Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
IPARI JELLEGŰ TEJTERMELÉS A külföldön kidolgozott helyzetelemző cikkekben félreverik a harangokat. Ugyanis egyre nagyobb eltolódás és egyenetlenség mutatkozik a Föld lakosságának száma és az élelmiszerek termelésének növekedése között. A helyzet jelenleg az, hogy a lakosság számának növekedése évente meghaladja a 2 °/o-ot, az élelmiszerek termelése azonban évente csupán alig 1 °/o-kal emelkedik. Az élelmiszerellátásban mutatkozó nem kívánatos fejlődést és a jelenlegi helyzetet nehezíti az emberi életkor általános meghosszabbodása is. Az élelmiszerek világpiacán kialakult feszültség egyre fokozódik, és évről évre nehezebben lehet majd biztosítani az élelmiszerbehozatal iránt mutatkozó, egyre növekvő igényeket. Ez okozza azt, hogy mezőgazdaságunkban a legtöbb és legfontosabb tényező, hogy élelmiszertermelésünkben önellátók legyünk. Elegendő élelmiszer előállítása mellett törekednünk kell arra is, hogy a helyes táplálkozás követelményeivel összhangban alapjában változtassuk meg élelmiszereink választékát. Lakosságunk helytelen élelmezését részben állattenyésztési termelésünk öszszetétele okozza. Az eddigi árpolitika eredménye, hogy mezőgazdaságunk a sertéshús fokozását tartotta szem előtt, másrészt viszont elhanyagolta a szarvasmarha-tenyésztést. Ezt az állítást legjobban az Igazolja, hogy a tejtermelés terén nem értük el a háború előtti színvonalat. A háború előtt ugyanis nálunk á tejfogyasztás személyenként 205 liter volt, jelenleg pedig csupán 105 litert fogyasztunk, s ez a tej ezen felül Jóval gyengébb minőségű (egalizált, fölözött, hiányzanak belőle az alapfontosságú vitaminok). Azáltal, hogy a lakosság, főleg pedig a gyerekek nem kapnak ele-1 gendő tejet és a fogyasztott tejmenynyiség is silányabb minőségű, visszahat a fogyasztók, különösen pedig a gyermekek egészségi állapotára. A nép kellő élelmiszerellátásának biztosítása mellett nemcsak az állattenyésztés helyes összetétele, struktúrája fontos. Nélkülözhetetlen láncszeme, hogy elegendő takarmányt állítsunk elő. Az állattenyésztés elsőrendű kérdése az állatok megfelelő élelmezése, nem pedig csak az állatok éhségének csillapítása. A szarvasmarhákat úgy kell takarmányoznl, hogy teljes mértékben kihasználjuk teljesítőképességüket. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének egyetlen útja az ipari jellegű szilázs-, illetve szenázskészítés a légmentesen zárt silótornyokban. A takarmány tartósításának ez a módszere abból áll, hogy a fonnyasztott, 50 százalék szárazanyag-tartalmú fehérjés takarmányt légmentesen zárt silőtornyokban tárolják. A hermetikusan zárt silótornyok (szenázstornyok) a takarmány tárolásának és tartósításának funkciója mellett különleges takarmány-gazdálkodási rendszert is Jelentenek. E rendszerben döntő fontosságú, hogy a belterjes vetésforgó keretében jó tápértékű takarmánynövényeket termeszszünk, a takarmányt megfelelő időben, helyesen takarítsuk be, jól tartósítsuk és a fejősteheneket, illetve a hlzómarhát célszerűen etessük. A szenázskészítés legismertebb módszere külföldön és nálunk is a „Harvestore“ rendszer. Hazánkban 2 ilyen típusú, komplex kiképzésű, 400 tehén befogadóképességű farm üzemel. Az egyik a Nyitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás gazdaságán, a másik pedig a Lányi Állami Gazdaság „Ruda“ nevű farmján, ahol, mondhatnánk, ipari jellegű a tejtermelés — a farmok üzeme tökéletesen gépesített. A „Harvestore" rendszerű, hermetikusan zárt silőtornyok előnyei: O folyamatos üzemelés, megtöltésük felülről, takarmánykivétel alulról, a betakarítás egész Időszaka alatt utántölthetők; © a takarmány betakarítása tökéletesen automatizálható; O lehetővé válik magának a takarmányozás folyamatának automatizálása is; © jobb minőségű lesz a takarmány; O a levegő kirekesztése esetében igen alacsony a szárazanyag- és a tápanyagvészteség; Q a beruházások során gazdasági épületeket és jelentős szántóterületet takarítanak meg; © nagyobb az állatok hasznossága a tej-, illetve a hústermelésben; O komoly az abraktakarmány-megtakarltás. Az ilyen farmok (Harvestore típus) termelési technológiája a munkatermelékenység néhányszoros megnövelését teszi lehetővé. Például a fejőstehenek gondozásában a hagyományos istállózás esetében egy fejőgulyás 17 —18 tehenet lát el, míg a „Harvestore“ rendszer alkalmazásakor egy dolgozó 80 tehenet gondozhat. Lényegében tehát vitathatatlan előnye a munkaerő-megtakarítás. Ugyanakkor a farm egy-égy dolgozójára számítva 270 000 koronás termelékenységet érnek el, s egy liter te] termelési költsége nem haladja meg az 1,40 koronát. Az említett típusú farm előnye továbbá a fárasztó testi munka kiküszöbölése. A munkakörnyezet kulturáltsága és a műszakokra bontott üzemelés e munkahely vonzóerejét növeli az ifjúság szemében is. Ezen a téren komoly lehetőségeket ígér az ostravai VZKG üzem termelési programjában jóváhagyott „MORÁVIA“ rendszerű és az előbbihez hasonló, légmentesen zárt szenázstornyok gyártásának megindítása. A MORÁVIA rendszer gazdasági hatékonyságának maradéktalan kihasználása érdekében egyúttal meg kell oldani a takarmányok termesztésének és betakarításának egész technológiáját, valamint a szarvasmarha-tenyésztés technológiáját is. Az elsőrendű feladatok egyike a takarmány-termesztés fokozása, a természetadta tartalékok kihasználása és az agrotechnika feljavítása által. A gyártó üzem feltevése szerint a MORÁVIA rendszer lehetővé teszi a takarmányok veszteségmentes betakarítását a tápanyagtartalom optimális fenntartása mellett. A takarmánytartósítás e korszerű módszerének szerves részét képezi a betakarítás, a szállítás és maga az etetés is. A MORÁVIA takarmányozási rendszer munkavonalainak egyes szakaszait a fejlesztés terén be kell még fejezni. Különösképpen vonatkozik ez a betakarítás munkafolyamatára. Tehát nagy teljesítményű járvaszecskázókat kell gyártanunk, illetve külföldről behoznunk, amelyek a megfonynyadt takarmányt a kívánt 2—3 cm hosszúságra aprítják. Ugyanakkor nagy űrtartalmú önkiürltéses pótkocsik is kellenek. A Harvestore-rendszer betakarítási vonalát célszerűen oldották meg a Köla-Rex típusú járvaszecskázókkal és a Köla típusú önkiürítő, nagy űrtartalmú pótkocsikkal. Tekintve azt, hogy a MORÁVIA-rendszer bevezetésekor több épületet alakítanak ét, mint amennyi újat építenek, ezért a szenázs szállításának több útját kell majd létrehozni a silótoronytól az etetővélyúig. A Harvestore vagy a Morávia típusú takarmányos rendszert alkalmazó és tejtermelésre szakosított üzemeket fel kellene szerelni tejfeldolgozó és töltő (csomagoló) berendezésekkel, hogy a tej a legrövidebb úton a kívánt minőségben kerülhessen a fogyasztók asztalára. jozef S e s t fi k mérnök, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Beváltak a gyakorlatban Nálunk, Szlovákiában két mezőgazdasági nagyüzemben hozamosabb ideje építik a Harvestor-rendszeren alapuló takarmánytartósítás gazdasági egységeit, ami lényegében az iparszerű tejtermelés fontos tartozéka. Jelenleg a Nyitrai Országos Mezőgazdasági Kiállítás birtoka és a Bajcsi Állami Gazdaság rendelkezik a szántóföldi szálastakarmánytartósítás efféle eszközeivel. A hazai szakemberek azonban saját szenázstoronyrendszer műszaki kivitelezésén is fáradoznak. Vítkovicén például megszerkesztették az első Morávia elnevezésű szenázstornyokat. A Moráviával Szlovákiában elsőként a Bajcsi Állami Gazdaságban találkoztunk, de az 1967-es esztendő második felében hét járásban újabb 71 Morávia szenázstorony készül el. Bajcson a kísérlet számára más VZKG tornyokat is építenek. Ezeknek mindegyikét különböző anyagokból készítik. A szenázstornyoknak az az érdekességük, hogy a vaslemezeket nem zománcozták, mint a Harvestoroknál és a Moráviáknál, hanem festették. Ezzel olcsóbbá teszik egy-egy torony kivitelezését. Miért szükséges a szenázstornyok kivitelezésének olcsóbbá tétele? — Azért, mert a Morávia típusú tornyok darabja 176 000 koronába kerül. Ezenkívül 45 000 korona a kiszedőberendezés, amelyet rendszerint két toronynál használhatnak, s 23 000 korona a szerelők munkadíja. Ebből is látható, hogy a Morávia típusú szenázstornyok építése tekintélyes összegbe kerül. A Bajcsi Állami Gazdaságban Benyo József technikus ismertette a szenázstornyok előnyeit. Elmondta, hogy mindegyikben a takarmányfajtájától függően 15—20 vagon, apróra szecskázott anyag fér el, amelynek kész erjesztett állapotban rendszerint 45—55 százalékos a nedvességtartalma. A tornyokban tárolt, betöltése előtt fonnyasztott zöldtömeg tehát valójában nem széna, sem szilázs, hanem e kettő közt foglal helyet. Nevezhetnénk talán erjesztett szénának. A szakgyakorlatban szenázs néven ismert. Miért mondom mindezt? Azért, mert valójában a szilázs nedvességtartalma a szálastakarmányok összetételétől s fajtájuktól függően 75—85 százalék közt mozog, azonban a szllázs tárolási tartósítási módjánál fogva sokat veszít takarmányértékéből, s ugyanaz a helyzet a hagyományosan és az állványokon szárított szénaféléknél is, addig a tornyokban erjesztett, tartósított, szecskázott szálastakarmányoknál nagyon elenyésző a veszteség, és takarmányértékre nézve olyan állapotban kerül etetésre, amilyenben a tornyokba betöltötték. Bajcson tavaly különböző minőségű és értékű takarmányokat tartósítottak. Ezeknek emészthető fehérje értéke 4,5—7,5 százalék közt mozgott. Szenázsből naponta 10—15 kg-ot adtak állatonként, s ezt a mennyiséget hagyományosan konzervált kukoricaszilázzsal egészítették ki. Szárított szénát egyáltalán nem kaptak a tehenek. A korszerű tejtermelés! technológia alkalmazásával két tehénfajtát, mégpedig a hazai szlovák-tarkát, és a dán-feketét tartják. A napi tejátlag most csak 6,5 liter, mert az állatoknak 45 százaléka apasztott. Dán-feketéből 70-et tartanak számon, amelyek jól bírják az új környezetet. A legutóbbi öt hónap alatt ezek az állatok egyedenként 1166 liter tejet adtak. Benyo elvtárs szerint a szlovák-tarka tehenek hasonló takarmányozás mellett kisebb hasznúak voltak, mert nem szabadistállókba valók. Ezért elhatározták, hogy a szlovák-tarka teheneket dán vörös bikákkal keresztezik, hogy a termelésnél mindkét szülőpár jótulajdonsága érvényesüljön. —hai mezőgazdasági üzemeink jórészt ben a pillangós o* kát darálva etetik. A dtóspatonyt siói vetkezetben gaz» dag volt a lucerna* termés az elmúlt évben, s így van mtt a darálóba adagolni. % Napirenden az üzemközi vállalkozások létesítése Oj irányítási rendszer — integráció — szövetkezet közt vállalatok. Menynyi új fogalom, kérdés és szervezési feladat merült fel és ment fit a köztudatba az utolsó néhány hónap alatti Létkérdésről van szó, hiszen a szocializmusban is csak ésszerű és gazdaságos termeléssel, a fölösleges költségek és intézmények felszámolásával tudunk helytállni, fokozni a jólétet, életszínvonalat. A „reformmozgalom“ a mezőgazdaságot is magával ragadta. Az új Irányítási rendszer szellemében itt is fel akarjuk számolni az irányítás admlnisztratív-direktív jellegét, s a mezőgazdaság irányítását a termelési igazgatóságokról fokozatosan a földművesek által megválasztott, a mezőgazdasági üzemek mellett működő Képviselők Tanácsára akarjuk átruházni. Már minden járásban lefolyt a választás. Szlovákiában összesen 668 tagot és póttagot választottak meg. Többnyire szövetkezeti elnökök, az állami gazdaságok igazgatói és üzemgazdászok kerültek az új szervbe, amelyre annyi komoly, sorsdöntő feladat vár. Egyelőre — a szabályrendelet szerint — még csak tanácsadó-szerv, ám a szubvenció, stabilizáló segélyek és a termelési igazgatóság alapjainak eszközeivel való gazdálkodás kérdéseiben már most is döntő szava van. — Egyelőre a termelési igazgatóságon múlik, hogy a tanács felelősségteljesen dolgozhat-e vagy sem — jegyezte meg juraj Pindúr mérnök, a Bratislava-vidéke járás termelési igazgatóságának vezetője. — Ugyanis a Képviselők Tanácsa csak akkor hozhat komoly döntéseket, ha a termelési Igazgatóság illetékes dolgozói alaposan megindokolt javaslatokat nyújtanak be és részletesen tájékoztatják a tanács tagjait a döntésre váró kérdésekről. Amennyiben szükségessé válik a kérdések szélesebbkörű megtárgyalása, akkor megkérjük a tanács tagjait, hogy tárgyalják le azokat saját üzemük dolgozóival. Hiszen a gyakorlati dolgozók tudják a legjobban megítélni a benyújtott javaslat helyességét. — Az ipar olyan rohamosan fejlődik, hogy — amint azt maguk Is tapasztalják — a mezőgazdasági üzemek az ipari üzemekkel kötött gazdasági kapcsolatok terén mindig a gyengébb fél szerepét játsszák. Hogyan vélekedik a Képviselők Tanácsa és a termelési igazgatóság vezető dolgozói a létesítendő szövetkezetközi vállalatokról ás a feldolgozó ipar üzemeivel, valamint a felvásárló vállalattal kötendő szerződéses kapcsolatokról? — Rólunk senki sem állíthatja, hogy kitérünk a haladó, gyakran (főként a múltban) kockázattal járó kísérletek elől — vette át a szót Michal Durdiak, a termelési-jogi osztály vezetője. — A mezőgazdasági termelés sok fájó kérdését igyekeztünk eddig is járási társulások formájában megoldani. Hazánkban elsőkként vettük kezünkbe a szövetkezetek adás-vételi kapcsolatainak rendezését, s ezért a munkáért a szövetkezetek hajlandók voltak fedezni a termelési-jogi osztály dolgozóinak munkabérét is. A járásban kooperációt építettünk ki a szövetkezetek között a szarvasmarhatenyésztés, tej- és marhahústermelés olcsóbbltása érdekében. Ez kezdetben sok nehézségbe, elavult rendeletbe és törvényhatározatba ütközött. Az új szervezési formákat a mindennapi élet és a termelési, értékesíti nehézségek kényszerítették ki. Most tulajdonképpen a már meglevő kooperáció kibővítéséről, valamint az ipari üzemekkel és felvásárló szervekkel való szorosabb együttműködésről van szó. Csakhogy előbb rendet, áttekintést kell teremteni az előírások, engedélyező és korlátozó intézkedések útvesztőjében. A szövetkezet vagy állami gazdaság csak akkor válik az ipari feldolgozó vagy gyártó üzem egyenjogú üzletfelévé, ha valóban egyenjogúsftjuk. Ha a jövőben nemcsak a mezőgazdasági üzemek termékeit veszik át az előírt mennyiségben, minőségben és választékban, szigorúan a Csehszlovák Szabványok követelményeinek megfelelően, hanem az ipar és az állami szervek is szerződésben pontosan meghatározott minőségben, menynyiségben és ■ időpontban teljesítik a mezőgazdasági üzemekkel szemben vállalt leszállítási kötelezettségeiket. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, mit jelent a mezőgazdasági üzem számára, ha a megrendelt, termelési tervben leszögezett műtrágyát nem kapja meg a megfelelő mennyiségben, választékban, minőségben és csak jóval a meghatározott időpont után. Ez csak egy példa a sok közül. Ugyanis a tervezésben nem használnak egyforma mércét a mezőgazdasági üzemekkel és az ipari üzemekkel szemben. A mezőgazdasági üzemek termelési tervét a társadalom szükségletei szerint határozzák meg, ám ellátásukat (ami pedig szorosan összefügg a termeléssel) az ország és az ipari üzemek lehetőségei alapján állapítják meg. — fin még azt is hozzá szeretném fűzni — szólt közbe Frantisek Kapso mérnök —, hogy szerintem csak egyenjogú és gazdaságilag szilárd mezőgazdasági üzemek válhatnak az ipari üzemek egyenjogú partnereivé. Ám ha a szövetkezetközi vállalatok egyesítik a gyengébb üzemeket, akkor „összetartásban van az erő“ jelszó alapján komoly partnerként léphetnek fel azok is nemcsak a hazai, de (ha erre lehetőség nyílik) még a külföldi cégekkel szemben is. Csak ne lenne érvényben még ma is annyi elavult előírás és rendelet. Kezünkben van már ugyan egy törvényjavaslat, amely az új irányítási rendszer szellemében készült, ám még nem emelték jogerőre. Ma még minden csak alakulóban van — néhány hónap múlva okosabbak leszünk. Szlovákia többi járásában is hasonló nézeteket fejtettek ki a járási konferenciákon. A rozsnyói járásban szövetkezetközi gépjavítóműhely létesítését tervezik, a humennéi járásban szövetkezetközi vállalat létesítésével akarják megoldani a minden évben annyi gondot okozó gyümölcsfelesleg értékesítését, feldolgozását. A Povaíská Bystrica-i járásban szövetkezetközi vállalatok útján akarják megoldani az építőanyag-ellátás terén mutatkozó hiányosságokat és az iparosmunkák elvégzését. A lévai járásban felvetették a javaslatot, hogy közvetlen kapcsolatot teremtenek a gépgyártó üzemekkel, a gépalkatrész-ellátás javítása érdekében. Itt is sokat segítene a helyzeten, ha az ipari üzemekkel a szövetkezetek nem egyenként, hanem társulásba tömörülve tárgyalnának. A feldolgozó üzemekkel, a lévaiak tapasztalatai szerint, nem könnyű mindkét fél számára előnyös kapcsolatot teremteni. Panaszkodtak az oroszkai cukorgyárra, amely nem nyilvánított nagy érdeklődést az iránt, hogy a Dolná SeC-i szövetkezet az öntözéses gazdálkodás keretében cukorrépatermesztésre szakosítsa magát, és a tervezett 260 mázsáról 400 mázsára fokozza a hektárhozamokat. Csak az javítana a helyzeten, ha a feldolgozó üzemek anyagilag érdekelve lennének abban, hogy a mezőgazdasági üzem a lehető legjobb termelési eredményeket érje el. A nyitrai járásban központi borjúneveldékkel és szövetkezetközi baromfitelepekkel akarják megkezdeni a szélesebbkörű kooperációt. Amint látjuk, a most megalakított, a mezőgazdasági üzemek mellett működő Képviselők Tanácsa nagyon 'sok komoly feladat megoldása előtt áll. Csak akkor tud eleget tenni a ráváró feladatoknak, ha szakképzett, az újdonságoktól nem félő, vállalkozószellemfi és fejlődőképes emberekből tevődik össze. Hiszen a járás mezőgazdaságának további fejlesztése és jövője a járási termelési igazgatóságok fokozatos felszámolása után teljes egészében az ő vállukra nehezedik majd. ClDERNÉ G. ÍREN
