Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-30 / 30. szám

Petőfi harmincegy nyelven A silloel fennsík mögül felbukkanó nap első sugarai tovakergették az éj­szaka árnyalt és a Gömörl Érchegy­ség kincsei — a Jászól tengerszem — csendesen, teljes pompájában bonta­kozott ki a csodaszép júniusi regge­len. A tengerszem egyébként arról is nevezetes, hogy kristálytiszta vize és a benne visszatükröződő erdők az egés«z év folyamán megtartják üde­zöld színüket — romantikus sétányai pedig — látogatóikat. A zöld meg­nyugtató szín, ugyancsak segíti elő­hívni az emlékezést, az álmodozást. Ezúttal azonban nem gyönyörködni jöttem a tengerszem partjára, nem a természeti és történelmi kincsek, nem a múlt csábítottak jászéra. Nem a tatárjárásról, nem a huszitákról, meg vezérükről (aki pedig a közeli Csetneken kovácsoltatja kardját) tű­nődöm most, sem a szomszédos szik­lahegyen várat emelt Róbert Károly­ról, a Jászót korlátlan bányajogokkal felruházó Lajos királyról, sem Beth­len Gáborról, vagy Tököly Imréről... csak hát az ember önkénytelenül is elmereng a múlt felett, a gondolato­kat nehéz térrel és idővel határolni. Különösen pedig ebben a kedves-zöld fenyők, ezüstös sziklák és köznapi gondok közé ékelt városkában, ahol időnként úgy tű­nik, mintha az em­ber egyszerre jár­na a múltban és a huszadik század­ban. Célom a monos­tori Ez a barokk nagyszerűségéből a rokokó könnyed stílusába hajló pompás műemlék, mely méltóságosan húzódik meg a gon­dozott park levél­hullató fái között. Itt kapott helyet évszázadokkal ez­előtt a messze­­messze földön hi­res jászóvár! könyv­tár. Körbejárom a monostor folyosóit, végül egy magas faajtón bekopogok. A felbecsülhetetlen értékű könyvek egyetlen őrzője, Machy Géza könyv­táros fogad, majd bevezet a tágas aulába, a híres jászóvári könyvtárba. — A könyvtárat a jászóvéri pre­montrei szerzetesek a XII. század utolsó éveiben létesítették. Az évszá­zadok folyamán a könyvek száma 40 ezerről 140 ezerre gyarapodott. A pompás antológiák, fóliánsok és kó­dexek között nem egy olyan példány van, mely egyedülálló az országban — mondja a könyvtáros. — De még most is alig múlik el Időszak, hogy a temérdek régi és fel­dolgozásra váró könyv közül ne ke­rüljön elő valamilyen eredeti doku­mentum, értékes lelet. Persze feldol­gozásuk hosszadalmas, aprólékos munka, néha évekig is eltart, míg mbgállapitást nyer egy-egy ősnyomtat­vány eredeté, régi kódex mestere. Csak példaként említem, hogy könyv­tárunkban négy rendkívül becses kó­dexet és százhúsz ősnyomtatványt tartunk nyilván. Köztük hat olyat, amelyek csak Jászóváron láthatók. Mint a könyvtár legrégibb könyvét, az 1436-ból származó Oxfordból Já­szóvárra került, kézzel Irt „Énekek-SZÁZTÍZ ÉV ELŐTT SZÜLETETT STROBL ALAJOS STROBL ALAJOS 1856: Június 21-én látta meg a napvilágot. Ltptóújoárl elSnevét a mai Ltptovsky Hrádokból vezette le, amely a régi Magyarorszá­gon Járást székhely volt, jóllehet Strobl nem ott, hanem Klrálylehotán, a mai Královská Lehotán született. KI hitte volna, hogy a kies fekvésű liptói falvacska szülöttje milyen ünnepelt szobrászmesterré válik egykor. Még iskolás korában, a liptói ha­vasok alján forrt benne a tennlvá­­gyás, az anyagmintázás ösztöne. Elő­ször szülőfalujától távol, a messzi Sziléziában nyert alkalmazást egy vashámorban. Strobl ott olyan példá­san végezte a reá bízott feladatokat, hogy már a kezdet kezdetén dicséret­ben részesült munkaadói részéről. S ta­lán ez a dicséret serkentette arra, hogy búcsút mondjon eredeti foglal­kozásának és a szobrászat művészi pályáját válassza. Elutazott tehát Eécsbe és beiratkozott az ottani Ipar­­nűvészetl Iskolára, majd négy évig Zumbusch tanár tanítványa volt az akadémián. Strobl 1878-ban alkotta első szobi el tudsz jönni?... Szeretném, ha ts is ott lennél. Én is kérek szabadot, te is kérsz ... ugye eljössz? — El, Ferikém. Én is látni akarom, hogy mit vásárolsz. Elvégre egy kicsit az enyém is lesz, nem?... Tudod mit, édes? Engedd meg, hogy most én fizessek neked! — Arról szó sem lehet! — tiltakozott a fiú. — De... most én akarok fizetni! — mondta a lány kis duzzogással. — Ne rontsd el a hangulatomat, Ferikém!... Főúr! Két konyakot kísé­rővel! , — Isteni vagy! — lelkendezett Ferkó és megszorította a lány kezét. — Nagyon szeretlek! — Én még jobban! — suttogta vissza a lány félig hunyott szemmel, és visszaszorította a fiú kezét. — Vasárnap hazamegyek. — Ne, vasárnap még jie! — tiltakozott a lány, de ez a tiltakozás Is vallomás volt. — Majd elmész a jövő héten. A vasárnapot még veled akarom tölteni... Aztán majd ha mindent elintéztél otthon, ha elren­deződnek az ügyeid, feljössz értem, jő? — Hát mégis csak eljösz? — lelkendezett újra Feri. — Muszáj... Most már muszáj, ha akarok, ha nem... — mondta a lány elszomorodva. — Nálad nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Nálad nélkül semminek sincs értelme, Ferikém ... Főúri Konyakotl — Igenis,, kérem, konyakot kísérővel! Alkonyodon már. Ki tudja hány konyakot ihattak már meg. Minden­esetre a kigyuló fények táncot jártak a szemük %lőtt. — Ferikém, édesem, mutasd már meg a pénzedet!... Tudod, annyi pénz még sohasem volt a kezemben... Olyan vágyat érzek, hogy egy kicsit megtapogathassam, megslmogassam a bankjegyeket... Annyi naiv gyermekség, annyi természetes és őszinte könyörgés re­megett a lány hangjában, hogy Szabó Feri egy pillanatig sem tétovázott: ha csak az a kívánsága! Belenyúlt a zsebébe és átadta Katónak a pénzt. A lány belelapozott a bankjegykötegbe. Kapzsi fények játszottak r szemében. Gügyögte, mint egy kisgyerek. — Pénz bácsi el ne szállj, a zsebemre rátalálj! Mindketten felnevettek. Kató folytatta. — Mennyi gonoszság történik miattatok, ti büszke százasoki S menny szépséget, nyújthattok nekünk, ha akartok!... Ferikém, édes bogaram engedd meg, hogy néhány pillanatra betegyem a táskámba... Ugye megengeded, édes párom, hiszen a miénk* kettőnké, az enyém meg a tiéd ... Ugye megengeded? Hátha megfiadzanak a táskába? És kacagtak, kacagtak mind a ketten. Közben a lány a táskájába tette a pénzt, majd rákönyökölt. (Folytatjuk.) éneke“ című kódexet említi Machay Géza. Majd a jelenről beszélgetünk. Az emberekről, a látogatókról, a levele­zésről, meg áltálában a könyvtárosi munkáról. Nemrégiben a Humboldt egyetem tanára Dr. Winter, nem sok­kal utána K. de Fries tanár és neje látogatták meg könyvtárunkat. Régi francia könyveket és ősnyomtatványo­kat kerestek: világszerte anyagot gyűjtenek egy nagy Jelentőségű tudo­mányos munkához. Nagyon tetszett nekik az itteni könyvtár. — Nem ritka a külföldi megkeresés sem, persze a Matica Slovenská út­ján. A könyvtárak közötti együttmű­ködés mindkét fél részére előnyös. Megkockáztatom: melyik itt a leg­becsesebb könyv? — Nehéz kérdés. Mindenki másért lelkesedik. — Itt van például Schedius 1493- ból származó Llber Cronícárium-ja. Ez számunkra különösen értékes. Ez az ősnyomtatvány tartalmazza Prága nyomtatásban először közölt famet­szetű látképét. A csehországi látoga­tók sokat időznek tüzetes megtekin­tésével. Majd bíborvörös bőrkötésű könyvet tesz elém: Petőfi Almanach. — ötszáz számozott példányban ad­ták ki Debrecenben, 1909-ben. A két világháború Idején Igen sok semmi­sült meg belőlük. Ma már világvi­szonylatban is ritka példány. Sokan — különösen a magyar szakemberek ■— ezt tekintik a legértékesebbnek. A pazar könyv legelején Petőfi Sán­dor „Szabadság, szerelem“ című ver­se, majd huszonhárom nyelven a for­dítása. Megtalálom benne a „Reszket a bokor, mert madárka ...“ című köl­teményt is, melyet 31 nyelvre ültet­tek át a legnevesebb műfordítók, — köztük skót, angol, dán, cigány, hé­ber, görög, izlandi, kínai, Japán, bol­gár, török versfordítók. Nem hiányzik Ivlezdoslav korhű szlovák fordítása sem... Valóban nehéz megmondani: melyik könyv dobogtatja itt meg leginkább a látogató szívéti Tänzer Iván rát, Perszeuszt fa görög moi la sze­rint Zeusz és Danaé fiát), amely mü­vével egy csapásra feltűnést keltett. Ennek következtében 1880-ban öt bíz ták meg a Budapesti Operaház hom­lokzatára került Sponttnt és Cheru­bini . szobrok elkészítésével. 1882-ben elkészítette az ülő Liszt és Erkel szobrait az opera bejáratához. Ezek az alkotások azután megnyitották az utat a siker, a hírnév felé. Alig bírt eleget tenni a megrendeléseknek. A Vtgadó számára 0 mintázta ugyan­csak Hegyi Aranka életnagyságú szobrát (Pandangó tánc). Ebből az időszakból származnak továbbá Pál­­may Ilka, Mészöly, Lodz, Vajda János szobrát Is. 1887-ben tanulmányútra indult Pá­rizsba. Ott találkozott a Kárpátaljáról elszármazott Lieb Mihály nevű aszta­­loslnasból a legnagyobb magyar festő­művésszé fejlődött Munkácsy Mthály­­lyal, akt modellt ült az újonnan be­futott magyar szobrásztehetségnek. Mondanunk sem kell, hogy Munkácsy szobra ts várakozáson felül sikerült a tehetséges művésznek. 1893-ban lep­lezték le az ugyancsak általa alkotott Arany János-szobrot Budapesten, 1896- ban az ottani Igazságügyi palotában a Justlcla szobrot, 1899-ben a mtskolct Erzsébet-szobrot, 1902-ben pedig a budavári Mátyás-kutat. Abban az idő­ben kapta meg az aranyérmet a „Kür­tös“ alakjáért. Következtek a budai pesti Semmelwets-szobor, az egri Do­­bó, a városligeti Károlyi Sándor, a Kerepest temetőben Kossuth-mauzó* leum (1909), a nagykőrösi Arany-szo-. bor, a szegedi Széchenyt-szobor és Budapesten Jókat Mór mása (1922). Legszebb munkájának az Anyánk cí­mű alkotást kell tekinteni, amely még 1894-ben készült, de csak 1900-ban nyerte el érte Párizsban a Grand prlx-et, vagyis a nagydíjat. Az egy­kori Pozsonyban 0 készítette el a Römer-szobrot a Ferenciék terén. Szobrászt munkássága mellett Strobl Budapesten tanárt tevékenységet ts folytatott a Képzőművészeti Főisko­lán, majd 1890-ben kinevezték a Szob­rászait Mesteriskola. Igazgatójává, ahol számos jeles szobrásztehetség került kt keze alól. 1922-ben a Kts­­faludy-társaság a Gregus-dtjjal tün­tette kt. Csak negyven évi tanárt működése után vonult nyugalomba. A Szlnnyel Merse Társaság ts tiszte­letbeli tagjává választotta. A nagy művész Budapesten halt meg 1926. december 13-án. Strobl Alajost a realista szobrászat egyik legjelentősebb egyénlséaének tartják. Bírálót szerint alkotásait a realizmusra törő formaplasztika jel­lemzi Legfőbb szobrával, az „Anyánk­kal kapcsolatban „a realista szobrá­szati felfogás hű tükrének" értékelt Stroblt Éber László könyvében. Mártonvölgyl László Machay Géza, a jászóvári könyvtáros Fény és árnyék a kulturális munkában j; A kassai járás délkeleti csücskében körülbelül két és tál évvel ezelőtt három kisközség (Tornaújfalu, Horváti és Vendégi) egy községgé olvadt össze Ojbődva néven. Az egyesített községnek kb. ezer lakosa van. Tekin­tettel arra, hogy az egyes községrészek egymástól tekintélyei tévolságra vannak, kulturális és népművelő téren minden egyas megtartotta önálló­ságát, vagyis saját iskolával és művelődési otthonnal rendelkezik. Ennek persze megvan az előnye Is, hátránya is. Előnye, hogy a három művelő­dési otthon nemes versenyre kelhet egymással, vetélkedhetnek, melyik tud legtöbbet és legjobbat, nyújtani a lakosságnak, kulturális téren. Gazdagabb, tarkább lehet a népművelő munka. Hátránya -viszont r kulturális munka ilyen decentralizációjának, hogy központi vezetés híján széttorgéosolódik, kicsúszik alóla az egységes talaj, s ezért nehezen hozható közös nevezőre, nehezen hangolható egybe. (Igaz, az egységes vezetésről és Irányításról a helyi nemzeti bizottság iskolaügyi és kulturális albizottságának kellene gondoskodni, de ezen a tér" még sok a pótolnivaló.) Nemrégen a község tanácsa értékelte az egyes községrészekben elvég­zett kulturális és népművelő munkát. A mérleg egyrészt kielégítő, másrészt lehangoló volt. Ez a különös helyzet a község két legtávolabbi településén végzett népművelési munka aránytalanságából adódik. Míg ugyanis Torna­újfalu szép eredményeket könyvelt el, addig Vendégtben komoly lemara­dást állapítottak meg. Miben keresendő az egyik sikerének a titka, s mi­ben a másik sikertelenségének az oka? Mint az élet bármely területén, a kulturális és népművelő munkában is a fő irányító, szervező maga az ember. Tornaújfaluban Mázik Mihály tanló, a művelődési otthon vezetője szorgalmas szervező munkával, embertársaihoz való őszinte és megnyerő viszonyával maga köré tudta gyűjteni nemcsak a tömegszervezetekben csoportosuló fiatalokat, hanem még az azokon kívülállókat is. A tél folya­mán közösen több kulturális rendezvényt valósítottak meg, melyeknek nemcsak erkölcsi, hanem tekintélyes anyagi sikerük Is volt. S hogy az anyagi siker ne maradjon holt tőke, hogy tovább gyümölcsözzön, a tiszta haszon nem a pénztárban porosodik, hanem a művelődési otthon tanácsá­nak határozata értelmében vásároltak az otthon részére egy televíziót, lemezjátszó rádiót és még egyéb, a kulturális célokat szolgáló dolgokat. A másik településen, Vendégiben azonban allg-alig volt mit tenni a mér­leg serpenyőjébe. Az itteni művelődési otthon vezetőjének pirulva kellett hallgatnia, amikor ráolvasták a hibákat, és nyíltan megmondták neki ezek okát is. A helyi szervek nézete szerint a jövőben, ha az illető vezető mun­kájában változás áll be, javulás várható. Ennek már némi jelel mutatkoz­nak is. Kapás Ferenc (Kassa) Nagydíj nélkül Véget ért a XV. nemzetközi filmfesztivál Karlovy Vary-ban A XV. jubileumi nemzetközi film­fesztiváltól azt várták a szakemberek, hogy hoz valami újat, valami frisset. A meglepetések azonban elmaradtak, s úgy hírlik, baj volt a szervezéssel is ... Mint már előzőleg hírül adtuk, a világ minden nagy filmgyártó állama részt vett a fesztiválon. Most általá­ban az olvasókat az érdekli legin­kább, miért nem ítélték oda egyetlen alkotásnak sem a nagydíjat? A meg­jelent különböző írások és kritikák alapján az egyetlen kimagasló film alkotás, amely méltán megérdemelte volna a Nagydíjat, a HIDEG NAPOK című magyar film volt. A bírálóbi Tottság azonban másként döntött: Három fődljat ítélt oda. Ezek szerint "ődijat kapott a jugoszláv HÁRMAN, a magyar HIDEG NAPOK és a cseh­szlovák HINTŐ BÉCSBE cimű film. A Hideg napok című magyar film ezen kívül a FIPRESI nemzetközi dí­ját is elnyerte. A z UNESCO eredeti képeiből ké­­szült panell-f elvételek Lengyel­­országban kerültek kiállításra, innen jutottak át hazánkba és innen tovább vándorolnak Németországba és a többi államba. Szlovákiában csupán három helyen volt az érdekes kiállítás meg­tekinthető: Eperjesen, Liptovskf) Mi­kuláson és Nyitrán. A Zobor alatt a Az írás művészetéről kiállított 50 panelt hat szobát töltött be és bemutatta az írás fejlődését a hieroglifektől Gutenberg nyomtatott betűin át a legmodernebb irásfajtáklg. Részletesen Ismertette a komplikált kínai írást, az arab ábécét, a kőbe és agyagba vájt betűket, az ékírást, a képírást, a pálmalevélen írt betűket, éppúgy mint a rlzspapírra vetett je­gyeket. Természetesen a kiállítás nem feledkezett meg a modern gyorsírás legyeiről sem. A nyltrat kiállítás két olyan vitrinnel ts bővült, amilyen nem volt, sem Ltptovsky Mikuláson, sem Eperjesen. Az egyikben a járási könyvtár új könyvekkel szerepelt, a másikban pedig a püspöki könyvtár értékes mtssalel és egyéb könyvei sze­repeltek, M. L. Schedius Llber Cronicárium című ősnyomtatványa Prága első fámét szét ü látképét tartalmazza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom