Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-23 / 29. szám

A zselízi szövetkezet a szakosítás útján A mezőgazdasági termelés fellendítése már nemcsak a szövetkezetek vezeöinek gondja. Részt kérnek belőle az egyszerű dolgozók Is, akik ész­szerű Javaslataikkal segítik a termelés fokozását. Ma már a dolgozók nyíltan rámutatnak a hibákra, a hiányosságokra és igyekeznek azokat fel­számolni. Oj jelenség ez, mely a dolgozók öntudatának fejlődését jellemzi. örvendetes jelenséggel találkoztam a zselízi szövetkezetben Is. A múlt­hoz viszonyítva jelentős javulás észlelhető a munkafegyelem terén. Egyre kevesebb a munkából Indokolatlanul kimaradó dolgozók száma. Döntő fordulat következett be a munkaerőhiány terén is. Míg az elmúlt években állandóan munkaerőhiánnyal küzdött a szövetkezet, — különösen a csúcs­­munkák idején —, addig idén minden zökkenő, külső segítség nélkül vég­zik a soron következő munkákat. E Jelentős változás gyökerét a szövetkezet megszilárdulásában kell ke­resni. Míg a múltban tömegesen fordítottak hátat a szövetkezetnek a dol­gozók, addig ma egyre több azok száma, akik visszatérnek a közösbe. Ügy érzik, hogy már odahaza is megtalálják számításukat. így gondolkodott Takács Sándor, Török Béla és a többiek is, akik az iparból jöttek haza. A SZAKOSÍTÁS ÚTJÁN Az irányítás tökéletesített rendszere lehetővé tette olyan intézkedések végrehajtását, melyek felszámolták az eddigi hibákat és hiányosságokat és rugalmas szervezéssel új termelési ágakra való átállást. A zselízi szö­vetkezet vezetői éltek ezzel a lehetőséggel. Első teendőjük a zöldség­kertészet hektárterületének csökkentése volt. Ezt indokolttá tette az a körülmény, hogy ezen a szakaszon állandó volt a munkaerőhiány és ennek következtében ráfizetéses termelés folyt. Továbbá a szarvasmarha hizla­lására történő szakosítás és az ezzel összefüggő takarmánytermésztés is megkívánta a takarmányok hektárterületének kibővítését, mert' csakis úgy érhetők el jó eredmények, ha elegendő mennyiségű és jó minőségű takar­mányokkal rendelkeznek. Az idei eredmények bizonyítják, hogy jó úton haladnak e téren. A hizlaldákban jelenleg 120 darab bika van, melyet februárban vásárolt a szövetkezet 250 kg-os súlyban. A jó gondozás és takarmányozás követ­keztében az állatok napi súlygyarapodása 1,70 kg, ami azt eredményezte, hogy a négy hónap leforgása alatt további 200 kg-ot szedtek magukra a növendékállatok. Valentkó István, Belopotocky Mihály, Tóth Emília és Virágh József gondozók érdeme az elért eredmény. Ez azt jelenti, hogy az előzetes becslések szerint 100 métermázsa hússal teljesíti túl az elő­irányzott tervet a szövetkezet. Míg legtöbb szövetkezetben az állami hitellel szemben tartózkodó állás­pontot foglalnak el, addig a zselízi szövetkezet vezetősége él az adott lehetőséggel. A hitelkeretet teljes mértékben felhasználja további állatok vásárlására. Mint a legtöbb gazda, ők is ceruzával számolnak, mely azt biztosítja, hogy a befektetett tőke kétszeres kamatot hoz. A hitel lehetővé teszi a tehénállomány minőségi feltöltését Is. Ezen a szakaszon is rátérnek a nagy haszonhozamú állatok tartására. NÖVEKSZIK A TEJTERMELÉS Ha párhuzamot vonunk a két év előtti állapotokkal, melyek a tejterme­lés szakaszán voltak, akkor meglepő javulást észlelünk. Két évvel ezelőtt, amikor a szövetkezetnek 50 darabbal több tehene volt, a tejtermelés átlaga 2 liter körül mozgott. Ugyanakkor ma, amikor a szövetkezet istállóiban csak 122 darab tehén van, a fejési átlag 8 liter. Az év elejétől pedig 6,8 liter. Duba Lajos, Pompos Ica, Gazsó István, Bottyán András érdeme, hogy a szövetkezet az első félévben 15 000 liter tejjel adott többet a piacra. A SERTÉSTENYÉSZTÉS SZAKASZÁN Is rendet kell teremteni. Ugyanis az volt a helyzet, hogy a szövetkezet fajsertés tenyésztésre volt beállítva. Néhány éven keresztül jól jövedel­mező forrást jelentett a közös számára, mivel a fajsertések értékesítése nem ütközött különösebb nehézségbe és jó árat fizettek darabjáért. Az elmúlt évben azonban bekövetkezett a baj. Amikor a sertéseket vásárra kellett volna szállítani, az állatorvost Vizsgálat takonykórt állapított meg és nem engedélyezte a sertések eladásét. Csupán fogyasztási célra lehetett eladni, ami nagy veszteséget jelentett. Ezért úgy határozott a vezetőség, hogy felszámolja a sertéstenyésztés számát is és áttér a választott malacok eladására, mely jövedelmezőbb és kevesebb befektetéssel jár. AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG ELVE Az elmúlt évi gazdasági eredmények eléréséhez nagymértékben hozzá­járult az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása. Az egyes munkafolya­matok időbeli jó végzéséért a szövetkezet külön prémiumot fizetett. Az elmúlt évben 140 000 koronát fizettek ki prémium címén. Ezt a módszert ez évben Is teljes mértékben alkalmazzák és a múlt évi tapasztalatok alapján, ez évben is 140 ezer korona prémium kerül kifizetésre. Sok eset­ben a munka elvégzése után azonnal kifizetik a parémiumot, tehát a dol­gozónak nem kell várni a rendes havi fizetésig. A fentebb elmondottak azt bizonyítják, hogy Dóka Ernő, a zselízi szö­vetkezet elnöke a gyakorlati megvalósítások embere. Horváth Géza ökonő­­mus pedig a pénzügyek szakembere. Jól számolnak, mert az eredmények azt mutatják, hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Jól jár a tagság, de jól jár a szövetkezet is. Andriskin József B EMUTATKOZZAM? Jó, megte-D szem. Renczés Ferenc vagyok, 34 éves, a Kosúti Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság munkabiztonsági technikusa. A munkabiztonságon kí­vül még feladatom a tűzvédelem és a polgári védelem üzemünkben. Mi­vel a munkabiztonságról kell beszél­nem, megpróbálok átfogó képet adni. Maga a munkabiztonság elsősor­ban rendszeres ellenőrzéseken és is­kolázásokon alapszik. Célunk a mun­kabalesetek megelőzése. Üzemünk­ben az iskolázásokat félévenként, a gépesítésben dolgozóknál 3—4 havon­ként szoktuk tartani. Minden újonnan felvett gépkezelőt kioktatunk a gép kezelését és működését illetőleg, to­vábbá figyelmeztetjük őt az egyes balesetekre, melyek a gép működése folytán érhetik őt, illetve munkatár­sait. Minden halálos kimenetelű mun­kabaleset leírását, melyet a felsőbb szervektől kapunk, lefordítjuk ma­gyar nyelvre, s megtárgyaljuk azokon a munkahelyeken, ahol hasonló bal­eset történhet. Mint már említettem, a baleseteket ellenőrzésekkel is igyekszünk meg­akadályozni. Ilyen ellenőrzések alkal­mával sorba vesszük az épületeket, munka és erőgépeket, az épületek berendezéseit, s ha valahol valami rendellenességet tapasztalunk, azon­nal intézkedünk a hiba eltávolításá­ról. Meg kell azonban őszintén mon­dani azt is, hogy a dolgozók sok esetben nem szívesen veszik az ilyen ellenőrzéseket, mondván, hogy a hi­bák eltávolítása nekik csak többlet­­munkát jelent, s amúgy sem történik semmi baj. Igen, ezt mondják! De csak addig, míg nem történik bal­eset. Milyen okai lehetnek a balesetek­nek? Vannak objektív és szubjektív okai. Az ok legtöbb esetben szubjek­tív, vagyis megelőzhető. A legtöbb balesetet a munkabiztonsági előírá­sok be nem tartásához sorolnám, még a könnyelműséget is. Ugyanis van­nak egyének, kik azt mondják, hogy nekik nem történhet semmi bajuk. Hogyan oszlik meg a balesetek szá­ma kor szerint? Legtöbb a baleset a tizennyolc éven aluliaknál és a hat­van éven felülieknél. Az előbbiek nem veszik elég komolyan a munka­­biztonsági előírások betartását, néha játékosak, máskor nincs elég tapasz­talatuk. Az utóbbiak később veszik észre a veszélyt, kevésbé mozgéko­nyak, s ha menekülni kell, nem tud­nak elég gyorsan. Hány balesetünk volt az elmúlt évben? Üzemünkben tavaly 38 haleset volt, ebből három súlyosabb jellegű. A legtöbb baleset a gépesítésben és az állattenyésztésben történt. A leg­kevesebb a kétkezi munkáknál. Az egyik súlyosabb baleset például, mely részben elővigyázatlanságból eredt, a kukoricacső fosztónál fordult elő. A pótkocsiról a kukoricaknmbájn által letört kukoricát, közvetlenül a gép mellé dobálták le, hogy a dolgo­zóknak ne kelljen messziről hordani a csöveket a gépbe. Az egyik dolgozó felment a rakás tetejére (hogy mi­ért, nem tudja maga sem), a kuko­ricacsövek megindultak alatta, s be­felé, a gép felé csúszott. S mivel, ha az ember esik, minden gondolkozás nélkül kapaszkodni akar valamibe; ő is ezt akarta, s éppen a csőfosztó egymásba forgó hengereit kapta el. Az egész csak pillanatok műve volt, de következményét egy életen át vi­seli. Ugyanígy baleset okozója pél-A munkabiztonság problémái (Egy munkabiztonsági technikus tapasztalataiból) dául az, ha a gép rossz technikai állapotban van. Tavaly például meg­történt, hogy az egyik dolgozónak megtiltottam a körfűrész használatát, míg ki nem javítják. A dolgozó meg­ígérte, hogy nem veszi a kezébe, másnap mégis használta, s a kör­fűrész levitte egyik ujját. Miért nem tartják be a dolgozók a munkabiztonsági előírásokat? Sok esetben azt gondolják, hogy felesle­ges. Például a magtisztításnál a csép­lőgép kezelője azt mondja, a fő szíj­hoz azért nem tesz védőrácsokat, mert a szíjat gyantázni kell, s a rá­csok eltávolítása és visszaszerelése időveszteséget jelent. Vagy a szecs­­kavágőnál a személyzet azt mondja, hogy a védőburkolatokat azért nem szerelik fel, mivel a szecskavágó gyakran befullad, s a védőburkolat eltávolítása és felszerelése jelentős időt vesz igénybe. Természetesen ezek meggondolatlan vélemények. Amikor a tizenhatéves dolgozó nő homlokán a szíj égési sebhez hasonló heget hagyott, mely örökké megmarad, egyszeriben fontosnak tartották a rá­csot. Vagy amikor látták, hogy a vé­dőburkolat nélküli szecskavágőból milyen nagy erővel vágódik ki a kő­darab, amit senki sem vett észre a szecskázandó anyag bedobálásakor, fontosnak vélték a védőburkolatot. Tehát mindenki a maga kárán tanul. Milyenek az állattenyésztés balese­tei? Többnyire objektív jellegűek, vagyis kiszámíthatatlanok. Például a tehén rálép gondozója lábára, vagy a bika elrántja, Illetve a falhoz nyomja gondozóját. Itt szeretném megemlíteni, hogy hacsak lehet, az állattenyésztésben nyugodt embere­ket alkalmazzunk, s elsősorban olya­nokat, akik szeretik az állatokat. Ugyanis, ha az állatokat Utik-verik, gorombán bánnak velük, nyugtalanok és agresszívek lesznek, s ezen rossz tulajdonságot sokáig megtartja az állat. Megtörténhet, hogy ilyen rossz tulajdonságú állathoz, ha jó szándék­kal is közelítünk, ideges lesz, rálép gondozója lábára, vagy egyenesen támad: rúg, harap vagy a szarvával döf. Ha lóhoz közelít a gazdája, szólítsa a lovat mindig nevén, hogy megis­merje a hangjáról. Ha a ló nyugta­lan, soha ne közelítsük meg hátul­ról, (mivel hátrafelé rúg), hanem oldalról. Ideges, nyugtalan lovat so­ha ne tisztítsunk az istállóban, ha­nem kint az udvaron, mivel ellenkező esetben a gondozóját könnyen a fal­hoz nyomhatja. A kocsi üléseit úgy helyezzük el, hogy az biztonságos legyen mind a ló rúgása, mind a ki­esés ellen. Tavaly például megtör­tént, hogy az egyik kocsis szalmát vitt. Mivel a szalmára felülni tilos (az már számos baleset okozója volt — a szalma elcsúszott), az ülést elő­re hajtatta, s azon ült, közvetlenül a lovak közelében. Az egyik ló meg­rúgta, annak ellenére, hogy a lovai soha nem szoktak rúgnil A 16 meg­rúgta, s nem kapott egy fillér kár­térítést sem, sőt mi több, neki kel­lett megfizetni a kórházi költségeket is, mivel nem tartotta be a munka­­biztonsági előírásokat. Ugyanitt sze­retném megemlíteni, hogy vannak egyének, kik az igáslovakat Is hátas­lovaknak tekintik, s megülik őket. Természetesen nyereg és más felsze­relés nélkül! Ez pedig elég veszélyes dolog, mivel lovaink nincsenek ilyes­mihez hozzászokva, s könnyen ledob­ják utasukat. Tavaly előtt történt egy ilyen baleset, s az illető három ol­dalborda töréssel úszta meg a lovas­kalandot! A tenyészbikák is számtalan bal­eset okozói. Éppen ezért a Földmű­velésügyi Minisztérium 182/60 tárgy­számú hirdetménye kimondja, hogy a tenyészbikát két oldalra kell ki­kötni. Orrukba egyéves korban kari­kát kell tenni, s vezetni csakis veze­­tőrúdon szabad, melynek hossza leg­alább 150 cm. Előírja továbbá azt is, hogy a dolgozó közelében, ki a bikát gondozza, tartózkodjon még egy má­sik egyén is, hogy ha valami történ­ne, legyen az, aki közbelép. A tehenek a lovakkal ellentétben többnyire oldalra rúgnak. Ezt is tud­nia kell minden állatgondozónak! A sertések kanjai is elég gyakran okoznak munkabalesetet, ezek azon­ban kisebb jellegűek. A kan, ha meg­dühödik, elég veszélyes ugyan, de mivel kevésbé mozgékony, az ember elugorhat előle. Az állattenyésztésben levő kisebb balesetek nagy része a régi istállók rovására írható. A régebbi istállók­ban ugyanis a jászol előtt nincsen etetőjárda, s így a gondozónak az állatok közé kell mennie, s az állat megsebesítheti gondozóját. A munkabalesetekhez tartoznak még a foglalkozásból eredő betegsé­gek, így a mezőgazdaságban a TBC és a BAB. Üzemünkben a BAB-et tel­jesen, a TBC-t részben likvidáltuk. Ahol még TBC-álIományunk van a dolgozóknak munkaruhát adunk, az istállók mellett fürdőket s más szo­ciális berendezéseket létesítünk, hogy a dolgozónak ne kelljen abban a ru­hában hazamennie, amelyben dolgo­zott. Csak néhány példát ragadtam ki, a balesetek leggyakoribb okozóit. Is­mételten szükségesnek tartom meg­jegyezni, hogy minden dolgozónak tudatosítania kellene magában, hogy a munkabiztonsági előírások betar­tása feltétlenül fontos, hiszen saját egészségünkről és testi épségünkről van szó. Lejegyezte: György Elek, Kosúty NE ETESSÜNK CSÍRAS BURGONYÁT, legyünk óvatosak a cukorrépa takarmányozásánál! Az elmúlt napokban, hetekben a háztáji sertéstartóknál számos eset­ben előfordult, hogy hirtelen, minden előzetes észrevétel és beavatkozás nélkül elpusztult a hízőnakvaló. A növendékek este még jóízűen hab­zsolták az eléjük öntött moslékot, s reggel kihűlt tetemükre bukkant a háziasszony. A kivizsgálás során meg­állapítást nyert, hogy az állatok pusz­tulását a szolanin, illetve az erősen kicsírázott burgonya etetése okozta. Más esetben a túladagolt, illetve a főzött cukorrépa volt az elhullás okozója. A sertések részére a burgonya kapásnövényeink közül talán a leg­­értékeseb tömegtakarmány, etetését csak ajánlani tudjuk. Rostanyaga ke­vés, keményítője jól emészthető, ezért a malacok és süldők, sőt a hí­zók is szívesen fogyasztják. A nyers burgonya 1 százalék emészthető fe­hérjét és 18 százalék keményítőegy­séget tartalmaz, ezért a sertések ki­tűnő tápláléka. Igaz, nyers állapot­ban csak kivételes esetekben takar­­mányozzuk ellés előtt főként a du­gulás meggátlására, de a hasas álla­tok tőgyeltetését is elősegíti). A gya­korlatban az etetésre szánt burgo­nyát főzzük vagy pároljuk, amivel emészethetősége fokozódik. , A burgonya takarmányozásakor rendszerint a hibát ott követjük el, hogy a főzéshez használt vizet is 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. július 23. megetetjük az állatokkal. Főleg ve­szélyes ez tavasszal, amikor a gumók csírázásnak Indulnak s még veszé­lyesebb, ha a burgonya araszos csí­rákat bontott. Ilyenkor a szollntarta­­lom megsokszorozódik, s etetése ak­kor is veszéllyel jár, ha főzés után a levét ’leöntjük. Májusban, június­ban a csírátlanított gumók etetése is veszélyt rejteget magában, különösen ha levővel együtt takarmányozzuk. Hogy a szolantn-mérgezéseknek elejét vegyük, a főtt burgonya levét, párlatát soha ne adjuk a sertéseknek, és kerüljük a csírás gumók etetését. A burgonya tavaszi csírázását el­kerülhetjük, ha ősszel a takarmányo­zásra szánt mennyiséget lesllózzuk. Ezzel megelőzhető egyrészt a raktá­rozásból származó veszteség, más­részt a silózott anyag kisebb helyen megfér és hosszabb időn át tárol­ható. A cukorrépa, mint tudjuk, jó ét­rendi hatása és magas cukortartal­mánál fogva értékes takarmány. Azt azonban kevesebben tudják, főleg a háziasszonyok nem — akik többször a közösből, a répalevél szedés ürü­gyén jónéhány répának kicsavarják a nyakát és zsákba süllyesztik — hogy a főzött cukorrépa a féltett hízónakvaló sírásója lehet. A főzött cukorrépában ugyanis működésbe lépnek a denitrifikáló baktériumok, amelyek a nitrátokat mérgező nitritekké alakítják át, s ezek a vér oxigénfelvételében vég­zetes zavarokat idézhetnek elő. Még rosszabb a helyzet, ha a főzött cu­korrépát állni hagyjuk, sőt annyit főzünk belőle, hogy másnap Is azzal tömjük a sertéseket. Tudniillik a fő­zés utáni órákban a nltritek egyre gyorsabban szaporodnak, Illetve a takarmány mérgező hatása állandóan fokozódik. Mintegy félnapos állás után a nitrltek maximális mennyi­ségben vannak jelen az egyébként takarmányozásra hasznos gumós nö­vényben. A sertés sorsa szinte kivétel nél­kül megpecsételődik, ha nap mint nap levelével és szárával együtt fő­zött vagy párolt cukorrépával nyakló nélkül (Ingyen van, hadd gyarapod­jon a sertés) tömjük az állatokat. Akik eddig etették a főtt cukorrépát, s elkerülték a veszélyt, főleg annak köszönhetik, hogy friss állapotban, kis adagokban, burgonyával vagy egyéb növénnyel keverten adagolták azt az állatoknak. A cukorrépa takarmányozásának technológiáját a nagyüzemek vezető szakemberei ismerik, azonban a kár megelőzése érdekében szükséges, hogy a háztájin gazdálkodó — ha netán a kukorica között köztesen vagy kertjében takarmányozás cél­jából termel cukorrépát — tudja, hogy főleg nyers állapotban (szele­telve, egészben) vagy silózva etet­hető. Csupán az idén előforduló veszte­ségek aránya figyelmeztet bennün­ket; ne etessünk csírás burgonyát és legyünk óvatosak a cukorrépa ta­karmányozásánál. Bugúr István, a Galántaí Állategészségügyi Központ technikusa MEZŐGAZDASÁGUNK egyik elsőrendű feladata a szarvas­marhaállomány — főként a tehenek — haszonhozamának növelése. Ez a feladat megköveteli — a teljes értékű táplá­lékon kívül — a szarvasmarha-állomány összetételének a meg­­— javítását. Hogy ezt elérjük, ahhoz, korszerűsíteni kell az üszők £■ nevelési feltételeit és az előhasi-üszők előkészítését a borja­fll zásra, ezt követőleg — a hasznosság ellenőrzése alapján — j-. osztályozni lehet az állományt. Szocialista mezőgazdasági Üze­­mO melnk feltételei lehetővé teszik ennek a kiválasztásnak a yfl) megszervezését, éspedig úgy, hogy az egészséges teheneket — az első laktáciőkor — külön „ellenőrző“-istállókban, vagy az istálló arra a célra elkülönített részében összpontosítják, ahol cu aztán megfigyelik. MM Tehát az „ellenőrző-istállók“ építése tartós biztosítéka lesz minden mezőgazdasági üzemben a hászonhozam növekedésé­­nek és az állategészség feltételei megjavulásának. Jelentős szerepe van a fajta-tiszta bikák öröklődés! tulajdonságainak ellenőrzésében is. E Az ellenőrző-istállóknak állandó kedvező feltételeket kell biztosítaniuk az egészséges előhasi-üszők borjazására és az első laktáctós időszakra. Ilyen istállókat elsősorban azokban Na mezőgazdasági üzemekben építenek majd, ahol aránylag sok saját nevelésű egészséges üsző kerül tehén-sorba és ahol a Q legkedvezőbb feltételeket tudják biztosítani a hizlalásra, istál­­b lózásra és az állatok gondozására annak érdekében, hogy az I. laktáclós időszakban elérjék az átlagos 2200 kg tejhozamot a tarka és az idegen fajtáknál és 1800 kg-ot a pinzgaui tehe­ti neknél. Az ellenőrző istállók befogadó képessége legyen kb. 50 férőhelyes. ^ A mezőgazdasági üzemek ezekben az ellenőrző-istállókban aQ fogják összpontosítani a vemhes, egészséges üszőket, azok ft közül Is előnyben részesítik az ismert származásúakat. A har­­madfokú hasznosság ellenőrzésére szolgáló tenyészetekben az (Q üszők származása megállapítható áz anya inszeminációs-karto­­tékján lévő bejegyzések alapján, ennek egyeznie kell az insze­­minációs technikus feljegyzéseivel. A vásárolt üszőknél pedig ezt a célt Szolgálja a származásról szóló írásbeli igazolás. nn zj* Minden esetben a kerületi fajtatenyésztő igazgatóság, a me- VV zőgazdasági termelési igazgatósággal együttesen választja ki gazokat a mezőgazdasági üzemeket, ahol majd ellenőrző-istálló­kat létesítenek. Az említett szervek az Istálló építését az ille­tékes mezőgazdasági üzem vezetőségével tárgyalják meg. Az ellenőrző istállókból — amelyekben tartósan, magas­­^ színvonalú hasznosságot fognak elérni — és ahol megfigyel­hetők a hasznosság alaptényezői (a takarmányfogyasztás, fej­­hetőség, stb.) — kiépülnek a nagyhozamú elődöktől származó „utód-ellenőrző istállók“, amelyeket a kerületi fajta-tenyésztő igazgatóság javasol és az Állami Fajta-tenyésztő Igazgatóság hagy jóvá. ' (-e§-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom