Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
Az elmúlt héten a Közel-keleti diplomáciai tárgyalások mellett ismét előtérbe került a vietnami háború. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya a háború fokozása mellett döntött. Ezt bizonyítják az egyre élénkülő légi tevékenységek is. Június 10-e óta például újra bombázták Hanoit. Az amerikai légi erők a kínai határ közvetlen közelében fekvő Langson város ellen intéztek támadásokat. Az amerikai hadsereg saigoni szóvivője kijelentette, hogy a támadás célja a Hanoit és Kínát összekötő vasútvonalon lévő híd megsemmisítése volt. A legfrissebb jelentések szerint a hidat teljesen megsemmisítették. A vietnami légiháború kiterjesztésére Johnson elnök a múlt héten adott engedélyt és lapjelentések szerint személyesen jelölte ki az újabb célpontokat. A légitámadások fokozásával kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államokban egyre fokozódik az ellenállás. Fulbirght szenátor a Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke veszélyesnek és ostobának minősítette a kínai határ közelében végrehajtott bombázásokat. Néhány magasrangú kormánytisztviselő véleménye szerint, az északvietnami bombázási hadjárat máris elérkezett arra a pontra, ahol a támadások fokozása már csak igen elenyésző katonai eredményekkel jár, ugyanakkor jelentős mértékben fokozza a nemzetközi politikai kockázatot. Jelentések szerint, az amerikai gépek behatoltak abba a 24—30 km-es mélységű ütköző övezetbe, amelyet az amerikai hadvezetés a Kínával való közvetlen összecsapás elkerülése érdekében a támadőgépek számára kijelölt. Több kommentátor azt tartja, hogy Washington vietnami politikája most már valóban nem egyéb szakadék-politikánál. Martin Luther King néger lelkész, amerikai polgárjogi vezető, televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy a vietnami háború belső ellenzéke egyre növekszik, ennek következtében tömegméretű tiltakozó megmozdulásokkal a katonai szolgálat megtagadásával kell számolni. Megfigyelések szerint, Johnson teljesen figyelmen kívül hagyja a tiltakozásokat és előreláthatólag veszélyes lépéseket tesz a háború kiterjesztésére. Az UPI jelentése szerint, Johnson elnök jóváhagyta a légierők számára a bővített célpont-listát. Ezen számos közlekedési és gyáripari létesítmény szerepel Hanoiban és Haiphongban, valamint a hanoi és kínai határvonal között húzódó fontos vasútvonal. Még nem tudják, hogy Haiphong kikötője is szerepel-e a listán. Fulbright szenátor után Mansfield szenátor sem ért egyet a kormány vietnami politikájával. Hangsúlyozza, hogy az új légi támadások a háború rendkívül kiszélesítését jelentik és magukban rejtik az Egyesült Államok Kínával való összecsapásának lehetőségét. A szenátor arra a javaslatra célozva, hogy az Egyesült Államoknak el kellene aknásítani Haiphong kikötőjét, kijelentette, hogy ez a Szovjetunióval való összecsapás veszélyét is magában rejti. Pillantás a nagyvilágba • • A Német Szövetségi Köztársaságban jelenleg 20 ezer tudós és technikus végez tudományos műszaki kutatást az atomenergia területén. Ily módon igyekszik kiépíteni atom ütőerejét. • A görög állami hivatalokban tovább tart a „tisztogatás“. A Reuter hírügynökség jelentése szerint, még mindig letartóztatásban van az 55 képviselő, akiket az áprilisi államcsíny után vettek őrizetbe. A „megbízhatatlan“ személyek elbocsátása az állami szolgálatból a katonai kormány külön rendelete szerint tovább folyik. • Nyugati hírügynökségek Burundiból származó jelentése szerint, Schrame őrnagy 150 főnyi fehér zsoldos csapatának vezérkari főnöke bejelentette, hogy Bukavában új kongói kormányt alakított. Az ezredes kijelentése szerint az újonnan alakított kormánynak az a célja, hogy véget vessen a kongói polgárháborúnak. • A Szovjetunióban már több mint 4600 ipari üzem dolgozik az új tervezési és gazdasági rendszer szerint, s ezek a Szovjetunió ipari termelésének több mint 30 százalékát állítják elő. Ezekben az üzemekben a múlt év hasonló időszakához viszonyítva a termelés 12 százalékkal, a munka termelékenysége 8 százalékkal, a nyereség pedig 22 százalékkal emelkedik. A Szovjetunió ipari termelésének emelkedése 1918 óta évi 10 százalék, ezzel szemben az Egyesült Államoké csak 3,8 százalék. 0 A Biafrai Köztársaság fegyveres erői behatoltak Észak-Nigériába és 60 km-es előrenyomulás után elfoglalták a Lokojától keletre fekvő fontos Okena várost. • Az izraeli-arab konfliktus súlyos károkat okozott Izraelnek. Az országban jelenleg mintegy 35 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, de a valóság ennek kétszerese. Főleg Izrael mezőgazdasága és építőipara szenvedett súlyos károkat. Az elmúlt hét külpolitikai eseményei azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok a békés tárgyalások helyett újra az erő politikáját helyezi előtérbe és a háború kiterjesztését tűzte maga elé. 0 Az arab világ érdeklődésének központjában Tito elnök kairói és bagdadi látogatása került. A különböző hírügynökségek Tito útjával kapcsolatban több feltevést terjesztettek. Egyesek azt állítják, hogy Tito már előre elkészített programmal jött Kairóba és Bagdadba és csak a jóváhagyásról van szó. Olyan híresztelések is elterjedtek, hogy Tito elnök kompromisszumos tervet dolgozott ki a közelkeleti válság megoldására, amely szerint ha az izraeli csapatok kivonulnak a megszállt területekről, az arab országok elismernék Izraelt. Ezzel szemben hivatalos jugoszláv forrásokból olyan hírek keltek szárnyra, hogy Tito semmiféle komppromisszumos programot nem vitt .magával, és szilárdan amellett áll, hogy az izraeli csapatok feltételek nélkül vonuljanak ki a megszállt területekről. Az államfő magáévá tette azt az álláspontot, hogy a rendezés alapvető feltétele és kiindulópontja csak az izraeli megszálló csapatok kivonása lehet. Amíg ez meg nem történik, addig nem lehet megvizsgálni más kérdéseket sem. A jugoszláv elnök Ataszi szíriai államfővel folytatott damaszkuszi tárgyalásai után visszatért Bagdadba, majd Kairóba. Az A1 Ahram szerint, Tito és Nasszer tárgyalásai döntő jelentőségűek lesznek a közel-keleti válság megoldásával kapcsolatban. (—b—) A FAJI ÖSSZETŰZÉSEK MÉRLEGE — 120 HALOTT Washingtonból jelenti az MTI: Sajtójelentések szerint, eddig már mintegy 120 halálos áldozata van az Egyesült Államokban az idei faji összetűzéseknek. Több mint száz városban került sor négerlázadásra, illetve összetűzésekre, tüntetésekre, s húsz esetben kellett beavatkozni a helyi rendőrségen kívül a Nemzeti Gárda alakulatainak is. Detroitban ez sem bizonyult elegendőnek, s a négerek megmozdulásának leverésére a szövetségi hadsereg egységeit vetették be. A négerek megmozdulásai szinte az egész országra kiterjedtek, de a legnagyobb erővel az északi nagyvárosokban robbantak ki. A legtöbb öszszecsapásra New jersey államban került sor: a többnapos newarki lázadással együtt az állam 14 városában voltak tüntetések, lövöldözések, öszszecsapások ■ A halálos áldozatok túlnyomó része a négerek közül került ki. A kereskedelmi körök becslése szerint, az okozott anyagi kár meghaladja az egymilliárd dollárt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom útmutatása A cári Oroszország rezsimjének és burzsoá kormányzatának megdöntésével hatalmas ütést mért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a gyarmati rendszerre. A világot domináló imperializmus elvesztette egyik oszlopát, amellyel minden kölcsönös ellentét dacára — szolidárisán helyezkedett szembe a nemzeti felszabadító mozgalmak minden akciójával. És bizony Ilyen megmozdulásokban nem volt hiány. A múlt század különösen gazdag volt a gyarmati sorban sínylődő nemzetek felkelésében. India, Egyiptom, Kína és más országok népeinek forrongása bizonyítja, hogy a leigázottak sohasem törődtek bele az elnyomásba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatékony ösztönzést adott a oemzeti-felszabadító mozgalmaknak és győzelmével tanúsította, hogy az imperializmus és a gyarmattartók rendszere korántsem oly hatalmas, hogy a nemzeti felkelések ne lehetnének sikeresek. A szovjet nép forradalmának hatása alatt Kínában nagyarányú forradalmi mozgalom, Koreában pedig 1919 márciusában felkelés viharzott. Indiában az 1918 —1922-ig terjedő időszakban voltak jelentős népi megmozdulások. Nemzeti felszabadító harc rázta meg Törökországot is, majd Mongóliában zúgott végig a nemzeti forradalom, azután Egyiptomban, Szíriában és Irakban lobbant fel a felkelés, amiben természetesen mindenekelőtt objektív belső és külső körülmények játszottak közre. India szabadságharcának kimagasló alakja, Pendít Jawaharlal Nehru is elismerte, hogy „az Oroszországban megvalósult óriási változásoknak“ nagy vonzóerejük volt Indiára nézve. Az Egyesült Államokban múlt esztendőben „India nemzeti-felszabadító harca“ címfelirattal kiadott történetírási tanulmánykötet külön fejezetet 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. augusztus 19. szentel a szovjet forradalom befolyásának. A nemzeti-felszabadító harcok különösen a második világháború után, a Szovjetunió világra szóló győzelmével új hatalmas lendületet kaptak. Éspedig nemcsak Ázsiában, de Afrikában is számos nemzet vívta ki függetlenségét, amely ugyan sok esetben még távolról sem teljes, de már legalább politikailag biztosított. Mint Lenin előre látta, a fejlett tőkés államok munkásosztályának mozgalma hatalmas világméretű áramlatban folyik össze a gyarmati leigázott népek nemzeti-felszabadító küzdelmével. A szovjet állam dicsősége, hogy bár népe a forradalom első szakaszában felmérhetetlenül nehéz körülmények közt harcolt a polgárháborúban és a beavatkozó imperialisták ellen, mégis a létezésének első pillanata óta segítette a nemzeti önállóságukért küzdő fiatal államokat. Mindenekelőtt felszabadította a cári birodalom gyarmatait, amelyek azután önként csatlakoztak a Szovjetunióhoz. És amilyen mértékben növekedett az első szocialista nagyhatalom ereje, oly mértékben erősödött a különféle nemzetifelszabadító mozgalmaknak nyújtott segítsége. Jóllehet a gyarmati hatóságok nem rettentek vissza a legkegyetlenebb megtorlásoktól sem, a nemzeti felszabadító-mozgalmak legöntudatosabb harcosainak, a munkásoknak és a forradalmi szellemű értelmiségnek soraiból marxista csoportok formálódtak, amelyekből azután számos gyarmaton kommunista pártok alakultak ki. A nemzeti felszabadító mozgalmak vezetői kezdetben bizalmatlansággal nézték e csoportok- tevékenységét. Részben attól féltek, hogy általuk felaprózódik a mozgalom, részben persze ideológiai okoknál fogva ellenezték a kommunista pártokat. Ám a gyakorlati tapasztalatok valamennyi valóban becsületes hazafit meggyőzték bizalmatlanságuk helytelenségéről. Megértették velük, hogy a kom-A SZVIRSZK ÚTJA TILTAKOZÁSOK A KÍNAIAK DALNYIJI PROVOKÁCIÓJA MIATT Moszkvából jelenti a TASZSZ: Vasárnap több szovjet kikötőben nagygyűlésen tiltakoztak amiatt, hogy a kínai hatóságok Dainyij kikötőjében három napon át jogtalanul feltartóztatták a Szvirszk szovjet teherhajót és zaklatták a hajó legénységét. — A kínai hatóságok teljesen alaptalanul vették őrizetbe Korzsovot, a Szvirszk kapitányát, és a legénység más tagjait — mondotta a vlagyivosztoki kikötőben rendezett nagygyűlésen Korabiej hajóskapitány. — Mi, távolkeleti tengerészek, számtalan esetet tudnánk felsorolni arról, hogy a kínai hatóságok megszegik a nyílttengeri hajózás elemi szabályait. A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a távol-keleti tengerészek egy emberként támogatják a Kínai Népköztársaság miniszterelnökéhez intézett szovjet kormánynyilatkozatot és Koszigin szovjet miniszterelnök ezzel kapcsolatos táviratát. A balti-tengeri hajózási igazgatóság tengerészei szintén felháborodással tárgyalják a Szvirszk hajó személyzetével szemben elkövetett erőszakos cselekedetet. A Mihail Kalinyin utasszállító hajó fedélzetén vasárnap tiltakozó nagygyűlést rendeztek, amelyen Baranov hajógépész kijelentette: a kínai vörösgárdisták szovjetellenes fellépése haragot és felháborodást keltett valamennyiünkben. A Szvirszk szovjet hajó vasárnap kifutott Dainyij kínai kikötőből. A hajó fedélzetén az egész személyzet ott van. A Szvirszk elleni provokációk augusztus 11-től folytatódtak. Elfogtak, majd pedig szabadon bocsátottak négy szovjet tengerészt: Korzsov kapitányt, Ivanov navigációs tisztet, valamint Kuznyecov és Kornyikov matrózokat. A Szvirszket dalnyiji tartózkodása során megrongálták. Nyugat-Németországban senki sem akar paraszt lenni munista párt a nemzeti egység szilárd harci egységéért küzd és hogy a lenini eszmevilág elsajátítása a harc jobb stratégiáját és taktikáját segíti elő. Tágítja a látókört és a szűk határok közé szoruló nacionalizmus keretén túl szocialista távlatot tár az elnyomott nemzetek elé. Afrikában — különösen az utolsó évtizedben — egyre több ország ragadta ki magát a brit, a francia és a belga gyarmattartók karmaiból. Bár javarészükre még továbbra is ránehezedik az imperialisták gazdasági nyomása, mégis jónéhány közülük, így az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria, Tanzania, Guinea, Mali és volt Francia Kongó és persze Algéria kormánya, messzemenő társadalmi-gazdasági reformok megvalósításán munkálkodik. És bármennyire is igyekeznek az imperialisták a haladás útját eltorlaszolni, itt-ott elért időleges sikereik nem tartóztathatják fel tartósan a teljes nemzeti függetlenségért folyó harcot, amely Ázsiában már 700 milliónál több lakosú térségben győzött. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek kisugárzása Latin- Amerika népeinek antiimperialista harcában is jelentősen éreztette hatását. Kuba győzelmes szocialista forradalma valósággal bevilágítja a nemzeti-felszabadító mozgalmak útját. A Kolumbiában, Bolíviában, Guatemalában és másutt szerveződő, osztályharcos szellemtől áthatott partizánharcok a nagy szovjet forradalom éltető eszmei erejére utalnak. Mind India és Indonézia, valamint sok más példa mutatja, a haladó erőknek nemcsak az imperialistákkal, de konok belső, visszahúzó, reakciós erőkkel is szembe kell nézniük. Harcuk tehát a szocialista tábor minden támogatása mellett igen nehéz és átmeneti visszaesésektől sem mentes. Ám nem kétséges, hogy áldozatteljes küzdelmükből az osztályharcos következetességgel küzdő progresszív tábor kerül ki győztesen. Szírt Kisebb kereset, rosszabb munkafeltételek A Nyugatnémet Gazdaszövetség elnöke, Edmund Rehwinkel kimutatta, hogy a mezőgazdásági kereset még mindig 35 százalékkal elmarad az ipari bérektől, a munkanap 12 óra, és nincs társadalombiztosítás. Arról panaszkodik, hogy a gazdaságok eladósodtak; keserű szavakkal fakad ki á Közös Piac liberalizálási tervei éllen. Követeli, hogy a kormány szigorítsa meg a behozatalt, a belföldi mezőgazdasági termékek részére magasabb árakat állapítson meg és adjon — mindenekelőtt — magas segélyeket. A szövetség CDU-párti alelnöké, Bernhard Bauknecht azzal fehyegetőzik, hogyha nem teljesítik az eddig is erőteljesen reakciós szövetség kívánságait, az tovább tolódik a szélsőjobb felé. A nyugatnémet kereső lakosságból csupán 10,9 százalék foglalkozik mezőgazdasággal. 1949 óta kereken félmillió parasztgazdaság szűnt meg. A megmaradt 1,45 millió gazdaság, mintegy kétharmada — csaknem egymillió — úgynevezett mellékági üzemnek tekinthető, amelyeket a parasztasszonyok látnak el — úgy-ahogy. A frankfurti Mezőgazdasági Járadékbarik adatai szerint csupán minden negyedik gazdaság hoz évente nyereséget. A gazdaságok egy másik negyedrésze úgy eladósodott, hogy azokat semmiféle agrárpolitikai eszközzel nem lehet többé megmenteni. Szakértők szerint 1975-ig még félmillió munkaerő kényszerül a mezőgazdaság elhagyására, és 1980-ig — a Közös Piacon belül hallatlanul éles konkúrrenciaharc következtében a nyugatnémet összmunkavállalóknak csupán 6—8 százaléka talál majd munkát a szántóföldeken, réteken és istállókban. A helyzet alapoka: a nyugatnémet ipari fellendülés során nőtt az aránytalanság a városi és falusi lakosság jövedelme között. A kereszténydemokraták attól féltek, hogy elveszítik a többségüket biztosító ötmillió falusi választót: A párt akkori vezetője, Adenauer 1951-ben éppen ezért bejelentette: „olyan árpolitikát folytatunk, amely a mezőgazdasági árakat, tehát a parasztság jövedelmét minden eszközzel arányosítja a nyugatnémet gazdaság egyéb területeivel.“ Ez a „minden eszköz“ másszóval az állami segélyt jelentette. A mezőgazdasági segélyekre előirányzott milliárdoknak azonban csak mintegy egyharmadát fordították ténylegesen erre a célra. A pénzek oroszlánrésze minden gazdasági megfontolás nélkül került kifizetésre, főleg választási szempontok alapján. Ötvenezer tonna eladhatatlan vaj Nagyon tanulságos ebben az, ami a tejprémium terén történt. Ezt 1957- ben vezették be azzal a céllal, hogy csökkentsék a tehéntuberkulózist. Csak tbc-mentes tejért fizettek prémiumot. Két év múlva már minden forgalomba hozott tejet premizáltak, majd 1963-ban felemelték a prémium öszszegét. Az elmúlt évben 700 millió márka tejprémiumot fizettek ki ily módon. Ez oda vezetett, hogy évről évre nőtt a tejtermelés. Hogy a vaj áresését elkerüljék, nagymennyiségű árut kivontak a piacról és elraktározták. Később, hat hónap múlva a raktárról kikerülő vajat mégis forgalomba hozták. A vásárlók így friss vaj helyett kénytelenek voltak raktározót vajat fogyasztani. A parasztszövetség csak vaj raktározási költségeire az utóbbi két évben 200 millió márkát fizetett ki. Jelenleg több mint 50 000 tonna eladhatatlan vajról számol be a statisztika. Némileg hasonló a helyzet a gabonatermesztésnél is, azzal a különbséggel', hogy a nyugatnémet szükséglet egy részét Amerika szállítja lényegesen olcsóbban, riiirtt amennyiért azt saját farmeréitől felvásárolja. A Hamburgba érkező amerikai gabona ára a vámsorompó elhagyása után viszont majdnem a duplájára emelkedik, hogy ne legyen olcsóbb a belföldön termelt gabonánál. A német fogyasztó tehát mindenképpen a magasabb árakat fizeti. A nagy megrázkódtatás mindenesetre még hátra van: június 1-e óta a közös piac brüsszeli bizottsága és minisztejtanácsa határozata alapján egységesítették a gabonaárakat, ami az eddigi nyugatnémet piaci árakkal szemben 11 százalékos csökkenést jelent. A gabonaár-csökkenés magával vonja a többi termény, a hús, tojás, baromfi árának megfelelő arányosítását. Mindez természetesen még súlyosbítja a nyugatnémet parasztság amúgy sem rózsás helyzetét. A MIRAGETÖL AZ AMX—30-IG (Die Presse) — Vajon Franciaország elveszti legjobb fegyvervásárlóját? Most tették közzé a Franciaország hadiiparára vonatkozó múlt évi adatokat, amelyekből kiderül, hogy a francia fegyverkereskedelem csúcsforgalmat ért el. Franciaország 1968- ban a szárazföldi hadsereg, a légierő és a flotta területén összesen 2,8 milliárd márka értékű fegyvert adott el, illetőleg exportált. Ez az egész francia export 4 százalékának felel meg. Meg nem erősített adatok szerint csupán a francia—izraeli repülőgép-üzlet az elmúlt években kereken 500 millió dollárt forgalmazott. A francia fegyverexport 1966-ban a következőképpen alakult. A fegyverek 4G,4 százalékát Nyugat-Európába (Franciaország és Egyesült Államok után, bár jóval mögötte, Németország legnagyobb fegyverszállítója) 18,8 százalékát Afrikába, 17,7 százalékát Észak-Amerikába és 14,8 százalékát Ázsiába szállították. A legnagyobb érdeklődés a Mirage, Mystere—20 (vadászbombázó), az Alouette-sorozathaz tartozó helikopterek, a Fouga- Magister típusú felderítők, a középtávú rakéták, a páncélelhárító rakéták („Entac“) és az elektronikus készülékek, mint például a radarberendezések iránt nyilvánult meg. A hadiipar nagy reményeket fűz az új AMX—30 harci páncéloshoz. 1970-ig valamennyi francia páncélosezredet ezzel akarják felszerelni. A hadsereg további újdonságként bevezeti az Alouette—II. típusú helikoptert. szemle
