Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-26 / 34. szám

Gazdag idény ígérkezik A nyitrai JNB tanácsa a napokban beszámolt a járás erdő- és vadgazda­ságának helyzetéről. A beszámoló kapcsán nyitrai munkatársunk felke­reste az ottani JNB mező-, erdő- és vízgazdasági főosztályának dolgozó­ját, FrantiSek Cermanec mérnököt, aki a járás erdő- és vadgazdálkodásá­nak ügyeit intézi. — Milyen feladatok várnak az Álla­mi Erdőségekre a nyitrai járásban? — kérdezte munkatársunk. — A feladatok valóban széleskö­rűek és sokoldalúak: erdősítés 275 hektárnyi területen, erdei növényzet gondozása 523 hektáron, fásítást meg­előző talajelőkészítés 56 hektáron, sarjúerdő nyesése 834 hektáron, nö­vényzet-begyűjtés 2670 hektáron, to­vábbá 76 320 m3 fa kitermelése, az erdőkön kívül 8000 darab gyorsannövő faféleség kiültetése és 4 450 000 db erdei kultúra termesztésének biztosí­tása. Feladataink teljesítése nem si­került a legrosszabbul az első félév alatt, sem a kopárságok felszámolása erdeinkben. Amíg a hőkák, tisztások és kopárságok 1961-ben még 694 hek­tárt vontak el a járás erdeitől, addig idén 139 hektárra csökkent a be nem fásított összterület. 1970-ig már csak a tervszerű fadöntés folytán keletkező Irtványok maradnak parlagon. — Milyen további közérdekű tevé­kenységet folytatnak erdészeink? — A tulajdonképpeni erdőgazdasági feladatokon kívül az Állami Erdősé­gek dolgozói azokat a területeket is befásítják, amelyeket a felettes ható­ságok mint mezőgazdaságilag nem jövedelmező földet erre a célra ren­delkezésünkre bocsátottak. 1961 elejé­től 1966 végéig 15 térségben bocsá­tottak 455 hektár kiterjedésben ilyen földet az Állami Erdőségek rendelke­zésére. Az akció eddig sikeresnek mondható, mert erdőgazdaságaink a ferület kétharmadát máris erdősítet­ték gyorsannövő faféleségekkel annak Mlenére, hogy a fásítást a lehető legkedvezőtlenebb körülmények kö­zött kellett elvégezniük. A gyorsan­­növö faféleségek ültetése az erdő­­körzeteken kívül eső vidékeken is hi­vatott a faféleségek nyersanyag-alap­ját gazdagítani. Nyitra környékén eddig például több mint 400 000 ne­mesített nyárfát ültettek ki. Ezek kö­zül azonban sok csemete, főleg soros ültetésben az első években jelenté­keny károkat szenvedett, sőt teljesen el is pusztult. Ezért az utóbbi évek­ben áttértünk a térségi ültetésre, amelynek során 8—10 ezer csemete ültetését tervezzük évente. Járási vi­szonylatban elengedhetetlen, hogy va­lamennyi már létező és újjátelepített gyorsannövő faféleségről pontos át­tekintést nyerjünk, nyilvántartást ve­zessünk és az erdőüzemek által leltá­rozást, valamint reális távlati terveket készíttessünk. Minden ilyen munkála­tot a mezőgazdasági termelési igaz­gatóságokkal, á földművesszövetkeze­tekkel. az állami gazdaságokkal és az erdőüzemekkel karöltve kell elvé­geznünk, hogy a jövőben az akciók folyamán ne kerüljön sor újabb elemi csapásokra és az azokkal járó káro­sodásokra. , — Milyen a helyzet a nem állami erdők kezelése terén? — Járásunkban a nem állami erdők összkitérjedése 1270 hektár. Ennek túlnyomó részét, vagyis 1148 hektár­nyi erdőt társuláson alapuló EFSZ-ek kezelik. Ámde annak ellenére, hogy az erdővédelmi törvény értelmében az állami erdőüzemek ellenőrzése alatt kötelesek gazdálkodni, mégsem fejte­nek ki kellő gondoskodást az erdei növényzet védelmére, amit annak nem kielégítő színvonala bizonyít a leg­jobban. — És milyen kötelességek hárulnak a JNB-ra a vadgazdálkodás vonatko­zásában? — A haszonvad aránylag jó áttele­­lése után 16 000 nyúl, 1300 fácán, 199 őzvad, 97 szarvas-vad, 4 dámszarvas és 3 muflon lelövését vettük tervbe. Az érvényes előírások szerint a fo­Kom lószüret Galántán Nem tévedés, Galántán szüretelik a komlót, az állami gazdaság három hektáros parcelláján. Nyugat-Szlovákiában nagyon elenyésző a komlóültet­vény, bár. amint néhány évvel ezelőtt a szakemberek megállapították, Ga­­lánta és környéke alkalmas termesztésére. Akkoriban tervek is készültek a komlótermesztés kiszélesítésére, ám a kivitelezés elakadt valahol. Pedig az egyre épülő sörgyárak és méginkább a sörfogyasztás gyors növekedése szinte szükségszerűvé teszi a termelés növelését, elsősorban természetesen a hagyományos komlósterületeken, majd mindazon vidéken, ahol a talaj és éghajlati viszonyok kedvezőek termesztésére. Erre vonatkozólag Beiányi józsef elvtárs az állami gazdaság galántai üzemrészlegének vezetője megjegyzi, hogy bár kifizetődik a komló termesz­tése, mégsem érdemes ily kicsiben foglalkozni vele, mert a főnövények mellett mellékágnak tekintik. Ugyanis művelése a kertészeti csoporthoz tartozik, s érthető, hogy Karas Ján, a kertészet vezetője a 18,5 hektár sző­lőre fekteti a súlyt, és nem a komlóra. Hiszen hektáronként 80 mázsa szőlőtermést vár. Mindamellett a komló is megadja hektáronként a hat má­zsát (száraz állapotban), s ennek árát tekintve szintén kijönnek termesz­tésével. A komlóterület növelése mellett szól az a tény Is, hogy az állami gazda­ság 20 hektáros kapacitású komlószárítóval rendelkezik, mely másra nem alkalmazható. így az épület, s annak berendezése az év nagyobbik hánya­dában parlagon hever, annak ellenére, hogy a nyitrai járásban gazdálkodó lopasovi szövetkezet mintegy 9 hektárnyi komlótermásét szintén Galántán szárítja. Hogy bővül-e a komlóterület, avagy sem, az a jövő titka. Egy biz­tos, a tökéletesített irányítás keretében a beruházás, az állami gazdaságot terheli, így az illetékes szakemberek nagyon meggondolják, mibe fektetik pénzüket. Minden esetre, ha nemzetgazdaságunk érdeke megköveteli, nem ártana, ha Galántán és környékén bővítenék a komló termesztését, mert ilyenkor, szüret idején kitöltené azt a mezőgazdasági holt idényt, amely az aratás és az őszi munkák közöt bekövetkezik. — sá— A GALÁNTAI KQMLÚ (Foto: nk) golyvadászat továbbra is tilos, más- tf részt viszont dúvadra szabad lőni és azt nem kell tervezni. — Hogyan biztosították a vadállo­mány téli gondozását? — Az elmúlt téli idényben vadász­­társaságaink általában jól gondoskod­tak a vadállomány takarmányozásáról. Idén már a tenyészidő alatt bevezet­tük a gyakori ellenőrző körutakat a vadászterületeken, hogy elejét vegyük a kártékonyok garázdálkodásának. Ennek eredményeképpen máris feltűnt a rókák rendkívüli elszaporodása. Pusztításukra vadásztársaságaink ha­tékony intézkedéseket foganatosítot­tak. A tavalyi évhez hasonlóan idén is a jól bevált módszert alkalmazták. A nyitrai „Bioveta“ dolgozóinak kez­deményezésére mérgezett tojásokat helyeznek el a revírben, amelyek a róka kedvenc csemegéjét képezik. A méreggel fertőzött tojásokat maga a Bioveta bocsátja áruba. A tollas jó­szág állományának növelése érdeké­ben eddig összesen 400 darab élő fá­cánt telepítettek a megritkult körze­tekbe olyképpen, hogy előnyben ré­szesítették az összefüggő fácánelőfor­dulási revíreket. Marián Takáő A 66. Mezőgazdasági Kiállítás Budapesten Magyarországon már csak agrár­­jellege miatt Is régi hagyományai vannak a mezőgazdasági kiállítások­nak. Ezért van, hogy az idei már a hatvanhatodik a sorban. A legutóbbi három esztendővel ezelőtt volt. Az idei augusztus 25-én kezdődik és szeptember 17-ig tart, és általában reggel 9-től este 9-ig lesz nyitva. A kiállítási csarnokok este 7-ig, az állattartás bemutatói pedig délután 5 óráig tekinthetők meg. Az ünnepé­lyes megnyitót augusztus 25-én reggel 9 órakor tartják, ugyanezen a napon délután 2-kor nyitják meg a közönség számára a kiállítás kapuit. E legfontosabb tudnivalókon kívül meg kell még említeni, hogy a kiállí­tás 33 hektáron terül el, a bemutató épületek száma 165, területük 49 000 m2, az állattartási épületeké pedig 15 000 m2. Lesz zöldség-, gyümölcs- és szőlő­­termesztési, dísznövénytermesztési és faiskolai, valamint növénytermesztési bemutató. 165 állami gazdaság, 401 termelőszövetkezet és 34 egyéni ki­állító mutatja be legszebb termékeit. Nem hiányzik a kiállításról a Magyar­­országon egyre nagyobb szerepet ját­szó élelmiszeripar sem, amely a gé­peken kívül konzerváruival, dohány- és cukrászipart készítményeivel és a fejlődő takarmányipar cikkeivel je­lentkezik. Kiállít a felsoroltakon kívül az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Nehézipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Művelődés­ügyi Minisztérium, valamint a SZÖ­­VOSZ és az OKISZ is. A külföldi kiállítók Az idei mezőgazdasági kiállításon több külföldi kiállító vesz részt, mint az előzőn. Kiállítási tárgyaik nagy­részt máris megérkeztek. A baráti or­szágok közül Bulgária, Csehszlovákia, a Szovjetunió, Jugoszlávia, valamint lengyel és NDK-beli cégek kiállítói jelentek meg. Ezenkívül kilenc tőkés országból 73 cég több mint 10 000 négyzetméteren mutatja be mezőgaz­dasági gépeit, cikkeit. Az egyik kül­kereskedelmi vállalat egy- és kétszo­bás faházakkal szerepel, a nyugat­német Lohman cég alumíniumból ké­szült baromfi-istállókat állított föl. Csehszlovákia kiállítási anyagából kü­lönös érdeklődésre tart számot Ma­gyarországon az állattenyésztés kemi­­zálásának anyaga, amelyek közé tar­tozik a korai borjúnevelés az elögyo­­mor gyorsított fejlődése, a szarvas­­marha bendője bioszintézisőnek ki­használása, a fejőstehén takarmányo­zása, a speciális takarmánykeverékek ismertetése stb. Ugyanígy érdeklődés­re tart számot a MOTOKOV cég által kiállított mezőgazdasági gép- és esz­közállomány. Szórakoztató műsorok Nem lenne teljes a kiállítás, ha nem történnék gondoskodás a látoga­tók tanulása mellett szórakoztatásuk­ról, jó ellátásukról is. Elkészült már a végleges program, amelyben egy­aránt szerepelnek a Vidám Színpad művészei, akik naponta háromszor adnak kabaré műsort. Lesz mezőgaz­dasági Ki mit tud?-verseny, több nép­zenekar játszik, rendeznek magyar­­nóta estet, csikós- és gulyásbált. Nagyszabású lovasbemutatókat is tartanak, amelyeknek mezőgazdasági kiállításainkon már hagyományai van­nak, azonkívül 14 ország részvételével nemzetközi lóversenyen mutatják be a legjobbak tudásukat. A vendéglátóipar is alaposan fel­készült. A különböző birkaétel külön­legességeken és speciális magyar pör­költeken kívül a vendégek halász­vacsorákon vehetnek részt, ahol a legkülönbözőbb halételek között válo­gathatnak. Kustinaaky Endre CSŐSZÖK ÉS TOLVAJOK Életemben először akkor fogott el úgy istentgazában a keserűség, amikor a csősz behajtotta a köz­ségháza udvarára tilosba tévedt libáimat. Könnyeimet nyeldesve bandukoltam haza a tarlóról, bosz­­szú, dac, félelem kavargóit ben­nem, legszívesebben világnak men­tem volna szégyenemben. Etel né­ni,. áldott lelkű szomszédasszo­nyunk, csak Összecsapta a kezét, amint ostoromat lógatva tétován megálltam az udvar közepén — libák nélkül. Szegénynek három koronáért kellett kiváltania darab­ját, de nem szidott meg, mert hát annyira el voltam szerencsétlened­­ve. Nem is fordult elő többször, hogy tilosba mentek a libáim, el­lenben a csősztől nagyon tartot­tam. Rejtélyes, kifürkészhetetlen, vassziqorü, kegyetlen emberré vált képzeletemben, a kukoricások szé­lében váratlanul fel-fel bukkanó alakja, sunyi képű kutyája meg­­dermesztette bennem a vért. Gergely Józsi bácsi aprókat so­molyog a bajsza alatt amíg egyet­len csősz-élményemet mesélem ne­ki, töltöget a jófajta kisüstiből, rá­­rá bólint szavaimra. — Tetszik tudni, az úgy van, hogy nehéz kenyér a csőszködés. Egyszer is felakasztottak egy csőszt a szomszédos szetei határ­ban. Még valamikor negyvenben történt... Hajaj, de sok haragot kell felszedni, mert tudja, nagy baj ám, ha megfog valakit az ember. A csősz a hibás... — Megfog, megfog!... Mi tör­ténik ha egy kis ezt-azt elvisz va­laki — szól közbe évődve az asz­szony. Józsi bácsi szemöldöke hirtelen szigorú ráncba fut össze, megemeli a hangját, hogy még a békén he­­verésző Bodri kutya is felkapja a fejét. — Te ahhoz nem értesz... És ha mindenki vinne „egy kis ezt-azt"? És ha százan 'vinnének? Meg ha nemcsak „egy kis ezt-azt" vinné­nek? ... Akkor mi maradna a de­­méndi határban? Igen ám, csakhogy a csősz fele­sége nem hagyja magát, rádupláz. — Meg aztán minden ember se­gít az asszonynak. Nekem ki segít a kapálásban? Mikor mindig a ha­tárt járod! Igaz, a menyecskéknek odakinn szívesen feladogatod a kosarat... Józsi bácsi plslant felém egy hosszút, most már tudja, hogy az asszony piszkálós kedvében van, inkább csak ugratja, nem is kötő­dik tovább. — Jól van, jól.. a vendégünket biztosan más is érdekli — vet vé­get a kis családi vitának s ko­molyra fordítja a szót. — Tervez­gettem én már, hogy felhagyok a csőszködéssel... tudja, hogy vanl Hatvannyolc éves vagyok, bizony elszálltak az évek. Most kezdjek máshoz? No, de azért igyunk is ... Nagyobb baj, hogy elvették a fegy­vert. Hogy azt mondják, mert nem vagyok vadász. Hát az nem, se va­dász, se halász, csősz lennék én, de puska nélkül? ... Pedig meg is fizetném a tagsági díjat, meg én, csak ne kéne vadászvizsgát ten­ni. .. Nem vadásztam én az éle­temben soha! És persze éjjel nem sokra megy az ember bottal meg villanylámpával. Egyszer is meg­történt, hogy három tolvajt rajta­kaptam az erdőn, fát vágtak, éjjel. Aztán két hatalmas kutya is volt velük, rám is uszították. Rájuk szó­lok én: kik vagytok?! Azt mond­ják: „gyere csak ide, megtudha­tod, de megfaragunk téged is...“ Mit tehettem, visszaballagtam a faluba jelenteni mi történik az er­dőd. De mire én beérteml... Hol voltak már azokI Bezzeg ha van puskám, hát szépen bekísérem őket... Hát igen, a puska, az puska. Jó­zsi bácsinak bizony igaza van, na­­nagyobb a puskás csősz tekintélye. — ... mert amíg volt fegyverem meg-megugrasztottam a tilosba té: védőkét. Egyszer meg szekérrel jöttek gabonát lopni. Elbújtam a kukoricásban, kihallgattam mit be­szélnek. Az egyik, az félt. Azt mondja: „Te, olyan rossz érzésem van, mi lesz ha elcsíp a csősz." A másik nyugtatta: „Mit félsz, el­intézzük! ...“ Erre én aztán ket­tőt a levegőbe durrantottam. Bez­zeg szedték az irhájukat. Józsi bácsi felesége mosolyogva hallgatja a történeteket, csóvál­­gatja a fejét: „ .. .ezek az embe­rek?!" Felhajtunk még egy kupi­cával, Józsi bácsi az órára pillant, feláll. Bodri nyugtalanul sürgölő­dik a lába körül, szeme két égő kérdőjel: vajon elvisz magával a gazdám, vagy otthon kell marad­nom? Bizony otthon, mert Józsi bácsi csak este szokta magával vinni, így nappal szeret elbttan­­golni, nagyon szeles, „oszt csak zavarja a vadat.. Puskás Barna bácsinak, a vala­mikori szátori csősznek híre van a környéken. Negyvenöt esztendeig volt „kerüllö", s bizony e majdnem fél század alatt rossz idő járt a tolvajokra. Akik ismerik Barna bá­csit váltig hajtogatják, hogy őt szinte lehetetlen volt meglopni. — Volt nekem egy olyan ku­tyám, hogy az erdőkerülő tíz méter fát Ígért érte. Dehogy adtam. — Kanalazgatjuk a finom gömöri bab­sűrűt, kiszól a nászasszonynak — Rózsa, kenyeret! Szigorúan érces hangja, széles mozdulatai szinte betöltik a kis szobát. — Egy Csapaj nevezetűvel de sok bajom volt. Mert azt be kell ismerni, hogy ez nagyon tudott lopni. Ravasz volt, mint a róka, pedig 6 is paraszt volt, idevaló, falubéli. Egyszer meg is vertem, de csak azért, mert villát fogott rám, amikor rajtakaptam. Olyan volt ez, hogy amikor érte jött a csendőr halottnak tetette magát, még az állát is felköttette a fele­ségével. Elég az hozzá, hogy ez a Csapaj lopta a zabot és valahogy rá kellett bizonyítani, mert azt biztosan tudtam, hogy lopja. Na én aztán túljártam az eszén. Vettem annyi fáradságot, hogy megszá­moltam hány kéve zab volt az 0 földjein. A többi már könnyen ment, mert arra a nyakamat mer­tem volna tenni, hogy többet hord be. Ügy is volt. Furfang kell ehhez a mesterség­hez!, annyi bizonyos, és Barna bá­csi ennek nem volt htján. Az ő idejében még betyárok is jártak ezen a vidéken, a Fülep meg a Fülkő, gyakoriak voltak a lólopá­sok, de még gyilkosság ts történt. Az öreg csősz emlékezetében még elevenen élnek a régi történetek, szinte tűzbe jön, amint kitér egy­­egy epizódusra. — Mert, megkövetem, a csősz­nek a fenekén is kell, hogy legyen szeme, és azt meg éppen senkinek sem szabad tudnia mikor merre jár. A jó kerülő az olyan, hogy mindent ismer a határban. Mindent. A földeket, embereket. Csak őt nem ismeri senki, csak róla nem tudni, mikor alszik, mer­re jár. Az igazi csősz ilyen. Rejté­lyes, kifürkészhetetlen, vasszigorú, mint az elején említettük. De azt, hogy kegyetlen most vissza kell vonni. Embernyi emberi A rend, a becsület őre! BALOGH P. IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom