Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-13 / 19. szám

JÖNÉHÁNY ÉVSZÁZAD telt el azóta, hogy a kökör­csin természetadta lelőhelyéről megtalálta útját kertjeinkbe. Ennek magyarázata a növény nagy esztétikai értékében ke­resendő: a kökörcsin minden része dekoratív hatású, már hosszú ezüstös pelyhezete is, amely a perzselő napsugarak ellen védi. Feltűnően világító, nagy virágharangja, sőt bozon­tos magháza is kellemesen hív­ja fel magára figyelmünket. Ehhez járul még tenyésztésé­nek aránylag egyszerű volta. Mind a kertészeti nagyüzemek, mind virágkedvelőink számára lehetővé teszi, hogy e virágot — annak minden példányánál bőségesen megtermő magvából — saját maguk neveljék fel. A mag elvetése A magot legcélszerűbb köz­vetlen beérése után — tehát a nyár folyamán — elvetni. El­lentétben az anemonákkal [szellő-rózsákkal], melyek mag­va! pelyhes puha vánkosba be­ágyazottak, a valódi kökörcsin bármely fajánál a mag vékony szál végén függ. Többféle ok­ból ajánlatos a mag vetése mé­lyebb virágcserepekbe, mivel kezdettől karógyökeret fejleszt. A cserépbe kerti- és lombföld keveréket használjunk, amelyet a virág sajátos igényeinek meg­felelően vagy mésszel gazdagí­tunk (különösen az eredetileg mészköves lelőhelyről származó kökörcsinnél), vagy lápi föld­del, tőzeggel, amennyiben sa­vanyú talajból származó kökör­csinről volna sző. Minthogy a vetés nyáron történik, forró és napos időjárás esetén ajánlatos a vetés árnyékolása. Később az árnyékolást mellőzni lehet, mi­vel a kökörcsin minden fajtája kivétel nélkül napos helyet igé­nyel. Ha a nyári vetést bármi­lyen oknál fogva elmulasztot­tuk, azt a következő év tava­szán pótolhatjuk. A magok csí­raképessége ez esetben némileg csökken, de az eredmény a ta­vaszi vetés esetén is kielégítő. A kikelt növényt más cserépbe nem kell átültetni, de egyéves korában — meg nem osztott állapotban — teljes gyökérlab­­dá jával együtt kiültetjük. Aján­latos, hogy 7—10 cm átmérőjű virágcserépbe 3—5 magszemet ültessünk és ne többet. A nö­vényt szükség szerint öntözzük, gyomláljuk stb. Télidőre a csíra­­növényeket fenyőgallyakkal vagy más egyéb könnyű taka­róval védjük. A palánták ki­ültetésére tavasszal kerül sor. Nagy általánosságú szabály, hogy a talaj jó vízáteresztő képességű legyen és inkább ásványi anyagokban gazdag, mint humuszban. A köves talaj is jól megfelel, de fontosabb a napos termőhely. Most pedig szóljunk néhány szót a kökörcsin esztétikai értékéről fis felhasználhatóságának mód­­íairól. Ami a növényen legfel­tűnőbb, az elsősorban virágá­nak nagysága, amely egyes faj­tánál (Pulsatilla slavica, wah­­lenbergii, grandis) majdnem ökölnyi. A virág színe szintén gazdag változatú és a halvány kéktől a sötét purpurvörösön át egészen borvörös színig terjed. Tiszta fehér virágú is akad kö­zötte, néha sárgába hajló, és egyes fajtái (különösen a Pul­satilla nigricana) elszórtan teli­se előtt tulajdonképpen kezde­tét veszi. És még talán az ibo­­lyakökörcsinre (Pulsatilla pate­­na), amelyiknek kék változa­tain kívül gyakran fehér színű virágai is vannak, az úgyneve­zett „Alibid“-ok. A kökörcsinek javarésze tavasszal, kakukkszólás idején virágzik, s ez a magyarázata, háza is. Szerencséje e virág, nemnek — de a virágkedvelők­nek is —, hogy a kökörcsin összes fajtája nagy mennyiség­ben termel magot úgy, hogy természetes úton szaporodhat. Erre vezethető vissza, hogy né­ha a lakóházak közvetlen köze­lében, sőt nagyvárosok tőszom­szédságában is találunk kökör­csint, dacára annak, hogy az embereknek gyakran felfogha­tatlan rombolási vágya és kap­zsisága a természet ezen aján­dékával szemben is sokszor megnyilvánul. Most nézzük meg, milyen a helyzete a kökörcsin­nek a díszkertben. Eltekintve az elszórtan kertjeinkben is előforduló fehérvirágú válfajok­tól, a kökörcsinnek majdnem valamennyi fajtája a kék szín legkülönbözőbb árnyalatában virágzik. Az emberi szemre való hatás szempontjából a kék színt hidegnek, passzívnak tart­juk. Ebből természetesen fel­merül a szüksége annak, hogy a kökörcsint más, élénkebb szí­nű virágokkal kombináljuk, — olyanokkal, amelyeknek virág­zása körülbelül egybeesik a kö­körcsin virágzásával. Ily módon helyes megválasztás mellett, kiegyenlített és igen hatásos színképet érhetünk el. Termé­szetadta társ gyanánt elsősor­ban a sárgán virágzó cserjés növények jönnek figyelembe, mint például a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a szirti ter­­nye (Alyssum saxatlle), sárga és piros primulák és hasonlók. Ezen évelőkkel azonban bizo­nyos elővigyázatossággal kell eljárni, mivel a sárga és piros szín erősen szembeötlő, s a kö­körcsint, mint a tavaszi kert domináló elemét elnyomhatná és háttérbe szoríthatná. Mivel a Pulsatilla nemzetség­nek oly sok faja, fajtája, válto­zata és kerti válfaja van, meg van a lehetősége, hogy több kökörcsin fajtát egymással is kombinálhassunk és tetszetős színképet nyerjünk. Hogy a ha­tást még fokozzuk, kulisszának használjunk fel örökzöld lomb­vagy tűlevelű fácskát, bokrot, s ezek közé ültessük napos helyre, csoportosan a kökör­csineket. Említést kell tennünk még a sok dísz-fűről is, s ezek között elsősorban az örökzöldekről, mint például a deres csenkesz (Festuca glau­­ca), amelyek sajátos, nagy esz­tétikai értékükön felül még mint harmonizáló, összhangot létrehozó elem is felhasznál­hatók, esetleg színbeli kiegyen­lítések céljából. Itt-ott némely magas növésű füfajta is vet­hető közbe, mint például Mis­­canthus sacchariflorus v. chi­­nensis, vagy Pennlsetum japo­­nicum v. orientale. Ezek a fü­vek a nyár vége felé virágza­nak, ezüstös kalászukat meg­tartják az ősz beállta után is, sőt, festőileg hatnak még a tél folyamán is, ha a hideg szél nekifekszik kalászaiknak s ru­galmas száraikon ide-oda lőbál­­ja azokat. WEISSBERGER KÁROLY Kökörcsin a tavasz hírnöke virágú példányokat is növesz­tenek, amelyeknél a portokok szirmokká alakultak át. Szlová­kiában sok fajtája terem, ame­lyek közül egyesek szinte hely­­hezkötöttekké váltak olyan ér­hogy a köznép sok helyen ösz­­szefüggésbe hozza a kakukk­kai, a tavasz ezen tipikus ma­darával. Németország több vi­dékén kakukkvirágnak nevezik, és minálunk is több helyütt telemben, hogy az egyes meg­határozott lelőhelyeken kívül máshol nem találhatók. Külön felhívjuk a figyelmet a (Pulsa­tilla slavica-ra) szlovák kökör­csinre, mint a legszebb kökör­csin-fajták egyikére, amelyikkel a kökörcsin virágzás körtánca még az első levelek megjelené­„kukuöka“ a neve. Előfordul, hogy a kökörcsin ugyanazon év nyarán vagy őszén újból kivi­rágzik. Természetes, hogy a má­sodvirágzás nem érheti el az első virágzás pompáját. Ahogyan említettük, némely virágkedvelőre vonzólag hat már a kökörcsin bozótos mag-

Next

/
Oldalképek
Tartalom