Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-24 / 25. szám
A viasztermelésről Még ma is gyakran parázs viták folynak akörül a kérdés körül, hogy mennyi mézet fogyasztanak el a méhek a viasz előállításához. Messze vidéken, sőt országosan „jó méhészének ellismert, vezető szakembertől tavaly is hallottam csoportösszejövetelen olyan előadást, amelyben helytelenítette az építtető keret használatát. Egyrészt az kifogásolta, hogy sok vele a munka, másrészt hibájául rótta fel, hogy .csökkenti a mézhozamot. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a viasztermelés — legalább egy bizonyos mértékig — a méhésznek egyáltalában nem kerül semmibe. Az biztos, hogy az építő méheknek virágporon kívül mézet is kell fogyasztaniok a viasz előállításához, de akkor is termelnek viaszt, ha a méhész nem ad alkalmat a termelt viasz felhasználására. A munkásméh életének egy bizonyos szakában — 10—20 napos korában — akkor is termel viaszt, ha nincs módja építkezni. Az erre felhasznált mézet semmiképpen se tudjuk megtakarítani. Ellenkezőleg, elpazaroljuk! A méh a fel nem használt viaszpikkelyeket egy ideig a testén hurcolja, hogy végül is haszontalanul hullajtsa le magáról. Tagadhatatlan, hogy a gyakori lépesére méhegészségügyi szempontból rendkívül fontos. Tagadhatatlan az is, hogy a műlépek kiépítésével viaszt is termelhetünk, mert a méheknek több-kevesebb új viaszt is hozzá kell adniuk a műlép anyagához. Azonban a mülépek kiépítésével megközelítőleg se tudjuk kihasználni a méhek viasztermelő-képességét — helyesebben, csak aránytalanul kis részét tudjuk megfogni annak a viasznak, amit a méhek a fejlődés és főhordás idején mindenféleképpen kitermelnek. Egy-egy munkásméh viaszmirigyének működése alatt saját testsúlyának körülbelül a felét kitevő viaszt termelhet. Ez azt jelenti, hogy egy olyan méhcsaládtól, amelyben évenként 80— 100 ezer méh nevelődik, 4—5 kg viaszt is nyerhetnének, ha viasztermelő-képességét maradéktalanul hasznosítani tudnők. Hogy ez valóság, azt megbízható kísérleti eredmények tanúsítják. Ám ne menjünk ilyen messzire! Maradjunk csak amellett, hogy családonként körülbelül egy kilogrammnyi viaszt a méhozam legcsekélyebb csökkenése nélkül ki lehet hozni, a nálunk használatos, nagykeretes kaptárakból. Semmiképpen se mondható tehát teljesíthetetlen kívánságnak az, ha méhcsaládonként és évenként egy kg viasz termelését szorgalmazzuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy 5—6 műlép kiépíttetése is elég körülményes, de a lépesére szempontjából különben is elegendő ennyi. így is kicserélhető a fészeklépek fele, ami lényegében kétévenkénti lépcserének felel meg. Az 5—6 műlépre azonban a méhek csupán 250—400 gramm viaszt építenek rá a sajátjukból, tehát csak egy töredékét annak, mint amennyi tőlük tellenék. A műlép-építtetéssel elérhető viasztermeléssel tehát semmiképpen se lehetünk megelégedve. Annál kevésbé, mert 5—6 műlépet az építtető keret mellett is ki tudunk termeltetni. A viasztermelés igazi módja a szabadon való építtetés. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy keretes kaptárban nem is lehet viaszt termelni. Ezért erre a célra külön kasos családok tartását ajánlják. Erre semmi szükség sincs. Okkal-móddal a keretes kaptárakból ugyanannyi viaszt kaphatunk, mint a kasokból. Szép számmal vannak ma is olyan méhészek, akik családonként egy kg, sőt annál is több viaszt termelnek építtető kerettel, vagy egyszerűen csak a fészek melletti üresen hagyott hézagban. Igaz, hogy a szabad építményt gyakran — legalább három naponként — ki kell tördelni, ami külön munkát ró a méhészre. Ezt a munkát lényegesen megkönnyíti és megrövidíti a levehető felső lécű építtető keret. Az idejében kitördelt lépekben nem kelhetnek ki az álcák, nem nevelkedik fiasítás, melynek táplálása már valóban felesleges fogyasztást okozhatna. A szabad építményből származó sonkolynak külön értéke, hogy kiolvasztásához nem szükséges különleges olvasztőkészülék. Megfelelő nagyságú zománcos fazékban vagy üstben összefőzve és lassú lehűtéssel ülepítve nyerhetjük a legtisztább, vajszínű méhviaszt. Ez még a mézes sejtek födelezéséből származó viasznál is tisztább, mert abban mindig van bizonyos mennyiségű propolisz és virágpor. A szabad építmény kitördelésével járó munkától való húzódozás teljesen indokolatlan. A vándortanyán se lehet vagy legalább is nem tanácsos egészen magukra hagyni a méheket, a pörgetésig pedig alig van velük valami munka. Nem is tanácsos őket háborgatni. Az építmény kitördése, ha azt estefelé végezzük, alig-alig jelent háborítást. Az, aki a vándortanyára felügyel, a kitördelést is elvégezheti. Népes családoktól, bő hordáskor, naponként is ki lehet tördelni a lépeket. S ha valaki végképpen nem ér rá vagy nem tartózkodik a vándortanyán, a sokféle viasztermelési mód között találhat olyan megoldást, amellyel az anyát távol tarthatja az épülő hereiépektől. Legfeljebb mézet raktároznak beléjük a méhek, ha huzamosabb ideig bent maradnak a kaptárban. A petézés kiküszöbölésére az anya teljes eltávolítása nem megfelelő, mert az anyátlan család nem épít, vagy csak nagyon vontatottan. Nagyobbmérvű viasztermelés a jövedelmezőség szempontjából is kívánatos volt már a múltban is, most pedig fokozott mértékben azzá válik. KOLTAY PÁL T ajos barátommal pár évtizeddel ezelőtt pergetés és rajzás Idején rendszeresen segédkeztünk János bácsinak, a környék híres méhészének. Ismeretségünk már olyan formát öltött, hogy telente is eljártunk kicsi, jól fölszerelt asztalosmühelyébe s lestük a kaptárkészítés tudományát s még sok mindent megtanultunk. Több anyanevelőt magunk készítettünk. Tavasszal, nyáron, vasárnaponként bekukkantottunk a méhesbe s tanítómesterünk ösztönzésére fölbontottunk egy-egy kaptárt, mert a családoknál mindig akadt nézni-, tennivaló, ö oldalról figyelt bennünket, s csak szükség esetén, amolyan félmondatokban irányított. Kaptárbontáskor soha nem használt maszkát, s mosolygott, amikor mi „beöltöztünk“. Később aztán magunk ts követtük őt. Látszott, hogy így jobban Imponálunk neki. — Mielőtt a méhek közé mentek, alaposan mosakodjatok meg — figyelmeztetett. Engedelmeskedtünk. Néhány szúráson kívül nem is történt semmi baj. Rajbefogáskor persze használtuk a maszkát, de azon kívül csak tornanadrág volt rajtunk. Több rajt minden baj nélkül leszedtünk. Hanem egyszer aztán... Hogyis történt? Az egyik ' raj magas almafa vékony ágvégére telepedett. A hoszszú létra éppenhogy elérte az ágat. Mögötte vastag vázágak terpeszkedtek a magasba. Barátom kedvelte a fára mászást, a magaslatokat. Mikor együtt volt a csomó, az ághoz támasztotta a létrát, vette a szalmakast és komótosan fokról-fokra lépegetett felfelé. A kasból kilógott a vékony lepedő, amelyet a befogás után a kasra kellett terítenie. — En alátartom és te a esáklyával belerázód... — mondta, mintha kezdő lennék, pedig már több rajt befogtunk ketten. Alulról óvatosan az ágba akasztottam a hosszú, könynyü bambuszra szerelt csáklyát s vártam. Reccsenésre lettem figyelmes, aztán koppanás, s Lajos barátom, mint az űrhajós hullott a gyepre, majd fölpattant s rohant a kert végében kanyargó ezüstösen csillogó folyó felé. Láttam, amint a partról mesterfejest ugrott a vízbe. Mindez szinte pillanat alatt történt, csak aztán kapcsoltam, hogy tulajdonképpen ... Az ág, amelyre a raj letelepedett, eltörött Lajos pedig nyakában a temérdek méhhel a vázágaknak s onnan leesett. Nagy szerencséje volt, mert lábtörés és ficam nélkül, néhány ,infekcióval“ megúszta a dolgot. A legkomikusabb az volt a dologban, hogy amint beifedt, rajbefogó barátom rohant a folyó felé, János bátyánk utána kiáltotta: — Hallod-e te gyerek! Vigyázz, mert rajtad lehet az anya. Anya ide, anya oda, ő száguldott mint egy könnyűatléta és... Tanítómesterünk tisztes távolból egykedvűen nézegette a fa alatt heverő palacsintává lapított szalmakast, s csak úgy megjegyezte: — Szerencse, hogy ráesettl Mondhatom, mozgalmas nap múlt el felettünk. Persze, magam sem tátottám a számat a fa alatt, hanem eliszkoltam. Egy ideig meszsztről nézegettem a háborgó rajt. János bátyánk a kézifecskendővel időnként közéjük spriccelt. Amikor aztán a méhek lecsendesedtek, letelepedtek, könnyűszerrel befogtuk őket. Lajos, hogy úgy mondjam, kissé „hizlalt állapotban" került haza, de az eset nem szegte kedvét. Máskor is meglátogattuk a környék híres méhészét, aki mindennél jobban szerette méheit.-hai-Rajbefogás balszerencsével
