Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
Terítékre került a murányi erdő királya Rőcén találkoztam vele az Idei május elsejei felvonuláson ... Demo József már harminc esztendeje hordja az erdészek zöld egyenruháját. Jelenleg főerdészi minőségben járja a gömöri hegyeket, amelyek szinte szívéhez nőttek. Amellett azt tartja, hogy nemcsak a kies Murány környékének, hanem a végtelen rónaságnak is megvan a maga varázsa. Elvégre a dél-szlovákiai Alsóóhajon született. Életének, hivatásának, élményeinek gazdag tárházából idézett egyet-mást. Demo elvtárs többek között elmondotta egyik végzetessé válható találkozását az erdők királyával: — Gyanútlanul róttam Murány erdőrengetegét, amikor — mintha a föld alól bújt volna elő — előttem termett egy hatalmas medve. Nemcsak megijedtem, hanem felette meglepődtem a különös találkozáson. Nem volt időm, hogy fegyveremet lekapjam vállamről. Csupán egy vihar döntötte fatörzs feküdt köztem és a nagyvad között. A menekülés kilátástalannak tűnt, birokra kelni pedig ki merne egy ilyen csaknem három mázsás óriással? Minden borzalom ellenére kissé „megnyugtatott" a medve mulatságos testtartása: hátsó lábán állva úgy festett, mintha mellső mancsát kézfogásra nyújaná felém a fatönk fölött. Csigalassúsággal múltak a másodpercek, örökkévalóságnak tűntek a percek, amikor egyszerre csak két medvebocs ügyetlenkedett elő a sűrűségből. Odabotladoztak az öreg mellé és sűrű pislogások közepette szemléltek engem, a látszólag „rettenthetetlent“. Végre! A háromtagú medvekülönítmény előbb únta el a várakozást. Jelentőségteljes pillantásokat váltottak egymással, majd kongó döcögéssel visszacsámpáskodtak a rengetegbe ... Leültem a korhadt fatörzsre, levettem vállamról és kezem ügyébe helyeztem puskámat. Azután letöröltem a hideg verejtéket homlokomról, és cigarettára gyújtottam. * * * Rövid tudósítás érkezett Murányba: „A Német Szövetségi Köztársaságból vadászvendég érkezik ottani erdőüzemünk körzetébe. Megszerezte a Erdőgazdálkodási Minisztérium hozzájárulását és szerződést kötött a CEDOK-kal egy db medve lelövésére. Tegyenek meg minden intézkedést, hogy puskavégre kerüljön a medve, amelynek elejtése háromezer dollárral gyarapítja népgazdaságunk devizakészletét." Demo barátunknak volt min törnie a fejét. Medvevadászat előkészítésében már csak azért sem lehetett gyakorlata, mert lövési tilalom védi a tenyerestalpasokat. Másrészt azonban hébe-hóba ritkítani is kell a túlságosan elszaporodó medveállományt, ha megtizedeli a számosállatok sorait. — Elsősorban bizonyos helyre kell szoktatni az állatot, hogy a nyugatnémet vadásznak ne kelljen érte lejárnia a lábát — javasolták Demo elvtárs munkatársai. A Maretkina és Dolny Kostelec nevű vadászkunyhók közötti térségen tehát csalétket helyeztek el a helyszínen agyonlőtt, elerőtlenedett lovak húsából. Az első lovat az erdők királya jóformán szőröstül-bőröstül bevedelte, de „személyesen" nem mutatkozott. Elhurcolta a második tetemet is, amelyet előzőleg erős láncokkal a földbe cövekeltek. Erre a leleményes főerdész néhány elhulllott juhot vásárolt egy közeli mezőgazdasági üzemből, jóval olcsóbban, mint a kivénhedt lovakat. Másnap azután már a kutyák jelezték a jó bendőjű erdei vendég megjelenését, egyúttal pedig sürgöny érkezett a szállásra, nemsokára megjön Rudolf Haesch úr Nyugat-Németországból. A főerdész újból egy lelőtt ló tetemét helyezte oda csaléteknek. Megjött Haesch úr, de a medve nem mutatkozott. így ment az néhány napig, a vendég türelmetlenkedni kezdett. Április 30-án aztán megjött a medve, Haesch úrnak pedig a felesége. Amíg Haeschné léleknyugalommal filmezte a medve lakmározását, addig férjét alig lehetett visszatartani puskája elsütésétől. Demo elvtársnak meg kellett győződnie arról, vajon nem lő-e nőstény medvét, aminek a főerdész itta volna meg a levét. Szerencsére csakhamar kikászálódott a bozótból az a hatalmas hímmedve, amely már egyszer megremegtette Demo barátunk nadrágszárát. Ura és parancsolója láttán az addig békésen lakmározó nőstény medve (mert az első csakugyan az volt!) időközben elkecmergett bocsaival együtt „illedelmesen" átengedte a terepet párjának, amely folytatta a falatozást. Egyetlen rántásra kitépte a ló egész combját és félelmetesen ropogtatta csontjait, hatalmas állkapcsával. Demo most intett, a vendég tüzelt. Szíven lőtte az erdők királyát. A medve isszonyatosat bődült, de néhány pillanat alatt hörgésbe fulladt velőtráző üvöltése. Haesch úr ragyogó ábrázattal fogadta a kis társaság szerencsekívánatát, a főerdész pedig örült, hogy idejében meg tudta akadályozni a nőstény-állat elejtését. Demo elvtárs helyettese kocsit, lovasfogatot és deszkákat kerített elő a völgyből, amelyre feltettték a 262 kg-ot nyomó terhet. A még mindig uralkodó nyomasztó hangulat csak akkor engedett fel némiképpen, amikor a vadásziakban megitták az áldomást a maradék konyakból. Azért valamennyien ki-kilestek az ajtón, nem jelenik-e meg az anyaállat két bocsával, hogy megbosszulja párja halálát. Haeschné még néhány sikerült fényképfelvételt készített az elejtett óriásról és kísérőiről. Haeschék diadalittasan tértek vissza hazájukba, Demo József főerdész szorgalma pedig 3000 amerikai dollárt jövedelmezett népgazdaságunknak. Bohus Neműek Jól működik a kormorén Ezzel az elnevezéssel működik Bősön (dunaszerdahelyi járás) a 16 tagú vadászegyesület, akik 1791 hektárterületen gazdálkodnak. Idén az enyhe tél is segítségükre volt, de nem feledkeztek meg az állatok rendszeres etetéséről, védelmükről, s most szép szaporulatnak néznek elébe. A nyulak, foglyok és fácánok százai népesítik be a határt. Időközönként megjelennek a vaddisznók, vadkacsák és a vadlibák is. Mintegy 70 darab őzet mondhatnak magukénak a Fekete, Vörös és az Égett erdők környékén. A lapátfai erdőszélen időnként megjelenik egy-egy hatalmas agancsú szarvasbika, tehenei társaságában. A vadásztársaság tagjai nemcsak fegyverrel védekeznek a kártevők ellen, de tavasszal 300 darab mérgezett tojást helyeztek el a területen s ennek hatása meg is mutatkozott. A Vadvédelem terén jó kapcsolatokat tremtettek a traktorosokkal és kombájnvezetőkkel. Ennek köszönhető, hogy a gépi eszközök vezetői is hathatós segítséget nyújtanak a vadvédelemben. Az is hasznára válik az egyesületnek, hogy olyan tagjelöltjei vannak, mint az állami gazdaság csősze, aki kötelessége teljesítése közben irthatja a kártevőket, védheti a vadállományt mind a szárnyas, mind az emberi kártevőktől. Júniusban, a vadászok hónapjában újabb vadvédelmi eredmények várhatók a kormorán tagjaitól. EGRI ZOLTÁN chovi vadászok jutalma 1000 Kős volt. K. K. Jugoszláv vadászküldöttség hazánkban Május 29-től június 5-ig öttagú jugoszláv vadászküldöttség látogatott hazánkba, P. Trutin, a jugoszláv vadász szövetség főtitkárának vezetésével. A küldöttség megtekintette a CSSZVSZ több vadnevelési létesítményét, valamint az államerdészet hasonló célú intézményeit. Különös érdeklődéssel tanulmányozták a csülkösvad nevelését és gondozását hazánkban, amelyről nagy elismeréssel nyilatkoztak, a CSSZVSZ Központi- és Szlovákiai Bizottsága is több eredményes tárgyalást és eszmecserét folytatott a küldöttséggel. K. K. Követésre méltó példa A múlt évben már nem volt előírva a kötelező vadeladás a közélelmezés céljára. Az egyes vadásztársulatok saját belátásuk szerint adtak át bizonyos részt a vadászzsákmányból a felvásárló üzemeknek. Követésre méltó kiértékelést végzett e téren a CSSZVSZ trnavai járási bizottsága. A kiértékelés alapján a vadászterület 1 hektárára eső eladott vadhús mennyisége szolgált, kgban kifejezve. Az első 10 helyezést elérő vadásztársulatot a JB pénzjutalomban részesítette az erre szolgáló alapból, összesen 5500 Kis értékben. A legjobb eredményt a majcichovi vadásztársulat érte el. Egy hektárnyi vadászterületről 0,99 kg vadhúst szolgáltattak be a közélelmezés céljára. A derék majci-VADÁSZ HALASZ 3
