Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-29 / 17. szám
A dtóspatonyl szövetkezetben hosszú Időre betetezték a „kazlakat". Az timúlt évben ugyanis több vasszerkezetű 30 vagonos szénapajtát építettek. Bgy-egy takarmánytároló mindössze 65 000 koronába került. A cukorcirok felhasználású silózási célokra A cukorcirok egyike a legszárazságtűrőbb takarmánynövényünknek. Száraz, aszályos években is képes nagy termésre. Hatalmas gyökérrendszere lehetővé teszi a talaj mélyebb rétegeiből a víz- és tápanyagfelvételt. Azonfelül a felvett vizet is gazdaságosabban használja fel a többi takarmánynövényhez viszonyítva. Száraz években jelentősen felülmúlja a silőkukorica termését is. A cukorcirok a nyárvégi zöldtakarmányhiány idején jő szolgálatot tesz, azonban nagyobb a jelentősége, ha silőnövényként termeljük. Főleg a szárazabb jellegű vidékeken, ahol biztonságosabban terem minden más silónövénynél. Nagy előnye, hogy segítségével aránylag jó minőségű silótakarmány készíthető más magukban nehezen silózható takarmányokkal, például kukorícakóróval, szudánifü szalmával, napraforgó tányérral stb. A cukorcirok legalkalmasabb sllózásra ősszel, amikor a magja tejesviaszos érésben van. Ebben az állapotban a cirokszár lédús, hetven százalék körüli cukros levet tartalmaz, .amelyben tizenöt—tizennyolc százalék körül van cukor. Nem követünk el azonban nagyobb hibát, ha üzemszervezési okokból még később sílózunk, mert a cukorcirok már lédússágát és cukortartalmát megtartja egész télig, ugyancsak a levelei Is zöldek maradnak egész a késő őszi fagyokig, vagyis magéréskor is zöld marad a levele. Mivel a cukorcirok sok cukrot tartalmaz, ezért tisztán silőzva cukorfelesleg áll elő, minek következtében jelentős erjedési veszteségek keletkeznek. Ezért nem tanácsos tisztán, egymagában silózni. A cukorcirkot a leggazdaságosabb a tisztán nehezen konzerválható kukoricaszárral keverten silózni. Ez a sllótakarmány még értékesebbé és ízletesebbé válik, ha nyers cukorgyári répaszeletet vagy répafejet is keverünk hozzá. Ez a keverék rendes körülmények közt anyagi nedvességet (60—70 %) és cukrot tartalmaz, hogy nem kell öntözni, vagy egyéb konzerválószerrel. A legjobb eredményt akkor kaptuk, ha súlyra 50 százalék cukorcirkot, harminc százalék kukoricaszárat és húsz százalék nyers répaszeletet vagy répafejet kevertünk össze. Ezt a keveréket az állatok szívesen fogyasztják, tápértékre nézve pedig megközelíti a silókukoricát, ha a felhasznált nyersanyag megfelelő minőségű. (Nem penészes, rothadt stb.). A cukorcirok nagyon gazdaságosan silózható, magas fehérjetartalmú pillangós növényekkel, pl. lucernával, amely tisztán csak kémiai szerek hozzáadásával silózható. Mivel ősszel a cukorcirok jelentős cukorféleségekkel rendelkezik, kultúrában silózva a cukor nagy része leerjedne és kárbaveszne. Lucerna vagy más hereféle hozzákeverésével magas fehérjetartalmú, kiváló minőségű siló készíthető belőle, amellyel jelentős mennyiségű erőtakarmány helyettesíthető. Nagyszerűen felhasználható a herefélék utolsó kaszálásánál nyert sarjű, a tarlóherék, amelyek már ritkán száríthatóak szénává. Legmegfelelőbb ha ötven százalék cukorcírokot és ötven százalék herefélét keverünk alaposan össze. Kísérleteinkben már a huszonöt százalék cukorcirok Is biztosította a tejsavas erjedést. Rákóczi Lajos így látjuk helyesnek AZ EFSZ VEZETŐ DOLGOZÓINAK JUTALMAZÁSI MÓDSZERÉNÉL SZERZETT TAPASZTALATOK A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN Mint ismeretes, a dunaszerdahelyi járás szövetkezetei 1963. január 1-vel új rendszert vezettek be a vezető dolgozók jutalmazásában. A jutalom nagysága egyrészt a földterület nagyságától, másrészt az árutermelés terjedelmétől és a vezető dolgozó szakképzettségétől függ. A földterület alapján megállapított alapjutatom az összjutalomnak alig a fele, míg a jutalom nagyobbik részét, az ún. árutermelést pótlék adhatja. E pótlék nagysága az 1 redukált ha-ra eső mezőgazdasági árutermelés terjedelmétől függ, s belőle havonta annyi százalék kerül elszámolásra, ahány százalékra az üzem a tej, tojás, hús, és a negyedik negyedévben pedig ezeken kívül a gabona és cukorrépa eladási tervét teljesítette. Az elszámolt pótlékból 20 százalék letétben marad arra az esetre, ha vagy a termékek egész évi eladási terve vagy a bruttójövedelem terve teljesítetlen maradna. Az év végén a pótlék a teljesítés, 111. a túlteljesítés arányában 40 százalékig emelkedhet. A szakképzettségi pótlék főiskolai végzettség esetén 200, szakközépiskola esetén 100 Kös-lg terjedhet. E jutalmazási rendszerrel kapcsolatos tapasztalatok az előző évekhez hasonlóan most is igen kedvezők voltak. Annak folytán, hogy az árutermelési pótlék havonkénti összege az 1 ha-ra tervezett árutermesztési volumentől függ, minden szövetkezet igyekezett minél mozgősítóbb jellegű terveket felállítani, az év folyamán pedig tervszerűen és céltudatosan küzdött ezek túlteljesítéséért. E jutalmazási rendszer így egyrészt igen hatékony irányítási eszköznek bizonyult, másrészt az üzemvezetők számára igen széleskörű és nagyfokú operatív önállóságot tett lehetővé. Igen szerencsésen kappsolta egybe a társadalmi érdeket és a közösségi érdeket, az árutermelés — főleg a hús, tej, tojás, gabona és cukorrépa termelésének fokozását —, valamint a bruttójövedelem emelését, tehát a társadalmi megrendelésnek az üzemi érdekekkel összhangban történő biztosítását, méghozzá a legcsekélyebb adminisztratív beavatkozás nélkül. Természetesen túlzás volna azt állítani, hogy azok a kitűnő eredmények, melyekkel járásunk szövetkezetei az árutermelés és a jövedelmezőség szempontjából országos méretben is az elsők közé kerültek, kizárólag e jutalmazási rendszer következményei lennének, az viszont kétségtelen, hogy ebben ennek döntő része volt. Nyolc EFSZ 7000 Kös-en felüli árutermelést ért el hektáronként (Vásárút 9256 KCs-t), s tervét e téren a belvízkárokkal sújtott Medve, Szap és Balony kivételével minden szövetkezet magasan túlszárnyalta. Egyetlen EFSZ sincs a járásban, amely eladási kötelezettségeit ne teljesítette volna. Bebizonyosodott, hogy helyes volt az érdekeltséget főleg a kulcstermékek alakulásához kötni, hisz tejből az egy tehénre eső évi termelés meghaladta a 2600 litert, sertéshúsból a napi súlygyarapodás 51 dkg volt, s 3,9 kg szemesből sikerült a sertéshús kilóját előállítani. Az átlagos tojáshozam tyúkonként a kisüzemi jellegű tartási mód ellenére járási átlagban 165 darab volt. A búza átlagos hozama meghaladta a 33 mázsát, a kukoricáé a 40-et, cukorrépából pedig 434 q-val országosan is járásunk lett a legjobb. Feleslegesnek bizonyultak azok az aggálvok is, hogy e jutalmazási rendszer főleg az árutermelés fokozására serkent s nem ösztönzi eléggé az önköltségcsökkentést. Ez az aggály merőben helvtelen volt, hisz a legtöbb költségcsökkentési tényező épp a termelés fokozása. Nem meglepő tehát, hogy a bruttó jövedelem tervét a belvízsújtotta EFSZ-ek kivételével minden üzem túlszárnyalta, az összegézett jövedelem tervét pedig még ezek is elérték. Nem véletlen tehát, hogv EFSZ-eink a felhalmozási terv 128 százalékos teljesítése mellett is elérték, hogy nincs 20 Kös-nál alacsonyabb ME értékét kimutató EFSZ a járásban, s hogy az egy állandó dolgozóra eső évi jutalom járási átlagban is 18 ezer Kés felett van. Ilyen feltételek mellett természetesen az árutermelési pótlék is magasabb lett csaknem minden EFSZ-ben a tervezettnél. Az emelkedés összege az elnök javadalmazását illetően négy EFSZ-ben meghaladta a 7000 Küs-t, s egyetlen elnök sem volt a járásban, kinek havi jövedelme átlagban 2000 Kös alatt lett volna, viszont nem egy esetben haladta meg a 3500 Kös-t. Noha a jutalmazási rendszer a hozzá fűzött reményeket minden vonatkozásban maradéktalanul beváltotta, az új irányítási rendszer bevezetése folytán néhány kisebb módosítás elkerülhetetlenné vált. Melyek ezek a módosítások? Előszöris emelni kellett az egyes kategóriákban az árutermelési igényeket, mivel emelkedtek a felvásárlási árak. Másodsorban, mivel a tagság kereseti viszonyai az utóbbi években gyorsabban emelkedtek, mint a vezető dolgozóké, s így az aránylag magas havi keresményük ME-re átszámítva az egyes EFSZ-ekben csak havi 85—117 ME-nek felelt meg, szükséges volt az egyes tarifák átlagos 240 Kös-val való emelése. A tényleges emelkedés a valóságban kisebb, mert a kenyérgabona fejadagokat az új felemelt felvásárlást áron fogják fizetni. Az évi 10 q kukoricáért viszont — hogy a kukorica önköltségének csökkentésében fokozottabban érdekelve legyenek — az eddigi felvásárlási ár helyett, önköltségi árat fizetnek. A bruttójövedelemben való érdekeltség fokozására az árutermelési pótlék a kulcstermékek eladásának túllépése címén lépcsőzetesen legfeljebb húsz százalékkal emelkedhet, a bruttójövedelem túllépése esetén viszont egész 35 százalékig. A jutalmazási rendszerhez tartozú prémiumrendet, mely eddig a magas terjedelemért, a magas kukoricahozamokért és lucernamag hozamokért biztosított lépcsőzetesen emelkedő prémiumot, az 1967-es évre a magas árpahozamokra is kiterjesztették. Ez szükségszerűen következett az árpa termesztésében megoldásra váró feladatokból és abból a szerepből, amit az árpa szövetkezeteink vetésszerkezetében betölt. A jutalmazási rendszerben végrehajtott eme változások széleskörű elemzések, átszámítások, mérlegelések és viták eredményei, s az eddigi tapasztalatok alapján úgy véljük, hogy az új irányítási rendszer feltételei között továbbra is megfelelő hajtóerőt fog e rendszer biztosítani és hathatósan hozzájárul a kitűzött további célok eléréséhez. Dr. Cséfalvai Gábor A VILÁG SZARVASMARHA-ÁLLOMÁNYA’ Az Amerikai Földművelésügyi Minisztérium szerint 1966 elején a világon 1104 milliárd szarvasmarha volt. Észak-Amerlkában nincsen lényeges változás. Az USA-ban és Kanadában előállott csökkenés a mexikói növekedéssel kompletlzálódott. Dél-Amerlkában 1968 elején 183 millió szarvasmarha volt. Argentínában rekordállomány van. Brazíliában, Kolumbiában és Ecuadorban állományszaporodás észlelhető. Nyugat-Európában 1963- ban csökkent az állomány, de 1965- ben a növekedés 2 millió volt. Az európai Közös Piac államaiban — 1985 eleje óta — az állomány 48,3 millióról 49,7 millióra szaporodott. Kelet- Európábán (Szovjeunió nélkül) az állomány 85,6 millió. A Szovjetunióban 1965 év eleje óta 7 százalék a növekedés, Afrikában 1966 elején 25,2 millió db-ot számláltak. Ázsiában 1,4 millió szaporodással az állomány jelenleg 400 millió. ASZEPSI SÍKSÁGON a Bódva és mellékvizei folynak keresztül. Ezt a lapályt, amelyre fontos mezőgazdasági jövő vár, keleten a Hernád és Bódva közötti vízválasztó, délen a csehszlovák—magyar országhatár, északon a Szlovák Erchegység, nyugaton pedig a Szilicei fennsík határolja. Gyakorlatilag tehát a kassai járás egész délnyugati részéről van szó. A kassal járás húsz községének kataszterében fekvő Nagyida, Bódvavendégi községek közötti mezőgazdasági területet eddig igen gyakran elöntötte az árvíz, amit az Ida patak és mellékvizeinek szűk medre, valamint a síkság északi és déli szegélyén emelkedő dombos területről lehömpölygő nagyvíz okozott. 1904-ben a viszonyok orvoslása céljából részlegesen szabályozták az Ida patakot, éspedig a Kanyapta Bódvába torkolásáig új medret kapott. Akkortájt történt a Csécsi patak torkolati szabályozása Is. E részleges szabályozások azonban nem voltak kielégítőek. A tavaszi és nyári árvizek továbbra is elöntötték a környező területeket. A több mint 12 500 hektárnyi mezőgazdasági terület rendezetlen vízviszonyairól tanúskodik a talajkultúra Is. E területnek csak a 40 százaléka volt szántó. Ezt Is gyakran altalajázás érte. Harminckét százaléka vizenyős rét, 13 százaléka pedig értéktelen legelő volt. A szántókon elkésve került sor a tavaszi munkák megkezdésére, aminek következtében alacsonyabb lett a hektárhozam is. A vízlefolyás szabályozása E kedvezőtlen helyzet megszüntetése céljából dolgozták ki a totális szabályozás tervezetét, amely a szepsi síkság ármentesítését és a termőföld víztelenítését oldotta meg. A vízlefolyás szabályozásához 1960-ban fogtak hozzá. Elsősorban a déli folyóvizeket, a Bódva, a Torna patakot, majd a Somodi és az Áj patakokat szabályozták. Ezeknek vízbefogadó szerep jutott. Másodsorban az Ida patak, Csécsi patak, Kányás, Kanyapta és több kisebb patak szabályozására is sor került. A bodollói, felsőlánci, helmeci stb. patakokból pedig belvízlevezető csatornákat építettek. Az építkezések 1964-ben fejeződtek be. Nem kevesebb, mint 44 millió 688 ezer korona beruházási költséget emésztett fel. A vízrendszer munkálatai kiváló minőségűek, és hibátlanul teljesíti feladatát. Az itteni körzet húsz mezőgazdasági üzemében megejtett elemzések és a védett termőföld vizsgálatai alapján állíthatjuk, hogy ott már az építkezések megkezdésekor is mutatkozott eredmény Az értékelés eredménye bizonyítja, hogy az említett területen a mezőgazdaság brutto termésátlaga négy éven belül, a fokozott tiszta jövedelem pedig 8—9 éven belül eléri majd a vízgazdasági rendszer építésére fordított költségek összegét. Megállapíthatjuk, hogy a szepsi síkságon eddig eszközölt vízszabályozások teljes mértékben teljesítették a kitűzött feladatot: megvédtek ezt a területet az árvizek ellen, s azon felül legalább részben elvezették a káros belvizeket. A megejtett szabályozási munkálatok célirányosságát tanúsítja az a tény is, hogy az említett területen, már a munkálatok idejében, de különösen azok elvégzése után vált lehetővé 3041 hektár és a szepsi lapály tájegységében 4291 hektár terméketlen rét és legelő feltörése. Annak ellenére, hogy a feltörés után, a növény fejlődési szakasza idején átlagon aluli volt a csapadék, mégis szép eredmény mutatkozott. Például: az újbódval szövetkezetben 28 mázsát adott a búza hektárja. Másutt meg csak 24,3 mázsát. Szüzföldön, vagyis a feltörés utáni évben a zab 25 mázsával fizetett, míg máshol csak 16,2 mázsát takarítottak be. A szepsi síkság vízrendszerének eredményét és kilátásai Az eddigi vízszabályozások csak az első részét képezik a szepsi síkság teljes rendezésének. Az egész terület igen előnyös talaj, éghajlati, fekvési és egyéb viszonyai lehetővé teszik a lapály magasab mezőgazdasági termelése szintjének elérését. E terület további fejlődésének érdeke megkívánja: a részleges talajjavítást, a termelési módszerek tökéletesítését, a termelés szakosítását, valamint a talajtermékenység fokozását, az öntözőrendszer előkészítését, megépítését és alapos kihasználását. Értékes tanulságok A szűzföld egyes részei csak csekély termést hoztak, vagy egyáltalán semmit. A vizek medrének szabályozása és a vízlevezető csatornák létesítése nem oldotta meg teljesen a vízlefolyások szabályozásának kérdését. Van 30—200 hektár kiterjedésű olyan terület, ahol a részleges vízmentesítéshez kell hozzáfogni. Ezen intézkedések sürgőssége teljesen indokolt, mert a vízlefolyást viszonyok szabályozását célzó építkezések megtörténtek már. A síkság árvízveszélytől mentes, a vízlevezető csatornák pedig módot nyújtanak a fölösleges és káros vizek elvezetésére. A szepsi síkság fejlődése összhangban van az általános fejlődéssel. A szédítő ütemben fejlődő Kassa várossal szomszédos táj arra hivatott, hogy állattenyésztési termékkel, zöldségfélékkel lássa el ezt a nagy ipari központot. Az utóbb említett vizes területek nem engedik meg a nagyobb mérvű beavatkozást, inkább vállalkozási aggodalmat keltenek, különösen esős időszakban, tavasszal vagy őszszel. Az utóbbi időben a síkság keleti részének 800 hektárnyi területén altalajázás észlelhető. A Keletszlovákiai Kohómű tárolt szennyvize károsan hat a talajvízháztartásra. Ez ügyben már folytak tárgyalások ... A szepsi síkságon végzett kutatások szerint 3000 hektárnyi területen meg kell valósítani a részleges vízmentesítést. Ez egyharmada a szóbanforgó területnek. A Mezőgazdasági Beruházási Igazgatóság bratislaval fiókjának terve alapján a vízelvezetést 1971—74-ig akarják megvalósítani, 33 millió korona költségráfordítással, 10—12 százalékos jövedelmezőség mellett, éspedig Nagyida, Perény, Cestice, Chim, Felsőlánc, Csúcs, Buzica, Resina, Makranc, Szepsi, Bodolló, Jánok, Somodi, Péder, Torna, Ojbodva, Szádelő-Udvarnok, Méhászke, Tornagörgő, Almás és Komáróc községek kataszterében. Ez a tanulmánytervezet teszi majd lehetővé az öntözőrendszer megszervezését. Permetezéssel. Hét alternatíva szerint, 4782—14 290 hektár területen. E tanulmánytervezet az öntözésre szolgáló víz tárolására víztároló építését javasolja, éspedig a csécsi, a semsei patakon, a Bódván és a Tornán. A távlati tervből kitűnik, hogy sajnos, a szepsi síkság öntözőrendszerének megépítéséről 1975-ig szó sem lehet. Az öntözőrendszer szükségességét a következő okok indokolják: 0 A földterület olyan körzethez tartozik, ahol a hoszszantartó esőzés csapadékátlaga a növényfejlődés időszakában 398 mm és az egyéb csapadék eloszlása sem kedvező. 0 A Kassától délre eső és a szepsi síksággal összefüggő területre sújtólag hat majd az ipari központ kéményeiből kijutó szilárd és gáznemű szennyeződés. A növénytermesztés csak üvegházi művelés és permetezés útján lesz lehetséges. Az Ismétlődő árvizektől megóvott földterületen elért eredmény arról tanúskodik, hogy a szepsi síkság vízrendszere építésére fordított anyagi eszközök, beruházások többszörösen megtérülnek. Az árvizektől mentes területen a termelési módszerek és a munkaszervezés színvonalának emelésén kívül szükséges, hogy a talajjavításhoz is hozzáfogjanak, figyelembevéve a létesítendő öntözőrendszert. Tehát az öntözőrendszer létesítése és a talajjavítás elvégzése teljesen indokolt. TUSÁN MICHAL, mérnök
