Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-30 / 30. szám
Lajos bácsi, az ezermester HÉTKÖZNAPI egyszerűség közvetlenség jellemzi. Mindenkivel szemben egyaránt kedves. Ebben rejlik népszerűsége, — ezért becsülik őt az emberek. Molnár Lajos bácsi alig múlt tizennégy éves, kenyér után kellett néznie. Válogatni nem lehetett, megragadta tehát az első alkalmat: a komáromi öreg hajógyárba került lakatosinasnak. Háromévig inaskodott, majd megszerezte a segédlevelet. Mint lakatossegéd 1919-től dolgozik. Előbb az öreg, majd az új hajógyárban hajókovács. Ezerkilencszázötvenben megrokkan és kénytelen elhagyni munkahelyét. Tétlenségre kényszerül. De a tétlenség nem kenyere. Életeleme a munka, s a természet. Így vall magáról: — Kora ifjúságomtól szerettem a munkát. Ez adott értelmet -az életemnek. A nehéz munka után felfrissülést jelentett a folyópart és környéke. Lajos bácsiék háza is összedőlt a múlt évi árvízkatasztrófa Idején. Heteket töltöttek a védgáton, ott húzódtak meg__A nagy izgalmak súlyosan megviselték a 64 éves embert. Csak hosszabb orvosi kezelés után állt ismét lábra. A kabátfalusi Molnár bácsiék mindmáig szükséglakásban tartózkodnak. Alig maradt valamijük egy emberöltő munkájából: egy romhalmaz, néhány gerenda és deszka a tetőszerkezetből. Ennyi maradt, no meg a pislákoló remény, hogy majd egyszer ismét beköltözhetnek új otthonukba. Mert ott szeretné befejezni életét, ahol közel negyven esztendőt leélt: közel a Vág folyóhoz, amely barátja, de egyben ellensége is volt. A múltat idézgetjük az udvaron. Míg szó szót követ, Bözsi elénk varázsolja az ugyannérfi — Lajos bácsi élete párja csak múltidéző készítményeket. A nagy gonddal és aprólékossággal fabrikált miniatűr halászati szerszámokat, ladikokat. — Vajon miféle ötlet alapján születtek ezek a dolgok? — kíváncsiskodom. Lajos bácsi elmondja, hogy Komárom és környéke gazdag halászati múlttal rendelkezik. — Szabad időmben jómagam is sokat halászgattam, főleg hálóval. Itt, Komáromban és Gútán több nagyhalász működött. A halászgazdáknak a folyók mentén kunyhóik voltak, a vizeken ladikok, halászbárkák ringtak. Valahány halászgazda létezett, mind mestere volt a szakmájának. .. A halászati dolgok engem mindig érdekeltek. Az évtizedek egész során sokat láttam, tanultam. Kerestem-kutattam is a módját, hogyan örökíthetném meg az utókor számára. A terv megvalósítása sokáig váratott magára. Egy alkalommal Hermann Ottó 1905- ben kiadott halászati könyve került a kezembe. A könyv szerzője a többi között a komáromi halászok által használt halászati szerszámokkal is foglalkozott. Ekkor érlelődött meg bennem véglegesen az elhatározás: elkészítem a halászati szerszámok kicsinyített mását. A munkát csupán időtöltésnek szántam. Arra még csak gondolni sem mertem, hogy ez másokat is érdekel. S főleg abban nem bíztam, hogy ezért pénzt is kapok ... — S miféle szerszámokról van szó? —- Mifélékről? Nagyon sok olyanról, melyeket ma már nemigen használnak. Egy érdekesség például a piszkés ladik. Ez kimondottan komáromi kü-r A Remekbeszabott kicsi ladikok, csónakok, bárkák, halász kunyhók, s más halász-szerszámok kerülnek ki Lajos bácsi keze alól. lönlegesség. Ezeket a bárkaszerű ladikokat csupán a komáromi nagyhalászok használták. Továbbá a gránik emelős csónak, a kuttyogatós csónak, nyargaló bárka, halteknő élőhal eladására és hordókészlet. Apróbb szerszámok: fejszék, balták, téricsfa hálószárításra, bogrács, varsa, verse, szigony, rákfogó kosár, kocaháló, pentőháló, dobóháló, viliing, lepő, tapogató, csíkászó kosár, csukavarsa, stb. Az első ilyen 15 darabot a Martini Múzeum vette meg tőle 1800 koronáért. A múzeum igazgatója, Dr. Polonec személyesen nézte meg a készítményeit, s megkérte őt, hogy töltsön három napot Martinban. Ez alkalommal egy teljes gyűjtemény összeállítására kérte meg. — Nagy kedvvel láttam újra munkához. Iparkodtam mindent a legtökéletesebben elkészíteni — újságolta Lajos bácsi. — A munkát ez év tavaszán sikerült befejezni, amely 323 darabból áll. Ez a gyűjtemény felöleli az összes régen használt halászati szerszámokat. Sokan nem tudják például, hogy az Elektronikus alagút számlálja a folyó halait első horgot a rózsafa tüskéje jelentette. Molnár bácsi gyűjteménye először Komáromban, a Szakszervezetek Házában került kiállításra, városunk 700. évfordulója alkalmából. Nemcsak a nagyközönség részéről nyilvánult meg érdeklődés, hanem a Csehszlovák Horgász Szövetség szlovákiai központi szervei részéről is. Szerették volna megvásárolni a kiállított tárgyakat. A dolog bökkenője abban rejlett, hogy elsődleges igénye a Martini Múzeumnak volt. Végül is olyan megegyezés jött létre, hogy a Csehszlovák Horgász Szövetség szlovákiai központi bizottsága 5000 koronáért megvásárolta az egész gyűjteményt, azzal a céllal, hogy Szlovákia egész területén vándorkiállításokat szervez__A vándorkiállítások befejeztével azonban az egész gyűjtemény a Martini Múzeumban kap helyet. Az ezermester továbbra sem tétlen. Ismét dolgozik, farag, fúr. Keze alól újabb és újabb halászati szerszámok látnak napvilágot. Ladikok és egyéb halászati szerszámok kicsinyített másai, amelyek a legaprólékosabb gondossággal készülnek, hogy az eredetit mintázzák. A nagy türelmet és szakértelmet kívánó munka sokoldalú, s kiváló tehetségről, ezermesterről tanúskodik. Jelenleg a Komáromi Múzeum számára készíti Molnár bácsi a miniatűr halász-szerszámokat, hogy a szegényes gyűjteményt kiegészítse legalább kétszáz darabosra. — Remélem, sikerül elkészítenem ... Sőt, tervbe vettem egy vízimalom tökéletes kicsinyített mását is. Lajos bácsinak jó és hosszantartó egészséget, alkotó kedvet kívánunk, hogy sokáig munkálkodhasson még a halászat múltját örökítő művein! Anúriskin J., Komárom Egy angol folyón az elektronikus alagút nem csak számlálja a le- és felfelé haladó halakat, hanem azt is megmondja, hogy lazac vagy tengeri pisztráng haladt-e azon át és milyen volt annak a hossza. Ez az új regisztrálási rendszer (a maga nemében az első a világon) olyan kísérletek végrehajtását segíti elő, amelyek célja annak megállapítása, hogyan elégítheti ki egy folyó mind a lakosság, mind az ipar szükségletét, amellett, hogy annak halállománya is megtalálja benne táplálékát. Nagy-Britannia, valamint más országok azon hatóságai, amelyek feladata a vizek tisztaságának és halállományának megőrzése, élénk érdeklődéssel figyelik ezeket a kísérleteket, amelyek Eszak-Angliában folynak. A Leven-nek — amely a Windermeere-tó végén folyik és a Mosecambe öbölnél ömlik az Ir-tengerbe — ez a tízkilométeres szakasza egyike az Egyesült iKrályság legfesőtibb tájainak. Vizében szép számmal van lazac és pisztránglazac. Az elektronikus alagút egy 1,22 m hosszú 45,7 átmérőjű üveghenger, amely egy zárás közelében úgy van 91 cm mélyen a vízbe sülylyesztve, hogy minden halnak — akár felfelé, akár lefelé úszik — azon át kell haladnia. Az üveghengerbe elhelyezett három rozsdamentes acélszalag elektródaként szolgált, amelyek között — a víz által vezetett — áram kering. Minden esetben, amikor ha) hald át az üveghengeren, az áramkör ellenállása megváltozik: az áram intenzitásának ezt a változását fogja fel és regisztrálja a parton felszerelt két elektromos számláló. Az első az üveghengeren áthaladó összes halak számát mutatja, a második azokét, amelyek súlya az 1800 grammot meghaladja. Majdnem bizonyosra vehető ugyanis, hogy azok a halak, amelyek ezt a súlyt meghaladják, lazacok, amíg a többiek pisztrángok. A halak hoszszát egy másik műszer méri További elektronkus készülékek regisztrálják a víz hőmérsékletét, szintjét, sebességét, az esés magasságát, zavarosságát, oldott oxigéntartalmát, a légnyomást és a levegő hőmérsékletét. (Le pécheur beige.) VADAS! 7 * HALASZ '
