Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-13 / 19. szám
JÖNÉHÁNY ÉVSZÁZAD telt el azóta, hogy a kökörcsin természetadta lelőhelyéről megtalálta útját kertjeinkbe. Ennek magyarázata a növény nagy esztétikai értékében keresendő: a kökörcsin minden része dekoratív hatású, már hosszú ezüstös pelyhezete is, amely a perzselő napsugarak ellen védi. Feltűnően világító, nagy virágharangja, sőt bozontos magháza is kellemesen hívja fel magára figyelmünket. Ehhez járul még tenyésztésének aránylag egyszerű volta. Mind a kertészeti nagyüzemek, mind virágkedvelőink számára lehetővé teszi, hogy e virágot — annak minden példányánál bőségesen megtermő magvából — saját maguk neveljék fel. A mag elvetése A magot legcélszerűbb közvetlen beérése után — tehát a nyár folyamán — elvetni. Ellentétben az anemonákkal [szellő-rózsákkal], melyek magva! pelyhes puha vánkosba beágyazottak, a valódi kökörcsin bármely fajánál a mag vékony szál végén függ. Többféle okból ajánlatos a mag vetése mélyebb virágcserepekbe, mivel kezdettől karógyökeret fejleszt. A cserépbe kerti- és lombföld keveréket használjunk, amelyet a virág sajátos igényeinek megfelelően vagy mésszel gazdagítunk (különösen az eredetileg mészköves lelőhelyről származó kökörcsinnél), vagy lápi földdel, tőzeggel, amennyiben savanyú talajból származó kökörcsinről volna sző. Minthogy a vetés nyáron történik, forró és napos időjárás esetén ajánlatos a vetés árnyékolása. Később az árnyékolást mellőzni lehet, mivel a kökörcsin minden fajtája kivétel nélkül napos helyet igényel. Ha a nyári vetést bármilyen oknál fogva elmulasztottuk, azt a következő év tavaszán pótolhatjuk. A magok csíraképessége ez esetben némileg csökken, de az eredmény a tavaszi vetés esetén is kielégítő. A kikelt növényt más cserépbe nem kell átültetni, de egyéves korában — meg nem osztott állapotban — teljes gyökérlabdá jával együtt kiültetjük. Ajánlatos, hogy 7—10 cm átmérőjű virágcserépbe 3—5 magszemet ültessünk és ne többet. A növényt szükség szerint öntözzük, gyomláljuk stb. Télidőre a csíranövényeket fenyőgallyakkal vagy más egyéb könnyű takaróval védjük. A palánták kiültetésére tavasszal kerül sor. Nagy általánosságú szabály, hogy a talaj jó vízáteresztő képességű legyen és inkább ásványi anyagokban gazdag, mint humuszban. A köves talaj is jól megfelel, de fontosabb a napos termőhely. Most pedig szóljunk néhány szót a kökörcsin esztétikai értékéről fis felhasználhatóságának módíairól. Ami a növényen legfeltűnőbb, az elsősorban virágának nagysága, amely egyes fajtánál (Pulsatilla slavica, wahlenbergii, grandis) majdnem ökölnyi. A virág színe szintén gazdag változatú és a halvány kéktől a sötét purpurvörösön át egészen borvörös színig terjed. Tiszta fehér virágú is akad közötte, néha sárgába hajló, és egyes fajtái (különösen a Pulsatilla nigricana) elszórtan telise előtt tulajdonképpen kezdetét veszi. És még talán az ibolyakökörcsinre (Pulsatilla patena), amelyiknek kék változatain kívül gyakran fehér színű virágai is vannak, az úgynevezett „Alibid“-ok. A kökörcsinek javarésze tavasszal, kakukkszólás idején virágzik, s ez a magyarázata, háza is. Szerencséje e virág, nemnek — de a virágkedvelőknek is —, hogy a kökörcsin összes fajtája nagy mennyiségben termel magot úgy, hogy természetes úton szaporodhat. Erre vezethető vissza, hogy néha a lakóházak közvetlen közelében, sőt nagyvárosok tőszomszédságában is találunk kökörcsint, dacára annak, hogy az embereknek gyakran felfoghatatlan rombolási vágya és kapzsisága a természet ezen ajándékával szemben is sokszor megnyilvánul. Most nézzük meg, milyen a helyzete a kökörcsinnek a díszkertben. Eltekintve az elszórtan kertjeinkben is előforduló fehérvirágú válfajoktól, a kökörcsinnek majdnem valamennyi fajtája a kék szín legkülönbözőbb árnyalatában virágzik. Az emberi szemre való hatás szempontjából a kék színt hidegnek, passzívnak tartjuk. Ebből természetesen felmerül a szüksége annak, hogy a kökörcsint más, élénkebb színű virágokkal kombináljuk, — olyanokkal, amelyeknek virágzása körülbelül egybeesik a kökörcsin virágzásával. Ily módon helyes megválasztás mellett, kiegyenlített és igen hatásos színképet érhetünk el. Természetadta társ gyanánt elsősorban a sárgán virágzó cserjés növények jönnek figyelembe, mint például a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a szirti ternye (Alyssum saxatlle), sárga és piros primulák és hasonlók. Ezen évelőkkel azonban bizonyos elővigyázatossággal kell eljárni, mivel a sárga és piros szín erősen szembeötlő, s a kökörcsint, mint a tavaszi kert domináló elemét elnyomhatná és háttérbe szoríthatná. Mivel a Pulsatilla nemzetségnek oly sok faja, fajtája, változata és kerti válfaja van, meg van a lehetősége, hogy több kökörcsin fajtát egymással is kombinálhassunk és tetszetős színképet nyerjünk. Hogy a hatást még fokozzuk, kulisszának használjunk fel örökzöld lombvagy tűlevelű fácskát, bokrot, s ezek közé ültessük napos helyre, csoportosan a kökörcsineket. Említést kell tennünk még a sok dísz-fűről is, s ezek között elsősorban az örökzöldekről, mint például a deres csenkesz (Festuca glauca), amelyek sajátos, nagy esztétikai értékükön felül még mint harmonizáló, összhangot létrehozó elem is felhasználhatók, esetleg színbeli kiegyenlítések céljából. Itt-ott némely magas növésű füfajta is vethető közbe, mint például Miscanthus sacchariflorus v. chinensis, vagy Pennlsetum japonicum v. orientale. Ezek a füvek a nyár vége felé virágzanak, ezüstös kalászukat megtartják az ősz beállta után is, sőt, festőileg hatnak még a tél folyamán is, ha a hideg szél nekifekszik kalászaiknak s rugalmas száraikon ide-oda lőbálja azokat. WEISSBERGER KÁROLY Kökörcsin a tavasz hírnöke virágú példányokat is növesztenek, amelyeknél a portokok szirmokká alakultak át. Szlovákiában sok fajtája terem, amelyek közül egyesek szinte helyhezkötöttekké váltak olyan érhogy a köznép sok helyen öszszefüggésbe hozza a kakukkkai, a tavasz ezen tipikus madarával. Németország több vidékén kakukkvirágnak nevezik, és minálunk is több helyütt telemben, hogy az egyes meghatározott lelőhelyeken kívül máshol nem találhatók. Külön felhívjuk a figyelmet a (Pulsatilla slavica-ra) szlovák kökörcsinre, mint a legszebb kökörcsin-fajták egyikére, amelyikkel a kökörcsin virágzás körtánca még az első levelek megjelené„kukuöka“ a neve. Előfordul, hogy a kökörcsin ugyanazon év nyarán vagy őszén újból kivirágzik. Természetes, hogy a másodvirágzás nem érheti el az első virágzás pompáját. Ahogyan említettük, némely virágkedvelőre vonzólag hat már a kökörcsin bozótos mag-
