Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-13 / 19. szám

Mindig időszerű téma: a fogyókúra Igen, így van, de tavasszal a leg­aktuálisabb. Mert télen keveset spor­tolunk — nincs is rá mindenütt alka­lom —, s keveset sétálunk, mert bár erre mindenütt van alkalom, kifogás mindig akad. Annál többet ültünk a kályha mellett, néztük estéről estére a tévét... szóval most, amikor itt az ideje, hogy felpróbáljuk a tavaszi kosztümöt, nem is lepődünk meg, ha nem tudjuk összehúzni a cipzárat. Nem, nem lepődünk meg, de bosszan­kodunk és azonnal megfogadjuk: hol­naptól fogyókúrát tartunk. Azért hol­naptól, mert ma gőzgombóc van va­csorára, szilvalekvárral töltve és cuk­rozott dióval leszórva, s azt nagyon szeretjük. De holnaptól... Itt álljunk meg egy percre. Ne ha­lasszuk holnapra a fogyókúrázást, mert félő, hogy majd nem tudunk lemondani a szalonnáé túróscsuszá­ról, holnapután pedig a galuskás, tej­fölös paprikás csirkéről... A fogyó­kúrát mindig MA kell elkezdeni. Eh­hez persze erős akarat szükséges, ennek hiányában el se kezdjük. A másik fontos tényező, hogy reáli­san lássuk, vagyis miután jóllaktunk az egész tányért befedő, zsíros rántott szelettel, burgonya-körítéssel, ne állít­suk, hogy „ettem egy keveset". Ugyancsak le kell mondanunk a kivételekről. Tejszínhabos tortát nem fogyasztunk olyan kivételes alkalmak­kor sem, mint az esküvő, születésnap, stb. Mivel minden tésztaféle hizlal, ha látogatóban vagyunk — hogy tel­jes visszautasításunkkal ne sértsük meg a háziakat —, száraz, lehetőleg töltelék nélküli süteményt válasszunk. Többféle „fokozatú" fogyókúrát tart­hatunk, kilófölöslegünkhöz mérten, de minden esetben egy pontosan meg­határozott program szerint kell eljár­nunk. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a vaktában végzett koplalás nem vezet eredményre, a szervezet viszont kárát látja. Amennyiben a leadandó kilók száma túl magas, (6—8 vagy több), kérjük ki orvos tanácsát. A fogyókúra tartása többnyire azért is akadályba ütközik, mert nagyon sokan üzemi vagy internátusi kony­hán étkeznek, ahol nem lehet válasz­tani, s ahol sok a tudvalévőén hizlaló tészta-ebéd. Nem sokkal jobb a ház­tartást vezető háziasszonyok helyzete sem, annyiból, mert a család részére „rendes" ebédet kell főzniük és saját maguknak bizony nem akaródzik kü­lön főzni. Ha azonban kevés — 2—4 kg — „ledobásáról" van szó, bármely esetben megoldható a kérdés. Termé­szetesen ehhez tisztában kell lenni azzal, mitől is kell tulajdonképpen őrizkedni. Itt még annyit jegyzőnk meg, hogy legyünk becsületesek saját magunkkal, ne csapjuk be olyasmi­vel, hogy „nem la tudtam, hogy a dió hizlal". A három fő hizlaló csoport köny­­nyen megjegyezhető: a zsírosak, a lisztneműek és az édességek. Rézsle­­tezve: a zsíros húsok (legzsírosabb a sertéshús), szalonna, zsírosán készí­tett ételek. Lisztneműek, a gyúrt és a sült tészták, tehát a metéltek, a gombócok, a kekszek, a galuska és a makaróni. Az édesség elvonását azzal kezdjük, hogy nem cukrozzuk (vagy csak nagyon keveset) a teát (szaharint használunk), nem eszünk csokoládét, cukorkát, krémeket, pu­dingokat és (amint már a lisztne­­műeknél is említettük) sült tésztát semmilyen formában (torták, sütemé­nyek). Az édességekhez sorolható még a dió, mogyoró, mandula ás a mák. A tejtermékek közül tilos a tej­föl és a tejszínhab, mind egymagában, mind az ételekben felhasználva. Utol­jára hagytuk a burgonyát és a rizst. Mindkettő hizlal, de ha már nagyon szükségünk van a jóllakottság érzé­sére, inkább a héjában főtt, zsírozat­­lan burgonyát válasszuk. M. Sz. TAVASSZAL SOR KERÜL a szobák kifestésére. Tudni kell, hogy a hely­telenül megválasztott színek vagy minták elcsúfíthatják a legkorszerűb­ben berendezett lakást is. A festés­nek harmonikus összképet kell alkot­nia a bútorral és a lakótér egyéb be­rendezési tárgyaival. A kontraszthatású színek helyett inkább világos árnyalatokat ajánlunk, amelyek az egész környezetet tága­sabbá, levegősebbé teszik. De figye­lembe kell venni a berendezés szín­összetételét is: a bútorzat, bútorszö­vet, szőnyegek, díszítő tárgyak színét. Ha ugyanis a festés nem illik a vilá­gos bútorhoz, a környezet egyhangú­vá és unalmassá válik. Ilyen esetben keresni kell az ízléses színkeverés lehetőségét. A helyiség így érdeke­sebb, élénkebb színezetű lesz. Világos bútorhoz például kék árnyalatot, pi­ros kárpitozott bútorhoz pedig kékes­zöld árnyalatot használjunk. A maha­góni bútorhoz jói alkalmazhatjuk a borsózöld árnyalatot. Kisebb helyiségekben világos árnya­latokra törekszünk, amelyek „kitágít­ják" a helyiséget és világosabbá is teszik azáltal, hogy jobban vissza­verik a fénysugarakat. Sötétebb ár­nyalatú színek indokoltak olyan ré­gebbi épületekhez, ahol a nagy helyi­séget optikailag kisebbíteni akarjuk a barátságosabb környezet kialakítása érdekében. Sötétebb színeket alkalmazzunk az ablakkal szemközti falon, amelyet a ráeső nappali fény derít. A legvilá­gosabb festést az ablakok melletti falfelületen alkalmazzuk. A falak megfelelő festésével az ala­csony szobák térhatása magasítható, túl magas szobák esetében pedig el­lenkező hatás érhető el. Magas helyi­ségeket ne festessünk egészen a meny­­nyezetig, s ezzel mintegy tágítjuk a mennyezetet. Az alacsony falakat vi­szont a mennyezetig festjük, esetleg keskeny sávban azon túl is, így a lakótér magasságát látszólag növel­jük, aminek főleg manzardszobáknál van jelentősége. A szoba falait nem szükséges okvet­lenül egyszínűre festeni. Ha a szobá­ban különböző rendeltetésű sarkokat (pihenő, tanuló stb.) alakítunk ki, ezek színével is kiemelhetők. Bizonyos esetekben két különböző szín alkalmazása is célszerű lehet. Ahol például a berendezési tárgyak nem azonos nagyságúak, az ilyen megoldás egységesíti az összképet. A legsötétebb színárnyalat előnyös háttere a díszítő kerámiának. Manapság a falfestés inkább a vo­nalakat érvényesíti díszítő elemként. Segítségükkel jelentős hatások érhe­tők el. A vonalas mintával a lakóteret látszólag megnyújthatjuk vagy rövi-Citromkozmetika A Citrom gyógy-!, szépségápoló és tisztítószernek is alkalmas. Ami a szépségápolást illett, igen ajánlatos a gyenge citromos vízben való mosakodás. Este hideg vízbe bele­vágunk egy fél citromot, s reggel ezzel mossuk meg ar­cunkat, mégpedig úgy, hogy meg sem töröljük, hanem hagyjuk, hogy a víz betgya magát bőrünkbe. Ez igen üdítő hatású, jót tesz az Idegeknek, rugalmassá teszi a meglazult izmokat, kisimítja a ráncokat, s fehéríti az arcbőrt. Pakolás formájában alkalmazhatjuk: egy citrom levét egy tojás fehérjével felverünk, kis lángra tesszük, és tovább verjük, amíg pépszerü nem lesz. Az arcot tápláló krémmel bekrémezzük, majd rákenjük a keveréket és 10 perc múlva langyos vízzel lemossuk. Ha zsíros az arcunk, kikészítés előtt citromlébe mán tott voltával kenjük be. Igen jót tesz szeplök esetében ts: A citromot vékony szeletekre vágjuk, s egészen be­fedjük vele az arcot. Kb. 10 percig hagyjuk rajta. A korpás fejbőrnek ugyancsak gyógyszere: egy citrom levéből és két tojássárgájából pépet keverünk, belemasz­­szírozzuk a fejbőrbe, majd langyos vízzel leöblítjük. Az eredmény gyorsan megmutatkozik. Puha, fényes lesz a hajunk, ha az öblítővízbe citromot csavarunk. A háziasszony kezének ápolásában is nagy szerepet játszik a gyümölcsók „gyöngye": eltünteti a gyümölcs vagy zöldségttsztítástól származó barna foltokat. Ha a kezünk ne m is foltos, mosóvizünkbe tegyünk kicsavart citromhéjakat s ezeket — mosás közben — ujjainkkal jól nyomkodjuk meg: megszabadulunk a „konyhaszag-i tói", melyet különösen a hagymametélés idéz elő. Így finomodik is kezünk, mert a citrom puhítja a bőrt. A FIAM MIATT történt; mert a la­kástömbben minden gyereknek volt sárkánya, csak éppen neki nem. Dódi is csinált, Henike már futkosott vele, és Lala, ne is említsem, olyan klassz sárkánnyal jelent meg az utcán cso­dahosszú zsinórral, hogy minden kis­pajtása megirigyelte. Egyszóval: az én öttéves csemetém még álmában is sárkányt eregetett. a sárkány, amit majd az én büszke­ségem tart a kezében nagy boldogan. A papír is megvolt, csak ragasztóra lenne szükség, de munkába menet vagy hazajövet szerzek. Fiam kísért ki kora reggel, nyo­matékosan a tel­kemre kötve, sem­mi áron sem feled-Sárkányengedés Kért, könyörgött, „nyúzott" — csi­nálnék neki egy papírból készült, széllel hajtatott repülő alkalmatossá­got és akkor én leszek a legjobb, „legdrágább" apuka a kerek világon. Üsse kői Éppen vasárnap délután volt, a sétára is legalkalmasabb idő, miközben a legmegfelelőbb vessző­nyalábot készíthetett be az ember a tervezett műhöz. Mert ha már lúd, hát legyen kövér; illetve, minden szomszédgyerekétől a legkiválóbb az böszörményi ilona: V I R Á G O K Fejet dug a hóvirág Mosolyog a kikerics Cstngt-lingt cseng, A kék égre fel, Kaput nyit a tavasznak, Sárga feje korona Felébred a csend. A selyem gyepen. Illatoz az Ibolya Kicsi nárcisz bólogat, A bokrok alul, A széllel beszél, Zöld szőnyegen lila disz Zöld ruháját szelíden Szerényen lapul. Fodrozza a szél. llleg-billeg a pitypang Fürtöt bont az orgona Karcsúan, üdén. Dús ágak hegyén, Végigborzol a szellő lllatárral ünnepel Sok puha pihén. Béke ünnepén! kezembe került a zsebkendő, kitapin­tottam a csomót. Ragasztó, ragasztó. Gondolkodjunk csak egy kicsit! Talán még drágább, mint egy igazi sárkány a játéküzlet­ből. Végül az utóbbi mellett döntöt­tem. Szinte gyerekes meghatottsággal vittem haza az annyira óhajtott „vá­sárfiát“. Megérte; az én )anikám bol­dogsága hatványozottan nagyobb volt az apai örömtől. Gyorsan együnk, öltözködjünk, és ki a szabadba azzal a csodasárkánnyal. Eljött anyu is, aki éppen arra panasz­kodott, hogy minden igyekezetét latba vetve sem tudta megmenteni a tűzhely fölé kiszárítás céljából elhelyezett vesszőnyalábot. Aztán elszabta egész nap a házban levő összes újságpapírt az én sárkányimádó drágalátosságom. Ej, ej) Mégiscsak jó, hogy az ember mérlegel, latolgat, mert különben fiam türelmét kellett volna próbára ten­nem. Kötöttem a zsinórt és a gyerek már szalad Is vele. A sárkány azonban nem szállt föl. Megpróbáltam én. Hasztalan. Szinte már kilométereket tudtam magam mögött és a szivem a torkomban kalapált. Tovább nem bír­tam. Mint a stafétabotot, átvette a feleségem. Futott ő tovább, töltésről le, töltésre föl (a Nyitra folyó mel­lett). Hiába, nem volt valamirevaló szél. El is vesztetem őket szem elől, de hosszabb idő elteltével fiam köze­ledtét láttam: — Apuka, gyere, már majdnem föl­szánt, csak anyunak táj a lába. „Oldalbordámat" ülve találtam, aki szemrehányásokat tett, hogy olyan lassan, kényelmesen közeledtem, ami­kor ő szenved és a szúnyogok sem hagyják békén, hogy a fene vitte vol­na el azt a sárkányhisztériátl Ez bizony bokaficam. Türelem, meg­próbáltam helyrehozni az asszony fáj­dalmas szisszenéseitől és a gyerek szomorú, részvétet kifejező tekinteté­től kísérve. Nézte, nézte, majd meg­remegett az ajka és a legnagyobb csodálkozásomra mit nem hallottam: — Apuka, most már az a sárkány nekem nem is kell, odaadom a Tündi­nek, eressze fel ől Milyen jó testvér. Igaz, Tünde egy kicsit fiatalabb nála: e hónap utolsó napján lesz tíz hónapos. Tóth János, Érsekújvár nany eves a nacsi és az unoka? Amikor unokám születésnapjára gratuláltam, eszembe jutott, hogy én most éppen négyszer olyan idős va­gyok, mint az unokám. Az unokám megvigasztalt és azt mondta, hat év múlva már csak há­romszor olyan Idős leszel nagypapa, mint én. Hány éves a bácsi és az unoka? P. R. Kis keresztrejtvény Vízszintes: 1. Kinézünk rajta. 5. Vízforrás. 8. Hamis. 9. Folyadék. 11. Levegő — görögül (AER). 13. Be- és kijárat (tbsz.j. Függőleges: 2. Hangtalan béke. 3. Háziszárnyas. 4. Ékezettel: keresztül. 6. Épület. 7. Festmény. 10. Hiányos tető. 11. Szintén — szlovákul. 12. Fedd. Beküldendő a vízszintes 1., 5., 13. és a függőleges 3., 6., 7. sorok meg­fejtése. A Szabad Földműves 18. számában megjelent kezdőbetű-rejtvény helyes megfejtése: MOSZKVA. Könyvjutalomban részesültek: Kláris Gyöngyi, Kolozsnéma, 881. házszám és Gróf Ervin, Muzsla, 40. házszám. díthetjük, magasított vagy nyomottabb térhatást biztosíthatunk. A vonalak, csíkok persze deformálhatják is a helyiséget, ezért alkalmazásuk bizo­nyos kockázattal jár. A festésnél egyszerűségre töreked­jünk, gondosan válasszuk meg a szí­neket: próbáljuk ki előzőleg a falon, és száradás után döntsünk. Papp Tibor A modern fatál Ki ne ismerné L. N. Tolsztoj „Az öreg nagyapó meg az unokája" című megható és elgondolkoztató meséjét. Mégis, hányszor történik meg nap­jainkban a régi mese új, fordított vál­tozatban. Ma már nem a gyermekek készítenek megöregedett szüleiknek fatálat, hanem a szülők vesznek né­hány fillérért műanyagcsészécskét, tálacskát és egyéb törhetetlen hasz­nálati cikket. A szándék a legtöbb esetben természetesen kifogásolhatat- Ian, de az eredmény annál lehango­lóbb. A gyermek megkapja a maga korszerű „fatálacskáját", amit aztán nyugodtan akár a földhöz is vághat, hiszen néhánynapos tapasztalat után rájön arra, — ha egyáltalán tudott már az ellenkezőjéről —, hogy az edénynek semmi baja sem történik, ha leejti vagy éppen földhöz vágja. Nem tanulja meg azt, hogy a tányér­jára, poharára vigyáznia kell. Aztán, ha egy óvatlan pillanatban mégis a kezébe kerül egy finomabb üveg vagy porcelán, úgy bánik vele, mint a mű­anyaggal. Az ilyen eseteknek viszont rendszerint kiadós verés a vége. A gyermek lassan egészen elveszti józan tájékozódási képességét a tárgyak vi­lágában, félénkké és bizonytalanná válik. Egészen más a környezethez való viszonya annak a gyereknek, aki az első perctől kezdve a tetszetős, higiénikus és célszerű, hagyományos anyagokból készült edényhez szokott. Másfél-kétéves korára az ilyen gye­rek már túl van az első edénytörés könnyes, de nagyon hasznos élmé­nyén. A saját tapasztalatai alapján győződött meg róla, hogy vigyázni kell a tárgyakra. Ma, amikor minden igyekezetünkkel azon fáradozunk, hogy gyermekeink a legmegfelelőbb körülmények között nőjenek fel, fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a környezet növelő hatá­sának. A csecsemőkorától gondosan nevelt gyermeknek nem mindegy, mi­lyen edényből eszik, mit adnak rá, hogyan lakik és alszik, milyen a csa­ládtagok egymáshoz való viszonya, stb. Ezért nagy kár lenne, ha egy-két tányér árát megtakarítva az egész­séges önbizalom emberformáló erejé­től fosztanánk meg gyermekeinket. Nyugodt lehet az a szülő, aki az edény megválasztásánál is megfontol­tan járt el. Gyermeke négy-öt éves korában odaülhet a legdíszesebben megterített asztalhoz is anélkül, hogy bármit is összetörne. S ha mégis, úgy az a felnőtt vesse rá az első követ, akivel ez nem történhetne meg. Sem­mi okunk tehát arra, hogy ott hasz­náljuk a műanyag edényeket, ahol az teljesen indokolatlan. Szolgálják csak azok azt a célt, amire hivatot­tak: kirándulás, utazás stb., és ne sír­junk az eltörött csésze felett. Gondol­junk arra, hogy nem is olyan nagy ár az azért a leckéért, amit anyag- és környezetismeretből kap a gyermek értő- Szenk Sándor Sonkából-tojásból •f* Pikáns, töltött tojás: A kemény tojásokat kettévágjuk, a tojássárgákat elkeverjük egy kevés mustárral, szar­díniával és apróra vágott petrezse­lyemmel. ízesített (ecettel, cukorral) salátaleveleken tálaljuk, és felekbe vágott hónaposretekkel rakjuk körül. •f* Töltöli sonkarolád: A megfőtt sonkát vékony szeletekre vágjuk. Főtt krumplit krumplinyomón étnyomunk, megsózunk, olajjal, mustárral, apróra vágott ecetes uborkával összekever­jük, és ebből kb. másfél ujjnyi széles és magas adagokat a sonkaszeletekre rakunk. Összegöngyöljük, salátaleve­lekre helyezzük és majonézzel leönt­jük. •ft Sonkapástétom: Hozzávalók: 10 dkg sonka, 3 dkg vaj, 2 dkg liszt, fél csésze tej, egy kevés mustár, só, citromlé, egy fél kávéskanál paradi­csompüré, egy evőkanál darált sajt, 1 tojás. A vajból, lisztből és tejből sűrű besamel mártást készítünk és ebbe belekeverjük a tojást is. Ezután hozzáadjuk a vagdalt sonkát és a többi hozzávalót. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1387. május 13, kezzek meg ígére­temről. Hogy bizto­sítsam jóindulatom­ról, csomót kötve a zsebkendőmre pa­­roláztunk lelkesen. 0 a sárkánynak örült, jómagam pe­dig boldogsága fö­lött éreztem örö­met. A munkahely járt az eszemben, men is csak az íert valahányszor

Next

/
Oldalképek
Tartalom