nem voltak különösebb példányok, fin is lerakodtam egy eléggé sással, nádgyökerekkel és nádcsonkokkal benőtt partrészen. Nemsokára fogtam egy kicsike csukát, de több kapás nem mutatkozott. Ekkor végigjártam a partot s megnéztem a többiek milyen csalétket használnak. Hozzám hasonlóan ők is pirosszárnyú keszegekkel és kiskárászokkal halásztak. A horgászok lassan hazaszállingóztak, de én elhatároztam, hogy másnap újra itt ütöm fel sátramat. A környék gödreiben rengeteg kishal tartózkodott, így könnyen hozzájutottam az élő csalétekhez. Amint az egyik gödörből szűrtem a halacskákat, észrevettem, hogy közöttük akad sötétebb színű, nagyon fürgén ficánkoló példány is. Elhatároztam fogok belőlük, hátha éppen rájuk kap a csuka. Amint megfogtam az elsőt, elment tőlük a kedvem. Eszembe jutottak Bodó István szavai, aki könyvében megjegyezte, hogy a compó a legundorítóbb halak egyike, fóravaló csuka nem eszi meg. Már-már úgy volt, hogy visszahajítom, de meggondoltam a dolgot, s így került, hogy másnap reggel a halas vödrömben compó is úszkált, néhány példány. Először keszeggel, majd kárászszál próbálkoztam, de nem nagy sikerrel. Valahogy a csukák ismét nem haraptak. Ekkor támadt az ötletem, hogy kipróbálom a compót. Legalább meggyőződöm Bodó István állításának helyességéről. Elhatározásomat tett követte. Feltűztem egy compót horgom végére. Eredj, úszkálj mondottam, úgy sem kap el téged a kutya sem. Azonban alig tellett öt perc, alig hittem szememnek. A dugó hirtelen eltűnt s mire észbekaptam, reggeli vendégem már az ágasra állított horognyelet is rángatni kezdte. Nem volt helye a további gondolkozásnak. Megtörtént aminek egy hal kiemelésénél történnie kell. A 2,70 kg-os csuka nemsokára a zsákomba elmélkedhetett, miért is kellett neki az undok compót lenyelnie. Ezt követően még öt csukát húztam ki a vízből, de mind compóval. Kollégáim faggattak is a titkos csalétek mibenléte felöl. Akkor nem árultam el a titkot, de ezennel közre adom, amit tapasztaltam. Ezt követően naponta a Lándori kubikgödrökben csak a compókat szedegettem össze s azokkal indultam bevetésre. A siker nem maradt el. Mindig 6—7 csukával tértem haza. Megállapításom szerint tehát akadnak helyek, ahol a csuka kiskeszegre, másutt a kárászokra kap. Van ahol békára, s akad hely, ahol egér lehet a csalétek. Néha a blinkeren lévő csillogó halacskára is ráveti magát, de azt Is észrevettem, hogy a zsinóron lévő ólomra is ráugrott. Máskülönben kannibál a kis ragadozó. Fajtestvéreit is megeszi. A kilós csuka felfalja a nála fél kilóval kisebb testvérét. Horgászás közben gyakran vagyunk tanúi ilyen esetnek. Közben akad olyan időpont, amikor talán semmit sem eszik meg. Ilyenkor a horgász a csuka orrát csiklandozhatja a Horogra erősített legfinomabb keszeggel, mégsem kapja el. Lehet, hogy a compóra hamarabb ráharapna. Holczer László, Komárom Horgászverseny Lénártfalván Nagy sürgés-forgás volt a lénártfalvi tó körül. A rendezőbizottság már előre számozott táblákkal látta el a tó környékét, azaz kijelölte a halászó helyeket. Mindenki választhatott, de természetesen a sors keze szerint, mert a helyek elfoglalását Igazságosan a sorsolásra bízták. A verseny feltételeihez tartozott még az is, hogy csak egy horoggal halászthattak a versenyzők és a fogott hal kiemelésénél nem segíthetett senki. Pedig sokan hoztak még három horgot is és az, aki a merítő hálóját otthon felejtette, igen elkeseredett afölött, hogy most már mivel emeli ki a nagy halat? Az ünnepé.yes megnyitó után 6 megkezdődött a verseny. Az ötven versenyben lévő halászon kívül izgult a közönség is. Szép számban eljöttek nézni a versenyt családtagok, ismerősök és barátok. Közben felkerestem a rendezőbizottság tagjait, illetve a tornaijai halászok vezetőit: Flezsár Józsefet (elnök), Bódy Istvánt (titkár) és Fülnek Józsefet (halászgazda). Elmondották, hogy évente rendszeresen megrendezik a tornaijai halászok horgászversenyét, amelybe belekapcsolódnak'a környező falvak halászai is. A verseny tehát tradíciós és nagy érdeklődésnek örvend. Az első három helyezettet megjutalmazzák, a verseny végeztével pedig közös ebédet rendeznek, ahol halpaprikást és halászlevet szolgálnak fel. Ily módon akarják szervezetüket baráti légkörben összetartani és a halászatot, mint sportot másokkal is megkedveltein!. Amint beszélgettünk figyelemmel kísértem a szorgoskodó asszonyokat, akik aprították a hagymát, tisztították az ebédnek szánt hálákat. A két nagy bográcsban már erősen Totyogott valami és kellemes illata - val odacsalogatta a kíváncsiakat. - • Az idő múlásával a hőség is fokozódott. Egyre kevesebbet hallottuk a ..megvan“, „megfog ta“, boldog kiáltásokat. A hőség hatására nem akartak kapni a halak, pedig már közelgett a dél. Déli tizenkettőkor a halászat végétért. Ezek után követke zett a halak súlyának lemérése. Csutor Elemér verkenyei horgász bizonyult a legsikeresebbnek. Az érdekesség kedvéért még elmondhatjuk, hogy a második helyen a halászok kedvenc „Icája“, Bodiné végzett. A díjak kiosztása után, fogyott a halászlé és a halpaprikás, amit jó borocskával öblítettek le. * * # Végezetül elmondhatjuk, hogy a tornaijai halászok nemcsak a halgazdaság, a halállomány javításán igyekeznek, hanem kulturális téren is széleskörű munkát végeznek. Példájuk követésre méltó. (M. A.) Ropog a tűz a bográci alatt, főzik a halászlevet Fotó: Motesíky
