Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-17 / 50. szám

Egy horgászválogatott izgalmas két napja Verejték, küzdelem, siker EZ ÉV október 22—23-án Pathon (komáromi járás) össz­pontosították Nyugat-Szlovákia horgász-válogatottját. A Cseh­szlovák Horgász Szövetség kerületi választmányának elnök­sége Kusenda elvtársra bízta a horgászcsapat vezetését. E csa­patot Lorencová (Pöstyén), Mészáros (Érsekújvár), Havelka (Pöstyén), Böhm, Thier és Sablica (Pozsony) alkotják. Az összpontosítás céljául a horgásztechnika, a horgászkészség előkészítése és a Nemzetközi Horgász Szövetség (CIPS) alap­­szabályzata szerinti horgászat gyakorlásának tökéletes elsa­játítását tűzték ki. AZ ELSŐ NAPON a versenyzők a horgászat elméletével fog­lalkoztak, és megkezdték a két első gyakorlat előkészületeit. Ezzel a feladattal az esti órákban készültek el. Másnap reggel pergetés volt az első mfisorszám. Hat villantó, akárcsak ve­zényszóra, egyszerre szelte a levegőt és hullott a Duna nyu­godt vízszínére. A küzdelem nem volt könnyű, mert a ver­­versenyzők mindegyike arra törekedett, hogy minél jobban megállja a helyét. Rövidesen Thier elvtársnak sikerült vagy harminc méter távolságban bevágni elsőnek. Túlérzékeny horgászkészsége las­sította a küzdő hal mielőbbi legyűrését. Csakhamar azonban 1,80 kilós süllőt húzott partra. Aztán következett a folytatás, amelyre senki sem számított. Egyik harapás a másikat követte. Egyik süllő a másik után került horogra. Ez a helyzet azon­ban csak rövid ideig tartott, mert a süllők vagy eltávoztak a parttól, vagy pedig épp a ragadozók vadászterületére bukkant a horgászcsapat. Ezek után csend honolt a vízen. A versenyzők közül Sablicáé volt a legnagyobb siker, mert hét darab süllőt fogott. Thier és Lórencová hármat hármat, Böhm kettőt, Mészáros meg egyet. A három óra hosszat tartó kimerítő küzdelem után a ver­senyvezető jónak minősítette az első gyakorlatot. A horgász­csapat összesen 15,80 kg süllőt fogott. A NAGY-DUNA medrétől pár száz méternyi távolságban foly­­dogáló csatorna lett a második gyakorlat terepe. Üszós hor­gászat került napirendre. A versenyzőknek alig maradt ide­jük, hogy pihenjenek. Most horgászhely kitűzése, rövid elő­készület és halelőetetés volt a feladat. Azután ismét megindult a küzdelem. A versenyzők minél jobb helyezkedésre töreked-A parányi úszók csillámlottak a víztükrön. Szák szák után telt meg kishallal. A versenyzők 18,45 kiló halacskát fogtak összesen. Kusenda elvtárs, a horgászcsapat trénere, persze­­hogy meg volt elégedve a rábízott válogatott csapat teljesít­ményével. MÁSNAP az utolsó gyakorlatra: fenékhorgászatra került sor. A Path melletti Duna-ág a legalkalmasabb víznek bizonyult a versenyzők elméleti és gyakorlati ismereteinek összemérésére. Ez a gyakorlat is sikerrel végződött. Három órán belül 24,6 kg volt a kifogott hal súlya. A három gyakorlat összesen 58,85 kg halat eredményezett. A horgászcsapat méltán meg lehetett elégedve teljesítményével. Ennélfogva meg is kérdeztük Kusenda elvtársat, vajon ő elé­gedett-e a három gyakorlat gyümölcsével? — Az összpontosítás teljesen megfelelt a követelményeknek. Arról volt szó, hogy a versenyző csapat tagjai megismerked­hessenek egymássall, hogy kölcsönösen közölhessék tapaszta­lataikat és alapos előkészületben részesülhessenek. A csapat eredményeivel nagyon elégedett vagyok! — Kit tekint a versenycsapat pillérének Kusenda elvtárs? — Ez kissé komplikált kérdés. Minden gyakorlatnak más­más versenyző a pillére. Konkréten: Mészáros az úszós-horgá­­szat gyakorlatának a mestere. A hazai meg a külföldi ver­senyzők közül ő rendelkezik a leggazdagabb tapasztalatokkal, amelyeket lelkiismeretesen közli horgásztársaival. A többi két gyakorlat legkiválóbbjai a pozsonyi versenyzők. — Kit tekint a legkomolyabb versenytársnak az országos bajnoki mérkőzésen? — A közép-szlovákiai és a prágai versenyzőket. — Lehetségesnek tartja-e Kusenda elvtárs, hogy a verseny­csapat mostani összeállításban el tudna helyezkedni az első helyek valamelyikén? — A versenycsapat mostani összeállításában sikert arathat. Ezt a bajnokcsapatot megifjítottuk. Két fiatal versenyzőt kapott, akik sikert arattak a kerületi bajnoki mérkőzésen. Meg vagyok győződve arról, hogy versenyzőink elkövetnek mindent, hogy méltón képviselhessék a Nyugat-Szlovákia egész horgászcsaládját, és nem élnek vissza majd a beléjük helye­zett bizalommal. TEHÁT ÍGY VÉGZŐDÖTT a kerületi bajnoki forduló. Azt kí­vánjuk, hogy a Kusenda elvtárs által irányított horgász-csapat jövő évi tervei, a szlovákiai országos bajnoki mérkőzést ille­tően megvalósuljanak. (—hm—) A horgászválogatott a vetélkedés előtt. (Foto: SabHcaJ A Nemzetközi Horgász Szövetség XIII. kongresszusa és a halfogó világbajnokság Az idei kongresszus és a fo­gási világbajnokság megszerve­zését a Nemzetközi Horgász Szövetség (CIPS) az Angol Nemzeti Horgász Szövetségre bízta. Az angolok arra töre­kedtek, hogy a XIII. kongresz­­szus méltó keretek között foly­jék le. Ez sikerült is, de a hal­fogási világbajnokság megszer­vezésében, illetve annak lebo­nyolításában fogyatékosságok mutatkoztak. Különösen a nem­zeti horgászcsapatokat illetően. Tizenhét európai horgászszö­vetség küldötte vett részt a kongresszuson, amelyet Lon­dontól 200 km-re, Yarmouth ki­kötő- és fürdővárosban tartot­tak meg szeptember 29-től ok­tóber 1-ig. A Csehszlovák Hor­gász Szövetséget Jozef Snajdár, a szövetség országos elnöke — a CIPS első alelnöke —, vala­mint M. Zálesky mérnök kép­viselte. Küldötteink a Német Demokratikus Köztársaság hor­gászszövetségének érdekeit is képviselték, mert a német kül­döttek nem kaptak beutazási vízumot. Az Angol Nemzeti Horgász Szövetség elnöke, Holliday úr és az osztrák Karl Kreitschi, a CIPS elnöke megnyitó beszé­deikben hangoztatták, hogy a kongresszus célja nemcsak az egyes horgászok, de az egyes nemzetek egymásközti barátsá-­­gának a megszilárdítása, annak ellenére, hogy nyelvük és tár­sadalmi rendszerük különböző. A természet szeretete összehoz­ta őket. A Csehszlovák Horgász Szö­vetség két javaslatot terjesztett elő: Az első követeli a CIPS tag­jainak egyenjogúságát. Tiszte­letben kell tartani valamennyi tag jogait. Ne legyen faji meg­különböztetés! A második javaslat a dobó- és halfogó Világbajnokságok, valamint a kongresszus távlati tervének elkészítését szorgal­mazta a tagállamok keretein belül. Az ilyen rendezvények pénzügyi kérdéseit is meg kell oldani! A két javaslat osztatlan si­kert aratott. Jozef Snajdárt a kongresszus a CIPS alelnökévé választotta. Az osztrák Kreitschi úr pedig továbbra is elnök ma­radt. Az 1967. évi XIV. kongres­szus és a halfogó világbajnok­ság megszervezését a Magyar Népköztársaság horgászszövet­ségére bízták. A kongresszus befejeztével Yarmouthoz 16 km-nyire fekvő Thurne csatornán és folyón Denis Hovvel úr, az angol sportügyi miniszter nyitotta meg a halfogó világbajnoksá­got. A csehszlovák bajnok-hor­­gászcsapatot V. Prúha, O. Va­­nék, P. Mamatej, K. Mátyás és 0. Zubor képezte. A világbajno­ki titulust a franciák érdemel­ték ki, nemcsak az egyéni, ha­nem a csapatversenyben is. Belgium a második, Olasz'w­­szág a harmadik helyre került Egyéni versenyben a francia Euiheneuf volt a győztes. Ä belga Bourdot a második és az ugyancsak belga Roelandt lett a harmadik helyezett. A csehszlovák horgászcsapat az utolsó előtti, s a jugoszláv csapat pedig az utolsó helyre került. Ilyen eredménnyel természe­tesen, nem lehetünk elégedet­tek. Gondoskodnunk kell, hogy olyan edzési lehetőségeket nyújtsunk versenyzőinknek a jövőben, mint amilyenekben az idegen államok versenyzői ré­szesülnek. (ísr) VADÁSZ c * HALÁSZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom