Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-30 / 30. szám
A diplomáciai utazások a nyári hónapok ellenére sem szünetelnek, sőt ezekben a napokban a diplomaták és miniszterek mintha még nagyobb aktivitással keresnék baráti és más államok székvárosaiban a nemzetközi problémák bonyadalmainak személyes megbeszélések általi megoldását. COUVE DE MURVILLE PRÁGÁBAN — GROMIKO TOKIÓBAN — U THANT MOSZKVÁBAN De Gaulle külügyminiszterének prágai tartózkodásáról lapunk belpolitikai rovatában Igyekszünk értesíteni olvasóinkat. Moszkvában Wilson angol kormányfő, majd Péter magyar külügyminiszter látogatása után e napokban D Thant, ENSZ-főtitkárt fogadta a Szovjetunió kormánya. A moszkvai Pravda ez alkalommal hosszabb cikkben méltatta a magasrangú diplomata nemzetközi politikai működését a béke, a nemzetközi biztonság és a gyarmati országok függetlensége, valamint az egyenjogúság alapján fejlődő államok közti kereskedelem érdekében. Közvetlenül U Thant előtt Mohammed Serkaui marokkói külügyminiszter járt Moszkvában, hogy előkészítse uralkodójának II. Haszán királynak őszre tervezett utazását a Szovjetunióba. Erről a látogatásról is hivatalos közlemény jelent meg, mely szerint a két állam külügyminisztere a szovjet-marokkói gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről is tárgyalt. Mialatt a szovjet kormány tagjai Moszkvában az Egyesült Nemzetek Szövetségének vezető funkcionáriusával folytattak eszmecserét az egész világot nyugtalanító problémákról, ugyanakkor Gromiko külügyminiszter — első ízben — tett látogatást Japánban. A szovjet államférfi Siina japán külügyminiszter januárban tett moszkvai látogatását viszonozza. Gromiko az eddigi jelentések szerint a japán kormánnyal két fontos államközi egyezményt írt alá: a Moszkva és Tokió közötti közvetlen repülőjáratról, továbbá a Szovjetunió és Japán kölcsönös áruforgalmának fejlesztéséről. De bizonyára sok szó esik Tokióban az említetteken kívül a két állam konzuláris kirendeltségeinek kiépítendő hálózatáról is. A szovjet külügyminiszter biztosan magyarázatot kér a japán kormány különös magatartásáról és szerepéről, melyet e távolkeleti szigetország az USA szolgálatában tölt be az amerikaiak vietnami agressziójával kapcsolatban. Azonkívül Moszkvában már nem egyszer keltett csodálkozást a tokiói kormány magatartása a német kérdésben is. tgy pl. megakadályozta az NDK kereskedelmi missziójának japán! működését. Nem utolsó sorban pedig tisztázandó lenne végre Japán reakciós köreinek a kormány támogatásával a Szovjetunióval szemben támasztott területi követelések kérdése is. VIETNAM A Vietnami Demokratikus Köztársaságban külön bizottság foglalkozik az amerikaiak és különösen pilótáik háborús bűneinek kivizsgálásával. Párizsi jelentés szerint, Jean Sainteny, De Gaulle elnök rendkívüli követe a VDK-ban megjegyezte, hogy nézete szerint a VDK egyáltalában nem ijed meg az USA ultimativ követeléseitől. Az amerikaiak álszenteskedő tiltakozó kampánya a foglyul ejtett bombázó pilóták érdekében, e napokban a nemzetközi Vöröskereszt elnökének ellenvéleményével találkozott. Az AFP francia hírsz' Igálati Iroda genfi jelentése szerint nagyon kiéleződtek az ellentétek Goldberg, az Egyesült Államok ENSZ megbízottja és Gonard, a VK Nemzetközi Konvenciójának elnöke között. Miután az amerikai megbízott nagy hangon követelte északvietnamiaktól a genfi konvenciónak a' hadifoglyokra vonatkozó alkalmazását, Gonard figyelmeztette, hogy elsősorban az USA-csapatok kötelessége lenne, Dél-Vietnamban teljes mértékben betartani ennek a konvenciónak a határozatait, mielőtt a VÓK-ban a nemzetközi Vöröskereszt beavatkozását kérik fogságba esett pilótáik védelmében. Gonard, figyelmeztetésével elsősorban az USA egységek által foglyul ejtett szabadságharcosok sorsára utalt. Nagy feltűnést keltett az Egyesült Államokban Floyd McKisick, a „faji egyenlőség kongresszusa“ szervezet vezetőjének nyilatkozata a Vietnamban harcoló amerikai néger katonákról. Az USA hadvezetősége, a mintegy 60 000 főnyi néger legénységet sokkal gyakrabban veti be az első vonalakba, mint a fehér katonákat. A négerek harci szelleme érthető okokból leromlott és többségük a vietnami konfliktus felszámolását, a háború befejezését követeli. Az utolsó napokban az amerikaiak Dél-Vietnamban mintegy húsz repülőgépet és helikoptert vesztettek. A tudományos dolgozók nemzetközi szervezete éleshangú nyilatkozatot adott ki Hanoi és Hai-phong bombázása ellen és követeli, hogy az USA tartsa be az 1954. évi genfi egyezményt, ne avatkozzék be az egykori Indokína belügyeibe. ÜJABB TERRORCSELEKMÉNYEK DÉL-TIROLBAN Észak 01as«u.^dghan az Alpesek déli lejtőin újra fellángolt a neoné cizmus által szított gyűlölet. Néhány nappal ezelőtt egy csendőrállomás közelében ismeretlen terroristák gép fegyvertüzet nyitottak egy szolgálati kocsira és szitává lőtték. A bennülők közül egy „karahinieri“ (csendőr) a helyszínen meghalt, a másik súlyos, a harmadik pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. A merénylőknek sikerült a közeli határon át Ausztriába menekülniük. Ennek a merényletnek, amely folytatása az elmúlt években állandóan ismétlődő terrorcselekményeknek, az értelmi szerzői Münchenben, a neonácizmus egyik központjában ülnek. Ahogy az olaszországi „Stampa" írja, alig néhány napja fenyegetődzött Münchenben a „Déltiroll Felszabadítási Bizottság“ egyik vezetője, hogy amennyiben az olasz kormány e hó 31-ig nem indít meg komoly tárgyalásokat a déltiroliaknak nyújtandó önrendelkezési jogokról, minden eszközzel újra felveszik a harcot a kormány ellen. A Stampa szerint München a neonácik elismert központja és a terroristák támaszpontja. A pénzt fegyverek és robbanóanyagok beszerzésére az emigráns szudétanémetek szervezetétől kapják. A nyugat-német hivatalos körök azonban semmit sem tesznek a szárnyait bontogató új fasizmus kiirtása céljából. SOML0 MIKLÓS U a a középeurópai újságolvasó az utolsó évtizedben a középkeleti arabok politikai aktivitásáról olvasott, önkéntelenül is elsősorban Nászirra, az EAK elnökére gondolt. Ez az államférfi ma minden sikerével vagy kudarcával valóban a legmarkánsabb egyénisége az arab világnak, kinek akcióira egyaránt felfigyelnek Washingtonban éppúgy mint Moszkvában vagy Peklngben. Nászer politikai krédója az arab világ egyesítése az Atlanti partoktól az Indiai óceánig. Igyekezetének legnagyobb akadálya azonban még mindig az 'ortodox mohamedánok konzervatív, vakbuzgó vallásossága, amelynek legszélsőségesebb körei a mohamedánok legszentebb ereklyéjének városában, a szaud -arábial Mekkában keresik az üdvösséget. Az „arab szocializmust“ hirdető és hazájában már számos reformtervet megvalósító egyiptomi- elnöknek állandó viszályai támadnak ezekkel a szélsőségesen vallásos körökkel és újabban azok legaktívabb politikai egyéniségével, Feizal szaud -arábial királlyal. A Riadban székelő uralkodó, egy letűnt feudális korszak egyik utolsó képviselője, vallási gyűlöletre építő politikáját már fivére, Ibn Szaud uralkodása alatt mint miniszterelnök kezdeményezte és ma Mekka és Medina védnökeként mindent elkövet, hogy gáncsolja Nászer egységesítési törekvéseit az arab világban. A két államfő között a jemeni probléma megoldási kísérletei során végérvényesen kenyértörésre került sor. Azóta Feizál az amerikaiak hallgatólagos beleegyezésével és pénzügyi támogatásukkal az ún. „Izlám egység“ jelszavával folytat erőteljes propaganda-hadjáratot a mohamedánok között — Marokkótól egészen Indonéziáig. A Szaudí-arábiai uralkodó azonkívül az amerikaiak pénzelte „Arab fejlődési bank“ által folyósítandó milliókkal is igyekszik maga köré toborozni a szegényebb — olajjal nem rendelkező arab országok kormányait és csaknem egy éve veri szüntelenül pánizlám dobját. 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. július 30. Feizál a múlt év decemberében Nászer egyik legrégibb ellenségét, az • iráni sahot igyekezett megnyerni tervének, annak ellenére, hogy az Arabfélsziget és az afrikai országok lakosságának túlnyomó szunita-többsége egyáltalában nem szívleli az iráni síita-mohamedánokat. Ez év januárjában felhívást intézett északi szomszédjához, Husszein jordánial királyhoz, hogy vele együtt KAIRO é s MEKKA védje meg az arab nacionalizmust Nászer „szocialista ateizmusával és materializmusával“ szemben. Ezt a lépését különösen Burgiba, tunéziai elnök sajtója fogadta nagy rokonszenvvel. Néhány nappal később Feizál egy pánizlám konferencia összehívását harangozta be, amelyre az egyiptomiak küldöttségét is meg akarta hívni. Nászer ezt a konferenciát Feizál pánizlám terveivel együtt elvetette. Március elején a fáradhatatlan szaudi-arábiai uralkodó Szudánban tárgyalt és sikerült megnyernie a kartumi kormányt elképzeléseinek. Március -27-én Mekkában felhívást intézett az összesereglett zarándokok százezreihez, hogy harcoljanak vallásukkal a materialista áramlatok ellen. Néhány héttel később Feizál Pakisztánra is kiterjesztette propaganda hadjáratát. Néhány hét múlva azonban az érdeklődők táborának tekintélyes része visszahúzódott: Kuvait és Libanon bejelentették, hogy több tételben nem értenek egyet Feizál céliktüzér^ selvel, Szíria és Irak pedig egyáltalában elutasították a szaud -arábial uralkodó pánizlám terveit. Nászer politikája továbbra is a haladó és vallásellenes csoportokra támaszkodik, azonban hívei közötti különösen értelmiségi körökben tü-A Young és Collins amerikai Űrrepülők 70 órás kirándulása a világűrben a modern technika legkiválóbb eredményeit demonstrálta. Képünkön a két űrrepülőt láthatjuk, amint leszállásuk után a Guadalcanal repülőanyag hajó búvár embereinek támogatásával elhagyják a Gemini 10 fülkéjét. A Eredménytelenül végződött a párizsi NATO-konferencia. Az atlanti szövetségesek külügyminisztereinek párizsi konferenciáján az Egyesült Államok és'Nagy-Britannía képviselői a bonni kormánytól a Nyugat-Németországban állomásozó brit hadsereg költségeinek magasabb részesedését követelték. Anglia a nyugat-németek elutasító válasza esetén a Rajna mentén állomásozó hadseregének a felét hazarendelné és keresztezné Bonn atomáris terveit. Ebben a kérdésben egyelőre a felek nem tudtak megállapodni. Hassel nyugat-német külügyminiszter most új javaslatot nyújtót be, mely szerint legalább válság vagy „külföldről fenyegető támadás“ esetére kapjanak a nyugatnémetek atomfegyvereket. A konferenciát megegyezések nélkül elnapolták. A Luigi Longo Párizsban. Az olasz kommunista párt főtitkára az elipúlt napokban Párizsban folytatott megbeszéléseket FKP vezető személyeivel. Longo franciaországi utazásának jelentőségét az a tény emeli ki, hogy a francia kormány csak néhány nappal ezelőtt érvényelenítette azt a köröző levelet, amelyet annak idején a németbarát Vichy-kormány adott ki Longo ellen. A Á francia ellenzék politikai aktivitása. Az újonnan szervezett és Mitterand volt elnökjelölt vezetése alatt álló De Gaulle ellenes csoport vezetői minden héten rendszeres üléseket tartanak, amelyeken különböző belpolitikai és gazdasági kérdéseket vitatnak meg. Megelégedéssel könyvelték el az EGK legutóbbi agrárpolitikai határozatait, amelyeket saját gazdaság-politikai szempontjukból is megfelelőnek ismerik el. A Sztrájkok Görögországban ás Dél-Olaszországban. Miután a görög munkaügyi miniszter visszautasította a gépipari dolgozók által követelt béremeléseket, e hét elején 150 000 gépipari munkás lépett sztrájkba. Athénban már két hete tart az autóbuszvezetők sztrájkja. Erősödik a sztrájkmozgalom Olaszországban is, ahol a mezőgazdasági idénymunkások és földnélküli parasztok közt forr az elkeseredés, mely Dél-Olaszország egyes városaiban heves tüntetésekben is megnyilvánult. relmetlenül követelik, hogy a Raisz (vezér) demokratikusabb rendszert alakítson ki az EAK-ban. Időközben nyilván mégis sikerült Feizálnak megnyerni az arab országok többségét és néhány nem arab, de mohamedán lakosságú államot terveinek. Az „izlám szövetségihez számíthatók: Szaud -arábta, Irán, Jordánia, Marokkó, Líbia, Tunézia, Pakisztán, Szudán és Jemen köztársaság-ellenes része. Az említett államok közül hat monarchia. A tunéziai Burgiba tudvalevőleg sohasem szívlelte Nászért és ez az ellenszenve irányítja őt a reakciós kormányok társaságába. Az Egyesült Arab Köztársaság szövetségei Irak, Szíria, Algéria, Jemen köztársasági része és — bizonyos feltételekkel Törökország. Libanon és Kuvait semleges magatartásúak, Indonéziának és Malaiziának pedig sokkal komolyabbak a gondjai annál, hogy mi történjék a Vörös- és a Földközi tenger vidékein. Szaud -Arábia tulajdonképpen az USA-nak egyik legfontosabb olajszállító országa és Feizál évente fantasztikus összegeket kap az amerikai olajvállalatoktól. Nem hiába tartják a világ egyik leggazdagabb emberének, aki — bár a világ előtt több reformtökevést jelentett be — még mindig szinte középkori, feudális eszközökkel uralkodik. Ebben az országban még mindig nem tiltották el teljesen a rabszolga-kereskedelmet. Feizálnak persze minden arab támogatásnál többet jelent az USA politikai segítsége és az amerikaiak a biztos olajszállítások és a jó üzlet érdekében diplomáciai síkon minden bizonnyal továbbra is jóindulattal kezelik riadi üzlettársuk reakciós politikai ambícióit. Nem valószínű azonban, hogy szélsőséges, vallásos nacionalizmust propagáló mozgalom tartósabb sikert ér el az arab világban. Bár Nászernek az utóbbi időben nagyon sok a gond ja, a szocialista államok és a világ haladó gondolkozásé közvéleményé nek erkölcsi, anyagi és diplomáciai támogatásával eredményesen veheti fel a harcot az idejét múlta, fanatikus vallásos gyűlöletre épülő reakciós törekvésekkel szemben. (SM) Johnson kemény tanácsadója Ha visszapillantunk Lyndon B. Johnson 1964. évi választási beszédeire, felismerjük, hogy az Egyesült Államok vietnami kötelezettségvállalása milyen nagy mértékben megváltozott alig két év alatt — írja a londoni „Observer". „Nem fogjuk fiainkat elküldeni hazájuktól 9 vagy 10 ezer mérföldnytre, hogy végrehajtsák azt, amit az ázsiai fiataloknak kellene végrehajtaniuk saját érdekükben. Nem akarunk belebonyolódni egy szárazföldi háborúba Ázsiában..." — az egész országban hangosan és világosan csengett ez az üzenet. Az elnök eleget akart tenni annak a kötelezettségnek, amelyet eredetileg Eisenhower vállalt Dél-Vietnamban, de megígérte, hogy ennek a kötelezettségnek minimális áron tesz eleget. Természetesen ebben az Időben Johnson ellenfele a választásokon Barry Goldwater volt, és a Demokrata Párt választási hadjáratának az volt a célja, hogy Johnson republikánus ellenfelét a háború mániákus megszállottjának fesse le. A választási beszédek hatást gyakoroltak a hazai közvéleményre. Az emberek kezdték úgy tekinteni a háborút, mint amely valójában mellékes kérdés az ország életében és csak néhány szerencsétlen fiatalt sújt. Semmi esetre sem engedhették, hogy az elhomályosítsa az amerikai társadalom felépítését, vagy a nyomor, a szegénység és a betegségek elleni másik háborút. Tavasszal jelentős változás történt az elnök tanácsadói körében. Március elején McGeorge Bundy, az elnök különleges tanácsadója, nemzetbiztonsági ügyekben otthagyta posztját és a Ford alapítvány igazgatója lett. Egy ideig légüres tér támadt a kormány egyik legbefolyásosabb posztján. De ekkor, Washington meglepetésére, az elnök Walt Rostowot bízta meg e légüres tér betöltésével, azt a Rostowot, akt mint a politikát tervező tanftbs elnöke, a külügyminisztériumban jelentéktelen beosztásban tespedt. A bőbeszédű és türelmetlen Rostow, akiben megvolt az értelmiségiek minden hajlandósága arra, hogy átrágják magukat a nehézségeken, korábban kegyvesztetté vált, mert mereven, megalkuvás nélkül támogatta a multilaterális atomhaderőre (MLF) vonatkozó javaslatot, amelyet az elnök végül ts elvetett. De az önbizalom és a határozottság, mely korábban a vesztét okozta, most pontosan olyan tulajdonságnak számított, amelyre Johnsonnak hirtelen nagyon szüksége volt. Rostow megjelenése óta nemcsak a politika, hanem a kormány által nyilvánosan tanúsított egész magatartás megváltozott. Teljesen megszűnt az óvatos hang, s helyébe a féktelen optimizmus lépett. A katonai megoldásról, amelyet azelőtt hivatalosan elvetettek, most nyíltan beszélnek, mint az Egyesült Államok célkitűzéséről. Hasonlóképpen összehasonlításokat tesznek Koreával, sőt Görögországgal, mely események mellékesen Rostow életének egy-egy fejezetét alkotják. Az azonban még továbbra sem világos, hogy mindez milyen mértékben csupán a lélektant hadviselés alkalmazása, (amely területen Rostow a második világháború alatt szolgálatot teljesítettf, és milyen mértékben jelentt az amerikai politika teljes átalakulását. A veszély természetesen az, hogy végül is az e kérdésre adandó választ talán maga az a lelkesedés fogja előre megszabnt, amtt a kormány most bevisz az új hangulat propagálásába. A helyzetet bonyolítja az a tényező, amelyről hivatalosan senkt sem beszél. Mégpedig, hogy alig négy hónap múlva az amerikai választóknak az időközi választásokon ítéletet kell mondaniuk a Johnson kormányról. Az elnök kétségtelenül úgy döntött, hogy ha a 1 mértékletesség volt a recept 1964-ben, akkor 1966-ban az országot tö- 1 mörítő csatakiáltásnak kell felhangoznia. . A Fehér Házon belül most nem arról beszélnek, hogy 40 vágy 50 , mandátumot fognak veszíteni, hanem hogy körülbelül ennyit nyernek , majd. Az emberben feltétlenül felmerül a gyanú, hogy Johnson képes i lesz a háború sikeres befejezésének ígéretével apellálni a választókhoz. (MAGYARORSZÁG)
