Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
Most jelent meg TOZSGR ÁRPÁD: KETTŐS ŰRBEN CÍMŰ VERSESKÖTETE lánosításokban döbbenetes, hanem — és elsősorban így! — önmagában. Ketrec vagyok, szaladgál bennem a betegség föl- le- Ereimhez ütődik, nagy homlokomhoz, ha tudna, kitörne. (Szégyen) A velünk formát vesztett város elforog, s mi önmagunk tartalmává válunk, mint a magukat rágó molyok. (Rezignáció) Tisztább perceimben érzem a nincset, érzem a semmit, s félek. Roppant nyomás a világmindenség, s eredményei: jegyek: az élet. (Kiáltás) Miből szerveződik össze az ember? Miből szerveződik össze egy ember világa? Hogyan alakul verssé? Hogyan válik költészetté a külső és belső világ ezerféle mozgása? Milyen az ember, a költő, aki a végleteket éli, aki a „kettős űrt“ érzi, s ezen belül keresi önmagát, helyét, igazát, vélt, nagy, tényleges szerepét? Már amennyiben van helye, igaza ás vállalt szerepe! De, mert a „van“ osztódik, akár a sejtek, akár az ember, a költő, a lét birtokosa, válaszolni kényszerül. S a válaszok: versek. Olyan tények, amelyek a már előbb felvetett kérdésekre próbálnak magyarázatot, feleletet adni. Ha adhatnak. Mert van, mikor nincs felelet, csak kérdés van, amelyben minden együtt megtalálható. „A költő kérdez“ — írja egyik verse fölé címnek Tözsér Árpád, de nyomban utána, mintha nagyon sietne, mintha valami kényszerítő, titkos erő lökné, új verset ír, s ennek címe: „A költő nem felel.“ A két pólus között feszül a „kettős Űr“, amelyet Tőzsér Árpád versekkel, gondolatokkal, néha indulatokkal, de mindig tudatos és tiszta szándékkal igyekszik kitölteni. Mi hát az ember? Kör egy körben, lét a létben, de mért egy véle? „A műnek már nem annyira az a hivatása, hogy elmondja a világot, hanem az, hogy másik világot teremtsen“ — mondja Garaudy. Tőzsér Árpád költészetében az a „másik világ“, a „kettős űr“ felismerésével kezdődik. Az a világ, amely benne van, amely a nappalok fénye után az éjszakák tárgyakat elnyelő mélységéből ébred, a „kettős űrből“, amely külső és belső szorításával öleli körül a költőt. Tőzsér Árpád új kötete, a KÉTTŰS ŐRBEN a Versbarátok Köre tagilletményeként jelent meg a TÁTRÁN kiadó Magyar Műhelyének gondozásában. Gál Sándor .. fogalmazza meg az alaphelyzetet két egymásután! kérdésben a „Költő kérdez“ c. versben. És tovább? Keresi magát (a végtelenben), de melle elé/ négy fehér/ fal áll,/ s az ablakban is/ magát keresi,/ de vasrácsot/ talál. Keresi magát fában, fűben, de minden néma. Az 1963-ban megjelent első kötetében, a Mogorva csillag-ban van egy verse, a Fémek ideje, amely egy kételkedő-töprengő kérdéssel zárul: „de ki mondja meg, hogy kint mi lesz még.“ Ez a távoli, négy-öt év előtti kérdés a mostani „de minden némá“ban teljesedett ki. Döbbenetes ívelés, fájdalmas csattanó. Vagy legalábbis azzá csontosodna, ha a „Kettős űr“ egésze nem hordozná magában a feloldó erőt és — minden való gyötrelmen és ingadozáson túl is — az életbizalmat. Ingerlő és izgalmas alkalom volna összevetni Tőzsér Árpád két megjelent verseskötetét. Hogy az első teljes világ-akarása után hogyan jutott el egy új totalitásig: az önmagán belüli rezdülések, ellentmondások feltárásáig. Vagy még tovább menve: a szervezeten belüli pusztító erők,, huszadik századi kórok, az egyén önmagára utalásának iszonyú mélységéig: megmerülni, kénytelen-kényszerűségből, s kivetíteni, mint tünetet, társadalmi jelenséget, amely nem az álta-Gytlmölcstennesztőink élénken érdeklőknek a gyümölcsfametszés és koronaalakítás legújabb hazai és külföldi módjai iránt, s ezért bizonyára örömmel veszik a hírt, hogy Pavel Citranifi és Stefan Chlebfk sikeres könyvének magyar fordítása A GYÜMÖLCSFÁK METSZÉSE ÉS KORONAALAKÍTÁSA a napokban már kapható lesz. A könyv ízléses kötésben, kiváló tartalommal jelent meg. A szerzők a gyümölcsfák metszésének és alakításának kérdéseit a legújabb ismeretek és tapasztalatok szempontjából tárgyalják. E módokon kívül figyelmet fordítanak a legújabb hazai és külföldi gyümölcstermesztési ismeretekre Új szakkonyv is. A gyümölcsfák metszésével ugyanis céltudatosan szabályozzuk a fa növekedését és termőképességét, mégpedig a fa egyes részei, kölcsönös viszonyának művi megváltoztatása útján. A metszéssel szoros összefüggésben van a helyes talajmüvelés, öntözés, trágyázás és növényvédelem. Ezenkívül tekintettel kell lenni a fák biológiai sajátosságaira, növekedésük és fejlődésük törvényszerűségeire,- továbbá azokra a tényleges viszonyokra, amelyek között a fák tenyésznek. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva a szerzők könyvük bevezető részében hangsúlyozzák a belterjes gyümölcstermesztés Jelentőségét, s áttekintést nyújtanak a csehszlovákiai és külföldi tapasztalatokról. Ezután röviden ismertetik a gyümölcsfák részeit, s magyarázatot nyújtanak a gyümölcsfák metszésének s koronaalakításának alapelveiről. Külön fejezetben foglalkoznak a terület kihasználásával a gyümölcstermesztésben. A továbbiakban az olvasók részletes leírást találnak a gyümölcsfák metszéséről és úgyszintén a diófa, mogyoró, mandula, gesztenye, birs, naspolya és az eperfa alakításáról. Ez a gyümölcstermesztőink számára nagyon keresett és értékes szakkönyv a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezménye keretében jelent meg. Ára 21 korona. Lizoüné, M. Irén ]ól,sikerült a találkozó EBERHARDON Csekei Ernő, a népi elbeszélő Képkiállítás DUNASZERDAHELYEN Tíz napig tartott Chován Lóránt festőművész kiállítása Dunaszerdahelyen és nagy sikert aratott. Ha át akarjuk tekinteni ábrázolásmódjának tartalmiformai aspektusát, könnyen megállapíthatjuk, hogy a kiállított mintegy 35 régebbi és újabb kép töretlen stílusegységet alkot. Mert hisz mi más célja lehet egy igazi művésznek, mint az életet meghatározó törvényeknek a felismerése, értelmezése. Chován Lóránt a folyvást kereső és szüntelenül fejlődő művészi egyéniségekhez tartozik. Mint a Budapesti Képzőművészeti Főiskola abszolvense, Rudnay Gyula jeles tanítványa bejárta Európa nevezetesebb művész-telepeit. Sikeres pályafutása során sohasem bocsátkozott bizonytalan kísérletezésekbe, nem hódolt holmi divatoknak. Inkább rábízta magét alkotásából fakadó tehetségére, egyéni színhatásaira, nagyszerű rajz-technikájára, élmények és hangulatok színbeli visszaadására. Az az érzésünk, hogy ez a kiállítás szükséges és hasznos volt Dunaszerdahelyen. Jó lenne, ha az illetékesek több hasonló színvonalú kiállítást szerveznének, ha másért nem is, hát a szemlélők esztétikailag tisztább légköréért, olyan összehasonlításért, ahol nemcsak a képek illusztrációjáról, hanem korunk művészetének tartalmi-formai megértéséről, élvezéséről van már elsődlegesen szó. _gy_ Goda Marika Perényi György — Isten veled /édes Piroskám További másolat \ készül I. ISTVÁN KIRÁLY koronájáról Az elavult törzsi különállást védelmező Koppány vezér, az erdélyi Gyula és a Maros vidéki Ajtony leverését követően István fejedelem előtt már csak kisebb akadályok maradtak. A központi hatalmat fejedelmi rangon maga gyakorolta, s hagy uralkodói méltóságát és országa függetlenségét hatványozottan hangsúlyozza, királlyá koronázását kérte a pápától. Mivel a feudális rend ideológiáját támogató katolikus egyház érdekeit törvényekkel is hajlandó volt István segíteni, II. Szilveszter pápa 1001-ben megkoronázta. A királyi korona az államhatalom, később pedig az ország jelképévé vált. Amikor I. István király 1038-ban bekövetkezett halála után 1083-ban Székesfehérvárott felnyitott sírjában a bebalzsamozott holttestből esak a jobb kezet találták épségben, s VII. Gergely pápa szentté avatta őt misztikus jelentéssel Szent Koronának kezdték nevezni a királyi jelvényt. A második világháború végén a koronázási jelvényeket a Vörös Hadsereg elől menekülők Ausztriába, majd Németországba vitték, ahonnan azok az USA-ba kerültek. Itt az értékeket a királyi koronával együtt a Fort Knoz-i kincstárban helyezték el. A Magyar Népköztársaság már többízben fejtett ki igyekezetét az elhurcolt korona visszaszerzésére, azonban ezidáig eredménytelenül. Nemrégiben az amerikai kormány engedélyezte, hogy a királyi koronáról pontos másolatot készítsenek. Ez lesz a magyar királyi koronáról készülő második másolat, mivel az elsőt már a Vatikáni Múzaum gyűjteményében őrzik. Képünk I. István Király bronzszobrát, valamint a koronázás jelenetét ábrázoló reliefet mutatja be, amely a budapesti Hősök Terét díszíti. (Kucsera Szilárd felvétele ] Egész nap lógott az eső lába, mégis szép számú közönség gyűlt össze az áberbardi parkban. A gyerekeket, Ifjakat főleg a Magyar Televízió fiatal művészeinek a fellépése vonzotta. A középkorúak, idősebbek inkább a járás és a vendég népiegyüttesek, szólisták szereplésére voltak kíváncsiak. A CSEMADOK Bratislava! járási dal- és táncünnepélyének első részében az éberhardi, féli, püspöki, szemed tánccsoportok és a Csallóközi Népi Együttes szerepelt. Annak ellenére, hogy a csallóközi együttes fárasztó magyarországi vendégszereplésről érkezett, a műsor legjobbja volt. Meglepetés volt a CSEMADOK féli csoportja táncegyüttesének Kendós tánca. De jól felkészültek a püspökiek, a hazaiak, sót még a legfiatalabb tánccsoport, a szemed is. A szólisták Jancsi István és Goda Marika szlovák és magyar énekszámokkal szerepeltek. Különösen Goda Marika énekszámai tetszetnek a nézőknek. Vagy közönségsikert aratod még Csekei Ernő népi elbeszélő, aki őszinte derűre fakasztotta az ünnepély résztvevőit. Banyák István által vezeted nápi zenekarról csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk. A műsor második része a budapestieké volt. Kovács Kati, Hacki Tamás, Farkas Gabi, Perényi György és Angyal János a szellemes konferáló, valamint az Express zenekar a tőlük vártat nyújtotta. Kár, hogy a mikrofon túlságosan felerősítette a zenét, s így a közönség nem jól hallotta a közkedvelt énekesek hangját. Mindent összegezve az éberhardi és a környékbeli közönség egy kellemes délutánt töltött el az éberhardi park susogó fái közöd. Szöveg, kép: —tt— d(Murahs hírek/ • Gyógyszermúzeum. A maganemében páratlan gyógyszermúzeum'' nyílt a Dunajec-menti Vörös Kolostorban. Egy 1719- ben épült, kicsike házban létesítették, amelyben egykor a legendás hírű Ciprián apát élt és dolgozott. A múzeumban rendkívül becses kiállítási tárgyakat helyeztek el. A legértékesebb kiállítási tárgyak Ciprián apátnak a Pienninek vidékén 1768—1768 között összegyűjtött 272 féle gyógynövényről készített fotókópiák. 9 Emlékterem Michalovcén. M 0 u s s o n Tivadar emléktermet rendeznek be Michalovcén, A festőművész a zempléni emberek népviseletét és szokásait örökítette meg életképeiben. • Hatvan éves a bánfai múzeum. Fennállásának 80. évfordulóját ünnepli a bártfal Sárost Múzeum. Az ismert intézmény néhány rendkívül értékes műemléket őriz gyűjteményeiben. Ilyen a Tarnov a községben talált, 16. századból származó Szt. Miklóst ábrázoló plasztika, egy ismeretlen népművész alkotása. 0 javítják az Orbán-tornyot. javítják a tűzvész által nemrég megrongálódott kassai Orbántornyot. A tatarozási munkálatok elvégzése után a toronyban múzeumot rendeznek be régi fegyverekből és okiratokból. • Oj szlovák film. A Zsebmetszők című új szlovák film főhőse Ctibor F i 1 £ í k. A forgatókönyvet Ludovít Filan, a film rendezője írta. • Meghalt Aprily Lajos. Nyolcvan éves korában Budapesten elhúnyt a József Attiladfjas kiváló magyar költő, Á pr i 1 y Lajos. SZABAD FÜLDM0VES 1987. augusztus 19. 7 valóraváltására. Különben Is, még mielőtt ő a városba jött, Marija már régen a garázsban dolgozott. Mégis szükségesnek látta, hogy az egyik legdurvább és legprimitívebb módszerrel próbára tegye Mariját. Amikor elővette Pavel fényképét, kivett két címzés nélküli borítékot is. Az egyik le volt ragasztva, a másik nem. A borítékokban két levelet helyezett el, amelyeket képzeletbeli barátainak irt. Leejtette a borítékokat az asztal alá. Azzal váltak el, hogy holnap találkoznak. Reggel a sofőrökkel teli diszpécserirodában Marija először is átnyújtotta neki a két borítékot. Zarokov kivette a kocsit a garázsból, az egyik csendes mellékutcában megállt, és igen aprólékosan megvizsgálta a borítékokat. A leragasztottat nem nyitották fel, a másikból pedig nem vették ki a levelet. Ez végleg menyugtatta. Könnyű szívvel fordította kocsiját a pályaudvar felé, hogy jegyet váltson a moszkvai gyorsra. Reggel kikísérte Mariját a vonathoz. Az asszony izgatott volt. Először utazott hosszabb időre Moszkvába, ráadásul gyorsvonaton, elsőosztályon. Lopva nézegette az utasokat és a kísérőket. Amikor bemondták, hogy öt perc múlva indul a vonat, Zarokov egy papírlapot adott át Marijának, amelyen ez állt: „Matvejeva Pelageja Szergejevna. Születési éve körülbelül 1902— 1904.; — A címét megtudja a moszkvai mdakozó-irodán. A kocsihoz kísérte Mariját, felsegítette. A vonat lassan, szinte észrevétlenül elindult. — Érezze jól magát! — kiáltotta, szapora léptekkel haladva a vonat mellett, s nézte Marija zavart arcát. — Ne felejtsen el! (Folytatjuk) — A háború után úgy adódott, hogy nem is gondolhattam Pavel vagy az anyja felkutatására. El is felejtettem mondani, hogy Pavel moszkvai volt... Szóval, igen... Nekem is megvolt a magam gondja, kerestem a húgomat. Kerestem, kerestem, de őt sem találtam meg. Lehet, hogy férjhez ment, és megváltoztott a neve. Pavel elmét tudtam. Negyvennyolctól kezdve hatszor vagy hétszer írtam neki, de választ nem kaptam. Ügy terveztem, hogy jövő nyáron feltétlenül elmegyek Moszkvába, és megkeresem, vagy legalább megtudok valamit róla. És most itt van a maga váratlan szabadsága. Gondoltam, megkérem... Nem tértek be sem kávéházba, sem vendéglőbe. Marija olyan természetesen, mintha minden este ezt tette volna, így szólt: — Tudja, mit, vegyünk egy kis süteményt, és menjünk fel hozzám. Iszunk egy teát. Így is történt. És amikor Mihail újra visszatért a moszkvai utazásra, s arra kérte Mariját, hogy csinálják meg a költségvetést, Marija beleegyezett. . Átadta az asszonynak a medaliont, amelyet Gyembovics vett Paveltől és a fiú fényképét. A medalion nagyon tetszett Marijának, mindjárt fel is próbálta a tükör előtt. — Gyönyörű! Ezután megnézte a régi, kifakult fényképet. — Ez meg az anyja — mutatta Mihail annak a képnek a reprodukcióját, amelyet Gyembovics Pavel noteszében talált. Megállapodtak, hogy Marija holnapután a reggeli vonattal Indul Moszk vába. Mihailnak nem volt rá oka, hogy gyanakodjék Marijára. A kémelhárító szervek aligha választanak ki ilyen naiv, gyenge jellemű asszonyt céljaik
