Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
Jobb gazdák leszünk? Mezőgazdasági üzemeink a jelenlegi időszakban az eddigi elavult irányítási és gazdálkodási módszerekről áttérnek az irányítás és gazdálkodás üj rendszerére. A termelési irányzatokat a helyi feltételek és a hagyományos tapasztalatok alapján úgy szervezik, hogy minél kisebb költségekkel és minél nagyobb gazdasági hatékonysággal termeljenek. Az állattenyésztési termelést is olyképpen szakosítják, hogy tapasztalataik, hagyományaik és lehetőségeik minél jobban elősegítsék a termelést. A BAROMFITENYÉSZTÉS járásunk mezőgazdasági üzemeinek többségében nem éri el a kívánt színvonalat és gazdasági eredményeket. Ennek okát gyakran a mezőgazdasági üzemekben kell keresnünk. A baromfitenyésztés szövetkezeteink túlnyomó részében még nem honosodott meg az alábbi főbb okok miatt: a) nagy az abraktakarmány fogyasztás, b) a tojók megkövetelik a megfelelő szállást, gépi és akklimatizáló berendezést. Nálunk ilyen tökéletesen, olcsón és célszerűen kivitelezett berendezés nincsen. A jelenlegi időszakban gyakorlatilag nincsen megfelelő választékunk a tojócsarnokok felépítéséhez szükséges épülettervekből. Ezért tojócsarnokok építésében gyakran rögtönzünk, és ennek következtében a felépített létesítmények nem megfelelőek. A baromfi tenyésztése aránylag jó szakképzettséget kíván, és sikere a szakképzett káderektől függ. Ennek következtében a mezőgazdasági üzemek nagy része az állattenyésztés új szakosításával kapcsolatban javasolja a tojók felszámolását és lehetőséget keres arra, hogy kitérjen a tojástergielés elől. Őszintén be kell vallanunk, hogy ezt az igyekezetei az új intézkedések részben támogatják. A baromfitenyésztés ezért nem csak a mi járásunkban, hanem a többi járásban is kritikus helyzetbe került. A kifizetődő tojástermelést csakis a szakosítás és összpontosítás útján tudjuk biztosítani, azaz új baromfifarmok építésével, vagy a már létező baromfifarmok módosításával és kibővítésével. Jövedelmezőbb tojástermelést a 6000 tojót tartó és több mint 140 darab átlagos évi tojónkéntl átlagot elérő baromfifarmok érnek el. Nagyüzemi és hatékony jellegűvé csupán az a tenyészet válik, amelynek tojóállománya meghaladja a 10 ezer egyedet. A fejlődés azt mutatja, hogy a mi feltételeink között — főként az ipari központok és nagy városok közelében levő baromfifarmokon — legalább 50 000 tojót kellene tartani. Ilyen nagy baromfifarmokat hazánkban is találunk a broilerok hizlalására Bratislava mellett és Xaverovnál. Ezeknek azonban más feladatuk van, fogyasztási tojást nem termelnek. Nézetem szerint a fogyasztási tojás kérdését két módon kellene igyekeznünk megoldani: Az állattenyésztési termelés szakosításának keretében ki kell bővíteni és ki kell építeni a baromfifarmokat azokban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol a baromfitenyésztés bevált, hagyományai és előfeltételei vannak. A Bratislava! Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság körzetében a Vajnory-i szövetkezetben is ilyen tapasztalatokat szereztek és az állattenyésztési termelés szakosítása keretében 14 000 darabból álló tojóállományban állapodtak meg. Tavalyelőtt tojónként évente átlagban 200 darab tojást termeltek és reális feltételeket teremtettek arra, hogy 1966-ban még ezt a szép eredményt is túlszárnyalták. Az említett szövetkezet ebben az évben 2 000 000 fogyasztási tojást kínál eladásra és a tojástermelést a jövőben lényegesen fokozni akarja. Ebben a szövetkezetben a tavalyi év átmenetet jelentett a* állattenyésztési termelés szakosításában. A sertéshízlalást fokozatosan felszámolták, csupán elenyésző mennyiségű kocát hagytak meg, hogy a szövetkezet tagjait elláthassák malacokkal. A hízómarhák számát csökkentették és a tehénállomány nagyságát is módosították. Az állattenyésztésben főként tejtermelésre, fogyasztási tojás termelésére és részben szarvasmarha hizlalásra összpontosították a termelést. Természetesen ennek megfelelően módosították a növénytermesztést is, főként a vetésforgót. Ez a szakosítás náluk sikeresnek bizonyult és megfelelő gazdasági eredménnyel járt. * Hasonló szakosítást (kisebb szervezési eltérésekkel) érvényesítenek a gajary-i, tomááovi, bernolákovoi és a zohori szövetkezetben. A tojástermelés megoldásának másik lehetősége (a szakosítás és az összpontosítás keretében) a szövetkezetek közös vállalatainak megalapítása és szervezése útján kínálkozik. Ezek a több szövetkezet hozzájárulásával létrehozott vállalatok szavatosságot nyújtanak azért, hogy a baromfitenyésztés színvonala megfelelő lesz. Az így létesítendő baromfifarmokat ipari jellegűvé építhetnénk ki 50 000 vagy még ennél is több tojót számláló állománynyal. Természetesen a több szövetkezet együttműködését kívánó közös szövetkezeti vállalatok megalapítása nem egyszerű, könnyű feladat. Am ha az üzem leküzdi a kezdeti nehézségeket, akkor a termelés is simábban megy. Ezen a téren már bizonyos tapasztalatokkal rendelkezünk, s így nyugodt lelkiisr------------------------------4. szám A TARTALOMBÓL: 0 A komáromi járás baromfitenyészeta fejlesztésének kérdései 0 Pulykatenyésztési tapasztalatok 0 Kettős hústermelés a szarvasi halastavakon 0 A tollbetegségekről 0 A sikeres galambtenyésztés feltételei 0 A nyulak fedeztetés* 0 A nyulak szabadod tartásáról « 0 Vélemény az újzélandi vörös nyúlről V_______________________-_____/ merettel mondhatjuk azoknak, akik az ilyen üzemek kiépítésének kezdetén állanák, hogy nem szabad megijedni a kezdeti nehézségektől. KAROL §VEC, a Bratislava-vidéke járás Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságának zootechnikusa liiiüiui III. ÉVFOLYAM 0 A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE 0 i867. ÁPRILIS
