Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-18 / 7. szám

Elsőként alakult, ma a legjobbak közé tartozik A FELSŐPATONYI EGYSÉGES FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET nagysága alapján kapják meg a mun­kaegységet, függetlenül a hozam mennyiségétől. Tehát egyénileg nin­csenek érdekelve abban, hogy többet termeljenek. A kedvezőtlen helyzeten azonban könnyen változtathatnak, ha tavasszal, a cukorrépa egyeléséért és a kukorica szálalásáért minőségi pré­miumot adnak azoknak a tagoknak, akik ezt a munkát lelkiismeretesen elvégzik, s ha betakarításkor — az egyes parcellák termésének felmérése után — célprémiumot adnak azoknak a tagoknak, akik a tervezett hozamot túlszárnyalták. Igaz, hogy ez vesződ­­séggel és lényeges munkatöbblettel jár, de megéri, mert így e téren is érvényesül majd az igazságosság el­ve, ami feltétlenül a hektárhozamok mennyiségének emelkedéséhez vezet. A kertészet is koipoly gondokat okoz a szövetkezetnek, főleg azért, mert termékeinek nagyobbik részét csak alacsony áron tudja értékesíteni. Az a helyzet, hogy a ZELENINA csak azokkal a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződést, amelyek húsz hek­tárnál nagyobb területen kertészked­nek. A felsőpatonyiak az áruértékesí­tésénél szerzett rossz tapasztalataik következtében csökkentették kerté­szetük terjedelmét. S ezért árujuk nagy részét — egységes felvásárlási áron — a feldolgozó-iparnak adják el. A paradicsomért például —‘ még abban az esetben is, ha kitűnő minő­ségű lesz — kilónként csak egy ko­ronát kapnak. Jelenleg nehéz lenne ezen a hely­zeten segíteni, illetve változtatni. Azonban ha azt akarják, hogy kerté­szetük a jövőben nagyobb hasznot adjon, akkor olyan kertészetet kell létesíteniük, amely terjedelmében és termelési irányzatában is megfelel a követelményeknek. Mint ismeretes, hazánk behozatalra szorul zöldségfélékből, ezért az olyan kedvező előfeltételeket mint a Csalló­közben — tehát Felsőpatonyban Is — vannak feltétlenül ki kell használni a zöldség termesztésére. A tökélete­sített irányítási rendszerben már nem kell félni attól, hogy a termékek égy része a termelők „nyakán marad“. Hiszen mint tudjuk, a mezőgazdasági üzemeknek módjukban áll árufeles­legüket a piacon is értékesíteni, vagy ha úgy tetszik, létrehozhatják több szövetkezet közös áruértékesítő vál­lalkozását, amely a leszerződött mennyiség feletti árutöbbletet a saját üzlethálózatában értékesítheti. A felsőpatonyiak már napjainkig is nagyon sok „kényes“ problémát meg­oldottak, és szövetkezetük fejlődése helyes irányban halad. Biztosan meg­oldják majd az említett kisebb fogya­tékosságokat is. PATHÖ KÁROLY Ml LENNE,HA...? Ez év január elsejétől a gazdaság irányításának új rendszerét vezettük be a népgazdaság valamennyi területén, beleértve a mezőgazdaságot is. Az irányításnak ez a tökéletesített formája nem tűrheti az adminisztratív jellegű, vagy bürokratikus intézkedéseket. Ésszerű kezdeményzésekre kész­tet vezetőt, s dolgozót egyaránt. Lesznek akadályok, nehézségek. Hogy ezeken túljussunk, menthetetlenül ki kell gyógyítani a nemtörődömség, a könnyelműség és hanyagság meg­szállottjait a „fertőző“ betegségből. Mert ugyebár 10 hektár paprikát el­végre megcsíphet a korai fagy, s ugyanakkor karácsony táján hiába kilin­csel üzletről üzletre a vásárló savanyított zöldpaprikáért... Ha az üzlet­ben nincs, miért ne lehetne a szövetkezetben, hiszen az új irányítási rend­szer erre módfelett lehetőséget kínál. A mezőgazdasági üzemek legyenek leleményesebbek! Ne hagyják a ter­ményt, úgyszólván a készet tönkremenni! Ha nem futja erejükből, anyagi eszközeikből, társuljanak, s közösen létesítsenek savanyító-, szárítóüze­met, aszalót, hogy a sok zöldség, gyümölcs ne menjen veszendőbe. Az említett üzemek felszerelése nem kíván nagy anyagi befektetést. Csak több kezdeményezés, nagyobb bátorság, s egy kis kereskedelmi hajlam kell hozzá! —éri— iaBBBBBBBBBBBBB9S!IBa!!IB;!NI I A virtt szövetkezet tagjai figyelmeset i hallgatják Bielik Gyula elnök beszá ! mólóját, SZABAD FÖLDMŰVES 3 1967. február 18. 17 T Évente három millió négy­­fl» zetméter üveg — ez a sza­­ratovi üveggyár kapacitása. Persze jó ehhez még hozzátenni azt is, hogy a százhetven hektáron elte­rülő, teljesen automatizált gyár­kolosszust 1958-ban kezdték épí­teni, tehát nem egészen kilenc éve. Ma hatezer embert foglalkoz­tat, ebből négyszázötven mérnök, a többi javarészt technikumi vég­zettségű. Jóllehet az üveggyártás roppan érdekes dolog, az alábbiak­ban mégsem erről lesz szó, hanem inkább a munka kultúráját, a gyár dolgozóiról történő gondoskodást vesszük szemügyre, azokat a té­nyezőket, amelyek az ember meg­elégedettségének, nyugalmas, bé­kés életének összetevői. Sokat talán hitetlenkedve csó­válják majd a fejüket, ha azt mon­dom, hogy a gyár minden dolgo­zója számára megfelelő lakást biztosít. Pedig egészen egyszerűen csinálják. Pontosan annyi lakást építenek, amennyi szükséges. Ve­­\ gyünk egy példát. Húszéves, nőt- 1 len fiatalember helyezkedik el az I üzemben. Kap egy szobát a mun­­' kásszállóban, amelyben másodma­­\ gával él. Tegyük fel, hogy ez a ' fiatalember két éven belül megnő­­| sül — lakásra van szüksége, adf > uramisten, de rögtön. Persze rög- I tön itt sincs, de van egy úgyne­­! vezett ,fiatal házasok háza“ szoba- i konyhás lakások, ideköltözik fele­­| ségével a mi fiatalemberünk. Na ■ és aztán jön a gyerek, egyszeriben | szűkké válik a kis családi fészek, I hát igen... de ekkorra már elké­* • Üveg és kultúra magatol ertetoao, nogy az üveg- , ipari dolgozóknak hatalmas ének- i kara és zenekara, színjátszó köre j van, hogy saját kiránduló hajóval < utazgatnak a Volgán, s hogy a ! sporttevékenység is magas szín? , vonalon mozog. Galancev Alekszander Jegoro- | vies, rövidebben Szása, a Komszo- , mól titkára mindezek után a tér-, i vekről kezd beszélni, mert itt van-, nak még további tervek isiit Elsős sorban a gyár fejlesztésével, de nem utolsó sorban a dolgozóknak nyújtandó különböző szolgáltatá­sok kiszélesítésével kapcsolatosak. Hallgatóim, hallgatom a terveket aztán hirtelen másra terelem a szót, megkérdem tőle hány tagja van a Komszomolnak. Felcsillan a szeme. — A gyárban dolgozó ezeröt­száz fiatal hatvan százaléka. Hm. Ez is egy tapasztalat. Ki­tűnő arány... A hatvan száza­lék ... Valami nem fér a fejembe. Hányszor, de hányszor hivatko­zunk szovjet tapasztalatokra, hány­szor, de hányszor vezetünk be szovjet módszereket, de miért nem vezetünk be mihamarabb és egyre szélesebb körben például ilyeneket is, mint amilyeneket én a szara­­tovi üveggyárban tapasztaltam. (Folytatjuk.) szült vagy megürült egy két-három szobás lakás, azonnal beköltözhe­tő ... Ugye praktikus megoldás? Na, de menjünk tovább. A kis­mama természetesen továbbra is dolgozni szeretne. Ám a városba messze lenne naponként a gyere­ket bölcsödébe, óvodába hordani. Persze, csak lenne, mert itt óvoda és bölcsőde is van, de az általános műveltséget nyújtó középiskola sem hiányzik. Természetesen az üzem a szakember utánpótlásról is gondoskodik — üvegipari techni­kum működik területén, és hol van az felírva, hogy itt nem születhet­nek muzikális gyerekek, létesítet­tek zeneiskolát is. Ml van még? Gyönyörű pionírtábor például, két filmszínház, két könyvtár, üvegipari múzeum és klub. A klub­nál azonban álljunk meg egy pil­lanatra —, ezt ugyanis ebben az évben építenek újat, üvegből, hogy stílszerű legyen. Ezek után szinte m i — ) mTm- rm~............ A FELSŐPATONYIAK joggal neve­­zik magukat a szövetkezet: mezőgazdasági termelés úttörőinek Ezerkilencszáznegyvenkilencben rak ták le a szocialista nagyüzemi mező gazdasági termelés alapjait. Tehál akkor, amikor a legtöbb községben még nem is gondoltak arra, hogy tár­sadalmi életünk szocialista átalaku lása feltételezi és megköveteli a falc termelési viszonyainak átformálását A szövetkezet fejlődésének útja nera volt zökkenőmentes. A kötelező fel­adatok osztogatásával párosuló pa rancsolgatás, amely mezőgazdaságunk lrányltószerveinek munkamódszeren Jellemezte, évek hosszú során Itt is sok kárt okozott. Eelfolytotta a sző vetkezet vezetőségének és tagságának kezdeményezőkészségét, gátolta azok nak a törekvéseknek kibontakozását amelyek az adott természeti és gaz daságl előfeltételek alapján a terme­lés Irányzatának ésszerűsítését szol­gálták. Az irányításnak ez az említett és rossz módszere, amelyet a legtöbt Járásban csak most — a mezőgazda ság Irányítása tökéletesített rendsze rének bevezetése után — igyekezne! felszámolni, a dunaszerdahelyl járás ban már a hatvanas évek elejétől módosult, és a Járást szervek irányítf munkája szüntelenül tökéletesedett Ebben a járásban tehát sokkal hama rabb oldották fel a szövetkezetek ve zetőinek „gúzsba kötött kezét", s lg} már évekkel ezelőtt lehetősége nyíl a felsőpatonyi szövetkezetnek is arra hogy a járás termelési feladataivá összhangban, de ugyanakkor sajátoi helyzetének megfelelően formálja é: módosítja a termelés szerkezetét. A helyzetük alapos elemzésekül arra a következtetésre jutottak, hog} az abraktakarmányok — főleg a sze meskukorica — rovására lényegesei bővíteniük kell a fehérjedüs szálas takarmányok, de különösen a lucerne vetésterületét. Ezzel párhuzamosat korlátozni kell a sertéshizlalás terje delmét és fejleszteni a szarvasmarha tenyésztést, illetve a tejtermelést, fi meglevő tehénállományuk, amely nag} részben tbc-s és kishasznú egyedek bői tevődött össze, nem felelt meg i követelményeknek. Ezért a növény termesztés szerkezetének módosításé val egyidőben hozzáláttak az egész séges és nagyhasznú tehénállomán; kialakításához is. A FELADAT NEHÉZ VOLT, DE MEGOLDOTTAK Nem kértek és nem kaptak senkitő anyagi segítséget. Mégis alig pár é' alatt olyan tehénállományt tenyész tettek ki — a növendékállatok egyed kiválasztása alapján —, amelyre büsz kék lehetnek. Teheneik évi átlagtej hozama jóval meghaladja az országoi méretben is legjobbnak bizonyult já rási átlagot, amit az is bizonyít, hog; a több mint négyszáz tehenet szám láló állománytól egyedenként 3101 liter tejet termeltek s így a múlt é' folyamán 1 millió 166 ezer litert ér tékesítettek, 436 ezer literrel többe! az előző évinél. A felsorakoztatot számok mellett a tejbőséget még a: is jelzi, hogy a szövetkezet tagjai it már nem sorakoznak a tejbolt előtt mert a közös gazdaság teljes mérték ben kielégíti a tej iránti igényükéi A múlt évben például 140 ezer líte tejet mértek ki a szövetkezet tagja között. Az eddigi tapasztalatok tehát ar ról tanúskodnak, hogy a felsőpato­nyiak nagyon helyesen cselekedtek, amikor a tejtermelés fejlesztésére vették az irányt. A tehéntartásból származó jövedelmük évről-évre nö­vekedik, és ennek a növekedésnek az ütemét még meggyorsítja az is, hogy a nagy hasznosságé elődöktől szár­mazó növendékállatok értékesítése folytán is számottevő bevételre tesz­nek szert. Az idén előreláthatólag öt­ven üszőt értékesítenek és 225 ezer korona bevétellel számolnak. Bár az állattenyésztési termelésük­ben a sertéshizlalásnak és a baromfi­­tenyésztésnek — a tejtermelés mel­lett — alárendelt szerepe van, ennek ellenére hiba lenne azt gondolni, hogy ezek jövedelmezőségének foko­zására nem törekednek. A sertéshiz­lalásuk gazdaságosságát bizonyltja a darabonkénti és napi 53 dkg-os súly­gyarapodás, míg a baromfitenyészté­sük létjogosultságát — a tojásterme­lés szép eredményei mellett — az is tanúsítja, hogy a négyezer darabot számláló pulykaállomány minden da­rabja negyven korona tiszta jövedel­met eredményezett. Le a kalapot a felsőpatonyi szövet­kezet vezetői előtt, akik Renczés Sán­dor elnökkel az élen a jövedelem­­gyarapodás minden lehetőségét ki­használják. Még lótenyésztéssel is foglalkoznak, amely évente 200 ezer korona körül járul hozzá a bevételi tételek gyarapodásához. Ez állítólag Kovács József főzootechnikus érdeme, aki mint egykori huszár még ma is „dédelgeti" a sokszor bizony nélkü­lözhetetlennek bizonyuló hasznos ál­latot. A fehérjedús minőségi takarmá­nyok termesztésének fejlesztése, — amely ma a szántóterület 22 %-ra ter­jed ki, — törvényszerűen a lucernás vetésforgó kialakulásához vezetett. S ennek eredménye megmutatkozik a gabonatermesztésben is. Bizony kevés olyan gazdaság van, amely a búza­termésének több mint öt évi átlagát hektáronként harminc mázsában könyvelheti el. De a felsőpatonyiak megtehetik ezt, mert a múlt évi 33 mázsás hektárhozammal az említett átlagot némileg túl is szárnyalták. A termelési eredmények ismereté­ben aztán nem csodálkozik az ember már azon sem, hogy a termékek ér­tékesítése folytán bevételezett koro­nák mennyisége évről-évre növekedik. A múlt' évi bevételük például 542 ezer koronával haladta meg az előző évit. S ami természetes: emelkedik a szövetkezeti tagok egyéni jövedelme is. Például míg 1965-ben egy állandó dolgozó havi jövedelme 1759 korona volt, addig a múlt évben már 1899 koronára emelkedett a háztáji gazda­ságból származó jövedelmen kívül. Gazdálkodásuk fejlesztési irányának helyességéről, tehát arról, hogy a növénytermesztés — a szerződéses gabonaeladási feladatainak teljesítése mellett — kedvező előfeltételeket te­remt az állattenyésztési termelés fej­lesztéséhez tanúskodik az is, hogy a szövetkezet bevételeinek kb. 75 %­íz állattenyésztési termékek értéke­sítéséből származik. SOKAT MONDÓ ADATOK AZ IDEI TERVBEN Annak ellenére, hogy a mezőgaz­dasági termékek felvásárlási ára lé­nyegesen emelkedett, a műtrágyák, a mezőgazdasági gépek és beruhá­zással járó más eszközök, valamint a mezőgazdaságnak nyújtott szolgál­tatások árának emelkedése (sok esetben az adóemelkedés is) komoly gondot okozott azoknak az emberek­nek, akik a szövetkezetek idei ter­melési és pénzügyi tervének össze­állításán fáradoztak. Szinte mindenhol — meg kell mon­danunk, hogy nagyon helyesen — az a törekvés vezette a tervkészítőket, hogy a szövetkezeti tagok személyi jövedelmének színvonala ne csökken­jen, sőt ha lehetséges némileg emel­kedjen. E cél elérésének módja azon­ban nem minden helyen volt egyfor­ma. Talán azt is mondhatnánk, hogy egyes helyeken helyes, míg máshol helytelen módszereket alkalmaztak. Például nagyon helytelenül jártak el azok — ilyenek pedig sokan van­nak —, akik a munkaegységek érté­kének eddigi színvonalát azáltal igyekeztek megtartani, hogy csökken­tették a műtrágyavásárlásra és a ter­melés korszerűsítésére előirányzott kiadási tételeket és ugyanakkor a termelési tervük egyes mutatóit, de főleg a szerződéses eladási tervük mutatóit az utóbbi három esztendő átlaga alatti mennyiségben határoz­ták meg. Ezeket az egyéneket a mun­kaegységek értékének megmentése mellett valószínűleg az is ösztönözte, hogy az alacsony tervfeladatok túl­teljesítése következményeként évvégi célprémiumot kapjanak. A felsőpatonyiak a jobbik és a be­csületesebb módszert alkalmazták az évi termelési és pénzügyi tervük ki­dolgozásakor. Igaz, hogy ők is olyan tervet készítettek, amely számol a munkaegységek jelenlegi értékének megtartásával, sőt még további egy koronával emelik a munkaegységek értékét annak ellenére, hogy a ter­vezett munkaegységek számát — a múlt évi ténylegeshez viszonyítva — tizenhétezerrel megtoldják. A pénzforrást azonban nem az egyes fontos kiadási tételek csökken­tésében, hanem a termelés színvona­lának emelkedésében, tehát az el­adásra előirányzott és leszerződött termékek mennyiségének növekedé­sében látják. Felmérték az utóbbi há­rom év termelési eredményeit, meg­állapították, hogy a különböző ter­mékeikből az eltelt három év alatt átlagosan mennyit értékesítettek, majd a szerződésileg is szentesített eladási tervüket úgy határozták meg, hogy az értékesítésre váró termékeik mennyisége meghaladja az utóbbi há­rom esztendő átlagát. Ennek követ­kezménye — s ehhez némileg a ma­gasabb felvásrlási árak is hozzájá­rulnak —, hogy az Idei tervük lénye-RKnSSBCMW'/WHSISR/ gesen több bevételt irányoz elő, mint amennyi az elmúlt gazdasági évben ténylegesen volt. Miért állítom, hogy jobb és becsü­letesebb ez a módszer, mint az, amelyről az előbbiekben szóltam? Azért, mert itt — és máshol is ahol hasonlóan jártak el — nem csak egy kis csoport, hanem az egész szövet­kezet érdekét tartották szemük előtt. Ismeretes, hogy az utóbbi három év­ben eladott egyes mezőgazdasági ter­mékek átlagmennyiségét meghaladó és szerződésileg is lekötött termék­­mennyiség után a mezőgazdasági üze­mek minden bevételezett 100 koro­náig terjedő prémiumot kapnak a fel­vásárló vállalattól. Mivel a felsőpa­tonyi szövetkezet többre szerződött, mint amennyi a három évi eladási átlaga volt, s ha ezt a vállalt kötele­zettségét teljesiti is, 700 000—800 000 korona, túlteljesitési prémiumra tart­hat igényt, s ezzel az összeggel szá­molhat a tagok személyi jövedelmé­nek emelésénél is. MEG KELL MONDANI AZT IS, hogy javítani való még Felsőpatony­ban is akad. S ezért érthető, hogy a szövetkezet évzáró közgyűlését főleg ezek a kérdések foglalkoztatták. Ke­resték az okát miért nem tudnak cu­korrépából és kukoricából olyan hek­tárhozamokat elérni, mint a hasonló adottságok mellett termelő szomszé­dos mezőgazdasági üzemek. Szinte egyértelműen arra a következtetésre Jutottak, hogy a kisebb hozamok a növényápolási munkák lebecsülésé­vel, illetve azzal magyarázhatók, hogy a szövetkezeti tagok jelentékeny ré­sze — a gondozásra kijelölt terüle­ten — felületesen végzi az egyik leg­fontosabb munkát, az egyelést, és en­nek következtében kevés növény­egyed marad mind a cukorrépa, mind pedig a kukorica esetében. A „rossz nyelvek" azt állítják, sokan azért hagynak kevés egyedet, hogy keve­sebb munkájuk legyen ősszel a ter­mény begyűjtésénél. Ha ez valóban igy van, akkor en­nek is meg van az oka. S az nem más, mint a javadalmazás, illetve a munkadijazás helytelen módszere, mely szerint a szövetkezeti tagok csupán a művelésre kimért terület

Next

/
Oldalképek
Tartalom