Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

Az elmúlt héten a Közel-keleti dip­lomáciai tárgyalások mellett ismét előtérbe került a vietnami háború. Az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya a háború fokozása mellett döntött. Ezt bizonyítják az egyre élénkülő légi tevékenységek is. Június 10-e óta például újra bombázták Ha­noit. Az amerikai légi erők a kínai határ közvetlen közelében fekvő Langson város ellen intéztek támadá­sokat. Az amerikai hadsereg saigoni szóvivője kijelentette, hogy a táma­dás célja a Hanoit és Kínát összekötő vasútvonalon lévő híd megsemmisí­tése volt. A legfrissebb jelentések szerint a hidat teljesen megsemmisí­tették. A vietnami légiháború kiterjeszté­sére Johnson elnök a múlt héten adott engedélyt és lapjelentések sze­rint személyesen jelölte ki az újabb célpontokat. A légitámadások fokozá­sával kapcsolatban az Amerikai Egye­sült Államokban egyre fokozódik az ellenállás. Fulbirght szenátor a Sze­nátus Külügyi Bizottságának elnöke veszélyesnek és ostobának minősítet­te a kínai határ közelében végrehaj­tott bombázásokat. Néhány magasran­gú kormánytisztviselő véleménye sze­rint, az északvietnami bombázási had­járat máris elérkezett arra a pontra, ahol a támadások fokozása már csak igen elenyésző katonai eredmények­kel jár, ugyanakkor jelentős mérték­ben fokozza a nemzetközi politikai kockázatot. Jelentések szerint, az ame­rikai gépek behatoltak abba a 24—30 km-es mélységű ütköző övezetbe, amelyet az amerikai hadvezetés a Kínával való közvetlen összecsapás elkerülése érdekében a támadőgépek számára kijelölt. Több kommentátor azt tartja, hogy Washington vietnami politikája most már valóban nem egyéb szakadék-politikánál. Martin Luther King néger lelkész, amerikai polgárjogi vezető, televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy a vietnami háború belső ellenzéke egy­re növekszik, ennek következtében tömegméretű tiltakozó megmozdulá­sokkal a katonai szolgálat megtaga­dásával kell számolni. Megfigyelések szerint, Johnson teljesen figyelmen kívül hagyja a tiltakozásokat és elő­reláthatólag veszélyes lépéseket tesz a háború kiterjesztésére. Az UPI je­lentése szerint, Johnson elnök jóvá­hagyta a légierők számára a bővített célpont-listát. Ezen számos közleke­dési és gyáripari létesítmény szerepel Hanoiban és Haiphongban, valamint a hanoi és kínai határvonal között húzódó fontos vasútvonal. Még nem tudják, hogy Haiphong kikötője is szerepel-e a listán. Fulbright szenátor után Mansfield szenátor sem ért egyet a kormány vietnami politikájával. Hangsúlyozza, hogy az új légi támadások a háború rendkívül kiszélesítését jelentik és magukban rejtik az Egyesült Államok Kínával való összecsapásának lehető­ségét. A szenátor arra a javaslatra célozva, hogy az Egyesült Államoknak el kellene aknásítani Haiphong kikö­tőjét, kijelentette, hogy ez a Szovjet­unióval való összecsapás veszélyét is magában rejti. Pillantás a nagyvilágba • • A Német Szövetségi Köztársaság­ban jelenleg 20 ezer tudós és techni­kus végez tudományos műszaki ku­tatást az atomenergia területén. Ily módon igyekszik kiépíteni atom ütő­erejét. • A görög állami hivatalokban tovább tart a „tisztogatás“. A Reuter hírügynökség jelentése szerint, még mindig letartóztatásban van az 55 képviselő, akiket az áprilisi állam­csíny után vettek őrizetbe. A „meg­bízhatatlan“ személyek elbocsátása az állami szolgálatból a katonai kor­mány külön rendelete szerint tovább folyik. • Nyugati hírügynökségek Burun­diból származó jelentése szerint, Schrame őrnagy 150 főnyi fehér zsol­dos csapatának vezérkari főnöke be­jelentette, hogy Bukavában új kongói kormányt alakított. Az ezredes kije­lentése szerint az újonnan alakított kormánynak az a célja, hogy véget vessen a kongói polgárháborúnak. • A Szovjetunióban már több mint 4600 ipari üzem dolgozik az új terve­zési és gazdasági rendszer szerint, s ezek a Szovjetunió ipari termelésé­nek több mint 30 százalékát állítják elő. Ezekben az üzemekben a múlt év hasonló időszakához viszonyítva a termelés 12 százalékkal, a munka ter­melékenysége 8 százalékkal, a nyere­ség pedig 22 százalékkal emelkedik. A Szovjetunió ipari termelésének emelkedése 1918 óta évi 10 százalék, ezzel szemben az Egyesült Államoké csak 3,8 százalék. 0 A Biafrai Köztársaság fegyveres erői behatoltak Észak-Nigériába és 60 km-es előrenyomulás után elfog­lalták a Lokojától keletre fekvő fon­tos Okena várost. • Az izraeli-arab konfliktus sú­lyos károkat okozott Izraelnek. Az országban jelenleg mintegy 35 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, de a valóság ennek kétszerese. Főleg Izrael mezőgazdasága és építőipara szenvedett súlyos károkat. Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyei azt bizonyítják, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok a békés tárgya­lások helyett újra az erő politikáját helyezi előtérbe és a háború kiter­jesztését tűzte maga elé. 0 Az arab világ érdeklődésének központjában Tito elnök kairói és bagdadi látogatása került. A külön­böző hírügynökségek Tito útjával kapcsolatban több feltevést terjesz­tettek. Egyesek azt állítják, hogy Tito már előre elkészített program­mal jött Kairóba és Bagdadba és csak a jóváhagyásról van szó. Olyan hí­resztelések is elterjedtek, hogy Tito elnök kompromisszumos tervet dolgo­zott ki a közelkeleti válság megoldá­sára, amely szerint ha az izraeli csa­patok kivonulnak a megszállt terü­letekről, az arab országok elismernék Izraelt. Ezzel szemben hivatalos jugo­szláv forrásokból olyan hírek keltek szárnyra, hogy Tito semmiféle komp­­promisszumos programot nem vitt .magával, és szilárdan amellett áll, hogy az izraeli csapatok feltételek nélkül vonuljanak ki a megszállt te­rületekről. Az államfő magáévá tette azt az álláspontot, hogy a rendezés alapvető feltétele és kiindulópontja csak az izraeli megszálló csapatok kivonása lehet. Amíg ez meg nem történik, addig nem lehet megvizsgál­ni más kérdéseket sem. A jugoszláv elnök Ataszi szíriai államfővel foly­tatott damaszkuszi tárgyalásai után visszatért Bagdadba, majd Kairóba. Az A1 Ahram szerint, Tito és Nasszer tárgyalásai döntő jelentőségűek lesz­nek a közel-keleti válság megoldásá­val kapcsolatban. (—b—) A FAJI ÖSSZETŰZÉSEK MÉRLEGE — 120 HALOTT Washingtonból jelenti az MTI: Saj­tójelentések szerint, eddig már mint­egy 120 halálos áldozata van az Egye­sült Államokban az idei faji össze­tűzéseknek. Több mint száz városban került sor négerlázadásra, illetve összetűzésekre, tüntetésekre, s húsz esetben kellett beavatkozni a helyi rendőrségen kívül a Nemzeti Gárda alakulatainak is. Detroitban ez sem bizonyult elegendőnek, s a négerek megmozdulásának leverésére a szö­vetségi hadsereg egységeit vetették be. A négerek megmozdulásai szinte az egész országra kiterjedtek, de a leg­nagyobb erővel az északi nagyváro­sokban robbantak ki. A legtöbb ösz­­szecsapásra New jersey államban ke­rült sor: a többnapos newarki láza­dással együtt az állam 14 városában voltak tüntetések, lövöldözések, ösz­­szecsapások ■ A halálos áldozatok túlnyomó ré­sze a négerek közül került ki. A ke­reskedelmi körök becslése szerint, az okozott anyagi kár meghaladja az egymilliárd dollárt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom útmutatása A cári Oroszország rezsimjének és burzsoá kormányzatának megdöntésé­vel hatalmas ütést mért a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom a gyar­mati rendszerre. A világot domináló imperializmus elvesztette egyik osz­lopát, amellyel minden kölcsönös el­lentét dacára — szolidárisán helyez­kedett szembe a nemzeti felszabadító mozgalmak minden akciójával. És bi­zony Ilyen megmozdulásokban nem volt hiány. A múlt század különösen gazdag volt a gyarmati sorban síny­lődő nemzetek felkelésében. India, Egyiptom, Kína és más országok né­peinek forrongása bizonyítja, hogy a leigázottak sohasem törődtek bele az elnyomásba. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatékony ösztönzést adott a oemzeti-felszabadító mozgalmaknak és győzelmével tanúsította, hogy az imperializmus és a gyarmattartók rendszere korántsem oly hatalmas, hogy a nemzeti felkelések ne lehet­nének sikeresek. A szovjet nép for­radalmának hatása alatt Kínában nagyarányú forradalmi mozgalom, Koreában pedig 1919 márciusában felkelés viharzott. Indiában az 1918 —1922-ig terjedő időszakban voltak jelentős népi megmozdulások. Nem­zeti felszabadító harc rázta meg Tö­rökországot is, majd Mongóliában zú­gott végig a nemzeti forradalom, az­után Egyiptomban, Szíriában és Irak­ban lobbant fel a felkelés, amiben természetesen mindenekelőtt objektív belső és külső körülmények játszot­tak közre. India szabadságharcának kimagasló alakja, Pendít Jawaharlal Nehru is el­ismerte, hogy „az Oroszországban megvalósult óriási változásoknak“ nagy vonzóerejük volt Indiára nézve. Az Egyesült Államokban múlt eszten­dőben „India nemzeti-felszabadító harca“ címfelirattal kiadott történet­írási tanulmánykötet külön fejezetet 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. augusztus 19. szentel a szovjet forradalom befolyá­sának. A nemzeti-felszabadító harcok kü­lönösen a második világháború után, a Szovjetunió világra szóló győzel­mével új hatalmas lendületet kaptak. Éspedig nemcsak Ázsiában, de Afriká­ban is számos nemzet vívta ki füg­getlenségét, amely ugyan sok esetben még távolról sem teljes, de már leg­alább politikailag biztosított. Mint Lenin előre látta, a fejlett tőkés álla­mok munkásosztályának mozgalma hatalmas világméretű áramlatban fo­lyik össze a gyarmati leigázott népek nemzeti-felszabadító küzdelmével. A szovjet állam dicsősége, hogy bár népe a forradalom első szakaszá­ban felmérhetetlenül nehéz körülmé­nyek közt harcolt a polgárháborúban és a beavatkozó imperialisták ellen, mégis a létezésének első pillanata óta segítette a nemzeti önállóságukért küzdő fiatal államokat. Mindenekelőtt felszabadította a cári birodalom gyar­matait, amelyek azután önként csat­lakoztak a Szovjetunióhoz. És amilyen mértékben növekedett az első szocia­lista nagyhatalom ereje, oly mérték­ben erősödött a különféle nemzeti­felszabadító mozgalmaknak nyújtott segítsége. Jóllehet a gyarmati hatóságok nem rettentek vissza a legkegyetlenebb megtorlásoktól sem, a nemzeti fel­szabadító-mozgalmak legöntudatosabb harcosainak, a munkásoknak és a forradalmi szellemű értelmiségnek so­raiból marxista csoportok formálód­tak, amelyekből azután számos gyar­maton kommunista pártok alakultak ki. A nemzeti felszabadító mozgalmak vezetői kezdetben bizalmatlansággal nézték e csoportok- tevékenységét. Részben attól féltek, hogy általuk fel­aprózódik a mozgalom, részben per­sze ideológiai okoknál fogva ellenez­ték a kommunista pártokat. Ám a gyakorlati tapasztalatok valamennyi valóban becsületes hazafit meggyőz­ték bizalmatlanságuk helytelenségé­ről. Megértették velük, hogy a kom-A SZVIRSZK ÚTJA TILTAKOZÁSOK A KÍNAIAK DALNYIJI PROVOKÁCIÓJA MIATT Moszkvából jelenti a TASZSZ: Vasárnap több szovjet kikötőben nagy­gyűlésen tiltakoztak amiatt, hogy a kínai hatóságok Dainyij kikötőjében három napon át jogtalanul feltartóztatták a Szvirszk szovjet teherhajót és zaklatták a hajó legénységét. — A kínai hatóságok teljesen alaptalanul vették őrizetbe Korzsovot, a Szvirszk kapitányát, és a legénység más tagjait — mondotta a vlagyivosz­­toki kikötőben rendezett nagygyűlésen Korabiej hajóskapitány. — Mi, távol­keleti tengerészek, számtalan esetet tudnánk felsorolni arról, hogy a kínai hatóságok megszegik a nyílttengeri hajózás elemi szabályait. A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a távol-keleti tengerészek egy emberként támogatják a Kínai Népköztársaság miniszterelnökéhez intézett szovjet kor­mánynyilatkozatot és Koszigin szovjet miniszterelnök ezzel kapcsolatos táv­iratát. A balti-tengeri hajózási igazgatóság tengerészei szintén felháborodással tárgyalják a Szvirszk hajó személyzetével szemben elkövetett erőszakos cselekedetet. A Mihail Kalinyin utasszállító hajó fedélzetén vasárnap tilta­kozó nagygyűlést rendeztek, amelyen Baranov hajógépész kijelentette: a kínai vörösgárdisták szovjetellenes fellépése haragot és felháborodást kel­tett valamennyiünkben. A Szvirszk szovjet hajó vasárnap kifutott Dainyij kínai kikötőből. A hajó fedélzetén az egész személyzet ott van. A Szvirszk elleni provokációk augusztus 11-től folytatódtak. Elfogtak, majd pedig szabadon bocsátottak négy szovjet tengerészt: Korzsov kapi­tányt, Ivanov navigációs tisztet, valamint Kuznyecov és Kornyikov matró­zokat. A Szvirszket dalnyiji tartózkodása során megrongálták. Nyugat-Németországban senki sem akar paraszt lenni munista párt a nemzeti egység szi­lárd harci egységéért küzd és hogy a lenini eszmevilág elsajátítása a harc jobb stratégiáját és taktikáját segíti elő. Tágítja a látókört és a szűk ha­tárok közé szoruló nacionalizmus ke­retén túl szocialista távlatot tár az elnyomott nemzetek elé. Afrikában — különösen az utolsó évtizedben — egyre több ország ra­gadta ki magát a brit, a francia és a belga gyarmattartók karmaiból. Bár javarészükre még továbbra is ráne­hezedik az imperialisták gazdasági nyomása, mégis jónéhány közülük, így az Egyesült Arab Köztársaság, Szí­ria, Tanzania, Guinea, Mali és volt Francia Kongó és persze Algéria kor­mánya, messzemenő társadalmi-gazda­sági reformok megvalósításán mun­kálkodik. És bármennyire is igyekez­nek az imperialisták a haladás útját eltorlaszolni, itt-ott elért időleges sikereik nem tartóztathatják fel tar­tósan a teljes nemzeti függetlenségért folyó harcot, amely Ázsiában már 700 milliónál több lakosú térségben győzött. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméinek kisugárzása Latin- Amerika népeinek antiimperialista harcában is jelentősen éreztette ha­tását. Kuba győzelmes szocialista for­radalma valósággal bevilágítja a nem­zeti-felszabadító mozgalmak útját. A Kolumbiában, Bolíviában, Guatemalá­ban és másutt szerveződő, osztályhar­cos szellemtől áthatott partizánhar­cok a nagy szovjet forradalom éltető eszmei erejére utalnak. Mind India és Indonézia, valamint sok más példa mutatja, a haladó erőknek nemcsak az imperialistákkal, de konok belső, visszahúzó, reakciós erőkkel is szembe kell nézniük. Har­cuk tehát a szocialista tábor minden támogatása mellett igen nehéz és át­meneti visszaesésektől sem mentes. Ám nem kétséges, hogy áldozatteljes küzdelmükből az osztályharcos kö­vetkezetességgel küzdő progresszív tábor kerül ki győztesen. Szírt Kisebb kereset, rosszabb munkafeltételek A Nyugatnémet Gazdaszövetség el­nöke, Edmund Rehwinkel kimutatta, hogy a mezőgazdásági kereset még mindig 35 százalékkal elmarad az ipari bérektől, a munkanap 12 óra, és nincs társadalombiztosítás. Arról pa­naszkodik, hogy a gazdaságok eladó­sodtak; keserű szavakkal fakad ki á Közös Piac liberalizálási tervei éllen. Követeli, hogy a kormány szigorítsa meg a behozatalt, a belföldi mező­­gazdasági termékek részére magasabb árakat állapítson meg és adjon — mindenekelőtt — magas segélyeket. A szövetség CDU-párti alelnöké, Bern­hard Bauknecht azzal fehyegetőzik, hogyha nem teljesítik az eddig is erő­teljesen reakciós szövetség kívánsá­gait, az tovább tolódik a szélsőjobb felé. A nyugatnémet kereső lakosságból csupán 10,9 százalék foglalkozik me­zőgazdasággal. 1949 óta kereken fél­millió parasztgazdaság szűnt meg. A megmaradt 1,45 millió gazdaság, mint­egy kétharmada — csaknem egymillió — úgynevezett mellékági üzemnek tekinthető, amelyeket a parasztasszo­nyok látnak el — úgy-ahogy. A frank­furti Mezőgazdasági Járadékbarik ada­tai szerint csupán minden negyedik gazdaság hoz évente nyereséget. A gazdaságok egy másik negyed­része úgy eladósodott, hogy azokat semmiféle agrárpolitikai eszközzel nem lehet többé megmenteni. Szak­értők szerint 1975-ig még félmillió munkaerő kényszerül a mezőgazdaság elhagyására, és 1980-ig — a Közös Piacon belül hallatlanul éles konkúr­­renciaharc következtében a nyugat­német összmunkavállalóknak csupán 6—8 százaléka talál majd munkát a szántóföldeken, réteken és istállók­ban. A helyzet alapoka: a nyugatnémet ipari fellendülés során nőtt az arány­talanság a városi és falusi lakosság jövedelme között. A keresztényde­mokraták attól féltek, hogy elveszí­tik a többségüket biztosító ötmillió falusi választót: A párt akkori veze­tője, Adenauer 1951-ben éppen ezért bejelentette: „olyan árpolitikát foly­tatunk, amely a mezőgazdasági ára­kat, tehát a parasztság jövedelmét minden eszközzel arányosítja a nyu­gatnémet gazdaság egyéb területei­vel.“ Ez a „minden eszköz“ másszó­val az állami segélyt jelentette. A mezőgazdasági segélyekre előirány­zott milliárdoknak azonban csak mintegy egyharmadát fordították tény­legesen erre a célra. A pénzek orosz­lánrésze minden gazdasági megfon­tolás nélkül került kifizetésre, főleg választási szempontok alapján. Ötvenezer tonna eladhatatlan vaj Nagyon tanulságos ebben az, ami a tejprémium terén történt. Ezt 1957- ben vezették be azzal a céllal, hogy csökkentsék a tehéntuberkulózist. Csak tbc-mentes tejért fizettek pré­miumot. Két év múlva már minden forga­lomba hozott tejet premizáltak, majd 1963-ban felemelték a prémium ösz­­szegét. Az elmúlt évben 700 millió márka tejprémiumot fizettek ki ily módon. Ez oda vezetett, hogy évről évre nőtt a tejtermelés. Hogy a vaj áresését elkerüljék, nagymennyiségű árut kivontak a piacról és elraktározták. Később, hat hónap múlva a raktárról kikerülő vajat mégis forgalomba hozták. A vá­sárlók így friss vaj helyett kénytele­nek voltak raktározót vajat fogyasz­tani. A parasztszövetség csak vaj rak­tározási költségeire az utóbbi két év­ben 200 millió márkát fizetett ki. Jelenleg több mint 50 000 tonna elad­hatatlan vajról számol be a statisz­tika. Némileg hasonló a helyzet a gabo­natermesztésnél is, azzal a különb­séggel', hogy a nyugatnémet szükség­let egy részét Amerika szállítja lénye­gesen olcsóbban, riiirtt amennyiért azt saját farmeréitől felvásárolja. A Ham­burgba érkező amerikai gabona ára a vámsorompó elhagyása után viszont majdnem a duplájára emelkedik, hogy ne legyen olcsóbb a belföldön termelt gabonánál. A német fogyasztó tehát mindenképpen a magasabb árakat fi­zeti. A nagy megrázkódtatás minden­esetre még hátra van: június 1-e óta a közös piac brüsszeli bizottsága és minisztejtanácsa határozata alapján egységesítették a gabonaárakat, ami az eddigi nyugatnémet piaci árakkal szemben 11 százalékos csökkenést jelent. A gabonaár-csökkenés magával vonja a többi termény, a hús, tojás, baromfi árának megfelelő arányosí­tását. Mindez természetesen még sú­lyosbítja a nyugatnémet parasztság amúgy sem rózsás helyzetét. A MIRAGETÖL AZ AMX—30-IG (Die Presse) — Vajon Franciaor­szág elveszti legjobb fegyvervásárló­ját? Most tették közzé a Franciaor­szág hadiiparára vonatkozó múlt évi adatokat, amelyekből kiderül, hogy a francia fegyverkereskedelem csúcs­forgalmat ért el. Franciaország 1968- ban a szárazföldi hadsereg, a légierő és a flotta területén összesen 2,8 mil­liárd márka értékű fegyvert adott el, illetőleg exportált. Ez az egész francia export 4 százalékának felel meg. Meg nem erősített adatok szerint csupán a francia—izraeli repülőgép-üzlet az elmúlt években kereken 500 millió dollárt forgalmazott. A francia fegyverexport 1966-ban a következőképpen alakult. A fegyve­rek 4G,4 százalékát Nyugat-Európába (Franciaország és Egyesült Államok után, bár jóval mögötte, Németország legnagyobb fegyverszállítója) 18,8 százalékát Afrikába, 17,7 százalékát Észak-Amerikába és 14,8 százalékát Ázsiába szállították. A legnagyobb érdeklődés a Mirage, Mystere—20 (vadászbombázó), az Alouette-soro­­zathaz tartozó helikopterek, a Fouga- Magister típusú felderítők, a közép­távú rakéták, a páncélelhárító raké­ták („Entac“) és az elektronikus ké­szülékek, mint például a radarberen­dezések iránt nyilvánult meg. A hadiipar nagy reményeket fűz az új AMX—30 harci páncéloshoz. 1970-ig valamennyi francia páncélosezredet ezzel akarják felszerelni. A hadsereg további újdonságként bevezeti az Alouette—II. típusú heli­koptert. szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom