Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-22 / 16. szám
A korszerű tehénistállónak feltétlenül szellósnek kell lennie, hogy at állatoknak megfelelő környezetet biztosítson. > Érdemes gyógynövényt termeszteni MIÉRT FONTOS A GYÓGYNÖVÉNYEK TERMESZTÉSE? Elsősorban azért, mert elősegíti a gyógyszeriparban nélkülözhetetlen alapanyagok előállítását. Miután pedig a gyógynövényekből évről-évre több és több kerül exportra, szaporítja állampénztárunk devizakészletét. Igen fontos lenne, hogy az EFSZ-ek Is magukévá tegyék a gyógynövények rendszeres termesztését. A legértékesebb gyógynövényünk az anyarozs (secale cornutum) és a székfüvtrág (matrlcarta chamomlllal, mely kamilla néven ismert. Az anyarozsot oltás útján nyerjük, de megterem vadon ts. A termesztett anyarozsért száz koronát fizetnek kilogrammonként. A vadon termő anyarozsot gyógyszeriparunk az ergotamin és ergotoxln Injekciók előállításához használja fel, melyeket jóformán az egész világba szállítjuk. A székfüvtrág szakszerű termesztése ugyancsak kifizetődő és előnyös, hiszen céltudatos munkával 300—800 kg-os hektárhozam ts elérhető. Szép eredményeket értek el e téren Rozsnyón. Tavaly például a rozsnyói termesztő csoport egy hektárnyi területről 32 000 korona értékű árut adott el. Ez országos viszonylatban ts kitűnő eredmény. A kelet-szlovákiai kerület Iskolát közül a röcel és gömör-polomat diákok voltak a legügyesebbek. A vadon termő gyógynövények közül Igen nagy jelentősége van a kutyabenge (Frangula aims) hántolt kérgének, amelyből gyógyszeriparunk pótolja a Dél-Amertkából behozott szennalevelet és egyéb gyógyteaféléket. Szedése különösen az Idősebbek és nyugdíjasok számára előnyös: szapora és szárítása a napon ts történhet. Egyébként az ára Is előnyös, kilogrammonként 6 koronát fizetnek érte. Gyógynövényt több országba exportálunk. Olaszországba, a Német Szövetségi Köztársaságba, az Egyesült Államokban különösen a székfüvtrág tránt, Svájcban, Franciaországban az anyarozs Iránt nagy a kereslet. A vadon termő növények közül a kis-, és nagylevelű hársfavirágot, gyöngyvtráglevelet és a csipkebogyót kedvelik külföldön legjobban. (tä) Tehát a szerződésre áldozott befektetés teljes bizonyossággal sokszorosan megtérül. Kerületi viszonylatban További utunk MVDr. Kováé Mihály kerületi állatorvoshoz, a Központi Állami Állategészségügyi Intézet nyugat-szlovákiai kerületi kirendeltségének igazgatójához vezetett. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy a fizetett állategészségügyi szolgálat bevezetése öta a kerületben szervezetükön belül működő 1280 személy nagyrésze blokkal a kezében mint egy „adöbeszedő“ működik. Ebből 350 dolgozó főiskolai képesítéssel rendelkezik. Mivel a szerződések évi díjátalányban határozzák meg a költségtérítést, így több idő jut a tanácsadásra és a tevékeny segítségre. A nyugat-szlovákiai kerület 804 EFSZ-éből és 157 állami gazdaságából kimutatás szerint már február közepéig összesen 428 mezőgazdasági üzem kötött szerződést, melyek száma naponta szaporodik. Eddig legeredményesebb ezen a téren a galántai járás, de nemcsak számbelileg, hanem főleg a szerződések tartalmát illetően, leggyengébb pedig a trencséni, mert ott még egyáltalán nem kötöttek szerződést. Pedig például a Feridextran alkalmazása nélkül sok választott malac hullik el vérszegénységben. Ha az ivartalanítást nem végzi szakértő, akkor sertésenként kétkilós súlycsökkenés is bekövetkezik. A szerződés pénzügyi szempontból az állategészségügy számára nem előnyös, hiszen a nyugat-szlovákiai kerületben főleg ennek következtében mindössze 29 %-ra teljesítik a pénzbevétel tervét, ellenben hasznot hoz az egész társadalomnak. í. Kiváló eredmények Nagy kár lenne lerontani az eddigi eredményeket, hiszen például a tejtermelésben a dunaszerdahelyl járás országos viszonylatban évi 2822 literes átlaggal első, a Bratislava-vidéki járás 2676 literrel a második lett, s a negyedik és ötödik helyet a lévai és a galántai járás szerezte meg. A kerületi átlag 220 literrel van az országos átlag felett. A választott borjak százalékaránya tavaly 86 volt, a választott malacok kerületi átlaga pedig egy alomban 14,3-ra alakult. A múlt évben a 100 tehénre jutó üszők száma 25 volt. Az üléstermet az elmúlt félévben és még most is a minisztérium és a szakszervezet vándorzászlója díszíti, amelyet állategészségügyi gondoskodás szempontjából mint az ország legjobb kerülete nyertek el. Ezenkívül számtalan állami elismerő oklevél, közöttük az 1965 évi dunai árvíz idején kifejtett kiváló tevékenységet értékelő okmány, mlndmegannyi beszédes bizonyíték. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenekelőtt legfontosabb a prevenció, vagyis a betegségek fellépésének megelőzése, amit MVDr. Kováő szerint leghelyesebb lenne továbbra is állami eszközökből fedezni. Egyelőre a szerződéskötésben kell ke-A nagyüzemi tehéntartás szervezése A tehéntartás nagyüzemi technológiája az intézkedések olyan komplex összességét képezi, amely megoldja a nagyüzemi szakosítás feltételei között a tehéntartással járó összes termelési kérdéseket. Tehát a tehéntartás nagyüzemi technológiája nem szorítkozik kizárólag az elszállásolási feltételekre, hanem megoldja az állatok élettani igényeinek és a technológia alkalmazásának legjobban megfelelő munkaszervezés kérdéseit is. A tehéntartás technológiájának megoldását megnehezíti az a tény, hogy a tejtermelés bonyolult fiziológiai folyamat, amely egész sor külső és belső tényező hatása alatt áll. Ha a nagyüzemi tehéntartást nem szervezik az említett tapasztalatok alapján, akkor — gyakran egészen mellékes intézkedésnek látszó behatások miatt — a tejtermelés lényegesen csökken, jelentősen csökken a termelés hatékonysága, s ennek következtében helytelenül értékelik a tehéntartás egész technológiáját. Az alábbiakban ezért legalább rövid áttekintést nyújtunk a nagyüzemi tehéntartás szervezésének néhány alapelvéről, elsősorban azokról a kérdésekről, amelyeket az eddigi tapasztalatok alapján a nagyüzemi tehéntartás szervezésénél helytelenül oldottunk meg. A TEHENEK ÉLETTANI KÖVETELMÉNYEI A KÖRNYEZETTEL SZEMBEN A kísérleti és gyakorlati tapasztalatok alapján helytelennek bizonyult az eddigi nézet, amely szerint a szarvasmarhát a téli időszakban megfelelően meleg Istállókban kell tartani. Eddig ezt a követelményt tekintettük az állatok jó egészségi állapota és megfelelő termelékenysége előfeltételének. Ezzel ellentétben megállapították, hogy a szarvasmarha jól tud alkalmazkodni az alacsony hőmérséklethez. A tehenek szempontjából a levegő optimális hőmérséklete + 4— —HB °C között, a páratartalma pedig 75% relatív páratartalomig tekinthető optimálisnak. A fejőstehenek jól viselhetik az alacsonyabb hőmérsékletet is, ha a kifutóban tartózkodnak. Az állatok hidegbirésa jelentős mértékben függ azok táplálásának színvonalától és tejtermelésétől. A magasabb hőmérséklet (28—30 °C fölött), mindenekelőtt ha a levegő magasabb páratartalmával (fülledt istállókban), vagy pedig a nap közvetlenül ható sugaraival párosul (árnyék nélküli kifutók) kedvezőtlenül hat a fejőstehenekre, csökkenti tejtermelésüket, szervezetük lankad és csökken megtermékenyülő-képességük. Nagy jelentősége van a napfénynek és az Ibolyántúli sugaraknak. Elősegítik a tejképződést, ha egyidejűleg nem kerül sor (a nyári forró napok idején) a környezeti hőmérséklet átütő növekedésére. Az állattenyésztésben érvényesített nagyüzemi technológiai folyamatok az állatok környezettel szemben támasztott élettani igényeiből indulnak ki. Ez annyit jelent, hogy az egyes technológiai rendszerek és az állattenyésztés technikájának megoldásakor feltétlenül olyan feltételeket kell teremteni az állatok számára, amelyek szervezetüknek a legjobban megfelelnek. A tehenészetben a szellős, minden esetben kifutókkal ellátott istállók vagy szabadtartásos istállók felelnek meg a legjobban. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk figyelmeztetni a teresni a megoldást, amely kiegészítheti azt, amire az új rendelkezés nem gondolt. Járási viszonylatban Kikértük még a Galántán működő MVDr. Szabó Milan járási állatorvos véleményét. A járásban tíz mezőgazdasági üzem kivételével mindegyikkel megkötötték a szerződést. Fontos, hogy ez ne csak az eredeti rendelkezés alapján történjen, mint azt sokhelyütt tették, hanem a G 6-os rendelkezés II. szakaszát 1968. október 15-től kibővítő intézkedés szerint. Ennek értelmében szerződés köthető egyes tömegesen ismétlődő szolgáltatásokra, például az ivartalanításra, a körömápolásra, az erősítő készítmények injekciós adagolására, a szarvtalanításra, a rovartalanításra, a füljelzésre, a fertőtlenítésre stb., mégpedig megegyezés szerinti díjátalány ellenében. Ez az intézkedés igen hasznos, mert a megkötöttség alól sokféle munkát felszabadít. A jő szerződés kötelezettségeket ró az állategészségügyi dolgozókra és a zootechnikusokra egyaránt. Ezért áll fenn néhány EFSZ-ben az a helyzet, hogy az elnök helyesli a szerződés megkötését, a zootechnikus pedig ellenzi. Szilázsvizsgálat A silótakarmányok mintáit saját laboratóriumukban vizsgálják vegyi és más szempontból, ahol hét személy dolgozik. Az eredményközléssel egyldőben utasítást kap a mezőgazdasági üzem, hogy milyen nyomelemekkel, mennyi foszforral, takarmánymésszel vagy más anyagokkal szükséges a szilázst mázsánként kiegészíteni, hogy az teljesértőkű legyen. A szerződésben kötelezhető az üzem, pontosabban a zootechnikus, hogy a hiányzó anyagokat pótolja. Az eredményt fejősteheneknél a fejési átlag alakulása mutatja meg. A tejmirigy-vizsgálat megmutatja, hogy a tej elapadását tőgygyulladás vagy a rossz takarmány okozta-e. A hat minőségi csoportba osztott takarmányokból az elmúlt évben 37 % került a legjobb háromba, ezidén pedig már 50 %. A többi járásról meg kell említeni, hogy laboratórium működik a lévai, a dunaszerdahelyl és a trnavai járásban, de nem működik például az érsekújvári járásban, ahol pedig közel száz mezőgazdasági üzem létezik és a határon külföldi takarmányátvétel is folyik. Komáromban is hiányzik a laboratórium. Helytelen, hogy az Állami Biztosító újabban csak az 1000 koronánál nagyobb értékű állatokat biztosítja, tehát a növendékállatok zömét nem, s így jóformán senki sem törődik az elhullás okával, esetleg annak kiderülését még meg is akadályozzák, ezért a szövetkezet tagságának jőlfelfogott érdeke, hogy az állategészségügyi szolgáltatásokra üzemük szerződést kössön. Kucsera Szilárd nyésztőket a hagyományos tehéntartás és a nagyüzemi technológia közötti lényeges különbségekre: A hagyományos tehéntartás esetén az állatok környezete az egész 6v folyamán alig változik, vagyis az állatokra az egész év folyamán aránylag kiegyensúlyozott hőmérséklet, egyforma nedvességtartalmú levegő, világosság és a mozgás hiánya hat. Ez az állatok szervezetének legyengülését és egészségi állapotának leromlását vonja maga után, annak összes kedvezőtlen következményeivel (a fertőző betegségekkel szembeni csökkentett ellenállóképesség, alacsony megtermékenyülésl képesség stb.). Ezért a tehéntartás nagyüzemi technológiája megköveteli, hogy az állatokat változó környezeti fettételek között neveljük. AZ ÜZEMELTETÉS MEGOLDÁSA A mezőgazdasági termelés fokával és a mezőgazdasági munka ésszerűsítésével összhangban álló termelési módszerek bevezetésének szükségessége a gazdasági állatok tartásának új módszereihez vezet. Az állattartás új módszerei (főként a szarvasmarha-tenyésztésben s még nagyobb mértékben a tehéntartás terén) sokban különböznek a hagyományos módszerektől. Ezért feltétlenül szükséges, hogy az új módszereket megismerjük, helyesen alkalmazzuk, mivel ez a termelés kívánt belterjessége szempontjából alapvető feltételt jelent. A MUNKASZERVEZÉS a tehéntartás nagyüzemi technológiájának nagyon fontos tényezője. A tehéntartás nagyüzemi technológiája a munkamegtakarításon kívül lehetőséget nyújt a dolgozók szakosítására és a műszakos üzemeltetésre. Ezen felül fokozza a munkakörnyezet kulturáltságát és a munka is kevésbé megerőltetővé válik. A nagyüzemi tehéntartással kapcsolatos helyes munkaszervezés az alábbi elvek betartását követeli meg: 1. A munka szakosításával és a dolgozók szaktudásának fokozásával szemben támasztott követelményekre való tekintettel állandó tehéngondozó csoportokat kell alakítani, ahol a munkaerőhullámzás a minimumra csökken. 2. A munkacsoportok összes tagját aprólékosan meg kell ismertetni a tenyésztési technológiával és technikával, valamint a reájuk háruló munkafeladatokkal és tervfeladatokkal. 3. A tehénistállóban részletes munkatervet kell kidolgozni és az összes munkaműveletet bizonyos meghatározott sorrendben és Időelosztásban kell elvégezni (fontos a fejőstehenek rendszeres élettani ritmusának betartása). 4. A nagyüzemi tehéntartással kapcsolatos munkálatok általános jellegére való tekintettel előnyös, ha a teheneket az istállóegységben, illetve az egész termelési központban a tehéngondozók csoportja kollektíván végzi (a tehenek egyes csoportjait nem kell mindig ugyanazon dolgozók gondjaira bízni). Mindez nagyobb igényeket támaszt a dolgozók szaktudásával és a munka minőségével szemben. Ügyelni kell arra, hogy a fejőstehenek gondozásában ne kerüljön sor változásokra, mivel ezek kedvezőtlenül befolyásolják az állatok termelőképességét. , 5. Az istálló befogadóképessége szerint a dolgozókat a munkacsoport keretén belül legalább az alábbi szakosítás szerint kell beosztani: fejő (fejés és tejkezelés), állatgondozó, Istállógazda (a többi munkaművelet). A tehéngondozásra fordított munkaidő csökkentésének nemcsak gazdasági, hanem társadalmi jelentősége is van a mezőgazdaságban jelenleg uralkodó munkaerőhiány miatt. A több műszakos üzemeltetés, a munka megkönnyítése és szakosítása, valamint a munkakörnyezet kulturáltságának fokozása fontos szempontot jelent, ha az ifjúságot meg akarjuk nyerni a mezőgazdaság számára. Az istállózás egyes módszereivel járó munkaidőszükséglet természetesen az istálló műszaki ellátottságától függ. A korszerűen ellátott, nagy befogadóképességű istállókban egy dolgozóra lényegesen több fejőstehén jut, mint a hagyományos, műszakilag elégtelenül ellátott istállókban. Ezért például a hagyományos, bekötéses rendszerű istállókban egy dolgozó csupán 12—14 fejőstehenet gondoz (amikor egy tehénre évente 150, sőt több munkaóra is jut), ezzel szemben a nagyüzemi technológiával egy dolgozó 22—30 fejőstehenet gondoz (1 tehénre évente 80—110 munkaórát fordít). A nagyüzemi tehéntartás technológiája és technikája egyszerűbb, ami a fejőstehenek gondozására fordított munkaidő lényeges csökkenésében tükröződik vissza. Ugyanakkor a tenyésztés megváltoztatott módszere — amikor nagyobb gondot fordítanak az állatok egész csoportjaira, nem pedig, mint azelőtt, az egyes állatokra — néhány olyan zootechnikai és állategészségügyi intézkedés bevezetését követeli meg, amelyek érvényesítése a kisüzemi tehéntartás esetében nem volt feltétlenül szükséges. Az állatok kiválasztása. A nagytenyészetek számára egészséges, fertőzéstől mentes teheneket kell kiválasztani. Mielőtt az istállóban elszállásolnánk őket, tuberkulinpróbát kell végeznünk és meg kell állapítanunk, nem szenvednek-e fertőzéses elvetélésben. Az istállóban legelőnyösebb fiatal, saját állományban felnevelt teheneket elszállásolni. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább arra kell ügyelnünk, hogy a tehenek ne legyenek öregek és hozzá legyenek szoktatva a mozgáshoz. Máskülönben nehezen szoknak meg és a megváltoztatott tartási körülmények gyakran sok nehézséget okoznak. , A tehéncsoportok összeállításakor az állatokat mindenekelőtt tejelékenységük szerint kell csoportosítani, hogy feltételeket teremtsünk a csoportos takarmányozásra. Ha a teheneket szabadtartásos istállókban helyezzük el, akkor az állatokat maximálisan 40 egyedből álló csoportokra osztjuk (a nyugalom és az áttekinthetőség érdekében). Szarvtalanítás és jelölés. A tehéntartás nagyüzemi technológiájának érvényesítése esetén előnyös, ha az összes tehenet szarvtalanítjuk. Hasonlóképpen szükséges az is, hogy az állatokat látható helyen megjelöljük. A fülgombozás vált be a legjobban. A tehéntartásban érvényesített nagyüzemi technológiai folyamatok helyes megoldásával és biztosításával elérhetjük, hogy a tejhozam jelentős mértékben emelkedik és a tejtermelési költségek csökkennek. Ennek előfeltétele azonban a nagyüzemi technológiával járó összes intézkedés komplex, maradéktalan érvényesítése. CSc. JAROMlR HAUPTMAN mérnök, az UhrinCvsi Központi Állattenyésztési Kutatj Intézet dolgozója időszerű kérdései
