Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-13 / 19. szám
A szőlő terméshozamának szabályozása helyes tápanyagellátással Szőlőt 30— 50 év Időtartamra telepítünk, ezért szükséges, hogy telepítése előtt helyes és céltudatos trágyázással kedvezően befolyásoljuk terméshozamát. Tekintettel a számos szőlőfajtára, a felhasznált különböző alanyfajtákra, az eltérő talajtípusokra és éghajlati tényezőkre, nem beszélhetünk a szőlő egységes (univerzális) trágyázásáról. Élettani osztályunk trágyázási részlegén nyert többéves eredmények azt mutatják, hogy a talaj és trágyázás iránti legérzékenyebb fajtáink a Zöld szilvám és a Veltelini. Kevésbé igényesek ebből a szempontból a rizlingek. Legigénytelenebbek a kék fajták, főleg az Oportó (Kék portugiézi), kivéve a Kék kisburgundit. Az amerikai alanyokra oltott szőlő tápanyagfelvevő-képessége szintén meghaladja a nemesgyökerű szőlőkét. Fzen ismeretek döntő jelentőségűek az egyes szőlőfajták tápanyagszükségletének meghatározásakor. A talaj termőképességét fokozó legfontosabb szerves anyag a humusz, mivel bomlásával és a tápanyagok mineralizációjával az összes szükséges tápanyaggal ellátja a szőlőt. Ez istállótrágyázással, komposzttrágyázással vagy zöldtrágyázással történik. A szőlő kedvező fejlődéséhez az összes növekedési tényező szükséges, megfelelően kiegyenlített arányban. Pl. a nitrogénfelesleg egyben foszfor-, Irta: A. 2EMBERY, a Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet élettani osztályának vezetője. illetve káliumhiányt jelent, vagy fordítva. A növekedési tényezők kiegyenlítése nem jelenti mindig a hiányos tápanyag pótlását, hanem jelentheti a többletben Jelenlevő tápanyag csökkentését is. Például a mészhiányt meszezéssel szüntethejük meg, á talaj mésztartalmának a feleslegét viszont úgy csökkenthetjük, hogy nehezen oldódó vegyületté alakítjuk kénsavas ammóniával (síran amonny) vagy káliumszulfáttal (siran draselny). A szőlő trágyázásához szükséges trágyafélék adagjait úgy lehet meghatározni, ha ismerjük a talajtípust, a talaj kémhatását és a felvehető tápanyagok mennyiségét. A trágyaadagok meghatározását megkönynyítik a talajvizsgálatok, valamint a szőlő több évi átlagos terméshozamának adatai. A szőlő kedvező tápanyagellátása szempontjából fontos annak ismerete, hogy a szőlő talajának optimális kémhatása pH 6,5—7,3. Savanyú kémhatású talajokban a foszforsav vegyileg elértéktelenedik. Ennek következtében a szőlő foszforhiányban szenved még akkor is, ha a pH 6-nál alacsonyabb pH-értékű savanyú talajokat szuperfoszfáttal is trágyázzuk. A talajbaktériumok optimális életfeltételeinek a pH 6,5— 7,0-ig terjedő semleges kémhatású talajok felelnek meg. Fontos tudni, hogy a nagyon savanyú talajok, vagyis a pH 6-nál alacsonyabb pH- értékű talajok csaknem mindig nagyon szegények foszforban. Ilyen esetben helytelen lenne a hiányzó P2O5 mennyiséget közvetlenül pótolni, mert szintén oldhatatlanná válna a savanyú kémhatású talajban. A talaj felvehető foszfortartalma tehát nem gyarapszik még akkor sem, ha nagy adag foszforos műtrágyával trágyázunk. Amennyiben igen nagy fokú lenne a talaj mészhiánya, a meszezést nem végezhetjük egyszerre, hanem két-három egyenlő adagban szórjuk el a meszet úgy, hogy az első adagot ősszel, a másodikat tavaszszal és a harmadikat a következő év őszén dolgozzuk be a talajba. Ha a talajvizsgálat a talaj semleges kémhatása mellett is nagyon alacsony P20s-tartalmat mutat ki, akkor a foszforos műtrágyák kiegészítő adagját sem dolgozzuk be egyszerre a talajba, hanem csak 2—3 részletben, egyenletesen és lehetőleg mélyre. A legújabb kutatási eredmények szerint legjobb, ha a talaj tápanyagszintjét még talajforgatás előtt kiegészítjük. Ekkor elláthatjuk a forgatott talajréteget nagyobb tápanyagadagokkal. Minthogy ehhez a trágyáA szelídgesztenye termesztésének kérdései záshoz is kell talajvizsgálatot végeztetni, a talajforgatást megelőzően küldjünk talajmintákat vizsgálatra. A mészben nagyon gazdag (lúgos] talajokba általában kénsavas ammóniát, szuperfoszfátot, káliumszulfátot adagolunk. A semleges talajokba általában az istállőtrágyával együtt adagoljuk a kénsavas ammóniát, szuperfoszfátot és káliumszulfátot. Befejezésül meg kell jegyezni, hogy a talaj tápanyagszintjének kiegyenlítése után továbbra is szükséges a rendszeres, 3—4 éves időszakokban végzett trágyázás. Általában 300—400 q szervestrágyát adagolunk 3—4 évenként; ez lehet istállótrágya, komposzt, vitahum vagy zöldtrágya. Ügy számolunk, hogy az istállótrágyából az első évben felszabadul az összes nitrogénnek 20—25 %-a, a P205-nak 15 °/o-a és a KzO-nak 33 %-a. A második évben 15 % nitrgén, 10 % P2O5 és 25 % K2O szabadul fel az istállőtrágyából. A talaj évi tápanyagkiadása — 100 q szőlőtermést feltételezve, valamint a talajból kimosott és a talajban oldhatatlanná vált tápanyagokat beleszámítva — hektáronként 80 kg nitrogént, 50 kg P20s-ot és 10 kg K20-ot tesz ki. Ha gyenge a szőlő növekedése, a nitrogén mennyisége 100 kg-ra növelhető. A szelídgesztenye termesztését meg kellene tízszereseink, hogy a mai hiányt pótolhassuk. Minden agyagos területen termeszthető 400—450 m tengerszintfeletti magasságig, a déli lejtők meszes talajain. A tiszta mész, nehéz agyag, homok nem felel meg termesztésére. Ez a megkötöttség nagyon leszorítja a gesztenye termőhelyeinek területét. A gesztenye termesztése dacára, hogy keresett cikk, nem terjedt el a következő okokból: gyümölcstermesztőink nem ismerték a nagytermésű maroni fajtákat, fája nem szereti az átültetést, tehát a faiskolából vásárolt csemeték sokszor nem fogantak meg, későn, tíz éves korában ad érdemleges termést. Nálunk még kevés a nagyszemű maroni gesztenyefa, inkább az aprószemű fákat ültetik. Ezeket eredeti helyükre ültethetjük majd a fejlődő csemetét nagyszemű maroni-gesztenyével beszemezzük, vagy beoltsjuk. A szemzés biztosabb. Az alábbiakban egy eddig ismeretlen termelési módot ajánlok, amely sokkal jobb eredményt ígér. A tőlgyvidék erdőgazdaságaiból szerezzünk csermakkot. Ezt csíráztatjuk, és védett területen ősszel, mintegy öt centiméter mélyen kapával elültetjük. A cser tavasszal kihajt. Első évben oldalágait távolítsuk el, hogy minél erősebb törzset nyerjünk. Másodéves korban a csemete olyan erős, hogy maronigesztenyével olthatjuk, vagy szemezhetjük. A fogamzási százalék mindkét mód esetében alacsony, csupán 10—15 %. így egy nagyobb gyümölcsös létesítése évekig elhúzódhat. Sokkal jobb eredményeket érhetünk el az úgynevezett csévézéssel (ráhűzással). Ez a következőképpen lesz foganatosítva: A csercsemetét 10 —20 cm magasan elvágjuk, majd 3—5 centiméterrel lejjebb a fa kérgét köröskörül, majd egy hosszanti vágás segítségével a kérget lehúzzuk úgy, hogy a fás rész meg ne sérüljön. Erre a kéregmentes darabra ugyanolyan vastag gesztenyeágról lehúzott gesztenyekérget illesztünk. Ügyeljünk, hogy a két fakéreg között ne maradjon hézag, majd a kéreg érintkező felületét és a felső metszési felületet kenjük be oltó viasszal. Ha a cserfa csonkja vastagabb, mint a gesztenye szemző ága, úgy a gesztenyekérget nem húzzuk le egy darabban, mint a fűzfáról, vagy őt centi széles kéregszalagot oldalról hosszant fölvágjuk, s az így nyitott kérget ragasszuk a csercsonkra. Ha kiderül, hogy a gesztenyekéreg nem passzol a csercsonkra, mert szélesebb, a megfelelő szeletet levágjuk, ha kisebb, úgy a hiányzó részt újabb kéregdarabbal pótoljuk s oltóviasszal bekenjük (lásd az ábrákat). A művelet fontos része, hogy a gesztenyekéreg teljesen odatapadjon a csercsonkhoz. Tehát az egyik kéreg lehúzása a másikkal egyidőben történjék. A ráhúzott kérget raffiával odakötjük a csőkhöz, lehetőleg az alsó és felső vágás alatt. A kéreg lehúzása akkor eszközölhető, amikor károsítás nélkül végezhetjük. Ez a cserfa esetében hamarabb bekövetkezik, mint a gesztenyénél. A cser már áprilisban levelet hajt, míg a gesztenye három hétel későb fakad. Tehát az említett művelet a többi gyümölcsfajtákkal szemben jóval később végezhető. A csemeték további kezelése érdekében figyeljük a cser tövéről nem tör-e elő ág. Ezt azonnal el kell távolítani. Megtörténhet, hogy a ráhúzott gesztenyekéreg több vesszőt A. A csercsonk 3—5 cm magas kéreg eltávolítása után. B) Gesztenyekéreg a lehántás után. C) A csercsonk a gesztenyekéreg ráhúzása után. fa) a csercsonk, b) gesztenye* kéreg aráhúzás után, bj ráfoltozás a csercsonk azon részére, amelyre a B. gesztenyekéreg nem futotta.) hajt. Ezekből egyet hagyunk, mégpedig a legfelsőt. Az elmondott nemesítési mód előnye, hogy a cserfa minden talajba eredményesen telepíthető, s gyökere karógyökér, mélyebbre hatol a földbe, bírja a nedvesebb, de nem mocsaras talajt. A szikes földben is megél, ahol más fás növényünk nem szeret. Fontos az is, hogy a cser egyenesebb növésű s hatalmas kúpos koronát fejleszt, mert a gesztenye csak kúp keretein, külső felületén terem, bent a koronaágak között nincs gyümölcse. GONDA PÉTER 6
