Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-20 / 20. szám
Bizalom és felelősségtudat Berek Géza A lévai tárásban tártam, hogy e sorozathoz egyetlen ftatal szakembert találjak; olyan szakembert, akt mezőgazdasági műszaki középiskolát vég* zett, a mezőgazdaságban dolgozik, s akt már olyan eredményeket ért el, amelyre azt mondják, hogy ez igen, ez már valami. Az Ipolysági technikumban jel ts jegyeztem néhány ilyen szakember nevét, s már örültem, hogy könnyű dolgom lesz. De tévedtem. Egyetlen egyet sem találtam meg közülük. Már jól benne jártunk a délutánban, mikor egy ismerős ökonőmussal találkoztam • — Ml újság? — kérdezte. — Egy fiatal szakembert keresek — mondtam. Elnevette magát. — Egy fiatal szakembert? De hl* szén minden faluban akad legalább egy• — 'Az meglehet, de nem olyan, amtlyen nekem kell, — Ez komoly?, — Halálosan. Es mondtam, ml* ről van szó. Mikor befejeztem, elgon* dolkozott. — Hát igen — mondta — így már értem. Egy ideig töp* rengve ült íróasz* tálánál, majd fel* emelte a telefon* kagylót és a nagy* öívedt szövetkezetei hívta. Kts idő múlva a szövetkezet irodája jelentkezett. — Halló — mondta az ökonómus. — Nincs ott véletlenül Berek Géza...? Hogy miért? ... Keresik ... Igen.-*■ és letette a kagylót. Berek Géza ... Berek... ismerős név, de honnan? Nem tudtam visszaemlékezni. — Nos, — mondta — menj nyu* godtan Nagyölvedre. Ott mindent megtalálsz. Nem nagyon hittem a szerencsében; az a nap nem olyan volt, amelyik szerencsét hozott volna. De azért nem szóltam. Csak megköszöntem a segítséget. m * # Esett. Könyörtelenül és kitartóan. Mintha nem is április első fele lett volna, hanem vad, szeles november vége. Csak az utak mellett nyújtózó vetések friss zöldje, s a barackfák virágot bontó üdesége jelezte, hogy tavasz ez már, ha április van, s ha a komor ég hétszer megbolondult is. Itt az irodában azonban barátságo-ANYITRAI JÄRÄSBAN áprilistól megkezdte működését az értékesítő mezőgazdasági társuláson alapuló baromfitenyésztő üzem. Tagjai a Nyitrai és Verebélyi Állami Gazdaság, valamint a nagycétényi, a Velká Doliná i, a Verká ZáluZie-i, a jaroki és a sládeCkovói szövetkezet. Nyitrán azzal számolnak, hogy a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátási Üzem is csatlakozik a fentiekhez. Társulása már csak azért is kívánatos, mert jó minőségű granulált takarmányt, valamint a tojásfelvásárlás zavartalanságát is biztosítaná. A mezőgazdasági társuláson alapuló üzem létesítése azért volt szükséges, mert jóformán minden üzemben ráfizettek a tojástermelésre. Ennek egyik oka, hogy a baromfiak javarésze erősen tbc-fertőzött, s ebből bajos az állományt kigyógyítani. Nehézségek keletkeztek a tervezett tojásmennyiség eladása körül is. Most is 14 millió tojással kevesebbet értékesítettek, mint amennyit eredetileg terveztek. Ez késztette a termelési igazgatóságot arra, hogy a helyzeten változtassanak. Megegyeztek tehát azokkal az EFSZ-ekkel és állami gazdaságokkal, amelyek már hatezer tojó számára megfelelő tojópavilonokkal rendelkeznek, hogy társuláson alapuló baromfitenyésztő üzemet létesítenek, amely majd fokozatosan felöleli a járás egész tojástermelését. Az erre vonatkozó számításokat még a múlt év végén megejtették és munkához láttak. Az újonnan társult baromfitenyésztő üzem immár 43 500 tojóval rendelkezik. Előzetes számítások szerint idén 2575 métermázsa hús és 7,3 millió tojás termelésére van kilátás, ha 168 darabban állapítják meg a tyúkok átlagos évi tojáshozamát. A különböző alapok ráfordítása után nem egész°n másfél millió korona össznyereséggel számolnak. 1971-ben háromszorosára emelik a tojók számát és 200 darabra a tojónkénti tojáshozam évi átlagát. Ezzel sabb a hangulat. A vaskályhában lo* bog a tűz és kellemes meleg van. És csend. Mert elakadt a beszélgetés. Amíg felidéztünk néhány felvillanó emléket, míg arról beszéltünk, ami kicsit mellékes volt, ami nem a leglényegesebb, addig minden simán ment. Most hallgatunk. Az ablakon túli téren a tócsákat veri az eső; s az orgonabokrok lassú mozgással hajladoznak a szélben. Ülünk az asztal két oldalán, uj- Jatnk között cigaretta füstölög. Gyakran szívjuk, sűrűbben, mint máskor, mintha ez most nagyon fontos volna. Pedig nincs így. A hallgatás, a csend tele van ki nem mondott gondolatokkal, töprengő várakozással. Berek Géza iskolatársam volt Komáromban. Elsőbe járt, mikor végeztem. Azóta megnőtt, túl van a kato* naságon és a nagyölvedi szövetkezet* ben dolgozik segédzootechnikusként. Hét-nyolc éve is már, hogy utoljára láttam. Most itt ülünk egymással szemben hallgatva, mintha semmi mondanivalónk sem volna. Mert hát mit ts beszélhet egy fiatalember a mindennapi munkájáról. S a kérdések is nehezebben tevődnek össze. Amit eddig megtudtam róla, munkájáról, több mint amtt vártam. Meg más ts. — Ertds meg — mondja — nem szeretek sokat beszélni. Mit lehet arról mondani, ami egyszerű és természetes. főbb volna, ha ezekről a dolgokról mások mondanák el a véleményüket. — Jó, ezt ismerem. De az előbb azt mondtad, hogy az elmúlt évben 6,2 malaccal választottál el többet, mint ami az előző év átlaga volt. Ez ts olyan egyszerű és természetes? — Lehet, hogy furcsán hangzik, de annak tartom. Azt hiszem, ha valaki egyszer valamit négy évig tanul, kötelessége, hogy a termelésben felhasználja. Tavalyelőtt 11 malacot választottak el, tavaly 17,2 volt az átlag anyakocánként. — Ez minden? — Majdnem. — S ezen túl még mi? — Felismerni a lehetőségeket. — Ez mennyiben vonatkozik a te helyzetedre? — Azelőtt ts született annyi malac, mtnt most. Csak sok volt az elhullás. Ennek az okát kellett megkeresni. — S megtaláltad. — Meg. Nem volt nehéz. — S mi volt az? — Vérszegénység. Ezt kellett megszüntetni. — Hogyan fogtál hozzá? — Injekcióztam. Születés után minden kismalac kapott egy injekciót. Amelyik azután sem fejlődött úgy, ahogy szerettem volna, kapott még egyet. — Igen... Es mit jelentett ez a gyakorlatban? — Ügy nagyjából számítva 3500 injekciót. — Még most is osztogatod? — Nem. Az idén már állatorvos végzi ezt a munkát. — Es ha ntncs állatorvos? — Hát nézd — mondja mosolyogva — annyi tartalékom mindig akad, amennyire adott esetben szükségem van. — De ez csupán egyik része a munkádnak. A malacnevelés mellett még ott a hizlalda ts. — A kettő együtt jelenti az egészet. Onnan jön az alapanyag a hizlaldába. Ha ott nincs megfelelő menynyiségü és minőségű egyed, a hizlaldában sem juthatok előbbre. Nem lehet elválasztani itt a munkát. — Mennyi sertéshúst termeltek évente? — Harminckét vagon a terv. — Milyen az átlagos súlygyarapodás? — Tizenöttől—száz kilós hízóknál az elmúlt évben átlagosan 59,23 deka volt, — S az idén? — Megpróbáljuk tartant ezt az átlagot. — Mennyit keresel? — Hatvan munkaegységem van. Tavaly az átlagos havi fizetésem 2200 korona volt. — Még egy kérdés: elégedett vagy? — Mit mondjak? Három hónapja nősültem. Jelenleg nincs semmt problémám. * * • Így fejeztük be a beszélgetést néhány héttel ezelőtt. Azóta sem tudtam magamban lezárnt. A gondolatok továbbgyűrűztek bennem, mint tó felszínén a hullámok, ha követ dobnak bele. Mert itt már nem csupán egyetlen fiatalember munkájáról, eredményeiről és életéről van szó. Valami többről. Arról, amtt úgy hívnak, hogy bizalom. A nagyölvedi szövetkezet vezetősége vállalta egy kezdő zootechnikus indulásával járó esetleges kockázatot, s mint látjuk, az eredmények Igazolták őket. S ha elgondolom, hány ilyen fiatal szakember további útja siklott ki éppen azért, mert a kezdet kezdetén nem találkoztak olyan megértéssel és bizalommal, mint Berek Géza; ha erre gondolok, keserűséget érzek. Végre már mindenhol meg kellene érteni, hogy a felelősség, az ember iránit felelősség az elsődleges ha a fiatalokról van szó. Jó, elismerem, hogy sok esetben a bizalom eredménye keserű csalódás. De mégis, ennek eile* nére is — itt a bizonyító példa — érdemes megpróbálni és vállalni. GÁL SÁNDOR Gép, egyre több korszerű gép a mezőgazdaság fejlődésének jelentős tényezője. A szakemberek ezért figyelik oly gondosan az NDK gépgyártmányait a nyitrai kiállításon. Határjárás közben Terbák Zoltán mérnök-agronómus a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán végezte tanulmányait. Tanulmányainak befejezése után a hetényi szövetkezetbe került, ahol a növénytermesztés irányításéval bízták meg. Hat hónappal ezelőtt tért vissza munkahelyére, megacélosodva és tapasztalatokkal gazdagodva. Szinte belecsöppent az őszi csúcsmunkákba. Majd az évvégi zárszámadás és az 1967-es évre szóló tervek munkálataiból is kivette részét. Most a határt járjuk a fiatal mérnökkel. Megtekintjük a burgonya vetését, melyet két palántázógép végez. Németh Jenő és Lucza Balázs teljesítménye napi 4,5—5 hektár. A traktor után akasztott gépen tűzről-pattant menyecskék ülnek. Nemcsak a nyelvük, de a kezük is pereg, mint az orsó. Hullik a burgonya a jól elkészített magágyba. Csakis így várhatnak jó termést. — Elégedett-e a munkahelyével? — teszem fel a kérdést. — Nincs okom panaszra. Az emberek megbecsülnek és érzem, hogy értékelik munkámat. Persze, probléma azért akad! Például a növénytermesztés szakaszán általában nők és idős férfiak dolgoznak, akiktől nem várhatunk kimagasló teljesítményeket. De igyekezetüket nagyra értékeljük. Őszintén megvallom, hogy a végzett növendékek közül én és a kollégám — az ökonómus — jól jártunk, mert bennünket megbecsülnek. A vezetőség és a tagság bízik bennünk, s ml e bizalomra méltók akarunk lenni. Annak dacára, hogy Terbák Zoltán a hetényi szövetkezet tagságának bizalmát élvezi, valami mégis hiányzik az életéből. Ugyan mi lehet az? — Az otthon meghitt melege, a szülői ház. Szeretne közelebb kerülni szülőfalujához: Gútához. Nem éppen haza, csak egy kissé közelebb. Mert senki sem lehet „próféta“ a saját falujában. Odahaza nem becsülik úgy meg az embert, mint idegenben. Terbák Zoltán szavait a józan megfontolás hatja át. Reálisan nézi az életet. Szereti hivatását, szereti az életet. Az emberek Is szeretik őt. A kölcsönös megértés és bizalom ereje fűzi őket egymáshoz. ANDRISÉIN JÓZSEF Társuláson alapuló baromfitenyésztő üzemet egyidejűleg 26 millióra növekszik majd a tojástermelés a közel 60 vagonra tehető baromfihúson kívül. Ugyanakkor több mint B millió koronára rúg majd az üzem nyeresége. Ilyen növekedés persze elképzelhetetlen a termelés mai feltételei mellett. Ezzel magyarázható, hogy az üzem a jövő évben batalmas, a 40 millió koronát is meghaladó beruházásokra készül. Mindenekelőtt két korszerű tyúkfarm építését tervezik. Egyikük a „Big Dutchman“ védjegyű típus mintájára, a másik annak hű mása szerint készül, amely szabadalom használatára megszerezték az engedélyt, üt és fél éven belül megtérül a beruházási költség. Mindkét tyúkfarmon a tojástermelésen lesz a hangsúly. A keltetés kapacitását már eleve biztosították. A már meglevő kisebb pavilonokban pecsenyebaromfit nevelnek. Az újonnan társult baromfitenyésztő üzem szolgálatába fogadta mindazokat az állatgondozókat, akik a fent említett szövetkezetek és állami gazdaságok tyúkfarmjain és csibetenyészeteiben dolgoztak. Létszámukat — hála a korszerű gépi berendezéseknek — egyelőre nem kell növelni. Ezáltal lehetségessé válik, hogy az alkalmazottak jelenlegi száma mellett 1971-ben háromszor annyi húst és tojást termelnek, mint idén. Lényegesen hozzájárul ehhez a távlati eredményhez a következetes tenyészeti tevékenység és a verebélyi Mezőgazdasági Felvásárlási és Ellátási Üzem új üzemrészlegén készülő, jobb minőségű takarmánykeverék. Ami az irányítást illeti, meg kell jegyeznünk, hogy a társulási alapon szervezett vállalat élén az elöljáróság áll, amelyben minden egyes tagként szereplő szövetkezet vagy állami gazdaság két-két megbízottal képviselteti magát. Az állami gazdaságok képviselőit a mezőgazdasági termelési igazgatóság nevezte ki, a szövetkezetek részéről pedig az EFSZ taggyűlése jelölte ki a képviselőket. Az elöljáróságban mindig helye van az állami gazdaság igazgatójának vagy az EFSZ elnökének, valamint a zootechnikusnak és az ökonómusnak. A szóban forgó elöljáróság elnöke a Nyitrai Állami Gazdaság igazgatója, Ján Hrivűák mérnök lett. A vállalat üzemeltetését a végrehajtó szerv irányítja. Ennek vezetője Révay László mérnök, helyettese pedig Jozef Búőka mérnök. A végrehajtó szerv minden harmadik hónapban beterjeszti az elöljáróságnak a gazdasági eredményekről szóló jelentést. Ugyanakkor jóváhagyás céljából felterjeszti a tervfeladatok indítványát és egyéb fontos kérdések megoldását szolgáló javaslatokat is. A tiszta nyereséget a befektetett részesedés arányában a tagként betársult szövetkezetek és állami gazdaságok között osztják fel. A társulási alapon létesített vállalat tagjai sokat remélnek ettől az új, és bizonyos mértékben még szokatlan társulás tevékenységétől. A nagycétényi EFSZ zootechnikusa Dezider Náhlovsky kiszámította, hogy amíg szövetkezetük tavaly 70 ezer korona nyereséget mutatott ki a baromfitenyésztésből, addig idén nem egész 90 ezer, 1971-ben pedig 450 ezer koronára szökik fel a nyereség. Hasonló következtetésekre jutott Anton Pukan elvtárs is, a Veiké Záluzie-i szövetkezet elöljáróságának tagja és ökonómusa. (peg) A mezőgazdasági üzem szociális higiéniai berendezései A szociális-higiéniai berendezések (öltözők, zuhanyozók, megfelelő <zámú WC, továbbá a ruhatisztítási, illetve szárítási lehetőségek biztosít sa) a mezőgazdasági üzemekben ma még sok kívánnivalót hagy hátra. Minden dolgozó számára az iparhoz hasonlóan lehetővé kell tenni, hogy munkakezdés előtt munkaruhába öltözhessen, munka után tisztálkodhasson és felölthesse az utcai ruhát. Biztosítani kell továbbá azt is, hogy a munkaidő alatti étkezéseket is megfelelő környezetben fogyassza el. Az üzem szociális-higiéniai helyiségeit célszerű az adminisztráció épületében elhelyezni, amely egyben magába foglalja a kapus helyiségét is. Az ábra egy ilyen központosított szociális-igazgatási épület alaprajzát szemlélteti. Az öltöző és a mosdó elhelyezése az üzem bejáratánál azért is előnyös, mert a dolgozók munka utáni mosakodás és átöltözés után már nem érintkeznek a szennyes munkahellyel. Mosdásra folyóvizet kell biztosítani. Legcélszerűbb erre a 60 cm széles, több csappal és minden csap alatt külön lefolyóval ellátott betonteknő, hogy a szennyes víz ne follyon szét az egész teknőben. Kerülni kell az olyan berendezéseket, amelyek csak állóvízben történő mosakodást tesznek lehetővé. A mosdó fűtéséről és szellőztetéséről gondoskodni kell, és biztosítani kell a meleg vizet is. A mosdót zuhanyozókkal is el kell látni, 10—15 dolgozóra egy zuhanyt számítva. A WC-k számának meghatározásánál az ipari normák a mérvadók, vagyis férfiak esetében 1—10 főre egy, 11—50 főre két, 51—150 főre három WC t számítanak, és minden WC-re még egy-egy vizeldét. Nők esetében 1—10 főre egy, 11—30 főre két, 31—50 főre három WC-t kell építeni. Ügyelni kell arra is, hogy a WC a legtávolabbi munkahelytől 120 méternél ne legyen messzebbre. Bóna J. A BERENCSl szövetkezetben is teljes ütemben palántázzák a dohányt. Tó'h József csoportvezető igen elégedett a munkával. Húsz éve foglalkozik már dohánytermesztéssel, kedvelt ezt a növényt, mert szépen jövedelmez. Volt már olyan év is, amikor hektáronként 54 ezer koronát vételeztek be. (Bállá felv.)
