Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-29 / 17. szám

Vannak még hibák a mezőgazdasági beruházási építkezések körül

Január elsejével a lévai Járásban Is megalakult a Járási Mezőgazdasági Építészeti Igazgatóság, mely arra hivatott, hogy kivitelezze és Irányítsa a mezőgazdasági üzemek építkezéseit. A szövetkezetek megszabadultak a hivatalból kiutalt építési feladatoktól, s most már maguk dönthettek, milyen gazdasági épületeket és más beruházásokat akarnak. Csupán arra volt szükség, hogy az évi tervbe bevegyék s megfelelő pénzösszeget biztosítsanak a kivitelezésre. Még mindig szükség van a dolgok járási rendezésére és irányítására, ami az alábbiakból is nyilvánvaló.

Szabó Béla elvtársnak, a termelési igazgatóság beruházási részlege vezetőjének megjegyzései alapján a dolgok egybehangolása annál is inkább szükséges, mert a járási önsegélyezési építkezési terv pénzügyi része eléggé terjedelmes, s túlhaladja a 20 millió, a talajjavításra előirányzott összeg a félmillió, új szőlők és gyümölcsösök telepítésére tervezett öszszeg pedig megközelíti a 7,5 millió koronát. A járási akciós irányterv tehát nem kevesebb mint 28 millió 288 ezer korona értékű beruházási jellegű munkával számol. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek saját szükségletükből kiindulva s a járási tervtől eltérően 10 millió koronával nagyobb beruházással számoltak. A lehetőség és a szükséglet tehát szembetalálkozott egymással, s ki a vesztes fél? Ezt nem nehéz kitalálni. Tény, hogy a szövetkezetek építeni akarnak, mert kompletizálni szeretnék a gazdasági udvart. Pénzük is van, de nincs rá lehetőség.

A járási akciós irányterv a múlt esztendei árakhoz viszonyítva idén körülbelül 5 millió koronával alacsonyabb. A termelési igazgatóságon ugyanis megneszelték az új helyzettel létrejövő építőanyag-ellátási bonyodalmakat. A jóslat sajnos be is következett, mert a szállítók csupán néhány zárolt építőanyagra kötöttek szerződést a kivitelezővel, s a többi anyagot csak megrendelőlapra küldik, ha éppen van raktáron. Ha pedig nincs, akkor... Sajnos, az építkezési anyagok szállítóit jogilag senki sem kötelezheti a szerződések megkötésére, s jelenleg egyedül tőlük függ az anyagszállítás folyamatossága. Erősen monopoljellegfi függő viszony ez a javából. Tán mondanunk sem kell, hogy napjainkban már rendszerré vált az építőanyagok hiánya, s a járás által tervezett — az előző évhez viszonyítva kisebb — feladat teljesítése sem biztosított. Több szövetkezet szükségletéből kiindulva három-négy gazdasági épület kivitelezését vette tervbe, de a járás — kénytelen-kelletlen — több esetben ebből csak egyet vezetett át saját tervébe, de ennek födél alá hozatala sem biztos. Már pedig ez helytelen. Kár, hogy az irányítás tökéletesített rendszere e probléma felmerülésével nem számolt.

Tény, hogy a járási mezőgazdasági építészeti szerv beindítása, illetve a kivitelezők és a tervezők összeházasítása nagyon kívánatos, okos gondolat volt. A jövőben minden bizonnyal megszűnik majd a kivitelezők és a tervezők közti huzavona, vagyis a már szokássá vált egymásra való hivatkozás. Most már „közöskondérban főznek“, terveznek és kiviteleznek, s maguk látják munkájuk eredményeit. Ez a szerv jelenleg még nem rendelkezik megfelelő anyagi bázissal, de a jövőben mindennemű támogatást megkap arra, hogy korszerű építővállalattá fejlődjön.

Sok gondot okoz a mezőgazdasági üzemeknek csakúgy, mint a termelési igazgatóságoknak a régebbi gazdasági épületek generáljavitása. Az új helyzet elvei szerint ugyanis a generáljavítások sem pénzügyi, sem pedig anyagszükségleti szempontból nem szerepelhetnek a járási tervben. Január elsejétől csupán a mezőgazdasági üzemek pénzügyi tervében számolnak ezekkel. Pénz tehát van, de a javításokhoz szükséges építőanyag csak akkor lesz, ha a gazdaságok maguk szerzik be. Honnan és hogyan? A tehetősebbek, az ügyessebbek többé-kevésbé ismeretség útján, vagy ha így nem megy, segíts magadon alapon, s végül kitárul a lehetőségek kapuja. De van egy bökkenő. Mi lesz a gyengékkel, akiknek nincs lehetőségük a „kenésre“. Ezek után várható, hogy a tervezett új épületek anyagát felhasználják generáljavításokra azzal, hogy majdcsak szereznek valahol anyagot és visszapótolják. Komoly bonyodalmakra van kilátás az építtető és a kivitelező közt, pedig a hiba nem bennük van. Remélhetjük, hogy a felsőbb szervek időközben rátérnek a generáljavítások körüli probléma megoldására?

Valahogy úgy változtatják az épületek típusait, mintha azokat a tervezőhivatal ingyen készítette volna. Itt van például a K—98-as tehénistálló. Mondjon ki mit akar erről a típusról,

a gyakorlat végül is bebizonyította, hogy eddig ez a legtökéletesebb és leghasznosabb gazdasági épület, melynek az ára sem volt túlságosan magas, mégis leállították további építését. Vagy itt van a ZA—108-as istálló, amelynek típustervét éppencsak jóváhagyták, s meg sem állapíthatták ökonómiai hasznosságát. Idén mégis leállítják további építését, s újabb típus lesz majd a sláger. Ki tudja meddig? Ugyan kinek jó ez a takarékosság és ökonómiai hasznosság nevezővel burkolt pazarlás? Miért fizesse az okoskodók tandíját újra a mezőgazdasági termelési gyakorlat?

Örvendetes, hogy a járás több szövetkezetében korszerű szociális építményeket is létesítenek. Kívülről egész takarosak, de ha belülről nézzük megállapíthatjuk, hogy még sok minden hiányzik. Főképpen a vízvezeték szereléséhez szükséges kellékek és más műszaki szükségletek kellenének, de honnan vegyék? Ott, ahol kellene lenni, nincs. Utazgatnak jobbra-balra, bejárják az országot, míg végre kiskereskedelmi áron összegyűjtik a szereléshez szükséges anyagot. így aztán jóval drágább a kivitelezés, mint az eredeti terv előirányozta. Ki fizet rá a dologra? A szövetkezet.

Sajnos, vannak még hibákl Ez a mondás nem új keletű. Legalább húsz esztendős. De mikor nem kell majd ilyen dolgokról beszélni? Ki tudná ezt megmondani?

HOKSZA ISTVÁN

FELHÍVÁS

A méhi (Víelince, rimaszombati járás) szövetkezet vezetősége azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, tudakoljuk meg, hol lehet kapni a borjak ltatőedényére szükséges gumlszopőkat. Bár több helyen érdeklődtünk, nem tudták megmondani a beszerzés helyét.

Ezért a lapunkon keresztül fordulunk a mezőgazdasági üzemek irányítóihoz és az olvasókhoz, hogy írják meg a szerkesztőségünkbe, nincs-e véletlenül valahol a raktáron gumiszopóka, avagy nem tudja-e valaki, hol lehet beszerezni. A tájékoztatást — telefonon vagy írásban — megadhatják közvetlenül a méhi (vőellncei) szövetkezet vezetőségének is.

Az éjszakai szervizről és karbantartásról

Az erő- és munkagépek üzemeltetése költségigényes, melynek csökkentése nagyobb mértékben hozzájárul üzemeink intenzívebb — belterjesebb gazdálkodásához. Ismeretes, hogy ez év Január elsejétől erő- és munkagépeink lényegesen megdrágultak. Ez akarva, nem akarva oda vezet, hogy az esetleges gépszükségletet nem egy új — most már drága — géppel fedezzük, hanem igyekszünk gépparkunkat a legcélszerűbben kihasználni. Több gazdaságban s így a garamvezekényl szövetkezetben Is pl. egy-két kisebb teljesítményű traktor eladásával akarják kiegyenlíteni traktorparkjukat.

Tudvalevő, gazdaságaink vezetői általában azt várják gépparkunktól, hogy a legmunkaigényesebb időszakokban rendelkezésünkre álljon az erő- és a munkagéppark. Az üzemek többségében júniustól egész novemberig sok a munka, ezért egyes gazdaságok kétműszakos üzemeltetésre állítják át traktorüzemüket. Ez az idény főleg az őszi munkaidőben mutatkozik meg. A nagyobb mérvű igénybevétel sok helyütt a rendszeres karbantartási munkálatok elhanyagolásához és a gépek túlzott igénybevételéhez vezet. Megtörténik, hogy a legfontosabb munkaidőszakban a géppark jelentős hányada üzemképtelen. Ez a tény világosan bizonyítja, hogy a javítási költségek növekedése elkerülhetetlen, és az elmaradt munkák is tetemes veszteséget Jelentenek.

Szakvezetőink s így a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola gépészmérnöki karának tanárai és műszaki dolgozói több szövetkezeti mezőgépész bevonásával a gazdaságaink érdekeinek legjobban megfelelő karbantartási rendszer után kutatnak.

Az egyik ilyen rendszer — mely több gazdaságban több-kevesebb sikerrel már alkalmazást is nyert — az éjszakai karbantartás és szerviz.

A rendszer bevezetésének módja és szervezése a gazdaság helyi viszonyaitól függ. Figyelemre méltó azonban az alábbi módszer.

Az üzemanyagutánpótlás a gépek beérkezése után, az esti órákban történik. Az észlelt hibákat a vezető az üzemanyagkút kezelőjének bediktálja. Az üzemanyag felvételezése után traktorával beáll a kijelölt helyre. Az olajcsere idejét a kútkezelő jegyzi, a kiadott üzemanyag mennyisége szerint. Az észlelt hibák mellé beírja az olaj cserélését is. A szerviz-brigád egyik tagja a kijelölt helyről a munkahelyre viszi a gépet, megtisztítja, majd azután beáll vele a szervizbrigád munkahelyére. A brigád többi tagja pedig a beérkezett gépeken a szakszerű karbantartást végzi. Azokat a traktorokat, melyeken csak az anyagcserét kell végezni, valamilyen módon meg kell jelölni, hogy a mosó ne ezeket vigye be elsőnek.

A beérkezett traktorokat a számukra előírt kezelési és karbantartási rendszer alapján javítják. Természetesen azokra a hibákra is felfigyelnek, amelyeket a vezető az üzemanyagkút kezelőjének bediktált. Igen fontos teendőjük mindezek mellett a hibamegelőző műszaki ellenőrzés. Nagy jelentősége abban rejlik, hogy naponta ellenőrzik, és így a hibák még akkor felismerhetők, amikor javításuk kisebb költséggel jár.

A másod- illetve a nagyobb fokú műszaki ellenőrzés a műhely hatáskörébe tartozik.

Az éjszakai karbantartás és szerviz előnyös azért is, mert az előírásoknak megfelelően, naponta rendszeresen végzik, és növeli a traktorok hasznos munkaidejét. Ez idő alatt a traktoros megkeresheti a karbantartásért kapott összeget és sok esetben túl is lépheti. A brigád tagjainak munkabérét pedig fedezi a karbantartási díj. Munkaszervezés szempontjából pedig óriási Jelentőségű, hogy reggel a gépek szinte egyidőben hagyhatják el a gépudvart. Figyelemre méltó e rendszer szociális jellege. A traktoros munkaidő után hazamehet. A hagyományos rendszernél elég gyakori jelenség, hogy reggel — tisztelet a kivételnek —, a traktoros kapkodva, sietve végzi ^ el — sok esetben nem az ő hibájából — a napi előírt karbantartást. Ugyanez a helyzet a szerelőknél is, akik a mechanizátor vagy esetleg az elnök siettetésére „összevágják“ a Javítást.

Véleményem szerint a 20—25 erőgéppel rendelkező gazdaságokban és ott, ahol megfelelő javítóműhely és szervízfelszerelés áll rendelkezésre, e karbantartási rendszer sikerrel kipróbálható.

VEREBES LAJOS

A nagyüzemi borjúnevelésben a légzőszervi betegségek (tüdőgyulladások) mellett az emésztőszervek heveny megbetegedése (hasmenés) jelenti a legnagyobb problémát.

1. Kóroktan. A betegség kóroktana nem egységes. Az esetek túlnyomó részében baktériumos eredetű, de létrehozásában esetenként szerepet játszanak bizonyos vírusok is. A kórokozó baktériumok közül első helyen áll az Escherichia coli, amely a megbetegedések és a veszteségek zömét okozza. Szerepet játszanak még más baktériumfajok is, ezeknek azonban a Paratyphus-csoportba tartozó néhány fajtól eltekintve nincs komolyabb jelentőségük.

Az Escherichia coli (a továbiakban E. coli) az ember a melegvérű állatok béltraktusának állandó lakója. Az újszülött állatok a környezetükből (bélsárral szennyezett alomról, tőgy- és csecsbimbóról stb.) szájon át veszik fel és születésük után 24 órával már eléri a maximális számot a béltraktusban. Rendkívül változékony, több mint 100 típusa ismeretes. Az E. coli egyes típusai kórokozó képességűek, leggyakrabban a csecsemőkben, az újszülött borjakban, a malacokban és a baromfiban okoznak megbetegedéseket. Sokáig nem fogadták el, hogy az E. coli egyes típusai kórokozók lehetnek, hanem a döntő kórokat mindig valahol máshol keresték, pl. az időjárási viszonyokban, a rossz tartásban. Ismeretlen kórokozó ágens jelenlétét, örökölt tényezőket gyanítottak néha a betegség hátterében és a kólibaktériumok szerepét legfeljebb csak másodlagosnak tartották. Ez érthető, hiszen ezek a baktériumok mindig jelen vannak a béltraktusban és még ma sem tudjuk laboratóriumi módszerekkel a kórokozó típusokat megkülönböztetni a nem kórokozóktól, csupán kísérleti állaton nyerhetünk erre némi tájékozódást. Az is tény, hogy a betegség — bár előfordulhat az év minden szakában — rendszerint tél végén, vagy koratavasszal jelentkezik a legsúlyosabb formában.

Ma már azonban az Escherichia coli kórokozó szerepe Jól igazolt, de a tartást, takarmányozási és higiéniás viszonyok nagymértékben befolyásolják a betegség kialakulását és lefolyását.

2. Tünetek. Az újszülött borjak rendszerint a születés utáni első héten, de gyakran már az első napokban megbetegszenek. Jellemző tünet a hasmenés. A bélsár enyhébb esetekben szürkésfehér, szürkés gázbuborékokkal telt, bűzös, súlyosabb esetekben vércsíkokkal tarkított, vízszerűen híg. A borjak erőtlenek, szőrük borzolt, szemük beesett, rosszul vagy egyáltalán nem szopnak. Néha rövid ideig tartó súlyos elesettség, légzési és keringési elégtelenség után elhullanak. Máskor enyhébb tünetek mellett napokig tart a betegség, amely végződhet gyógyulással, vagy elhullással egyaránt. Hirtelen elhullások adódhatnak hasmenés nélkül is.

3. A föcstej jelentősége. Régi megfigyelés, hogy a föcstej (kolosztrum) jelentős védelmet nyújt az újszülött borjaknak a környezetükben tevő kórokozókkal szemben. Ez áll az E. coli okozta megbetegedésekre is. A tehenek immunizálódnak az állományban hor.os pathogén E. coli törzsekkel szemben, amelynek eredményeként elléskor nagymennyiségű védőanyagot (laktoglobulinokat) ürítenek a föcstejbe, és ez védelmet nyújt az újszülött állatoknak (kolosztrális immunitás). A borjú bélfala a születés után mintegy 36 óráig átjárható a globulinok számára, azok tehát felszívódnak és bekerülnek a véráramba. A felszívódás jelentős mértékű és viszonylag gyors, a föcstej kiszopása után 24 órával a borjú vérsavőjában a védőanyagok menynyisége eléri az anya vérszintjét. Ezek az immunanyagok olyan nagyfokú védettséget nyújtanak az újszülött állatoknak, hogy akárhányszor kórokozó E. coli baktériumokkal végzett mesterséges fertőzéssel sem betegíthetők meg.Biztosan megbetegíthetők azonban, ha megvonjuk tőlük a föcstejet. Számos kutató igazolta, hogy az E. coli által megbetegeített, vagy elpusztított borjak között gyakori, hogy a vérben alacsony szintű, vagy éppenséggel hiányzik a föcstejből felszívódó védőanyag, a gammaglobulin. Ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy nem volt megfelelő a föcstej minősége (rossz ellés-előkészítés), vagy nem szoptatták meg a borjút idéjében. Harmadik tényezőként szerepelhet felszívódási zavar is, amely lehetetlenné teszi, hogy a bélből a véráramba átjussanak a globulinok.

Az E. coli azonban normális gammaglobulin vérszint és optimális körülmények között is okozhat megbetegedéseket abban az esetben, ha a föcstej egyáltalán nem tartalmaz az illető baktériumtípussal szemben ellenanyagokat, mivelhogy az korábban nem fordult elő az állományban.

Az újszülött borjak kólibakteriumos hasmenése és az ellene való védekezés

4. Megelőzés, védekezés. Mint egyéb állatbetegségek esetén, ez esetben is a megelőzésre kell törekednünk, hiszen így jelentős mértékben csökkenteni tudjuk a gazdasági veszteségeket. A megelőzés legfontosabb eszköze, hogy születés után a lehető legrövidebb időn belül jó minőségű föcstejet kapjon a borjú. Sok esetben végzetes hiba, ha késve kapja, mert addigra már a kórokozó kólibaktériumok elszaporodhatnak a bélben és megbetegítik, sőt elpusztítják az állatot. A megbetegedett állat azután bélsarával óriási tömegű kórokozó baktériumot ürít a külvilágba, ami fokozott veszélyt jelent a környezetében levő borjakra.

Jó minőségű föcstejre csak akkor számíthatunk, ha a vemhes tehenek tartása, takarmányozása kifogástalan és óvjuk őket a mindennemű kedvezőtlen behatástól. Kerülnünk kell továbbá azt is, hogy a vemhes teheneket más környezetbe helyezzük át, vagy közéjük máshonnan származó állatokat állítsunk be. A megváltozott környezet ugyanis nagy veszélyt jelent az újszülött állatokra, mert olyan kőrokozükkal fertőződhetnek (pl. más típusú kórokozó E. colival), amelyekkel az anyák nem találkoztak, ennélfogva nem is immunizálódtak velük szemben és az újszülöttek nem kapnak védő ellenanyagokat a föcstejben.

Fontos, hogy az elletést elletőistállókban végezzük, elkülönítve az állománytól. Ha jól választjuk meg az elletőt, olyan feltételeket tudunk teremteni az újszülött borjak számára, amelyek igen jelentősek a védekezés szempontjából, és ellető hiányában nem valósíthatók meg. Célunk az, hogy az ellető maximális védelmet nyújtson a borjaknak, ezért a következő szempontokat kell figyelemmel kísérni: legyen az ellető meleg, télen fűthető, ne legyen nyirkos, könnyen és jól lehessen takarítani, fertőtleníteni és a tehenek létszámához mérten elegendő férőhely legyen benne. A megfelelő ellető természetesen csak akkor ér valamit, ha ott a tehenek és a borjak kifogástalan gondozásban’ részesülnek. Gondosan kell ügyelni a tisztaságra, rendszeresen kell takarítani és almozni. Itatásos borjúnevelés esetén fokozttan ügyelnünk kell a higiéniai és egyéb rendszabályok pontos betartására. Óvakodnunk kell az elletők túlzsúfolásától, mert a zsúfoltság kedvez a betegség terjedésének. Ilyenkor ugyanis a borjak könnyen fertőződnek egymástól és a megbetegedések egyre súlyosabb formát öltenek.

5. Olyen helyen, ahol a betegség fellépett, vagy sűrűn előfordul, arra kell törekednünk, hogy minimálisra csökkentsük a borjak fertőződésének lehetőségét. Mint már említettem, a borjú vérében a föcstej kiszopása után 24 óra elteltével érik el a védőanyagok a maximális szintet, viszont a kórokozó kólibaktériumok 24 óra alatt szintén maximálisan el tudnak szaporodni, sőt ennyi idő alatt már képesek betegséget is előidézni. Célunk, hogy a borjak minél nagyobbfokú védettséggel rendelkezzenek. Ennek egyik módját — a jó minőségű föcstej időben való adását — már tárgyaltuk, a másik mód pedig az, hogy óvjuk a borjakat a nagyfokú fertőződéstől. Minél később és minél kevesebb kórokozót vesz fel az újszülött állat, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem betegszik meg, vagy könnyedén átvészeli a bajt. Ezért ajánlatos közvetlenül ellés előtt a tehenek külső nemiszerveit és a végbél tájékát alaposan megtisztogatni, esetleg megfelelő szerrel fertőtleníteni. Hasonlóképpen meg kell tisztogatnunk a tőgyet és tőgybimbókat is szoptatás előtt. A borjak számára kívánatos az egyedi, vagy a kislétszámú csoportokban való elhelyezés.

A beteg állatokat el kell különíteni, hogy a többieket ne fertőzhessék. A gyógykezelést bízzuk állatorvosra. Tömeges megbetegedés esetén az ellést átmenetileg máshol kell lebonyolítani, az elletőt pedig kiürülése után szakember irányítása mellett alaposan ki kell tisztítani és fertőtleníteni a szokásos módszerek valamelyikével

A borjak kőli hasmenése ellen vannak gyógyszereink. Azonban a gyógyszeres kezelés csupán szükségmegoldás, amellyel sokszor már nem tudjuk helyrehozni a védekezés szabályainak betartásában elkövetett súlyos hibákat. A főhangsúly tehát a felsorolt rendszabályok betartásán legyen és ezt esetenként, ha a helyzet úgy kívánja, ki lehet egészíteni gyógykezeléssel is.

Dr. Bérezi István