Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-18 / 11. szám
Szenczi Molnár Albert Napok 1967 Kulturális életünkben egyre nagyobb jelentőséget nyernek a hagyományaikból táplálkozó, azokat Idéző, belőlük továbbélő, erjesztő hatású rendezvények. tgy került sor az első Jókai Napok megrendezése után Losoncon a Madách Napokra, majd Szencen a Szenczi Molnár Albert Napokra, amelyet az elmúlt héten, március 2—4-én rendeztek meg, Immár másodízben. A CSEMADOK helyi szervezetei már eddig is kezdeményezői voltak hagyományaink tudatos ápolásának. Kulturális és történelmi emlékeink megőrzői, továbbfejlesztői falun és városon egyaránt. Ez a tudatosság elkötelezetten kapcsolódik ahhoz a törvényszerűséghez, hogy egy nép, amilyen mélyen kutat kultúrájában és történelmében, olyan magasra képes emelkedni; amilyen messzire képes visszanézni és felmérni kultúráját és történelmét, annyira képes előre haladni az időben. Ez a tudatos elkötelezettség mutatkozik meg ott, ahol működnek már a honismereti körök, irodalmi és történelmi előadássorozatok, ifjúsági klubok, irodalmi színpadok, de még inkább megmutatkozik ez az elkötelezettség ott, ahol jelentős évfordulókhoz, neves személyiségekhez, eseményekhez kötik rendezvényeiket, mint teszik Losoncon, Szencen. A II. Szenczi Molnár Albert Napok után akaratlanul is felmerül a kérdés, mint ahogy arról Szencen is szó volt ismételten, amikor Herdics János, a magayr középiskola igazgatója, mint az ünnepi akadémia szónoka is beszélt, hogy folytassák-e a kezdeményezést Nagykaposon Erdélyi Jánossal, Kassán a Batsányi körben többrétűén, Rozsnyón a Móricz Zsigmond kör, Rimaszombaton Tompa Mihállyal, Losoncon kiegészítve Kármán Józseffel, és találják meg minden vidéken azt, illetve azokat a hagyományokat, személyeket, eseményeket, amelynek kap csán a legértékesebb népi, emberi vonatkozású tettek kerülnek felszínre. Ismételten felvetődik az a gondolat is a szenei ünnepségek kapcsán, hogy mit jelent kulturális életünkben egyegy nagyobb áramkör, a kultúra áramköre, a jól és tudatosan dolgozó CSEMADOK helyi szervezet, mennyire képes hatást gyakorolni önmaga környezetére és a környékre, amelynek járási vagy csak akár körzeti centruma is, mint például Szene. A II. Szenei Molnár Albert Napok, mint az elmúlt évben is már, |árási rendezvény volt. és mint ilyen, természetes hatással van a környező falvakra is. Ez a tény semmit sem von le a városi helyi szervezet kezdeményező erejéből, szándékából. A CSEMADOK Szenei Helyi Szervezete és annak vezetősége, — különösen Szabó János elnök, olyan viszonyt tanúsít egész esztendőben a kulturális munkához, hogy nem lehet véletlen az a siker, aminek tanúi voltunk a három napos ünnepségen. Természetes, hogy egy járási rendezvényhez nem lehet elegendő a helyi szervezet. A CSEMADOK Járási Bizottsága mellett megalakult rendezői és előkészítői kollektíva gondoskodott arról, hogy méltó keretek között jusson kifejezésre az a szándék, amelyet ebben az esztendőben maguk elé tűztek a kulturális napok megrendezésben. Ez pedig nem volt kevesebb, ■nt ahogy előre is jelezték, hogy a II. Szenczi Molnár Alber Napokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi évének jegyében rendezik, annak a forradalomnak a jegyében, amely szabadságot, emberi életet hozott, s megteremtette azokat a feltételeket, amelynek eredményeként művelhetjük, ápolhatjuk édes anyanyelvűnket. Ez az elkötelezettség határozta meg az előkészületeket, hogy mit, hogyan, miért csináljanak. így került sor az első napon a pozsonypüspöki magyar iskola és a CSEMADOK irodalmi köre előadására, amelyben Arany János születésének ISO. évfordulójára emlékezve adtak színvonalas műsort. Lényegében ezzel kezdődött az ünnepség-sorozat. Ezt követően a városi, illetve körzeti könyvtárban megnyitották Kopócs Tibor grafikus kiállítását, és az első nap egy irodalmi esttel feleződött be, ahol Polák Imre újságíró bevezető előadása után Gál Sándor költő folvtatott vitát a megjelent 120 főnyi közönséggel Az ünnepségek második napja ugyancsak a könyvtárban kezdődött „Oroszország a magyar írók műveiben“ című kerekasztal-beszéigetéssel, majd Csajkovszkij emlékműsor következett. A könyvtár vezetője Jablonszky Albinná és a könyvtár másik dolgozója Polák Margit, aki egyben a vitát is vezette, mindent megtettek, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket a magukra vállalt nemes ügyhöz. Az irodalmi színpadok fesztiváliát a második nap estéjén rendezték. Meglepetés volt számunkra, hogy a CSEMADOK Szenei Helyi Szervezete két műsorral szerepelt. Elsőként az irodalmi kör adta elő „Kézfogások" című műsorát Szalay Éva tanítónő és Polák Margit vezetésével. Ebben a magyar és szlovák költők műveit mutatták be mindkét nyelven. Ez is elkötelezettség, miután műsorfüzetük megfogalmazása szerint: A II. Szenczi Molnár Albert Napok hozzanak közelebb bennünket egymáshoz, váljanak összekötő kapoccsá, a legtisztább beszéden, a költészeten keresztül. Második műsorukban Gál Sándor költő által rendezett irodalmi színpadi előadásukat láttuk. Radnóti Miklós költészetének legjelentősebb részét, a fasizmus embertelenségét ostorozó verseit „Eclogák“ címmel mutatták be. Jelentős ez az első lépés a Szenei Irodalmi Színpad életében. De miután nincsenek véletlenek, így ez a műsor sem a véletlen műve. Gál Sándor eddig nem egyszer írt már az irodalmi színpadok komáromi vagy egyéb bemutatóiról, és nem egyszer vett részt azok vezetőinek vitáin. Elfogadta a „kesztyűt“, amikor azt mondták, hogy csak próbálná meg a munkát gyakorlatban is. Megpróbálta, és csak azt mondhatjuk, hogy sikerrel. A fesztiválon a CSEMADOK Pozsonyi Helyi Szervezete mellett működő József Attila Ifjúsági Klub irodalmi színpada „Viszonylatok“ címmel a forradalmi költők műveiből választott és állított össze műsort. Simkó Tibor költő és újságíró hozzáértő gonddal szerkesztette és a szavalók, előadók igyekezettel tolmácsolták a műveket. A bíráló bizottság e két utóbbi iro- A szavalóverseny dalmi színpad mfi- 111. kategóriájának sorát előjegyezte a győztese, Nagy Iza- Komáromi Jókai bella. Napok fesztiváljára, mint számításba jövő előadásokat. A Szenczi Molnár Albert Napok a járási szavalóversennyel és ünnepi akadémiával értek véget. A harmadik napon megejtett szavalók és prózamondók versenyén 51 diák, illetve felnőtt vett részt a négy kategóriában megtartott versenyen. Közülük, a felső kategóriák első helyezettjeivel találkozunk Komáromban is, és kívánjuk, hogy még jobban szerepeljenek a nagyobb mezőnyben. Az ünnepi akadémiát megelőzte egy jól sikerült, vidám irodalmi vetélkedő, ahol díjakat osztottak ki a nyerteseknek. Az Unepi akadémián felléptek a szavalóverseny győztesei, majd ezt követően a pozsonyi magyar középiskola „Forrás“ irodalmi színpada Magyar népballadák című műsorával. Kulcsár Tibor költő és Irodalomtanár gondos munkája meglátszott az összeállításon, és a szavalók a tőlük már megszokott magas színvonalon adták elő a balladákat. Az akadémia második részében az Ifjú Szívek népművészeti együttese nyújtott szórakoztató műsort. Nagy visszhangot keltett az a bejelentés, melyet az ünnepi akadémián a városi nemzeti bizottság nevében Stefan Kováfi elnök és Neszméry József titkár tett, hogy az előző napi tanácsülésen határozatot hoztak, miszerint a volt Téglagyár utcát Szenczi Molnár Albert térnek nevezték el. A szenciek pedig vállalták e tér rendbehozatalát. Még abban is bizakodnak, hogy néhány év múlva Szenczi Molnár Albert szobra is díszítheti a teret, mint ahogy Érsekújváron a CSEMADOK székháza előttit Czuczor Gergely szobra. Hihető, hogy ezzel mély tudatossággal és a hagyományok ilyen tiszteletével megvalósul a tervük, mind ahogy eddig is megvalósult, amit vállaltak. GYURCSÖ ISTVÁN Szabó János, a CSEMADOK Szenei Helyi Szervezetének elnöke. A faluközösségek benső társadalmi és kulturális fejlődése törvényszerűen maga után vonta az új formák és kifejezőeszközök keresését. A gazdasági változások sodrában hosszú-hosszú éveken keresztül az anyagi-gazdasági kérdések voltak az előtérben, azok határozták meg egy-egy falu közösségének munkáját s természetesen azok hatottak a közösségen belül élő emberek fejlődésére és igényeire is minden téren, de teljes mértékben — éppen az előző szempontok fontossága miatt — a felépítményi szükségleteket nem tudták kielégíteni. A gazdasági élet megszilárdulása azonban olyan helyzetet teremtett, amelyben azok a kulturális megmozdulások, melyek korábban jellemzőek voltak egy-egv falu életére, már elavultnak, korszerűtlennek bizonyultak, s nem elégítették, s ma sem elégítik ki a falusi emberek érdeklődését, s főleg nem adnak lehetőséget arra, hogy a falukban kialakult új rétegek aktív kulturális életet éljenek. Az ötvenes évek második felétől kezdve számtalan irányban folytak próbálkozások a falu kulturális életének felemelésére, de nem alakult ki semmilyen egységes és általánosan elfogadható kezdeményezés a szőbanforgő területen. Délszlovákiai viszonylatban pedig még csak bonyolódott a helyzet, mivel a kulturális tevékenységet két intézmény, illetve szervezet — a népművelési intézmény és a CSEMADOK — szervezte és irányította, s mindkettőnek külön munkaterve volt. (Ritkán és csak nagyobb akciók keretében hangolták össze e terveket időlegesen.) Csakhogy ugyanazt a búzát kétszer nem lehet megőrölni... A kétirányban folytatott munkát egy közös mederbe lehet és kell is terelni. Ennek a gondolatnak az alapján születtek meg néhány évvel ezelőtt a szövetkezeti klubok. Az elmélet helyességét nem lehet kétségbe vonni, mivel falusi viszonylatban ezen keresztül valóban sok új lehetőség nyílik a kultúra és a kulturális igények fejlesztésére, illetve kielégítésére. A gyakorlati megoldás azonban mégsem Ilyen egyszerű. Jártam Dél-Szlovákia sok falujában, beszéltem szövetkezeti vezetőkkel, tanítókkal, a nemzeti bizottságok dolgozóival erről az új (?) for májú közművelődési lehetőségről. Vitatkoztam, érveltem mellette és ellene, mikor hogyan adódott, mikor milyen véleményekkel és elképze lésekkel találkoztam, de még ezidáig sem sike rült teljes és átfogó képet nyerni Ma már nem az a kérdés, legyen-e szövetkezeti klub. Egyál talán nem ez az elsődleges probléma. Az a kér dés miiven legyen, s mit adjon. Az anyagigazdasági problémákat már meg lehet oldani. a helyiségkérdést is, bár az utóbbi sok helyen még eléggé nehéz, de semmiképpen sem olyan gond, mint korábban volt. Elsősorban a szövetkezeti klub tevékenységének feladatának, munkakörének irányát kell tisztázni. Eljött az ideje, hogy a benne rejlő lehetőségeket a társadalom számára a leggazdaságosabban kihasználjuk. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy adjunk ki egy központi szabályzatot vagy valami hasonlót mert ez leszűkíthetné a lehetőségeket és gátolhatná az egyéni kezdeményezést s a konkrét helyi vlszonyok-adta lehetőségek kihasználását. A valóság józan felmérésére van szükség. Az egy-egy faluban élő emberekben rejlő tehetség és kezdeményezőkészség meglátására és irányítására. Ezt tartom az egyik legfontosabb momentumnak. De ezt csak akkor érhetjük el, ha a szövetkezeti klubok élén szakmailag képzett egyének lesznek. A gyakorlatban sok esetben még ez nincs meg, s ahol ez hiányzik, a szövetkezeti klub csupán formálisan létező szervezeti egység, amely semmi érdemleges munkát nem művel. A szövetkezeti klubok megalakításakor tehát a legelső teendő olyan szakmailag képzett egyént állítani a klub élére, aki képes a ráháruló bonyolult és sokrétű munkát szervezni és irányítani. A legerősebb szövetkezeti klubmozgalom a komáromi járásban alakult ki Dél-Szlovákiában. jelenleg kilenc klub működik hivatásos vezetőkkel. Ebből a kilenc klubból hármat látogattam meg. Hetény, Marcellháza és Búcs nagyjából azonos lélekszámú falu, s a gazdasági feltételek se nagyon térnek el egymástól. így a kulturális problémák is alapjaikban azonosak. Az eredmények s a munkastílus azonban némi eltérést mutat. A különbség nem az akciók számában, inkább azok minőségében tükröződik. De vegyük sorjában a dolgokat. A szövetkezeti klub lényege, hogy összefogja i falukban levő heterogén tömegszervezeteket, kezdve a CSEMADOK-tól a CSISZ-en keresztül ! sportig. Ezzel elérjük a falukban azt, hogy i tömegszervezetek tevékenységét koordináljuk. Tulajdonképpen nem történik semmi különös, hiszen általában, aki tagja a CSISZ-nek, egyben CSEMADOK-tag is, de emellett esetleg még a labdarúgó csapatban is szerepel. S ha valamilyen munkáról van szó, az egyes szrvezetek így is, úgy is, a magukénak könyvelik el a tagok tevékenységét külön-külön a szervezet javára. A gyakorlatban így egyetlen megmozdulás néha négy-öt szervezet akcióként is szerepel a kimutatásokban. Ez azonban a valóság meghamisítása. A szövetkezeti klubokban ez a formális, adminisztratív „tevékenység“ megszűnik, mert minden megmozdulás a klubon belül történik, s természetesen ez fedezi az anyagi ráfordításokat is a bevételből és a szövetkezet kulturális alapjából. Hetényben 1902-ben alakult meg a klub. A szövetkezet elnöke, Lami Miklós az eddigi munkát helyesnek és kielégítőnek tartja. Egyelőre még nincs megfelelő helyiség a klub számára, de ennek ellenére rendszeres munkát végeznek. A tömegszervezetek a klub keretén belül tevékenykednek. Rendeznek esztrádműsort, színdarabokat, irodalmi esteket, s minden szombaton a fiatalok részére teaestet. A klub egészéves terv alapján működik. A kiadásokat a szövetkezet kulturális alapjából fedezik. Évente 120 000 koronát fordítanak a sajtó, a könyvek, a különböző rendezvények és a tanulmányi kirándulások költségeinek fedezésére. Az elnöknek az a véleménye, hogy a kulturális alapot arányosan kell elosztani, hogy minden szövetkezeti tag megkapja az őt megillető részt. S hogy ez nem csupán elmélet, íme a példa: Tavaly kibéreltek két hétre a Tátrában egy üdülőt, ahol háromnapönként cserélték a szövetkezeti tagokat. Az üdülésen a szövetkezet tagságának nagyobbik hányada (180-an) vett részt. Ez azonban nem volt egyszerű üdülés. Délelőttönként szakelőadásokat tartottak és a részvétel kötelező volt. A szövetkezeti dolgozók a tanulás mellett délutánonként szervezett kirándulásokon vettek részt Ez Is egy lehetőség a sok közül, ötlet és kezdeményezés kérdése az egész. Hogy beletartozik-e a szövetkezeti klub munkájába? Miért ne? Marcellházán annyiban más és különböző a helyzet, hogy a faluban új kultűrház van, mely egyben a szövetkezeti klub is. A klub vezetője Bretkó József. Három éve dolgozik ezen a poszton. Nagyvonalakban Itt is hasonló módon működik a klub, mint Hetényben. A klubnak van saját zenekara s vasárnaponként teadélutánokat rendeznek. Ezeket a délutánokat átlagban száz fiatal látogatja. A népi akadémia öt szakaszon folyik, nem kis érdeklődés mellett. A bácsi szövetkezeti klub szlovákiai viszonylatban Is a legrégibbek közé tartozik. 1958 óta létezik, s itt a „létezik“-en van a hangsúly. Ezt azért mondom, mert még ezelőtt két-három évvel sem volt a jelenlegi színvonalon. A mostani vezető Szoby Kálmán egy évvel ezelőtt került a klub élére. Az ő véleménye szerint csakis akkor és ott érhetnek el eredményeket, ahol a tömegszervezetek kulturális tevékenységét a faluban a szövetkezeti klub irányítja, s azonkívül, hogy a klubnak szakmailag képzett vezetője van, kell, hogy a helyi szervek minden szempontból segítsék és támogassák munkáját és kezdeményezéseit. Ezek a tények magukban még nem bizonyítanak semmit, és ha jobban megnézem, sok sablonos vonást is találok bennük. De mégis mást és főleg többet jelentenek, mint a korábbi falusi kulturális tevékenység. Elsősorban is a céltudatosság és tervszerűség Jellemző rájuk olyan irányban, hogy összefogják és szervezik a lehetőségeken belül az egész falu társadalmi és kulturális életét, s ami ezen is túl mutat, megpróbálják az igényeket megfelelő színvonalon kielégíteni. S ez már nem lebecsülendő szándék. A szövetkezeti klubmozgalora fiatal. Kevés a tapasztalt vezető, és még nagyon sokszor nem azt valósítják meg, amire leginkább szükség volna a falukban a közművelődés területén. De hát a szövetkezetek sem értek el az első években 40 mázsás hektárhozamokat. A szövetkezeti kluboktól se várhatunk csodákat. Viszont megvan a lehetőség, hogy előbbre vigyék falvainkban a kultúra ügyét. S már ott tartunk, hogy a kultúra területén dolgozó emberek, de a faluk vezetői is rájöttek arra, Hogy a túlzott anyagi szűkkeblűség nem szolgálja a falu kulturális fejlődését. Rájöttek arra is, hogy a kultúrára ráfizetni nem lehet. Még akkor sem, ha a könyvelési tételekben néha a kiadás nagyobbnak mutatkozik a bevételnél, mert azon túl is vannak még értékek, amelyeket pénzben nem lehet kifejezni. Nem csupán az erkölcsi értékekre gondolok, hanem az anyagiakra is. Ha közvetlenül nem is, de közvetve hozzájárul a kulturális munka a termelés színvonalának az emeléséhez. S ez már nem lehet közömbös senki előtt. Ha még a szövetkezetek munkaerőellátására gondolok s a fiatalok megtartására, akkor fokozatosan megnövekedik a szövetkezeti klubok szerepe és küldetése. Gál Sándor SZÖVETKEZETI KLUBOK
