Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
Vélemény az újzélandi vörös nyűiről Az utóbbi években a legjobb hústípusú házinyulak közé sorolják az újzélandi vörös nyulat is. Tenyésztése nálunk még nem általános, azonban sokan érdeklődnek iránta. Felkerestük a Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetsége Felsőpatony— Rét-i szervezetének elnöknőjét B a á n Gizellát, hogy mint gyakorlati tenyésztőnek megismerjük ezzel kapcsolatos nézeteit. 1964-ben szerzett újzélandi vörös nyulakat, amelyek színváltozata sárgás volt. A következő év novemberében sikerült egy vörös színű bakot vennie tu NDK-ból behozott szállítmán''ból, melynek utódai a sárgás anyáktól is vörösek voltak, tehát a vérfelfrissílés használt. ELŐNYEI Ennek a fajtának különösen gyors a növekedése. Nyolchetes választási korában eléri a két kilós átlagsúlyt, s mivel igen telthúsű, kirántásra máris alkalmas. Az anya jól szaporít és nevel. A szaporulat általában 6—13 között váltakozik, amiből nyáron átlag 7—8-at, télen pedig 5-öt hagynak meg. Ha más alomban télen előfordul elhullás, akkor újzélandival egészítik ki, s így előfordul, hogy a bécsi fehér újzélandit nevel. Féléves süldő 3,5—4 kg-os súlyt ér el. Elvetélés, koraszülés nem fordul elő. A gyors növekedés húszhetes korig tart. Amikor a fiókák elérik az öthetes kort, az anyák rendszeresen újra pároztathatók, így az éllés előtt egy héttel történik az előző fiókák elválasztása, amihez azonban kifogástalan takarmányozás Szükséges. Az újzélandi vörös nyúl tulajdonságaiban hasonlít a fehér színváltozathoz, azzal az eltéréssel, hogy a betegségekre kevésbé érzékeny és szerényebb körülmények között is megél, persze táplálkozása nem lehet teljesen egyoldalú. TÉLI FIAZTATÄS Sokan ellenzik a téli fiaztatást, Baánné azonban más véleményen van. Szerinte a téli születésű, edzett nyulakból alakul ki a legjobb tenyészanyag. A nyúlketrec rekeszeibe ládákat helyez. A láda 43 cm hoszszú, 30 cm széles és 20 cm magas, s valamikor zsírt szállítottak benne. Ezt az elletőládát szalmával béleli ki. Előfordul, hogy a fiatal anya máshová akar fészket rakni és elhordja a szalmát, ilyenkor viszszarakja a ládába. A nyúlketrecek télen is a szabadban vannak, s mivel a rekeszek alja lécbetétes, így nedvesség nem fordul elő. A ládát könynyen rendben lehet tartani és a kokcidiózis elkerüli az állományt. A ládán kívül alomra nincsen szükség. Ezt a rendszert Baánné a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben látta, ahol a ládáknak még teteje is van, ahová az anya felfekszik ha éppen nem akarja, hogy a fiókák szopják. ETETÉS Télen a reggeli etetés alkalmával szénát kapnak a nyulak, a kívülről ajtóra akasztott etetőből. Anyánként egy maréknyi szemestakarmány még a részük, ha azonban süldő is van a rekeszben, akkor kettővel kapnak. A szemes eleséget kenyérhulladékkal lehet pótolni. Ivásra langyos teamaradékot vagy vizet öntenek a nyulak vályújába, de ezt az ivás befejezése után elveszik előlük, nehogy a később kihűlő víztől meghűljenek. Télen különösen fontos az itatás, mert kevesebb a nedvdús takarmány. Télen délután egy kis takarmányrépát vagy sárgarépát adnak a nyulaknak, de ezzel vigyázni kell, mert ha fagyos állapotban fogyasztják elhullás lehet a következménye. A répát reszelten kapják, ha pedig nincsen fagyveszély, úgy négyfelé vágva. Ha elfogyott a széna, akkor délután ismét feltöltik az etetőt. Nyáron a víz egész nap előttük áll, amelyet reggel és délután cserélnek. Az első zöldeleséget reggel kapják a nyulak. A. fű és a kerti gaz etetésekor nagyon vigyáznak, különösen ha előzőleg permeteztek, de akkor is ha a zöldeleség megázott. Nem elég csak herét vagy más zöldtakarmányt etetni, mert a szemestakarmány is fontos. Ezt naponta egyszer, a reggeli etetéskor kapja az állat, hasonlóan mint télen. Délután ha kell, akkor az etetőt ismét feltöltik csalánfélével, vagy más zöldeleséggel. A nyulak egészségének fenntartása érdekében legfontosabb a tisztaság, ezért naponta takarítják a rekeszeket. HASZNOSÍTÁSA Az újzélandi nyúl gereznáját feszítőre teszik és így négy koronáért adhatják el. Az elmúlt évben minden eladott gerezna ellenében 0,40 kg takarmányt kaptak a CSKSZ tagjai, s így Baánék is. Azok részére, akik e fajtát még nem ismerik elmondhatjuk, hogy gereznájának színe vöröses sárga, a has, a lábak belső oldala, valamint az állkapocs alatti tájék világosabb. Fedőszőrének színe élénk sárgásvörös, vagy vöröses-barna, s valamelyest hasonló a vörös rókáéhoz. Szőrzete fénylő felületű. Az állat szemei és karmai sötétek, füle néha szürkébe játszó, de általában világos rőt. A szemet világosabb gyűrű veszi körül. Fiókái világosabbak és csak az első vedlés után veszik fel a fajtára jellemző rőt színárnyalatot. Szőrzete egyébként tömör. Húsa Igen ízletes, nem rostos, elülső lábai is combszerűek, hátulső testrésze gömbölyded és telt, gyomra alig van. Baánéknak látogatásunk napján 87 újzélandi vörös nyuluk volt a 13 anyával együtt, de ez a létszám állandóan változik, mert e nyűlfajta iránt igen nagy az érdeklődés, minek következtében a rétiek póstájára Vei. Blahovóra szinte naponta érkeznek a megrendelések Kassáról, Eperjesről, Léváról, Érsekújvárról, Zsolnáról, Nyitráről, Losoncról, Szepsiből és sok más helyről, csak győzzék azokat teljesíteni. A házinyúltenyésztéshez, ha azt valaki eredményesen akarja végezni nemcsak hozzáértés, de odaadó gondoskodás, mondhatnánk szív kell, s ez az ami Baánné keze alatt erőteljes tenyészállatokká neveli a házinyúlállományt. KUCSERA SZILÁRD Ofzélandi vörös nyúl Baánné állományából (A szerző felv.)' 8 Kacsa- és tyúktojások keltetési eredményei ibolyántúli besugárzással A baromfihús iránti igény időszerűvé teszi minden olyan eljárás használatát, amely javítja a tenyésztési eredményt. Ezt a célt szolgálja a már embrionális fejlődési korban alkalmazott ibolyántúli besugárzás is. Tyúk- és kacsatojásokkal végeztek kísérletet annak megállapítására, hogy a — keltetés előtt, meghatározott erősségű — ibolyántúli sugárzásnak kitett tojásokból keltetett ivadékok száma és súlya hogyan alakul. E célból kacsa- és tyúktojásokat 0,5 m-ről 4—5 percig egy D— 500-as lámpa sugárhatásának tettek ki, s ezután azokat (kontroli-csoportokkal együtt) keltetőszekrénybe helyezték. A kísérlet megkezdése előtt a nem termékenyített tojásokat a kísérletből kiiktatták. A kapott eredmények szerint a kccsatojásokból 12,9 a tyúktojásokból 19,1 %-kaI több egyed kelt ki, mint a kontroli-csoportokban. 15 egyes kísérletben a kezelt tojásokból kikelt naposkacsák súlya meghaladta a nem kezelt tojásokból kikeltekét. Nagy baromfiüzemekben az automatizált sugárkezelés felel meg legjobban e célnak. Előnye mutatkozik az utódok számának növekedéséből, kacsáknál ezen felül a nagyobb súlyból is. A berendezés és az üzemeltetés költsége már 2500 tojás kezelése és keltetése után megtérül. Állandó használata eddig még nem alkalmazott lehetőségeket nyújt a hústermelés növelésére. (MÜLLER, G.:|
