Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

Mérges halak és kagylók

A halak nagy családja nem bővelkedik a mérges fajokban, de találkozunk ilyenekkel is, különösen a tengeri halak között. Vannak halak, amelyeknek a kígyóhoz hasonló méregfoguk van. Ezek közé tartozik a földközi-tengeri Murena Helena. Ennek a harapása néha életveszélyes, vérzéses gyulladás okozója.

Sok tengeri halnak mérges tüskéje van, amellyel szúrni tudnak, mint például a Trachinus draco, Trachinus vipera, Trigla hirudo, Trygon pastinica, Scorpaneba scrofa. Szúrásukkal nagyon fájdalmas gyulladást, elkékülést, görcsöket, eszméletlenséget és nem ritkán halált is okozhatnak. Az édesvízi halak közül mérges vére van a harcsának (Silurus glanis), tunhalnak (thymus thymus) és az angolnának (anguilla vulgaris). Szerencsére ez a vér a bélcsatornában hamar felbomlik, s csak nagyon nagy mennyiség fogyasztása után okoz hasfájást, hányingert és hányást. Ugyanez a vér azonban a sebből felszívódva

nagyon kis mennyiségben is okozhatja a vörösvérsejtek felbomlását (haemolyzist), vagy általános bénulással elvezet a szomorú véghez.

Sok hal ivarmirigyei (főképpen az ikrák) mérgesek, leginkább az ivarzás idején. E tekintetben nagyon veszélyes a rózsás márna (Barbus fluviatilis) ikrája, amely különösen tavaszszal, az ivarzás idején okozhat valódi tömegmérgezéseket, amelyek koleraszerű hasmenésekkel jelentkeznek és halálos kimenetelűek is lehetnek. Sajnos, ezt a mérget a főzés sem semmisíti meg. A többi hal ikrája is mérges ivarzás idején, de csak kis mértékben, s ezért nem váltanak ki komolyabb kóros tüneteket. Itt említem meg a csuka, a ponty, a dévérkeszeg, a menyhal és a compó ikráját.

Különösen mérges a japánban élő Tetrodon ruprides, amelyből a fugumérget állítják elő. Ez tartalmazza az ún. tetrotoxint, ami bénítja a központi idegrendszert. Mivel kiváló görcsoldó hatása van e méregnek, kis adagokban használják a merevgörcs (tetanus) kezelésénél is.

Mérgezést okozhatnak az ehető fekete kagylók is (Mytilus edulis) akkor, ha romlott, poshadt vízben élnek. Különösen a nyári hőségekben fejlődik ki testükben a nagyon veszélyes kagylóméreg (nytilotoxin), melynek fogyasztása után megbénulnak az érző és mozgató idegek, zsibbadás, fázás, gyengeség, beszédzavar és légzésbénulás áll be. E tünetcsoportnak a fináléját a légzésbénulással okozott halál jelenti. A melegtől elromlott osztrigák (Ostrea edulis) fogyasztása hasmenéshez vezethet, amely azonban szerencsére nem veszélyes lefolyású. Gondoljunk tehát a halak és a kagylók fogyasztásánál a fent említett veszélyekre és akkor bizonyára nem leszünk e kellemetlen ételmérgezések áldozataivá. Abban az esetben, ha már a mérgezés bekövetkezett, igyekeznünk kell a mérgező ételt a szervezetből mielőbb eltávolítani. E célból kiváltjuk a hányási ingert sok meleg-sós víz itatásával, a garat ingerlésével, gyomormosást végzünk és hashajtókat adunk be. Indokolt az orvosi szén beadása is. Természetesen mielőbb vegyük igénybe az orvos segítségét.

MUDr. JUHÁSZ ISTVÁN, Csernő

ZSENGE HELYETT EGYNYARASAT Barbara Antosiak, lengyel halbiológus véleménye szerint, a csukatelepítést a lengyel vizeken nem zsenge, hanem egynyaras ivadékkal célszerű elvégezni. Míg a zsenge csukaivadék olyan pusztítást vihet végbe a legfiatalabb bodorka korosztályban, hogy egy egész évjárat kiesik, az egynyaras csukák már csak a bodorka túlnépesedését akadályozzák meg. A lengyel kutató azt is ajánlja, hogy a 2,50 kg súlyt meghaladó csukákat szelektálás útján el kell távolítani a vizekből, mert ezek már a horgászok és halászok kedves zsákmányát, a méteres (15 cm) bodorkaállományt tizedelik meg.

(Magyar Horgász)

PONTYTERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS AZ NSZK-BAN

Az NSZK 1965. évi pontytermelése mintegy 17 500 q-t tett ki és ezzel nem érte el egészen az 1964. évi eredményt. A hideg és esős időjárás az észak-német tógazdaságokban csak apró han lakat és közepes hozamot eredményezett. Dél-Németországban viszont átlagos termést várnak, de már jobban megnőtt pontyokból. Az import alig változott, mintegy 4,5 millió DM-et ér el.

A Ikonyodott. Többen a tó vizét kémlelték. Egy csónak is előkerült. Négyen beleszálltak. Lassan úsztak befelé. Az evezőkkel megmérték a mélységet. Mindegyik a tó fenekére szeretett volna látni, hol mit rejt magában a viz. Ez azonban csak vágy maradt. ItU ott kis hínáros részekre bukkantak. Különben tiszta volt a tó vize.

Különféle feltevések születtek a tóparti szemlélők között.

— Majd holnapI Csak kedvezzen az időjárás!

Másnap május kilencedikén reggel, horogbotokkal kezükben, emberek csoportosultak a tóparton.

— A halászait jogosítvány felnőtteknek 10,— gyerekeknek 5 korona! — közölte a hangos beszélő. Az érdeklődés egyre nőtt. Egyre többen váltották ki a jogosítványt.

A Nap korongja magasra szállt, és melegen ragyogta be z tájat. Kellemesre fordult az idő. A halászok „hadiállásba“ helyezkedtek a vízparton. Voltak, akik csoportosan foglaltak helyet. Így az egyik bokor tövében a két jóbarát Sticza József és Tóth Gyula egymás mellé került. Lázas készülődésbe kezdtek. Csakhamar készenlétbe emelkedtek a „harci fegyverek“.

— Elkészülni, vigyázz!, rajta! — Dörrent a startpisztoly. Egy karként lendültek a pálcák, csapódtak be a horgok. Majd csend lett. Halász, szem

Tóparti idill

VADASZ

* HALÁSZ

lélő izgatottan várta az első fogást.

— Most már ráérünk. — Tóth Gyula Sticzához fordult.

— Igaz, már benn van... Csak akad rá valami, ha más nem, rossz fazék! Azzal literes palackot vett elő tarisznyájából és Tóthnak öntött egy pohárkával. S míg a „szívüket erősítgették“ a nagy küzdelemhez, Sticza horgának dugója bukdácsolni kezdett. Egy-kettőre abbamaradt a kocclntgatás. Sticza felkapta a horgot. A közelben levők nagy érdeklődéssel figyelték a következményeket. A dugó egyszercsak elmerült. Egy rántás s megfutott az orsó. Sticza nem késett, berántott. A bot jobbra-balra ingadozott.

— Szép lehet! Csak óvatosan ..., le ne maradjon! — drukkolt Tóth Gyula.

Az óvatos húzás után ügyes rántással máris a partra repült a szép „selyem".

Meglett az első fogás, szaladt széjjel a hír. A verseny rendezői is megtekintették a tetszetős példányt. Amíg sorra mérlegelték a halat, víz alá került Tóth bunkerének dugója is. Űjabb izgalom... A szilán nehezen csavarodott az orsóra.

— Ez nagyobb! — mondta valaki a nézők közül, és máris méteres csuka villant a vízszinten. A körülállók már a verseny győztesét vélték Tóth Gyulában, mikor a parttól kartávolságnyira egy loccsanás ..., eltűnt a zsákmány. A szilonfonál

Halászverseny a tavon

6

nem bírta a feszítést. Elpattant. A halász felhördült.

— Egy vérbeli halász nem esik kétségbe, — biztatta magát Tóth Gyula, és új kapocs került a szilonra. Megint a türelmes várás következett.

A verseny nagyon izgalmas lett. A túloldalon szintén jókora pontyot húztak ki. De még mindig a „selyem" volt a nagyobb.

Ahogy múlt az idő, úgy fogyott a bor az üvegekből. Elénk hangulat uralkodott a tóparton. Az asszonyok biztatták a halászokat, sőt harapnivalót is hoztak. Tele jókedvvel, izgalommal ünnepelt MagyarbéX. Majd észrevétlenül tizenkettőre ugrott az óra mutatója. Megint eldördült a pisztoly. Végétért a horgászverseny.

Belovics József, a verseny vezetője újra felsorolta a feltételeket, s értékelésre került a sor. A felnőttek legmagasabb dobogójára Sticza József lépett a „selymével“. Első díjként háromméteres bambuszhorognt/elet nyert. A második szerencsés halász Takács Ferenc volt, aki egyben a negyedik díjat is elnyerte. Dombovics Sándor, a HNB megbízottja egy orsót és horgot nyújtott át neki. A dobogó harmadik fokára Leginusz Zoltán állott fel. Ö is orsót kapott emlékül.

A helyezettek nagy éljenzés közepette vonultak le a pódiumról. Majd a gyerekek helyezésének megállapítása következett. Az első helyet Garay Mihály nyerte. Orsót kapott. A második Nagy Antal, harmadik Mészáros István lett. Mindketten horoglécet nyertek. A negyedik helyre Nagy Lajos került. Neki horgot adtak.

A győztesek vidáman indultak hazafelé zsákmányukkal.

réti t. kálman