Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

Terítékre került a murányi erdő királya Rőcén találkoztam vele az Idei május elsejei felvonulá­son ... Demo József már har­minc esztendeje hordja az er­dészek zöld egyenruháját. Je­lenleg főerdészi minőségben járja a gömöri hegyeket, ame­lyek szinte szívéhez nőttek. Amellett azt tartja, hogy nem­csak a kies Murány környéké­nek, hanem a végtelen rónaság­­nak is megvan a maga varázsa. Elvégre a dél-szlovákiai Alsó­óhajon született. Életének, hivatásának, élmé­nyeinek gazdag tárházából idé­zett egyet-mást. Demo elvtárs többek között elmondotta egyik végzetessé válható találkozását az erdők királyával: — Gyanútlanul róttam Mu­rány erdőrengetegét, amikor — mintha a föld alól bújt volna elő — előttem termett egy ha­talmas medve. Nemcsak meg­ijedtem, hanem felette megle­pődtem a különös találkozáson. Nem volt időm, hogy fegyvere­met lekapjam vállamről. Csu­pán egy vihar döntötte fatörzs feküdt köztem és a nagyvad között. A menekülés kilátásta­lannak tűnt, birokra kelni pe­dig ki merne egy ilyen csak­nem három mázsás óriással? Minden borzalom ellenére kis­sé „megnyugtatott" a medve mulatságos testtartása: hátsó lábán állva úgy festett, mintha mellső mancsát kézfogásra nyújaná felém a fatönk fölött. Csigalassúsággal múltak a má­sodpercek, örökkévalóságnak tűntek a percek, amikor egy­szerre csak két medvebocs ügyetlenkedett elő a sűrűség­ből. Odabotladoztak az öreg mellé és sűrű pislogások köze­pette szemléltek engem, a lát­szólag „rettenthetetlent“. Vég­re! A háromtagú medvekülönít­mény előbb únta el a várako­zást. Jelentőségteljes pillantá­sokat váltottak egymással, majd kongó döcögéssel visszacsám­­páskodtak a rengetegbe ... Le­ültem a korhadt fatörzsre, le­vettem vállamról és kezem ügyébe helyeztem puskámat. Azután letöröltem a hideg ve­rejtéket homlokomról, és ciga­rettára gyújtottam. * * * Rövid tudósítás érkezett Mu­­rányba: „A Német Szövetségi Köztársaságból vadászvendég érkezik ottani erdőüzemünk körzetébe. Megszerezte a Erdő­gazdálkodási Minisztérium hoz­zájárulását és szerződést kötött a CEDOK-kal egy db medve le­­lövésére. Tegyenek meg minden intézkedést, hogy puskavégre kerüljön a medve, amelynek elejtése háromezer dollárral gyarapítja népgazdaságunk de­vizakészletét." Demo barátunknak volt min törnie a fejét. Medvevadászat előkészítésében már csak azért sem lehetett gyakorlata, mert lövési tilalom védi a tenyeres­­talpasokat. Másrészt azonban hébe-hóba ritkítani is kell a túlságosan elszaporodó medve­állományt, ha megtizedeli a számosállatok sorait. — Elsősorban bizonyos hely­re kell szoktatni az állatot, hogy a nyugatnémet vadásznak ne kelljen érte lejárnia a lábát — javasolták Demo elvtárs munkatársai. A Maretkina és Dolny Kostelec nevű vadász­kunyhók közötti térségen tehát csalétket helyeztek el a hely­színen agyonlőtt, elerőtlenedett lovak húsából. Az első lovat az erdők királya jóformán szőrös­­tül-bőröstül bevedelte, de „sze­mélyesen" nem mutatkozott. Elhurcolta a második tetemet is, amelyet előzőleg erős lán­cokkal a földbe cövekeltek. Erre a leleményes főerdész né­hány elhulllott juhot vásárolt egy közeli mezőgazdasági üzem­ből, jóval olcsóbban, mint a ki­­vénhedt lovakat. Másnap az­után már a kutyák jelezték a jó bendőjű erdei vendég megjele­nését, egyúttal pedig sürgöny érkezett a szállásra, nemsokára megjön Rudolf Haesch úr Nyu­­gat-Németországból. A főerdész újból egy lelőtt ló tetemét he­lyezte oda csaléteknek. Megjött Haesch úr, de a medve nem mutatkozott. így ment az né­hány napig, a vendég türelmet­lenkedni kezdett. Április 30-án aztán megjött a medve, Haesch úrnak pedig a felesége. Amíg Haeschné léleknyuga­­lommal filmezte a medve lak­­mározását, addig férjét alig lehetett visszatartani puskája elsütésétől. Demo elvtársnak meg kellett győződnie arról, vajon nem lő-e nőstény med­vét, aminek a főerdész itta vol­na meg a levét. Szerencsére csakhamar kikászálódott a bo­zótból az a hatalmas hím­medve, amely már egyszer meg­remegtette Demo barátunk nad­rágszárát. Ura és parancsolója láttán az addig békésen lakmá­­rozó nőstény medve (mert az első csakugyan az volt!) idő­közben elkecmergett bocsaival együtt „illedelmesen" átengedte a terepet párjának, amely foly­tatta a falatozást. Egyetlen rántásra kitépte a ló egész combját és félelmetesen ropog­tatta csontjait, hatalmas áll­kapcsával. Demo most intett, a vendég tüzelt. Szíven lőtte az erdők királyát. A medve isszo­­nyatosat bődült, de néhány pil­lanat alatt hörgésbe fulladt velőtráző üvöltése. Haesch úr ragyogó ábrázattal fogadta a kis társaság szeren­­csekívánatát, a főerdész pedig örült, hogy idejében meg tudta akadályozni a nőstény-állat el­ejtését. Demo elvtárs helyette­se kocsit, lovasfogatot és desz­kákat kerített elő a völgyből, amelyre feltettték a 262 kg-ot nyomó terhet. A még mindig uralkodó nyomasztó hangulat csak akkor engedett fel némi­képpen, amikor a vadásziakban megitták az áldomást a mara­dék konyakból. Azért vala­mennyien ki-kilestek az ajtón, nem jelenik-e meg az anya­állat két bocsával, hogy meg­bosszulja párja halálát. Haeschné még néhány sike­rült fényképfelvételt készített az elejtett óriásról és kísérőiről. Haeschék diadalittasan tértek vissza hazájukba, Demo József főerdész szorgalma pedig 3000 amerikai dollárt jövedelmezett népgazdaságunknak. Bohus Neműek Jól működik a kormorén Ezzel az elnevezéssel működik Bősön (dunaszerdahelyi já­rás) a 16 tagú vadászegyesület, akik 1791 hektárterületen gaz­dálkodnak. Idén az enyhe tél is segítségükre volt, de nem feledkeztek meg az állatok rendszeres etetéséről, védelmük­ről, s most szép szaporulatnak néznek elébe. A nyulak, foglyok és fácánok százai népesítik be a határt. Időközönként meg­jelennek a vaddisznók, vadkacsák és a vadlibák is. Mintegy 70 darab őzet mondhatnak magukénak a Fekete, Vörös és az Égett erdők környékén. A lapátfai erdőszélen időnként meg­jelenik egy-egy hatalmas agancsú szarvasbika, tehenei társa­ságában. A vadásztársaság tagjai nemcsak fegyverrel védekeznek a kártevők ellen, de tavasszal 300 darab mérgezett tojást he­lyeztek el a területen s ennek hatása meg is mutatkozott. A Vadvédelem terén jó kapcsolatokat tremtettek a traktoro­sokkal és kombájnvezetőkkel. Ennek köszönhető, hogy a gépi eszközök vezetői is hathatós segítséget nyújtanak a vadvéde­lemben. Az is hasznára válik az egyesületnek, hogy olyan tagjelöltjei vannak, mint az állami gazdaság csősze, aki köte­lessége teljesítése közben irthatja a kártevőket, védheti a vad­állományt mind a szárnyas, mind az emberi kártevőktől. Jú­niusban, a vadászok hónapjában újabb vadvédelmi eredmények várhatók a kormorán tagjaitól. EGRI ZOLTÁN chovi vadászok jutalma 1000 Kős volt. K. K. Jugoszláv vadász­­küldöttség hazánkban Május 29-től június 5-ig öt­tagú jugoszláv vadászküldött­ség látogatott hazánkba, P. Tru­­tin, a jugoszláv vadász szövet­ség főtitkárának vezetésével. A küldöttség megtekintette a CSSZVSZ több vadnevelési léte­sítményét, valamint az állam­­erdészet hasonló célú intézmé­nyeit. Különös érdeklődéssel tanulmányozták a csülkösvad nevelését és gondozását ha­zánkban, amelyről nagy elisme­réssel nyilatkoztak, a CSSZVSZ Központi- és Szlovákiai Bizott­sága is több eredményes tár­gyalást és eszmecserét folyta­tott a küldöttséggel. K. K. Követésre méltó példa A múlt évben már nem volt előírva a kötelező vadeladás a közélelmezés céljára. Az egyes vadásztársulatok saját belátásuk szerint adtak át bizo­nyos részt a vadászzsákmány­ból a felvásárló üzemeknek. Követésre méltó kiértékelést végzett e téren a CSSZVSZ trnavai járási bizottsága. A ki­értékelés alapján a vadászterü­let 1 hektárára eső eladott vad­hús mennyisége szolgált, kg­­ban kifejezve. Az első 10 helye­zést elérő vadásztársulatot a JB pénzjutalomban részesítette az erre szolgáló alapból, összesen 5500 Kis értékben. A legjobb eredményt a majcichovi vadász­társulat érte el. Egy hektárnyi vadászterületről 0,99 kg vad­húst szolgáltattak be a közélel­mezés céljára. A derék majci-VADÁSZ HALASZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom