Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-24 / 51. szám

M. GOODSELL: Tanácstalan Gyereket nevelni a legegyszerűbb dolog a világon, feltéve, hogy az anya a horgász türelmével, egy űrhajós Idegeivel és azzal az Istenáldással rendelkezik, amely részére lehetővé teszi, hogy megelégedjék az alvás minimumával. Vannak emberek, akik több gyer­meknek adnak életet, de aztán rá­jönnek: sok minden hiányzik még ahhoz, hogy ideális szülőknek nevez­hessék magukat. Amennyiben a ked­ves olvasó is hasonló helyzetben érezné magát, bizonyára akad egy­néhány problémája. E téren pedig tudnék egyet mást mondani. Minő­sítésem a következő: 1. Három gyermekem van. 2. Ma­gam is voltam gyerek. 3. Vizsgázott gyermekpszichológus nem vagyok, és 4. Lassan már az én türelmem is fogytán van ... ÉS MOST RÁTÉRHETÜNK A KÉR­DÉSEKRE. Kérdés: Mi akadályozza leginkább a szülők és gyermekek közti jó viszonyt? Felelet: Maguk a gyermekek. Kérdés: Hasznosak a gyermekpszicho­lógiai könyvek? Felelet: Ki részére? Kérdés: Gondjaim vannak a kisfiám­mal. Abnormális érdeklődést tanúsít nemi dolgok iránt. Felelet: Ez az abnormális érdeklődés teljesen normális. Kérdés: Hogyan? ön nem jön zavar­ba, ha a gyerekei sexuális ügyekről érdeklődnek? Felelet: Sokkal inkább zavarba jön­nék, ha a törtek számításá­nak rejtelmeiről vagy Afrika földrajzáról érdeklődnének nálam. Utóvégre mégis csak többet tudok a nemi dolgok­ról. Kérdés: Mi a nézete a pubertásról? Felelet: A pubertás egészen normális fejlődési állapot, melyet min­denki simán átvészel, kivéve persze a pubertásban levő gyermek szüleit. Kérdés: Serdülő lányom állandóan a szememre veti, hogy nem akarom őt megérteni. Mit te­gyek? Felelet: Legjobb, ha semmit. Ezeknél a fiataloknál alapjában véve egyet tudomásul kell ven­nünk: ők nem is akarják, hogy megértsük őket! Kérdés: Tizenhárom esztendős lányom reménytelenül maradinak tart engem, mert nem engedem, hogy festett ajakkal menjen az iskolába. Miért nem akarja belátni, hogy csak a javát szülőknek... akarom? Felelet: Mert ő 13 éves, ön pedig az anyja. Kérdés: Hat éves kisfiam gyakran kap dührohamot és ilyenkor ordítva jelenti ki, mennyire gyűlöl engem. Hát nem ré­mes? Felelet: Hát, bizony igen. De ez telje­sen normális tünet. Ne csi­náljon magának emiatt fölös­leges gondokat. Rosszabb vol­na, ha hat éves fiacskája vá­ratlanul a nyakába borulna és a fülébe súgna: Ügy sze­retlek, anyukám! Akkor aztán igazán törheti a fejét, vajon melyik értékes tárgyat törte össze vagy miféle méregdrá­ga ajándékot kíván magának? Kérdés: Szülők és gyermekeik szóra­kozhatnak-e együtt? Felelet: Természetesen, de nem mint pajtások. A gyerekek szeretik a rágógumit, a lármát, a pisz­kot, a havat, a lovakat, édes­ségeket, a rendetlenséget és mindent, aminek valami köze »an a vízhez — kivéve a mos­­űóvizet. Ha sétálni megy a gyerekkel, megőrjíti örökös tanácsolásával a lámpaoszlo­pok körül. Ha sportesemény­re viszi el magával, egész idő alatt a fagylaltos után pis­­lant. Ha elviszi a moziba — azaz nem, bocsásson meg, — jobb lesz, ha moziba el sem viszi magával... Kérdés: Miért bőgnek annyit a kis­gyerekek? Felelet: Miért nyávognak a macskák? Kérdés: Négy éves kisfiam állandóan zavarba hoz engem azzal, hogy házon kívül hangos megjegyzéseket tesz idegen emberekről. Mit tegyek? Felelet: Nem sokat tehet. De vigasz­talja az a tudat, mennyire zavarba hozza majd Ön őt, ha egyszer eléri a fiú a pu­bertás korát. Meglátja, egyál­talában nem esik majd nehe­zére. Hiszen egy ilyen kis kamasz szemében már az is szégyen, ha barátai együtt látják őt az anyjával. Kérdés: Hogyan neveljük a gyereke­ket tisztaságra és rendre? Felelet: Ugyanúgy, ahogy igazságsze­­retetre, szorgalomra, felelős­ségérzetre, udvariasságra és önbizalomra. Kérdés: És hogy érjük ezt el? Felelet: Azt bizony én is nagyon sze­retném tudni! ... (Ford.: SM) Ki a felelős ? A sok eső után kellemes az este. Jó érzéssel sétálgatok a Duna partján két virgonc fiammal. Amikor meg­csodáljuk a hajókat és megnézzük a vízállás-magasságot, a Szovjet Barát­ság Háza felé tartunk. Szeretnek ide járni a gyerekek, mert mindig akad valami érdekes kiállítás, a legtöbb esetben gyermekrajzok, amit az isko­lások szakértelemmel bírálgatnak. De van még egy dolog, ami ide vonzza őket. Az épület Duna-menti oldalán rövid filmeket szoktak vetíteni. A gyereksereg kitörő örömmel cso­dálja a hatalmas szibériai medvéket, a sztyeppék farkasait, amíg ... Igen, amíg oda nem érkezik egy héttagú gyerekcsoport. Nyúlánk laj­torja a legmagasabb, a legkisebb alig látszik ki a földből. Fittyet hányva a nézőközönségnek, közvetlenül egy méter magasságból nézik a filmet, eltakarva a filmkockát. Téli örömök (Foto: Tóth D.) — Kérem, menjenek onnan — hang­zik a tömegből egy középkorú ember kiáltása. — Hiszen olyan közelről nem is élvezhetik a képet. A lajtorja megsemmisítő pillantás­sal méri végig a bírálót, és egy kissé elhúzódik. De egy perc múlva újra összezárul a kör és alig látunk vala­mit. A tömegből egyre több fölhábo­rodott kiáltás hallatszik. A héttagú banda tagjai viszont kajánul vigyorog­nak, sőt még vészfjósló pillantásokat is lövellnek a zúgolódók felé. A pöt­tömnyi egy percre elugrik a kikötőhöz és máris megtér egy csomag cigaret­tával. A lajtorja testvériesen szétoszt­ja a ki tudja honnan szerzett pénzen vásárolt cigarettát. Rágyújtanak... Nyolc-tízéves gyerekek nemcsak hogy eltakarják a képet, de pimaszul még füstfelhőket is eregetnek a nézőkö­zönség felé. Szép az este, békés a hangulat. Senkinek sincs kedve veszekedni, ezért a nézőközönség jó része tovább áll. Mások mérgelődnek. A héttagú banda továbbra is élvezi a helyzetet. Győztek. Mégpedig a felnőttek felett ts. Az eset után sokáig elgondolkoz­tam. Hova jutunk, ha ez így megy to­vább? Vajon tudnak-e a szülök gyer­mekeik csínytevésetről? De nem is jó a kifejezés? Mert ez nem csíny­tevés, hanem a neveltelenség, a szem­telenség netovábbja. Igen, odáig ju­tottunk, hogy már akkor sem merünk szólni, ha igazunk van. Ott álltunk vagy ötvenen a Duna partján, és egy héttagú, neveletlen gyermekcsoport elrontotta esténket. Vajon miért tör­ténhet ez meg, ki a felelős? ... Elsősorban azért, mert a szülök Írem törődnek gyerekeik nevelésével, másodsorban a felnőttek félénksége miatt, akik nem elég erélyesen lépnek fel a rendbontók ellen. Mert ez ts hozzájárul ahhoz, hogy ilyen vásott, bandába csoportosult gyerekek tönkre­tegyék a szórakozni akarók estéit. (bállá) Karácsonyi ajándék Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falucska. Ebben a falucskában sok-sok szegény ember lakott. Az egyiknek éppen a falu végén volt egy kis háza, amelyben hét kis gyermek élt beteg édesanyjával. Apukájukat rossz emberek elvitték — börtönbe zárták, mert jobb életet, több kenye­ret és az urakéhoz hasonló ruhát kí­vánt a gyerekeinek. Karácsony estéje előtt még a korai órákban azt mondja az anya legna­gyobb fiacskájának: — öltözz, fiam és keresd meg a kötelet. Kimegyünk a mezőre, hozunk szalmát az uraságéből, mert itthon nincs egyetlen galy sem, amivel be­­füthetnénk a kemencébe, pedig már be is kovászoltam egy kis bélesnek. Szegény apátok nagyon szereti, és hátha hazajön az éjjel! No meg hát ti is itt vagytok ... — Már kész is vagyok — szólt a fiú, s egy kötéllel a kezében megin­dult édesanyja oldalán a mezőre, mert akkor a gazdagoknak a szalmája ott volt kint. Mire a nap kisütött, már csaknem készen is voltak a szalma­­cibálással, amikor a kisfiú dideregve a hidegtől, de méginkább a félelem­től hirtelen felkiáltott: — Édesanyám, édesanyám, szalad­junk, mert jön az ispán! Alig hogy kimondta, az ispjín már ott is ter­mett. Leugrott a lováról s egyenesen az asszony felé rohant kezében egy bottal. — Te nyomorult! Bontod szét azon­nal azt a kötelet! Hát nem megmond­tam már nektek bitang vörösök, hogy agyon verlek benneteket, ha az urak szalmájához nyúltok!? — De drága ispán úr, itt a kará­csony és az én gyerekeim is ennének egy kis kalácsot. Az uraság pedig nem lesz szegényebb, ha haza vinném ezt a kis fütenivalót — próbál könyörög­ni a szegény néniké. De az ispán rossz ember volt. Lehet, talán szíve sem volt, mert oda ugrott és ütlegel­ni kezdte a nénikét. — Nesze neked szalma, nesze ne­ked kalács karácsonyra! — Ne, ne bántson, nem jövök töb­bet. Most is csak a gyerekekért tet­tem — sírt, esdekelt a nénike. — Legalább a kötelet adja vissza, azzal szoktunk egy kis fát hozni. A kisfiú is sírdogált és könyörgésre fogta a dolgot. — Bácsi, bácsi, ne bántsa édesanyá­mat! Nem látja, hogy beteg szegény? A kötelet is én hoztam. — Mit hoztál? Te nyavalyás! — or­dított a gyerekre, majd nagyot csa­pott rá a kötéllel. A fiúcska elesett. Az ispán pedig mint aki jól végezte a dolgát, lóra ugrott és elnyargalt. — Gyere fiacskám, menjünk haza. Mi már megkaptuk a karácsonyi aján­dékot. Hazamentek. Otthon a masinán megsütötték a kalácsot, de nem kel­lett belőle senkinek, mert édesanyjuk az ágyba került, beteg lett. A gyere­kek körülülték az ágyat és ott alud­tak el az ágy szélén mind. Csak a fiú nem tudott aludni. Édesapja és a rossz ispán járt az eszében, s azon törte a fejét, hogyha majd megnő, több'é nem engedi, hogy az ő drága édesanyját valaki megüsse. Ahogy így töprengett magában, valaki váratlanul megkocogtatta az ablakot. — Ki az? — kiáltott fel aggódva. — Én, édesapád — szólt a kopog­tató. Kétszer sem kellett szólnia. Fel­ébredt az egész család, hogy minél hamarább a nyakába borulhassanak szeretett édesapjuknak. Felkelt beteg anyjuk is, hogy forrón magához ölelje férjét. Nagy volt a boldogság a kis ház­ban, mert ezen az estén talán ez a szegény család kapta a legdrágább karácsonyi ajándékot. Kertész Pál Mazsola, a kíváncsi kismalac Ofév körül a faluban minden malaccsalád ret­tegésben élt, mert az a hír járta, hogy szép, gömbölyű, kismalacokat vásárolnak az emberek úlévt pecsenyének. Az öreg kocák úgy elbújtatták a szalma kö­zé kicsinyeiket, hogy még az orrocskájuk sem látszott ki. Egy reggel csípős, hi­deg szél fújt, csak úgy hordta a havat. Az öreg malacok valami neszre lettek figyelmesek. Va­laki járt az Ólak körül. A legöregebb anyako­ca kinézett, majd ijed­ten kapta vissza a fe­jét, s beszólt az ólba: — Jönnek! Gyorsan bújjatok a szalmába, malackák — adta ki a parancsot. Mazsola nagyon kí­váncsi volt, látni akar­ta, kik jönnek. Éppen abban a percben dugta ki a fejét a szalmából, amikor valaki kinyitot­ta az ólajtót. Az öreg koca ijedten ugrott Ma­zsola elé, hogy testével eltakarja. A látogatók egy ideig tanakodtak, majd ki tud­ja miért, elmentek. Bizony kis híja volt, hogy a gömbölydedre hízott Mazsola nem fi­zetett rá kíváncsiságára, s nem lett belőle ropo­gós, újévi malacpecse­nye. Parraghy Johanna VÍZSZINTES: 1. Végtag, 4. Vi­lágtalan, 7. Mutatószó, 8. Hiá­nyos hang, 10. Sír, 11. Szellős, 12. Igavonó állat, 14. Végnél­küli rege, . 15. Énekhang, 16. Korszak (éra), 17. Fontos ipari növény, 18. E napon, 19. Főze­lékféle, 21. A fa ellensége, 22. Fed, 23. Folyó a Dunántúlon, 24. Indok. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függő­leges 3. és 6. sorban. 2. Névelő, 3. A függ. 1. folytatása, 5. Aranyban van, 6. A függőleges 3. folytatása, 8. Levegő — gö­rögül, (aer), 9. Azonos mással­hangzók, 13. Időmérő, 15. A lenni ige jövője, 19. Kicsinyítő képző, 20. Régi súlymérték, 22. Nagyobb állóvíz. Beküldendő a függőleges 1., 3. és 8. sz. sorok megfejtése. A SZABAD FÖLDMŰVES 49. szá­mában megjelent kisrejtvény helyes megfejtése: Csiperke — Rizike — Császárgomba. Könyvjutalomban részesülnek: Farkas Gizella, Lak és Kovács Dezső, Kaposkelecsény. KARÁCSONY Kötöttruha HORGOLT FELSŐ RÉSSZEL ÉS UJJAKKAL Mellbőség 96—100 cm. Anyagai 60 deka fehér vagy pasztellszínű, kár­tolt gyapjúfonal. 3-as kötőtűvel és 3-as horgolótűvel dolgozunk. A szok­nya és a felső rész alja harisnya­­kötéssel (a színén sima, visszáján for­dított), a szoknya alsó szegőrésze lus­takötéssel (oda-vissza sima) készül. Horgolási minta: 1. sor: (a munka visszája) 1 rövidpálca és 3 láncszem váltakozik végig a sorban. A rövid­pálcát mindig a harmadik szembe öltjük. 2. sor: 1 láncszemmel fordu­lunk. Egy rövidpálca a háromlánc­­szemes ívbe, 3 egyráhajtásos pálca a következő rövidpálcára. Ez váltakozik végig a soron. 3. sor: 1 láncszemmel fordulunk. Egy rövidpálca a 3 egy­ráhajtásos pálca középsőjébe, 3 lánc­szem, 1 rövidpálca, ismét a következő hármas pálca középsőjébe. A 2. és a 3. sor adja a mintát. Szoknya hátrésze: 116 szemmel kezdjük. 6 sort lustakötéssel kötünk, tovább harisnyakötéssel. 13 cm után mindkét oldalon minden 18. sorban 4X, tovább minden 13. sorban 4X, majd minden 8. sorban 4X1 szemet elfogyasztunk. 45 cm magasságban a 10. sorban a szélétől befelé a 38. szem fölött 1—1 szemet elfogyasz­tunk a kötés színén. A következő 10. sorokban a 36., 34. és 32. szem fölött fogyasztunk. 58 cm magasságban a tűn maradt 84 szemet egyszerre fe­jezzük be. Eleje: 46 cm magasságig ugyanúgy készül, mint a háta. Itt a közép 12 szemétől jobbra és balra minden 4 cm után 3X1 szemet fogyasztunk el, — majd 58 cm magasságban a megma­radt 86 szemet egyszerre fejezzük be. összeállítás: az oldalakat összevarr­juk. A bal oldalon 14 centis nyílást hagyunk, azt 1 rövidpálca sorral be­horgoljuk, majd belevarrjuk a cip­zárat. A derékvonalat 2 cm széles öv­szalagra varrjuk. A felső rész háta: 108 szemmel kezdjük 5 centit lustakötéssel, tovább harisnyakötéssel kötjük. Az 5 centit bal felé visszahajtjuk és láthatatlan öltéssel eltisztázzuk. Az oldalakon minden 8. sorban 4X1 szemet elfő-* gyasztunk. Tovább minden 16. sorban 4X1 szemmel szaporítunk. 388 cm ma< gasságban az egészet befejezzük. Ugyanígy készül az eleje rész is. A háta felső rész horgolása: 91 rö­vidpálcát horgolunk a kötött rész befejező sorára (46 cm szélességben 30 minta) 8 cm magasságig, mindkét oldalon elosztva 3—3 mintát fogyasz­tunk el. (37 cm szélességben 24 min­ta.) Tovább 10 centit egyenesen hor­golunk. Itt 12 mintát befejezünk, a hátnyakkivágáshoz. A megmaradt rész a válla, amit 3 sorban fejezünk be. Az elejét ugyanígy horgoljuk, mélyebb nyakkivágással. Ujja: 43 rövidpálcát teszünk a meg-’ felelő hosszúságú láncszemsorba. 40 cm magasságig egyenletesen sza-* porítunk, minden 3 cm után 1—1 min­tával. (37 cm magasságban 21 minta.) Innen az ujja felsőrészhez mindkét oldalon 2—2 mintát hagyunk el, majd 10 cm magasságig minden sor végén 1—1 mintát. A megmaradt 3 minta az ujja befejező vonala. összeállítás: a részeket összevarr­juk és beállítjuk az ujjakat. A nyakat és az ujjakat egy rövidpálca-, majd 1 egyráhajtásos pálcasorral behorgol­juk. A 3. a cakksor. 1 rövidpálca, 1 egyráhajtásos és 1 rövidpálcát teszünk az első pálcára, majd két pálcát át­ugorva, a 3-ba ismét 1 rövid, 1 egy­ráhajtásos, 2 kétráhajtásos, 1 egy­ráhajtásos és 1 rövidpálca kerül. így megyünk végig a soron. A cakkok alkotta lyukba 1 rövidpálcasorből álló zsinórt fűzünk és azzal tartjuk össze a nyakkivágást. K. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom