Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-23 / 29. szám
A Jednota Surany-i központtá Muzslán „levizsgázott“ Az esemény, amelyről beszélni kell a kajszibarack felvásárlásával van összefüggésben. Ebből a nemes gyümölcsből jő termés volt Muzslán. Körülbelül ezer mázsányit értékesítenek és a lakosság bevétele megközelíti a fél millió koronát. Ezért nagy meglepetés ért, amikor azt tapasztaltam, hogy az idén a kajszi több bosszúságot okozott a termesztőinek, mint örömet. Az igazi „bajkeverő“ persze nem a sárgapiros színt játszó barack volt, hanem a Jednota Surany-i központja, amely e gyümölcs felvásárlásánál közvetítő szerepet játszott. így van ez szóról szóra, ahogy mondom: játszott. Mégpedig felelőtlenül, a termelők idegeivel. A felvásárlás első napjaiban nem történt komolyabb esemény. Mindenki igyekezett átadni a leszüretelt gyümölcsét, Nagy József alkalmi felvásárlás! megbízott pedig szorgalmasan írta az átvételi bizonylatokat 'és pénz hiányában e bizonylatok másolatával fizetett. Persze mindennek van határa, s így a muzslaiak türelmének is. Űk sem elégedtek meg sokáig az egyszerű papírdarabokkal. Pénzt akartak látni, minél előbb. A gurany-i „jednotások“ persze nem sokat törődtek a termelők kívánságával. A július elsején igényelt húszezer koronát csak kilencedikén méltőztattak kiutalni. Es tizenkettedikén még mindig hatvanezer koronával tartoztak a termelőknek. Ez aztán a rugalmas kereskedelem! Nem tudom mit szólnának a Surany-i intézkedők, ha üzlethálózatuk vásárlói ily késedelmesen egyenlítenék ki a közszükségleti cikkek ellenértékét? Vagy ha a havi fizetésüket a szokástól eltérően tíz nappal későbben kapnák kézhez?! Őszintén szólva, megérdemelnének egy kis lecké3tetést! Meg bizony! Mert a tisztelt közvetítők, vagy felvásárlók — nevezzék magukat úgy, ahogy akarják —, még nagyobb baklövést is elkövettek. Mégpedig a július 11-én küldött táviratukkal, amelyben arról értesítették a muzslaiakat, hogy a megbecsült kajszijuk még hitelben sem kell. Eehet, hogy hihetetlenül hangzik. Jk GABONATÁBLÁN valóságos gépáradat mozog. Éhes kombájnok falják magukba az érett kalászokat. De népes a szomszéd tábla is. A haragoszöld dohánytáblán Molnár Lajos csoportja dolgozik az izzó hőségben. Lányok, asszonyok fürgén rakják kosarakba a szépen fejlett dohányleveleket. A dohányos kissé nyughatatlan idegességgel, de másrészt megelégedéssel szemléli a munkát. Elégedett, mert alulmaradt a vetélytárs, mégpedig a bényi szövetkezet másik dohánycsoportjának vezetője, Hanula. A versengés közöttük már évek óta folyik. Tavaly egy szinten voltak, 1964-ben Hanula vezetett, de a többi években Molnár vitte el a pálmát. Amikor a versengésre kerül a szó, kissé mosolyogva mondja: — Egyforma területen gazdálkodunk, de az első két szállításért 11 ezer koronával többet kaptam, mint Hanula. Ügy gondolom, idén mi leszünk a győztesek. Néhány szót váltunk a verseny feltételeiről, a két csoport közötti viszonyról. A dohányos azonnyomban kijelenti: — Mi tagadás, vitatkozunk eleget, de késre nem megyünk. Amint az eredményekből Is látjuk, mindkét csoport igyekszik, csak kisebb-nagyobb különbséggel győz egyik vagy a másik. Attól függően, mennyi sikert hozott neki az év. A végeredmény az, hogy a múlt évben a hektáronkénti bevétel a kedvezőtlen Időjárás ellenére is 40 ezer korona volt. Ez pedig szép haszon a szövetkezetnek. De így történt. A barackérés kellős közepén, amikor e gyorsan romló gyümölcsből sok termelőnél nagyobb mennyiség várt elszállításra, a Jednota Surany-i központja letiltotta a felvásárlást. Intézkedésükkel kárt okoztak a termelőknek és az egész társadalmunknak. Ugyanakkor felmérhetetlen izgalmat és bosszúságot azoknak a termelőknek, akik hajnali négy órától késő estig várakoztak a tiltott napokon is, hogy a józan ész győzedelmeskedik az elhamarkodott Nagy József felvásárló a barack minőségét ellenőrzi intézkedések felett és árujukat útra bocsájthatják a sorbanálló városi dolgozók felé. Később, július 13-án, kiderült a felvásárlás ideiglenes letiltásának az oka. Ezt egy másik táviratból tudtuk meg, amelyben a Jednota Surany-1 központja figyelmeztette Nagy József felvásárlási megbízottat, hogy július 14-én megkezdheti a kajszibarack felvásárlását, de kilónként egy koronával alacsonyabb áron. Szerény véleményem szerint ennek az eljárási módnak semmi helye nincs a szocialista kereskedelmünkben. Ez nem más, mint a régi értelemben vett spekuláció és ezért erkölcstelen. S így elmélyíti a bizalmatlanságot a termelők és a felvásárlók között. Az igazság kedvéért meg kell mondanom még azt: hogy a §urany-l Jednota említett rossz módszere nem vezetett nagyobb mennyiségű gyümölcs pusztulásához, a Zelenina dolgozóinak köszönhető. A legkritikusabb pillanatban, — amikor a termelők — lehettek vagy százan — kisebb csoportokba verődve nem épp a legváiasztékosab szavakkal „szapulták" kereskedelmi szerveinket, — érkezett a felvásárlás helyszínére H o 1 e fi e k elvtárs, a Zelenina nemzeti vállalat Területi Igazgatóságának dolgozója és több munkatársa. Jó megoldást találtak. Eltávolították az Impotens közvetítőt, mármint a Jednota Snrany-i központját és saját kezükbe vették a kajszibarack felvásárlását. Ennek az intézkedésnek köszönhető, hogy július 13-tól zavartalanul folyik a kajszibarack felvásárlása, és az átadott árúért nem bizonylat-másolatot, hanem pénzt kapnak a termelők. A jövőre vonatkozólag javaslom megszívlelni az alábbi észrevételeimet, illetve javaslatomat: Jó baracktermés esetén feltétlenül fontos, hogy Muzslán, ebben a nagyközségben, legalább két helyen létesítsenek felvásárlási központot. Tűrhetetlen állapot, hogy egyes termelőknek több mint két kilométernyi távolságra kell cipelniük árujukat. De még tűrhetetlenebb az, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején sok baracktermelő hajnali öt órától a késő esti órákig kénytelen sorbaállva várakozni arra, hogy az eladásra szánt gyümölcsét átvegyék. Nem szabad megengedni azt sem, hogy felesleges közvetítő kontárkodjon a termelők rovására, és lassítsa a felvásárlás ütemét. Végül a kereskedelmi szerveknek, nevezzék azokat bármilyen néven, egyszer s mindenkorra tudatosítaniuk kell, nem a termelők vannak értük, hanem ők létesültek azért, hogy a termelőknek és persze a fogyasztóknak is szolgálatokat tegyenek. PATHÖ KÁROLY A soronlévök után még a „kolobeskák" hosszú sora várakozik Ki lesz a győztes? Molnár elvtárssal elbeszélgetünk a dohánytermesztés fortélyairól, arról mitől is függ a jó termés. — Elsősorban a palántaneveléstől — mondja a dohányos. — Mindig az a dohányos legény a talpán, akinek sok a palántája. Én még mindig adtam palántát, de egyszer sem kértem. Elárulja, hogyha a dohánypalántákat nem öntözik szakszerűen, elhanyagolják a szellőztetést, katasztrőfális veszteség mutatkozhat a palánták között. Ezért a csoport tavasszal legfontosabbnak tartla a palántanevelést. Éber szemmel figyelik a gombaképződéseket is. Mivel idén nagy volt a gombaképződés veszélye, háromszor Is permetezték a palántákat. — Olyanok a palánták, mint a klscsibék — állapítja meg a dohányos. — Ha az ember nem törődik velük, máról holnapra pusztulnak. A szabad földön sem kezelik mostohagyerekként a növényeket. Eddig háromszor permetezték és már készülnek a negyedik permetezésre. Amint barangolunk a dohánytáblában, bizony nem látni gombafertőzött egyedeket. A bevétel nagyrészt függ a dohány minőségétől. A minőség pedig a jő válogatás és a szakszerű szárítás eredménye. A csoport az idei nagy versenyben célul tűzte, hogy hektáronként 20 mázsás hektárhozamot ér el és az átlag értékesítési ár kilónként 25 korona lesz. így természetesen még a múlt évinél Is sokkal Jobb eredményre számítanak. Bár azzal is meg lehetnek elégedve, hogy 14 hektárról több mint félmillió korona értékű dohányt adtak el. A hényi dohányosokra a dohánytermesztők érsekújvári igazgatóságán hívták fel a figyelmünket. Az értékelés szerint tavaly a körzetben az elsők közé kerültek. Idén mindkét csoport dohánya kitűnő, és az egészséges versengés előreláthatólag sokkal jobb eredményt hoz, mint a múlt évben. Mindkét csoport élén igazi, izig-vérig jó dohányos áll, akik értik szakmájukat és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bényi dohánytermesztők hírnevét öregbítsék. (bállá) Üzemi hitel nélkül AZ ESTI ÓRÁKBAN toppantunk a zalaijai szövetkezet irodájába. A „vezérkar“ a másnapi munkabeosztást intézte, majd szokás szerint egy kis tereferével nyújtották az ottlétet. Mert az ízig-vérig parasztember nem futhat mindjárt hazafelé, amikor nap mint nap jobb és jobb hírek érkeznek, gazdag terméssel kecsegtet a határ, szinte meglepetést tartogat művelője számára. Szekeres János elnök arcáról sugárzik a derű, s oly dolgot mond, melynek ellenkezőjét évek hosszú során megszokta a járás, a tagság, a riporter. — Hat vagon abraktakarmányunk kimaradt — hangzik a hihetetlen mondat Szekeres elnök szájából. — Mindamellett tavaly és idén jól állunk az állati termékek eladásával. Például a sertéshús évi eladási tervét az első hat hónap alatt 75 százalékra teljesítette a szövetkezet. Ismerve, hogy a zalabai szövetkezetei sem kerülte el a gyerekbetegség, sőt évek hosszú során Csak tlpegett-topogott, kíváncsiak voltunk, hogyan zökkent egyenes kerékvágásba a gazdálkodás. Az elnök, Diósy Nándorra, az agronómusra néz, mondja el ő az előrejutás okát. Diósy eívtárs a középső korosztályhoz tartozik, élete delén fejti ki munkáját, nyújtja tapasztalatait, hogy a föld ne konkolyt, de búzát teremjen. Mialatt gondolatait rendezi, az elnök a tavalyi hektárhozamokról ad számot. Búzából 32,5 mázsát, cukorrépából 460 mázsát értek el hektáronként. A szemesgabona magas terméshozamának köszönhető tehát, hogy megérte az újat a hat vagon abraktakarmány. Diósy elvtárs kevés beszédű, de amit mond, annak „teteje“ van. — A takarmány tett bennünket emberré. Ha az agronómus termel a földön, könnyű a zootechnikus dolga az istállóban. Idén például 27 vagon szálastakarmány kazalba rakásával számoltunk, azonban a jó termés folytán csupán az első kaszálásból 34 vagonnylt gyűjtöttünk össze. A vöröshere szinte „aludt“ a földön s nem kevesebb, mint 50 mázsát adott hektáronként szárazon, míg a rét 30 mázsa szénával fizetett. S mi llllllllllllllllillllllllllllllllllilllllllllllllllllllllIP A juhásztanyán Konkolovszki juhász szeli az új gomolya sajtot, s kóstolót ad belőle. A dohány füzérek a szárítóba kerülnek Kamasz koromban szívesen Jártam a Juhásztanyára. Csábított az egészséges, friss levegő, a zsencLlce és a juhsajt. Megörültem hát, amikor a vtáökovcet szövetkezet Juhászt anyáján/ Jutottam, közel a faluhoz, a Ligetke dűlőre. A napmeleg már felszárította a legelő harmatját. Szemünk előtt egy fakunyhó bukkant föl, valamint egy vándor-baromfiól és pótkocsi víztartállyal. A szerény hajlékból három napbarnított fiú surrant ki. A víztartályt vették célba. Megmosakodtak. Majd zsendtcét és kenyeret fogyasztottak, s mint elszabadult csikók, kiszaladtak a szabadba. Konkolovszki Alajosnak hívják a Juhászt. Feleségével fejegette a 180 Juhot. Bár még csak két esztendeje juhászkodik itt, de a szövetkezetesek elégedettek munkájával. ólublói származású. A lánya épp most érettségizett a kassai Egészségügyi Középiskolán. Azt akarja, hogy a fial is legalább eddig jussanak. Erre megvan minden előfeltételük. Ezt Igazolta az iskolaigazgató is. aki egyszemélyben a HNB ein' is, Jencsa Béla. A fiúk rendszeresen látogatták az iskolát, s jó tanulók, mint azt a iskolai bizonyítványuk is igazolja. — Végre készeni... — sóhajtott fel Konkolovszki Juhász, amikor pontot tette a fejés végére. Zsendtcével és juhsajttal kínált, ami nagyon ízlett. Vanger János, a szövetkezet elnökének véleménye szerint kifizetődik a Juhtenyésztés. Évente 4—5 hektárnyit kosaraznak a juhokkal. A Juhász termelés szerint kapja a jutalmat. A kassai brindza-gyárba már leszállított közel húsz mázsa jóminőségü juhsajtot. Eladtak tavasszal 70 kisbárányt, a tööbít továbbtenyésztésre szánják. A juhokat Bújna János és Anttlik Erzsébet gondozza. Ha megkóstolta a kitűnő kassal brindzát, talán nem is gondolták, hogy éppen abból származik, amelyet a vtáókovceiek Alajos bácsija szállított. Matő Pál (Kassa) több, Idén a kazalba rakott ezéná minősége elsőrendűnek mondható. — S a gabona? Lesz-e olyan hektárhozam, mint tavaly? — Soha ne legyen rosszabb az Ideitől. Dús volt a takarmány, gazdagon fizet a kalászos, sokat Ígérő a kapás. Ha továbbra ' is így megy, a kutyának sem mutatunk utat — mondja bizakodva az agronómus. A további beszélgetés során kiderült, hogy a gazdag termés a jó talajművelésnek, s nem utolsósorban a négy-ötévenkéntt istállótrágyázásnak köszönhető. Azt is megtudtuk, hogy Szekeres elnök Farkasáról, a kertészek hazájából került Zalabára, mint feles dinnyekertész és jó munkája, szorgalma által került a szövetkezet élére. Mint kertésznek, az agronómus mellett, neki is érdeme van abban, hogy a termőföld szakszerű művelésben részesül. Természetes, hogy a talaj előkészítése, táperejének fokozása terén, egyszóval, amit a vezetők kifundálnak, Deneső László gépesítő irányításával a traktorosok hajtják végre. Deneső elvtárs mozgékony ember, jó szervező hírében áll és nem sajnál időt, fáradságot, ha a közös ügyéről van szó. A repce aratását például éjjel végezték, hogy a szempergést a legkisebbre csökkentsék. Ugyanilyen gondossággal járnak el a többi növény betakarításának esetében is, minek következményeként a termés szinte veszteség nélkül a magtárakba kerül. A zalabai szövetkezet magas hektárhozamainak növelését az is elősegíti, hogy a szántó 23 százalékán évelő pillangósokat termelnek, mely a föld struktúrájának megváltoztatásához, végül a termés fokozásához vezet. Nem vitás, hogy a bő takarmánykészlet a virágzó állattenyésztés előfeltétele. A tejtermelés terén — az állomány kicserélése miatt — még nem Jött egyenesbe a szövetkezet, de az állattenyésztés többi szakaszán érdemleges eredményeket mutathatnak fel az állatgondozók. Az anya* sertésgondozók például hét-nyolc ezer korona prémiumot is zsebrevágnak, annak ellenére, hogy a szövetkezet terve 13 darabos malacelválasztást ír elő. A terven felül elválasztott malacok árának 25 százalékát kapják prémiumként a sertésgondozók. Az állattenyésztésből eredő bevételeket összegezve az a helyzet, hogy a szövetkezet bevételének 70 százalékát az állattenyésztésből nyeri. S minden jel arra mutat, hogy ez az arány még növekszik annak ellenére, hogy a növénytermesztők elég szép sikerre! az aprómagvak termesztésével is foglalkoznak. A néhány évvel ezelőtt sántikáló szövetkezet — joggal mondhatjuk, hogy a felduzzasztott takarmánytermesztés jóvoltából — ma már a jól gazdálkodók közé küzdötte fel magát. Jelenleg a munkaegység értéke 21 korona (14 előleg), de a jövő sokkal többet Ígér. Szekeres elnök szavaival élve elérte magát a zalabai szövetkezet, mert első év, hogy minden üzemi hitel nélkül gazdálkodnak. Ehhez pedig nem kell bővebb kommentár. Az elmondottakból leszűrhető, hogy a vezetők szaktudásából, összmunkájából, valamint törekvéséből fakad az eredmény, mely fölfelé segíti a szövetkezet szekerét. Végül, de nem utolsósorban a közös tagságát illeti a dicséret, akik becsülettel helytállnak a munka frontján. SÁNDOR GÁBOR SZABAD FÖLDMŰVES J 1966. július 23.
