Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-18 / 11. szám
▲ Moszkva sziluettje az utóbbi évek folyamán nemigen változott, a szovjet főváros kiterjedésében növekszik nagyon. Az eddig ismert 7 magasan kiemelkedő épületén kívül azonban újabban elég sok 20—25 emeletes már elkészült és még épülőben levő palota is erősen emeli a rónaságon fekvő világváros látképét. ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *1* *1* *1* *1* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *1* í' *1* * O A neokolonializmus meghátrálása és Szíria győzelme az IPC olajtársasággal kötött egyezmény. A hosszadalmas és többször megszakított tárgyalások végül Is olyan tnegállapodásra vezettek, amelyek világosan tükrözik, hogy a társaság kénytelen volt beadni a derekát és Szíria a Jövőben sokkal magasabb illetéket kap az országán át húzódó olajvezeték használatéért mint a múltban. „Ez a győzelem az arab nép, az arab szolidaritás és a baráti kapcsolatok egységének a bizonyítéka és új utakat nyit meg valamennyi arab ország előtt az imperializmus elleni harcban“ — állapította meg a Szíriái Kommunista Párt nyilatkozata az egyezménnyel kapcsolatban. Q Az indonéziai népi tanácskozó gyűlés megfosztotta minden hatalomtól Sukarno elnököt és Suharto tábornoknak adott megbízatást az elnöki tisztséggel kapcsolatos kötelességek teljesítésére. A következő választásokig eltiltotta Sukarnót minden politikai tevékenységtől. Suharto még ugyanazon a napon letette a hivatalos esküt és mint az állam ügyvezető elnöke elfoglalta hivatalát. Mindezek ellenére a helyzet még mindig zavaros. A népgyűlés egyes tagjai úgy nyilatkoztak, hogy Sukarno továbbra is államfő, sőt maga Suharto, a megválasztott ügyvezető elnök is kijelentette, hogy Sukarnót továbbra is elnöknek kell tekinteni, bár megfosztották hatáskörétől, politikai, állami és kormány funkciójától. Az a tény viszont, hogy a hadsereg 18 hónap után megszüntette a kijárási tilalmat, arra mutat, hogy ezzel a konfliktus megoldódott. Q Az új japán parlament első ülésén Szato miniszterelnök kormánynyilatkozatban Jelentette be a Japán „gazdasági ofenzíva“ fokozását a fejlődő országok irányában. Kijelentette továbbá, hogy Japán erőfeszítéseket tesz a vietnami béketárgyalások megkezdésére. Ugyanakkor teljes mértékben azonosította magát az USA agresszív politikájával. A szocialista országok kölcsönös gazdasági kapcsolatai Miután 1959-ben az európai szocialista államok gazdasági szakemberei lerakták a Kölcsönös Gazdasági Segélynyújtás Tanácsának alapjait, még jóidéig nem sokat foglalkoztak a nyugati szakemberek a szocialista országok új szervezetével. Az utóbbi időben azonban a KGST működése már gyakori témát szolgáltat és fejfájást okoz a nyugati fővárosokban, de az ún. harmadik világ gazdasági központjaiban tevékenykedő nyugati üzletembereknek is. Az ipari termelés 1961 és 1965 között a KGST tagállamaiban 43 %-kaI, az európai Közös Piac országaiban 31 °/o-al növekedett. De a KGST gazdasági Jelentősége nemcsak a szocialista országokban uralkodó rendszer keretében, hanem világviszonylatban is lényegesen fokozódott. Számokban kifejezve a világon előállított áruk 30 %-a az USA-ban, 20 %-a Nyugat- Európában, 30 %-a pedig a KGST- országokban készül. Bár — mint várható is volt — mindenekelőtt a saját népgazdasági elképzelések valóraváltásának következtében még elég gyakran hiúsulnak meg bizonyos KGST-tervek, e nemzetközi gazdasági szervezet szakvezetői mégsem túloznak, ha azt állítják, hogy a KGST tagállamainak kölcsönös kapcsolatai a termelés legkülönbözőbb szakaszán már ma olyan szintet értek el, amely érdekeik mélyreható egybehangolásáról és állandóan növekedő gazdasági együtműködésükről tanúskodik. Talán a legfontosabb szerepet a Szovjetunió vállalta magára a szocialista országok kollektív gazdasági együttműködésében. Legnagyobb szövetségesünk átlagosan 40 %-al részesül a KGST-országok külkereskedelmében. A tagállamok nyersanyagszükségletének tekintélyes részét fedezi nyersolaj, ércek, gyapot és egyéb fontos nyersanyag szállításával. Az 1961/62 években a tagállamok 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. március 18. egymásközti külkereskedelmi forgalma csaknem 100 milliárd rubelt ért el; 1965-ben a KGST-piacokon 18 millió tonna nyersolajat, 23 millió tonna vasércet, 3 milliárd kW elektromos áramot, továbbá több milliárd rubel értékű gépet és egyéb felszerelési cikket cseréltek ki. 1970-ig a tagállamok közötti belső áruforgalom 50 %-os növekedése várható. Az eddigi mérleg alapján Magyarországon, Csehszlovákiában, Bulgáriában és az NDK-ban a más KGST-tagállamokba irányuló kivitel az említett országok nemzeti Jövedelmének 22—35 %-t éri el. Bizonyos Iparágak csaknem 80 %-ban KGST-országokba irányítják cikkeiket. A másik oldalon pedig nyersanyag és félkészáru-szükségletük 15—40 %-át fedezik a KGST- térségből. A tagállamok árucseréje már 1965kben 55 %-al volt több mint 1961-ben. Egyes országok, különösen azok, amelyeket a múltban agrárállamoknak neveztünk (pl. Bulgária, Lengyelország és Románia), óriási haladást értek el iparosításukban. Bulgária pl. 1955 és 1965 között meghétszerezte gépipari produkcióját, Lengyelországban és Romániában több mint négyszeresére, Magyarországon, az NDK- ban és Csehszlovákiában pedig két és félszeresére emelkedett a gépipari termelés. Ezáltal természetesen automatikusan emelkedett a gépipari cikkek kivitele is. Nálunk pl. 1960 és 1965 között 47 0^&-r61 56 %-ra, Bulgáriában 15-ről 30 %-ra, Lengyelországban 37-ről 49-re és Romániában pedig 16-ról 25 %-ra emelkedett. A KGST szakvezetőit Jelenleg erősen foglalkoztatják az utolsó ötéves terv feladatai (1966—1970). Ebben az időszakban fontos közös problémákat kell megoldaniok, köztük pl. az együttműködés intenzívebb formái, közös tudományos, technikai kutatómunkák elvégzése, gazdaságosabb számviteli rendszer bevezetése stb. A tagállamok közös szervezetük hatékonyabb működésétől népgazdaságunk lendületesebb fejlődését és népeik életszínvonalának erőteljesebb növekedését várják. SM 4 A franciaországi képviselő* • választások eredménye, amely olvasóink előtt már ismert, a szú szoros értelmében mindenkit meglepett. Bomba-meglepetésként hatott a gaullisták viszonylagos nagy veresége, és az a tény, hogy De Gaulle többsége néhány képviselőre apadt s a kormány hasonlóképpen az angol munkáspárttal nagyon labilis bázissal rendelkezik a jövőben a képviselőházban. Nem kis meglepetés az sem, hogy három miniszter nem jutott mandátumhoz, köztük Gouve de Murvtlle külügyminiszter, akit Pompidou miniszterelnök mellett de Gaulle jobbkezének tekintettek. Általános vélemény, hogy az elnök pártját a szociális kérdésekben folytatott szűkmarkú politika gyöngítette meg. Külpolitikája ugyanis a francia polgárok többségének tetszésével találkozott. Nem kevésbé váratlan volt a baloldal előretörése, amely szintén arra mutat, hogy a szociális követelések, amelyeket a Francia Kommunista Párt fogalmazott meg a legvilágosabban, nagy visszhangot váltottak ki a francia közvéleményben. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a kommunisták az előző választásokhoz viszonyítva, több mint egymillió szavazattal szereztek többet, és mandátumaik száma 41-ről 73-ra emelkedett. A baloldali szövetség, élén a szociáldemokratákkal, szintén 27-tel emelte képviselőinek számát. A jobboldali „demokratikus közép" volt a választások fő vesztese, és 11 képviselői mandátummal kevesebbhez jutott, mint a legutóbbi választásokon. A baloldali siker fűtényezője, a haladó demokratikus program mellett, a második menetben létrehozott egységes föllépés volt. Waldeck-Rochet, az FKP főtitkára, a baloldal győzelmének jelentőségéről szólva kijelentette: a választások bizonyítják, hogy a francia nép megelégelte a személyi hatalom rendszerét, és a demokratikus politikai irányvonalat választotta. 2 A külpolitikai aktivitás az * ntóbbi napokban a magasszintű kölcsönös látogatásokban nyilvánult meg. Ezek közül különösen két Ilyen jellegű látogatást kell kiemelni, elsősorban az NDK küldöttségének lengyelországi utazását. Walter Ulbrichtnak, az NDK államtanácsa elnökének vezetése alatt Varsóban tartózkodó küldöttség tárgyalásai főleg azért nagyjelentőségűek, mert ez a két szocialista ország, amelyekkel szemben — hazánkat is beleszámítva — a nyugatnémet revansista körök agreszszlvitása a legélesebben nyilvánul meg. A nyugatnémet Kieslnger kormány ugyanis békeszólamai ellenére, elődeihez hasonlóan, nem hajlandó elismerni a Német Demokratikus Köztársaságot, mint önálló és független német államot, s nem mutat hajlandóságot arra sem, hogy Lengyelország mai határait mint a II. világháború után beállt helyzet reális tényezőjét elismerje. Az európai szocialista államok nemegyszer kinyilvánították egységes véleményüket ebben a kérdésben. Ez szerint az európai béke és a különböző rendszerű államok együttműködése csak akkor képzelhető el, ha Nyugat-Németország lemond egyszer s mindenkorra területi követeléseiről, ha elismeri az NDK-t és mint második német államot, érvénytelennek tekinti a müncheni egyezményt, melyet durva hatalmi erővel kényszerítettek Csehszlovákiára. Ezeknek az alapelveknek a szellemében folynak az NDK és a Lengyel Népköztársaság közti tárgyalások, a két ország között kötendő barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásáról. A szerződést szerdán aláírták. Az NDK párt- és kormányküldöttsége Varsóból egyenesen Prágába utazott és csütörtökön reggel megérkezett Prágába. A két küldöttség megkezdte tárgyalásait hasonló szerződés megkötése tárgyában. E két szerződés biztosítja a három szocialista állam sokoldalú együttműködését a nyugatnémet revansiszta politikával szemben. O A másik diplomáciai látoga-J • tás Klaus osztrák kancellár moszkvai utazása. Podgornij legutóbbi bécsi tartózkodása alkalmával a két ország közti gazdasági és más jellegű kapcsolatok megszilárdítása mellett, a tárgyalások fő témája az osztrák semlegesség értelmezésének tisztázása volt. Az osztrák kormánykörök ugyanis már régebben szeretnék megkapni a Szovjetunió beleegyezését ahhoz, hogy Ausztria csatlakozhasson a „közös piachoz". A Szovjetunió kormánya több alkalommal egyértelműen leszögezte azt a véleményét, hogy a közös piachoz való csatlakozásnak politikai tartalma is van, ezért nem egyeztethető össze Ausztria semlegességével. Most Klaus, „meggyőző érvekkel" az aktatáskájában, szeretné a Szovjetunió kormányának ezt az álláspontját megváltoztatni, általános vélemény szerint a siker minden reménye nélkül. A A múlt hét folyamán az amerikai agresszorok újból kiterjesztették és továbbfokozták a VDK elleni háborút. Az ország legnagyobb nehézipari létesítményeit bombázták és az észak-vietnami tengerparti sávot ágyúzták hadihajókról, s további lakóterületeket árasztottak el repülőbombákkal. Tohnson agresszív politikáfa mindinkább csökkenti az elnök népszerfiségét. Erről tanúskodik a Gallun Intézet legutóbbi közvéleménykutatásának most közzétett eredménye. Eszerint az ITS A lakosságának már csak 45 százaléka helyesli a vietnami nép ellen viselt barbár háborút. Ez a százalék a legalacsonyabb a háború kezdete óta. C Kínában, amint az onnan ki• szivárgó hírek bizonyítják, mindinkább a hadsereg kezébe kerül a hatalom. Honkongi jelentés szerint a hadsereg alakulatai Kantonban teljesen átvették az igazgatást és me»akadálvozták a két táborra szakadt és egymással vetélkedő forradalmi csoportok összecsapásait. A „forradalmi lázadók" most három miniszterelnök helyettes ellen folytatnak kampányt, akik eddig Csu En Lai miniszterelnök támogatását élvezték. Ezzel a hírrel ellentétes egyik nyugati hírügynökség közlése, mely szerint Kína politikai életében erősödik Csu En Lai helyzete, aki ugyan helyesli és támogatja a „kulturális forradalmat", de ellenzi a szélsőséges cselekményeket és az embertelen módszereket. Kedden újabb tüntetésekre került sor a szovjet nagykövetség épülete előtt. A tüntetők a régi recept szerint durván szidalmazták a Szovjetuniót és annak vezető személyiségeit. Hétfőn utazott el Pekingből a szovjet nagykövetség két dolgozója, akit azért utasítottak ki az országból a kínai hatóságok, mert állítólag „durván és sértő módon viselkedtek a nagykövetség kínai alkalmazottaival szemben". Indiában megegyezés történt * az eddig kormányon lévő Kongreszsusi Pártban az új miniszterelnök személyét illetően. Desai pénzügyminiszter, aki pályázott a miniszterelnöki és pártelnöki székre, visszavonta jelöltségét és maga is támogatta Indira Ghandi asszony megválasztását. Ezután megalakult az új kormány, Indira Ghandi vezetésével, Desai miniszterelnökhelyettes lett, s emellett megtartotta a pénzügyminiszteri tárcát is. 717 EHEZ LENNE magyarázatot -4» találni arra, ml is olyan gyanús Csehszlovákia és Lengyelország új barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésén. A tartós európai békében annyira érdekelt két államban, melynek barátsága, együttműködése és kölcsönös megsegítése az utolsó két évtizedben az európai biztonság egyik fontos tényezőjeként nyilvánult meg, és arra a logikus következtetésre vezetett, hogy a két ország jó kapcsolatait ne csak fenntartsa, hanem intenzívebben elmélyítse és az eddllgeknél sokkal erőteljesebb kölcsönös támogatással fokozza a szocialista építést a két szomszédos államban. De mindezt Bonnban nagyon gyanúsnak tartják. Csehszlovákia és Lengyelország húsz esztendővel ezelőtt lépett erre az útra, amikor — nem egészen két évvel a befejezett világháború keserű, tragikus tapasztalatai után — a két állam vezetői elhatározták, hogy közösen vetnek gátat a már hagyományos német „Drang nach Osten"-politikának. Néhai elnökünk, Element Gottwald mondotta akkor egyik közös kapcsolatainkról szóló beszédében: „Hatalmas gátat kell építenünk, mely a jövőben meghiúsítja majd Németországnak szláv szomszédai ellen irányuló expanzióját.“ A történelmi tapasztalatok és a politikai fejlemények megtanítottak bennünket arra, hogy a németek a jövőben is a veszélyes nyugati tmpertalizmus éllovasat lesznek." Es Cyranktewicz lengyel miniszterelnök ts rámutatott a németek hódítási szándékainak következményeikre mindkét ország esetében, abban a korszakban, amikor nélkülöztük a kölcsönös együttműködést, illetve ez az együttműködés sajnos nem volt kielégítő. Kifejezést adott továbbá meggyőződésének, hogy szövetségünk megkötése, védelmünk erős láncolata egyúttal a többi európai ország biztonságának ts hasznára válik. A közös lépés fontosságának tudatosítása a németek újabb expanzív törekvéseinek megakadályozására, valamint az új szerződésben hangsúlyozott további feladatok Európa biztonságának megszilárdítása érdekében, minden tekintetben helyesnek, célravezetőnek és előrelátóknak bizonyulnak. Ha ma ezt az új szerződést az elmúlt két évtized távlatából vesszük figyelembe, annál élesebben ötllk szemünkbe elvi aktualitása, amelyen alapszik. A két nép barátsága teljes mértékben konkrét tény, nemcsak úgy általában véve két nemzet között. E sorok írója jól megfigyelhette, hogyan fogadta Varsó népe február Európa békéjéért utolsó napján párt- és kormányküldöttségünket. Az egész, hat kilométeres útvonal mentén — a főpályaudvartól a Jerozoltmsky és Ujazdowsky-fasorokon végig a Belvedere-úttg lelkes tömeg tolongott. Láttam, hogyan üdvözölték a varsóiak a csehszlovák küldöttséget a miniszterelnökségi palota udvarán, amikor a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási segítség szerződése aláírásának ünnepélyes aktusa befejeződött. Odaözönlöttek a legendás hírű Krakowskie Przedmescie-re, nem sokat törődve a hivatalos biztonsági előírásokkal. Es mint a többi csehszlovák állampolgár, akt ott tartózkodott, én Is százával hoztam haza lengyel baráti üdvözleteket. Amint Novotny elvtárs a szerződés aláírása alkalmával hangsúlyozta, maga a szerződés és Csehszlovákia részvétele, de egész külpolitikai tevékenységünk csakis országaink védelmét, a szocializmus védelmét szolgálják. „Továbbra is a népek békés együttélésének politikáját tartjuk szem előtt, abban a meggyőződésben, hogy ez az út, amely az egész világ tartós békéjéhez vezet." Ebben a szerződésben új elemek ts találhatók, számolva azzal, hogy Európában új helyzet van kialakulóban. Megemlékezik a Varsói Szerződésről, mely mindkét állam biztonságának alapját képezi és a benne tömörülő szocialista országok közös nagy politikai, gazdasági és katonai erejét képviseli. A szerződés bevezetésében idézi a Német Demokratikus Köztársaságot, melynek népe azonos úton halad Lengyelország és Csehszlovákia népével. A hatodik cikkely megállapítja a Müncheni Egyezmény teljes érvénytelenségét kezdettől fogva, — valamennyi következményeivel együtt. A szerződés második cikkelyében a szerződő felek kötelezik magukat a nemzetközt szocialista munkamegosztás szellemében népgazdasági terveik egybehangolásának és termelésük együttműködésének megvalósítására. Lengyelország és Csehszlovákia védelmének kiépítését a német mllitarizmussal szemben új feltételeknek vetik alá. Hasonló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése várható a közeljövőben az NDK- val ts. Ez a válaszunk a nyugatnémeteknek a szocialista államokkal szemben tervezett ún. „differenciált lépések" politikájára: — amennyiben ugyanis Bonnban valóban megegyezésre törekednek a szocialista államokkal, nemcsak az Odera—Netsse határ létezésébe kell beletörődniük, hanem el kell ismerniük azt is, hogy a szocializmus nyugati határa az Elbánál és a Werránál húzódik, hogy a második világháború eredményei megváltozhatatlan politikai realitások, amelyek semmilyen körülmények közt sem képezhetik revízió tár- 9yét. (M. Simko — Pravda)
