Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-13 / 19. szám

Megnyílt a Balaton legújabb ékessége, a 13-emeletes nagyszálló. Már az első vendégek között több csehszlovák turista Is beköltözött korszerű, teljes komforttal berendezett szobáiba. © Rapacki lengyel külügyminiszter hazaérkezett Törökországból. Ott tar­tózkodása alatt Lengyelország és Tö­rökország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak kiépítéséről tárgyalt Illetékes személyekkel. © Csehszlovák sikerek Hannover­ben. A kedden véget ért -hannoveri nemzetközi ipari vásáron a csehszlo­vákiai üvegipar és optika szép sikert ért el. Különösen a Meopta-vállalat AZ ÉSZAK ATLANTI SZÖVETSÉG­­BEN a belső ellentétek annyira kiéleződtek, hogy komolyan veszélyez­tetik e legnagyobb agresszív imperia­lista katonai blokk létezését. Ez a helyzet akkor vált válságossá, amikor az elmúlt évben Franciaország be­váltotta fenyegetését, visszahívta tiszt­jeit a NATO hadvezérkarából és kato­naságát francia vezénylet alá helyez­te. E lépés komolyságát akkor látjuk igazán, ha figyelembe vesszük, hogy Franciaország képviselte a NATO ke­retén belül (az USA után) a legna­gyobb katonai hatalmat: több mint 700 ezer katonát tart fegyverben, sa­ját stratégiai légiereje van, amelyet a 4000 km-es röptávú, óránként 2450 km-es sebességű Mirage IV nukleáris fegyverhordozó egészít ki. Sokan igyekeznek lebecsülni Fran­ciaország NATO-elleni lázadását és úgy magyarázni a helyzetet, mint a francia nagyhatalmi törekvésnek meg­nyilvánulását. A helyzet azonban en­nél sokkan bonyolultabb. A változá­sok nagy részben egyrészt Európa egyes kapitalista államai, másrészt a NATO Európai tagállamai és az Ame­rikai Egyesült Államok közötti meg­változott gazdasági viszonyok követ­kezményei. Az USA a háború után a szocialista forradalom veszélytől félve elősegí­tette Nyugat-Európa gyors gazdasági fellendülését és abban a reményben, hogy a gazdaságilag egyesített Nyu­­gat-Európát könnyebben uralhatja a nyugat-európai integrációt is. Nem számolt azzal, hogy az integrált Euró­pa gazdaságilag annyira megerősödik, hogy az USA nagyhatalmi törekvései­nek komoly versenytársává válik. Az európai államok a gazdasági hatalom fokozásával párhuzamosan érvényesí­teni kezdték az USA érdekeivel sok­szor ellentétes saját politikai törekvé­seiket is. Az utóbbi években például Anglia, de még inkább Franciaország és Nyugat-Németország igyekszik ön­állóan fejleszteni saját haderejét, ám a katonai felszerelés, főként az atom rakétafegyverek terén való csaknem teljes függőségük arra kényszeríteni az említett államok kormányait, hogy 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. május 13. mikrószkopjai keltettek feltűnést a külföldi szakemberek közt. Vállala­taink szép számban kaptak megren­deléseket. © Lemondott az iraki kormány. Taleb miniszterelnök bejelentette kormánya lemondását Aref köztársa­sági elnöknek, aki Abdul Gani Ravi tábornokot bízta meg az új kormány összeállításával. © A KGST építőipari bizottságának ülése. Budapesten megkezdődött a KGST államok építőipara állandó, ta­nácsának ülése, amelyen csehszlovák, bolgár, magyar, mongol, NDK-beli, lengyel, román, szovjet és jugoszláv szakemberek vesznek részt. a haderőfejlesztési kérdésekben ame­rikai nótára táncoljanak. Nem véletlen, hogy a „Combat" cí­mű .párizsi lap azt írta, hogy az USA a második világháború után európai nagyhatalommá vált. Dean Acheson, aki hosszú ideig az államtitkári állást töltötte be Amerikában, többször han­goztatta, hogy „az USA európai hata­lom“. Az Egyesült Államok ugyanis a XX. században kiépítette vezetősze­repét Európában, főként az első és a második világháború idején. Euró­pát a két világháború gazdaságilag tönkretette, ezzel szemben az USA meggazdagodott. Például a második világháború befejezésekor az USA aranytartaléka 50 százalékkal megha-4 Stockholmban a Sir Bertrand I * Russel agg filozófus által kez­deményezett és számos világhírű köz­életi személy részvételével megala­kult nemzetközi bíróság már napok óta folytatja tárgyalásait, amelyek­ben leleplezi az amerikai imperializ­mus háborús bűntetteit Vietnamban. E napokban Ho Si Mính, a VDK elnö­ke szóbeli üzenettel üdvözölte a nagy angol tudóst és jean-PauI Sartre is­mert francia írót, akiknek köszönetét mond áldásos munkájukért. Üzeneté­ben Ho Si Minh hangoztatja, bogy e nemzetközi bíróság tevékenységé­nek különös jelentőséget ad az a tény, hogy akkor ült össze, amikor az USA fokozza háborúját Vietnam népe el­len. E háború körül ma már magában az Egyesült Államokban is heves po­litikai viták folynak és Johnson el­rakétafegyverei Amerikát közvetlenül megtámadhatja, s így kénytelen volt megváltoztatni eddigi stratégiáját. Szövetségesei tudtára adta, hogy egye­dül ő dönti el, érdemes-e kockáztatni az USA biztonságát valamelyik nyu­gat-európai szövetségese érdekének védelmében, vagy sem. Az amerikai „atomgarancia“ tehát megszűnt, s a vezető nyugat-európai hatalmak joggal tették fel a kérdést: miért van szük­ség erre a katonai blokkra és milyen árat kell a tagállamoknak ezért fi­zetniük? De Gaulle igyekezete elejétől kezd­ve a NATO átszervezésére irányult, s amikor hosszú évekig tartó törek­vése meddőnek bizonyult, a már emlí­noKneK nem kis gonaoKat okoz, nogy vietnami politikáját egyre több befo­lyásos politikai személyesség teljes nyíltsággal ítéli el, nem is említve a lakosság széles rétegeit. Nagy feltű­nést keltettek pl. e napokban Ful­­bright szenátornak bizalmas körben tett kijelentései, amelyek — nyilván szándékos indiszkréció folytán — a Newsday című, Bill Moyers, a Fehér Ház tavaly még sajtófőnöke által szerkesztett lapban láttak napvilágot. „Nem hiszek többé sem Johnsonnak, sem McNamarának, sem Rusknak Vietnammal kapcsolatos kijelentései­ban, vagy sem. Ugyanakkor ez a szö­vetség nem jelentene minden tag­állam számára atomháborús veszélyt, csak abban az esetben, ha a háborúba önkéntesen beavatkozna. Franciaország határozottan szembe­helyezkedik az Észak-atlanti Szövet­ségen belüli katonai integrációval, ám az európai államok — tehát mind a nyugat-, mind a kelet-európai álla­mokat beleértve — katonai integrá­cióját nem zárja ki. Ebben azonban az USA nem lenne képviselve, amivel természetesen az Amerikai Egyesült Államok nem értenek egyet. Franciaország nem feledkezik meg a nyugatnémet Bundeswehr felöl fe­nyegető veszedelemről, s ezért köve­teli a nyugatnémet Bundeswehr alá­rendelését egy nemzetek felett álló autoritásnak és visszautasít minden olyan javaslatot, amelynek segítségé­vel az NSZK atomfegyverhez jutna. Elutasító álláspontot foglal el a nyu­gatnémet revíziós követelményekkel szemben és a politikai kérdések békés elrendezése érdekében szorosabb kap­csolatokat teremtett Franciaország és a Szovjetunió között. Franciaország kilépésének az Észak­atlanti Szövetségből megvan a maga árnyoldala is. Ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy kilépése után a NATO keretén belül a Német Szövetségi Köztársaság vegye át az USA legerő­sebb és legmegbízhatóbb európai part­nerének szerepét. Ettől a nyugat­­európai államok is félnek, de egyúttal rémíti őket az a gondolat is, hogy a NATO felbomlik, és a nyugatnémet haderő német vezénylet alá kerül, ami ismét a háború veszélyével jár. A szocialista államok is az amerikai és a nyugatnémet agresszív erőkben látják az Európa békéjét fenyegető veszedelmet. Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet az európai kommu­nista és munkáspártok Karlovy Vary­­ban megtartott konferenciája. Egyút­tal arra is rámutatott, hogy az Észak­atlanti Szövetség válsága kedvező fel­tételeket teremtett Európa nagy prob­lémáinak békés megoldására és a katonai blokkok feloszlatására. Euró­pa ügyeit az európai államoknak kell rendezniük minden külső, tehát ame­rikai beavatkozás nélkül. Ez a gon­dolat egyre több szószólót talál már a kapitalista államokban is. Ciderné G. Irén Den — munuuua auuuiag a »uuugjri bizottság elnöke. — Kedves kis hábo­rúnak tekinti a vietnami ügyet né­hány üzletemberünk és politikusunk, mely nem követel túlságosan sok ál­dozatot, azonban igen jó hatást gya­korol a gazdasági életre.“ A továb­biakban Fulbright megjegyezte, hogy a háború erőteljesebb fokozásának politikai hívei olyan területeket kép­viselnek a kongresszusban, ahol a nagy hadiüzemek dolgoznak. J Egész Európában nagy nyug­­talansággal figyelik a görög­­országi eseményeket. Bár az új, nagy­részt magasrangú tisztekből álló kor­mány hatalmas propagandát fejt ki a nemzetközi közvélemény megnyug­tatására, Patakosz tábornok, az új belügyminiszter nem győzi újabb meg újabb békés hangú nyilatkozatokkal nyugtatni a külföldi sajtó képviselőit, amelyek szerint Görögországban az új alkotmány kidolgozása után újra bevezetik a parlamentáris demokrá­ciát. Hogy ezt a tábornok úr hogyan képzeli el, arra maga adja meg a választ azzal, hogy az újságírók ér­deklődésére, mi történik majd a po­litikai foglyokkal, nyílt keménységgel jelentette ki: „Szükség esetén kivé­gezzük őket!“ Baranyin, egy jugoszláv hajózási társaság megbízottja, akit Görögor­szágban néhány napon át fogva tar­tottak, majd kiutasítottak, hazaérke­zése után mesélte, hogy több görög képviselővel együtt volt őrizetben. Az új hatóság ezektől írásbeli nyilat­kozatot követelt, hogy lemondanak politikai tevékenységükről. Az EDA tisztségviselői azonban ezt megtagad­ták. A dán kormánynak a görög katonai puccsal kapcsolatos tiltakozása után most az olasz parlament baloldali képviselőinek csoportja adott ki nyi­latkozatot, amelyben elítéli az athéni puccsot. Ezt a tiltakozó jegyzéket a kommunistákon kívül a bololdali szo­cialisták, az Egyesült Szocialista Párt és az Olasz Köztársasági Párt képvi­selői is aláírták. ^ Gromiko szovjet külügymi­­niszter e napokban fogadta Sa­­rifdin Pirzada pakisztáni külügymi­nisztert, aki hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az ázsiai állam­férfi részletes megbeszéléseket foly­tat a két állam kölcsönös kapcsola­tairól, a nemzetközi helyzetről, töb­bek közt az atotnsorompó-egyezmény­­ről is. Údon ritkaságok boltja Virágzó és már nem is egészen új üzletágat leplezett le legutóbb a Zeit című Hamburgban megjele­nő újság. Bemutatja Waldemar S. urat, akit jó barátai csak Wally­­nak neveznek. Wallynak használt­ruha-üzlete van az egyik nyugau német nagyvárosban, lehet, hogy éppen Hamburgban, de a Zeitnek alighanem oka van rá, hogy a vá­rost nem nevezi meg. Wally S. egykori horogkeresztes jelvényeket árusít, darabját 50 márkáért. A Franco-féle fasiszta Kék Hadosztály — amely résztvett a Szovjetunió ellen a háborúban — jelvénye, úgy látszik, ritkább kincs, mert ennek már darabon­ként 200 márka az ára. Hasonló ritkaság a belga fasiszták: a vaU Ion SS-hadosztály egykori jelvé­nye. A barna Ing feltehetően köny­­nyebben beszerezhető áru, mert Wally ugyanannyiért árusítja, mint a horogkeresztes jelvényt: darabjáért mindössze 50 nyugat­német márkát kér. A barna ingre Illő válljelzéseket darabonként tíz márkáért kínálja. S ha SS-tőrt is sikerül valahonnan felhajtania, az ám az Igazi üzlet: 300 márka. Kapható még üzletében pisztoly (táskával 450 márkáért), nácicsiz­ma, nácidaloskönyv kottával-szö­­veggel. SS-, és SA-karszalag, teljes SA-egyenruha (mindössze 180 már­ka — eléggé jutányos árt) náci párt- és felségjelvények minden mennyiségben. Waldemar nemcsak érdemes, de rugalmas üzletember is — boltjában a nácizmus rekvi­­zitumain kívül nácitlanltási igazol­vány is kapható ... Az üzlet jól megy. A tulajdonos­nak egyetlen panasza van csupán: nőttön-nő a konkurrencia! Az új­­náci párt, az NPD fiatal, 18—30 év körüli tagjai nem restellnek házról házra járni, lakásról lakásra be­csöngetni. Régi SS-egyenruhákat, karszalagokat s egyéb hasonló kellékeket vásárolnak — termé­szetesen szintén készpénz ellené­ben. Főiskolai függetlenség - Amerikában A világ egyik legna- Kerr doktor elbocsáj- nek, hogy Kalifornia új gyobb főiskolájának el- fását az egyetem kor- kormányzója Ronald nöke fnálunk rektora), mányzói tanácsa hatá- Regan egykori filmszl­­nemrégiben kénytelen rozta el, amelyet annak nész lett. Ez a reakciós, volt megválni funkció- idején Kalifornia sző- jobboldali körökre tá­jától. A. Kaliforniai vetségí állam kormánya maszkodó politikus ha- Egyetem elnöke, Dr. nevezett ki. Az angliai tározott követelése volt, Clark Kerr, ismert tu- „New Scientist“ tudó- hogy a haladó gondol­­dós, nyolc évi működé- mányos szaklap szerint kodású tudós távozzék se alatt ezen a főisko- Dr. Kerr tudományos és az egyetem éléről, mert Ián a hallgatók száma szervezési képességei nézetei szöges ellentét­megkétszereződött. je- vitán felüllek. Menesz- ben állnak a kormány­­lenleg 87 000 főiskolás tése közvetlen követ- zó úr elképzeléseivel, tanul ott. kezménye annak a tény-Vándorló tudósok Az ENSZ egy tanulmánya szerint 1949 és 1964 között 85 000 európai tudós és technikai szakember fordított hátat a vén kontinensnek és az Egyesült Államokba távozott. Az értelmiségiek Ilyen tömeges kivándorlá­sának okai nemcsak a jobb kereseti lehetőséggel magyarázhatók, de azok­kal a kedvezőbb munkafeltételekkel is, amelyeket a kutató és fejlesztési tevékenység részére az USA-ban nagyvonalúbb állami és magán dotációk tesznek lehetővé. Csupán 1945 óta több mint 4000 matematikus hagyta el Nyugat-Német­­országot; nagy többségük az Egyesült Államokban talált érvényesülést. Az angliai repülési és űrrepülést iparból csak 1966-ban több mint 1300 mérnök távozott, közülük 520-an az USA-ban dolgoznak, 216 Kanadában, a többiek bár Angliában élnek, külföldi vállalatok szolgálatában működnek. Egy amerikai cég, a Carer Inc. szisztematikusan foglalkozik brit tudósok és értelmiségiek csábításával az Egyesült Államokba. Az elmúlt év decem­berében e vállalat megbízottai mintegy 600 megbeszélést tartottak kiván­dorlásra esetleg hajlandó brit mérnökökkel. Az a gond tehát, hogy a legjobb fiatal szakértők, akiknek kiképzése ha­zájuk számára nagy anyagi áldozatokba kerül és tanulmányaik befejezésé­vel más országokban gondolják megcsinálni a szerencséjüket, ma már több fejlett nyugat-európai állam kormányának súlyos problémája. ninniiirti Sorvad a NATO tett végső lépéshez folyamodott. Ezt a lépést a megváltozott körülmények­kel indokolta meg, vagyis azzal, hogy az 1949-ben megalakult Észak-atlanti Szövetség nem felel meg az 1966-os megváltozott gazdasági és politikai helyzetnek. Rámutatott az „atomga­rancia“ megszűnésére és élesen bírál­ja az USA délkelet-ázsiai politikáját. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az ún. helyi jellegű összetűzé­sekből világháború fejlődhet ki és Európát a NATO kötelékében vállalt kötelezettségek akaratlanul háborúba sodorhatják. Ugyanakkor bebizonyo­sodott az Is, hogy a háborús össze­tűzések veszélye Európából az ázsiai kontinensre tolódott át, amely alátá­masztja de Gaulle állítását, hogy a Szovjetuniónak nincsenek agresszív szándékai. Ebből kifolyólag nincsen létjogosultsága az Észak-atlanti Szö­vetség mai formájának, amely első­sorban az állítólagos kelet-európai veszély ellen irányul. De Gaulle szeretné átültetni egy olyan katonai szövetség megalakítá­sát, amelynek keretében az Észak­atlanti Szövetség csupán a kölcsönös segélynyújtáson alapulna. A mostani közös katonai parancsnokság helyett ki kellene építeni az államok kölcsö­nös bilaterális szerződési rendszerét, amelyben a tagállamok közvetlenül és önkéntesen határoznák meg, részt­­vesznek-e a fegyveres vállalkozások-Iadta az összes kapitalista államok aranytartalékát és birtokolta a világ ipari termelésének 62 százalékát. Ki­használta Nyugat-Európa gazdasági ‘ gyengeségét és a burzsoázia szocia­lista forradalomtól való félelmét, a hidegháború minden eszközét felhasz­nálva gazdasági, politikai és katonai ( ellenőrzést épített ki a nyugat-euró­pai országok felett. Ám a hideghá­­! ború, valamint az európai szövetsége­sek katonai védelmére Európában [ állomásozó amerikai haderők fenntar­­! tása felemésztette az USA aranytarta­­( lékának csaknem a felét. Ugyanakkor Nyugat-Európa gazdaságilag verse­nyezni kezdett az USA-val, sőt túl is ' szárnyalta. Az USA-ban többször csök­­, kent a termelés, Nyugat-Európát a [ gazdasági válság kikerülte, sőt fejlő­dése sok esetben meggyorsult. így a nyugat-európai államok sikeresen ver­senyezhettek a világpiacon az ameri- I kai monopóliumokkal. , Amerika igyekezett politikai és gaz­­[ dasági érdekeit a NATO keretében , diktátorként átültetni. Ez a diktátum , az USA azon kötelezteségén alapult, j amely szerint az Amerikai Egyesült j Államok Európában bármikor háború­­r ba lépnek, amikor ez a nyugat-euró­pai „civilizáció“ védelme szempontjá­ból szükségessé válik. Eljött az 1957-es év, megjelent a szovjet Szputnyik. Amerika rádöb­bent arra, hogy a Szovjetunió erős

Next

/
Oldalképek
Tartalom