Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-17 / 50. szám

MANAPSÄG különös gondot fordítunk a kulturális élet fellendítésére. Nem feledkezünk meg azonban a mindnyájunk számára legkedvesebbekről, az Ifjúságról sem. Erről tanúskodik az a számtalan intézekdés, mely a közelmúltban látott napvilágot.

Tudjuk azonban, hogy a határozatok nem elegendők. Nem szabad megfeledkezni a pedagógusok, s a szüők sokoldalú tevékenységéről sem. Első-Hármas „szerepben‘

T tzenhárom év egyfolytában at tlvonalban, nem kevés Idő. Sok-tok munkával, fáradsággal, lemondással fár. Érdemes-e ennyit áU dotnt — adódik önként a kérdés, s ez öltöny még azokban a sportos lókban ts felmerülhet, aktk olyan eredménylistával büszkélkednek, mint Sákovtosné DOmölky Lídia.

— Tizenhat évvel ezelőtt, 1950-ben kezdtem vívni, s három évvel később már válogatott voltam. Sőt, világbafnokl aranyérmes csapattag. Ezt követően sorozatban jöttek a sikerek, s még most, visszagondolva ts több, mint amennyiről sportoló egyáltalán álmodhat.

Igen, Dömölky Lídiának Igaza van.

Még 19 éves korában megnyerte élete első magyar bajnokságát, sőt, ugyanabban az évben egyént és csapatvtldgbajnok ts lett. A melbourne-t olimpia ugyan nem a legjobban sikerült, de aztán ... 1958-ban Comóban övé lett az Ezüst Tör, 1959-ben magyar bajnok és csapat VB aranyéra mes. 1960-ban, 1964-ben, 1965-ben és

1966-ban ugyancsak országos bajnok, Közben a római olimpián csapat ezüstérmes, 1961-ben és 1963-ban csapat második, s egyéntben ugyancsak ezüstérmes.

— 1963-ban Gdanskban hármas holtversenyt vívtunk Rejtővel és ]uhásszal. Ildikó ütött el attól, hogy megismételjem az 1955-ös bravúrt, őszintén szólva, nagyon örültem volt na az aranyéremnek, de a következő év, Tokió, mindenért kárpótolt. Csat pattdrsatmmal együtt a dobogó leg* magasabb fokán állhattunkI

Az olimpiát aranyéremmel tulajdonképpen mindent elért, amit egy sportoló elérhet.

— Nem volt még elégT Nem kapott csömört a vívástól?

— Sőt, egyelőre gondolni sem akarok visszavonulásra, a sportolás abbahagyására. 1962-ben pl. abban az évben Is világbajnok lett a csapatunk, amikor a ktsftam megszületett, alig vártam már, hogy újra mozogjak, jussok, gtmnaszttkázzak, s talán mondanom sem kell, még Inkább hogy újra tőrt vegyek a kezembe.

Egy családanyának talán még sokkal nehezebb összeegyeztetni a sport tot, a munkát és az otthont elfoglalt* ságot. Vagy nem?

— Hát, ami azt Illeti, nem a legkönnyebb. Munkahelyemen, az IBUSZ Vörösmarty téri Irodájában, ahol a külföldi vasúti jegyekkel foglalkozom, nemegyszer szinte telt ház van. Könnyít valamtt a helyzeten, hogy a gyerek hathónapos kora óta bölcsődébe, Illetve óvodába jár, s a szülők ts sokat segítenek. Ugyanúgy, mint a férjemnek — akt a szövetség szakfelügyelője — talán még több az elfoglaltsága, mint nekem. Valahogy azért mégis sikerül összeegyeztetni a hármas szerepkört".

DOmólky Lidia most elégedett. Pillanatnyilag nincsenek reflektorfényben, altg-altg foglalkoznak velük.

— Tévedés, nem mintha nem lennék boldog, ha írnak rólam, ha meglátom a fényképem valamelyik lapban. Csakhogy így most sokkal Intenzivebben, fobban tudunk felkészülni a soron következő nagy erőpróbákra. Most például a nagyon kemény, s nem éppen szórakoztató alapozó edzéseket kezdjük el.

A cél?

— Mindenekelőtt a fövő évi világbajnokság, a távolabbi pedig, ami ugyan nincs már olyan messze, a mexikói olimpia. Azon még mindenképpen szeretnék részt venni.

— Ez azt jelenít, hogy utána vége?

— Nem, szó sincs róla. Csupán az lehetséges, hogy a fiatalok kiszorítanak. De btztos, hogy egykönnyen nem adom meg magam.

Amt természetes dolog ts. Ha valakinek életeleme a sport, teljesen abbahagyni sohasem tudja. A fiatalokkal való versengéshez pedig könnyen meríthet erőt. Csupán a vitrinben helyet foglaló számtalan aranyéremre kell tekintenie ...

Dobó István — Népszava

NINCS SEMHI REMÉNY K

Nem lesz TV-közvetítés a bécsi jégkorong-világbajnokságról — Jelentette be a VB szervező bizottsága. A nemzetközi szövetség ás az Enrovizlé közötti tárgyalások ugyanis pénzügyi ellentétek miatt megszakadtak és a megegyezésre már nagyon kevés a remény.

A f ütyörészö

szabólegény

Kellemetlen a csalódás, főleg, ha nem nagyon számítunk rá. Valahogy ml la ilyesfajta érzéssel keltünk fel december 8-án a TV elől... bosszúsan! Megint nem sikerült.

Már akkor sejtettük, amikor nyilvánosságra hozták a BEK sorsolását, hogy baj lesz, nemcsak a Bp. Vasas, de a többi Közép-Európai labdarúgás képviselőivel Is.

Aztán megindult a nemes versengés a zöld gyepen. A hazánkat képviselő Prágai Dukla aránylag könynyen vette az első és második akadályt. A magyar bajnokcsapatnak már az Indulásnál kemény ellenfélnek ígérkezett a portugál bajnok. De megindult a jól olajozott gépezet, s a Sporting Lissabon 5:0-ét volt kénytelen inkasszálni a Népstadionban. A visszavágón is remekül szerepelt a Vasas legénysége. Ha nem is a szerencse, de a sorsolással megbízott egyén a legnagyobb akadályt gördítette a Vasas csapata elé. Tudtuk azt, hogy az Internazionále kemény dió lesz, de a magyar csapat szurkoló tábora bízott Farkas Jancsiékban. S úgy látszott nem is oktalanul. A San-Siro stadion poklában majdnem sikerült a meglepetésl Az elszenvedett 2:1 arányú vereség a Vasas sikerének számított, még a „hitetlenekbe" Is lelket öntött. Majd odahaza megmutatjuk I Szerényen készült is a csapat, de a bajnokság már rég véget ért, s a kizökkent formában játszó Vasas legények bizony megítélésünk szerint vajmi keveset nyújtottak abból, amit valójában eredményes futballnak neveznek.

Helenio Herrera legénysége viszont Javában a bajnoki tűz lázában égett. Igaz, hogy pár nappal a „nagy“ találkozó előtt csorbát szenvedtek, de majd Pesten megmutatjuk, nyugtatta legénységét a nagy mágus.

Aztán elkezdődött,.. Eleinte ment is a Játék. A Vasas támadások egymás után gördültek Sarti kapuja felé, de a góllövéssel baj volt... Mér az elején láttuk, nem a szép futballra, de eredményes játékra törekszik mindkét együttes. Mindkét csapat szoros emberfogásra rendezkedett be, mintha a Jelszó az lett volna, gólt nem kapnll Mindkét félnek akadt egy-két helyzete, de Fister fejesén s Bakos hatalmas távoli lövésén kívül a 40. percig nem sok minden adódott. S aztán következett Mazzola szólója, melyet csak egy nagy világklasszis Játékos tud bemutatni. Olyari pompás gólt lőtt Varga hálójába, hogy a megdermedt 80 ezres tömeg is csak ámuldozott. A Vasas mintha elvesztette volna azt a kis reményt, amely még a mérkőzés folyamén fellobbant néha-néha. Idegesen, nagyon kapkodva játszottak. A mérkőzés sorsét végképp megpecsételte Mazzola második gólja, mely már behozhatatlan hátrányt Jelentett a Vasas számára. Az egész mérkőzésen hiába volt a Vasas nyomás, a 20:2-es szögletarény, a szervezetten védekező Inter legénység gyűrűjét lehetetlen volt áttörni.

Az igaz, hogy a Vasas fiúkat a látottak alapján nem lehet elítélni. Küzdöttek, legalább egy harmadik mérkő-t zés kicsikarásáért. Nem sikerült... A védelem nem bírta idegekkel. Ehhez talán, véleményünk szerint nagyban hozzájárult a nyugatnémet Krettlein és két partjelző kollégájának nem éppen „kecsegtető" bíráskodása. Még a Vasas gárda a játék hev^en sem igyekezett megtorolni a t^ves ítéleteket, addig jónéhány magáról megfeledkezett szurkoló majdnem véget vetett a találkozónak. Európa számos országában a TV jóvoltából szemtanúi lehettek annak a szomorú jelenségnek — melyet, megvallva már falusi egyesületeinknél is mindinkább kihalófélben találunk — a nemtetszésnyilvánítás legrondább jelenségének. A közönség egy része, a sörösüvegdobálók, ezen a mérkőzésen szégyenfoltot ejtettek a magyar sportbarátok, a tárgyilagos közönség becsületén. A játékvezetőt, bárhol is fúj, Ilyen érvekkel nem lehet meggyőzni 1

Bár elismerjük, hogy az angliai világbajnokságon nem éppen jól bíráskodó Kreitlein az Angol—Argentin meccsen „lepasszolt" s tán nem hiába volt jogos az argentinok felháborodása; most módunkban volt újra megismerkedni a fütyölő szabólegénnyel. Tény az, hogy a Vasas csatárok helyett sem ő, sem a „szemüveget" nem viselő partjelzők nem rúghattak gólt Sarti hálójába ... Viszont a virgonc s már-már botrányt előidéző egynéhány ember helyett egy kicsit ml is szégyenljük magunkatl Erre semmi szükség nem volt, hisz a labdarúgás is csak sport, és általában mindig a Jobbik győz. S ezen a mérkőzésen az Internazionále vitán felül a Jobbik volt... CZITA BÉLA

ALKOHOL ÉS BETEGSÉG

VÍZSZINTES: 1.

Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 1. és

19. sorban. 10. E napon. 11. Dallam — franciául. 12.

Tagadószó. 13. Szintén. 14. Hasonlóképpen — latinul.

15. Malájí pénzegység. 17. Bérházban él. 19. Erődítmény.

20. Római kettő és ötven. 22. Vissza: a ruha ellensége.

23. Kinyit. 24. Hajadon. 25. Haza. 26.

Kábítószer. 27. Hiányos minta. 28. Terem része. 29. Ökori egyiptomi uralkodó. 31. Maga. 32.

A Lengyel Légiforgalmi Társaság rövidítése. 33. Szóvégződés. 34. Anna Mária. 36. Hajtógép. 38. Bizalmas megszólítás. 39. Betegség. 41. Gabonaőrlő. 42. Ékezettel: méter nagyobbik része. 43. Finom műszerész. 44. L. N. R. 45. Pénz jassznyelven. 46. Egybehangzó verssorvégződés. 47. K-betűvel az elején: női becenév. 48. Nem hideg. 49. Latin elöljáró; jelentése: előtt. 51. Velence híres tengeri strandja. 52. Építőanyag. 54. Jókai személyneve. 55. Energia. 56. Folyadék.

FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 1. folytatása.. 2. Fordítva: névelő. 3.

Ékezettel: szememmel észlelem. 4.

Vadregényes. 5. Hormon része. 6. Tó Kanadában. 7. Shakespeare király. 8. Lám. 9. Ezeregy római számmal. 14. Festett szentkép. 16. Forró égövi kú szó növény. 18. Hullott lomb. 19. A függőleges 1. folytatása. 21. Rossz tanulás eredménye. 23. Kopasz. 28. Számnév. 29. Fonalat készít. 30. Végtag. 33. Omladék. 35. Borfajta. 36. Habarcs-e? 37. Ünnepi lakoma. 38. A sivatag fuvarosa. 40. Keret. 42. Kikötőgát. 45. Leesik. 47. Korunk hatalmas energiaforrása. 48. Kérdőszó. 50. N.

M. T. 51. Ékezettel: nyílás. 53. Szelíd erdei állatka.

Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 1. és 19. számú sorok megfejtése.

MEGFEjTÉSEK

A Szabad Földműves 48. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése:

„Befejezni valamit sokkal nehezebb, mint elkezdeni."

Könyvjutalomban részesülnek:

Agócs Erzsébet, Almágy,

Cséry Sarolta, Nagykeszi,

Dobiás Tibor, Bratislava, ölvecky Margit, Libád és Simon Péter, Görgő.

sorban az Iskola és a szülök együttes munkájára kell gondolni. E két tényező egységes munkája nélkül szinte elképzelhetetlen az eredményes munka Iskoláinkban. Ebből Indult ki iskolánk tantestülete, az üzemi pártbizottság s a Szülők, Iskolabarátok Szövetségének vezetősége. Elsősoraban is azt a célt tűztük magunk elé, hogy iskolánk tanulói számára lehetővé tegyük a sokoldalú sportolást. Tornatermünk, sajnos, nincs, de arra a meggyőződésre Jutottunk, hogy legalább a tavaszi, nyári hónapokban sportolhassanak iskolánk tanulói.

A szülők, s nem utolsó sorban a helybeli szövetkezet támogatása útján álmunk valóra vált. 80X45 méteres labdarúgópályát, 110 méteres futópályát, röplabda-kézilabda pályát építettünk 807 tanuló számára.

Bizony, ha elgondolkozunk azon, milyen körülmények között kezdtünk hozzá az építéshez, el sem hisszük, hogy ezt véghez vittük. A valamikori lejtős részen ma már sima, sportolásra alkalmas játékterek állnak rendelkezésünkre 240 000 korona összértékben. Ä már említett pályák építésénél a gépi és emberi munka mellett az anyagiakat Is fedezni kellett. Itt segítettek a szülői szövetség vezetőségének tagjai, a körzetünkbe tartozó szövetkezetek vezetői. Közös erővel, egymást segítve jutottunk el kitűzött célunkhoz.

A sokoldalú testnevelés fejlesztése mellett a HNB tanácsának széleskörű támogatása útján az esztétikai nevelésre is gondolhattunk. Iskolánk előtt egy tavacska készült, színes világítással, 35 ezer.korona értékben. Meggyőződésünk, hogy Iskolánk tanulói Ilyen környezetben lobb eredményeket fognak elérni.

Bajkai Béla, Kissallé

A fiúk örömmel rendezgetik a kosárlabda-pálya környékét.

•| Qszabad földműves

19B6. december 17.

Letűnt dicsőség nyomában

Pozsonypüspöki — hétezer lakosával — a Bratislava vidéke Járás legnagyobb községe, s csak a sors a megmondhatója, miért nem tartozik Szlovákia fővárosához. Aip ne firtassuk a dolgot. Elég az hozzá, hogy nagy hátrány ez a község sportéletére nézve. A tehetséges labdarúgók, rflplebdázók, kézilabdázók vagy más sportágat űzők inkább átáUiMtk a fővárosi egyesületekhez, mert itt kedvezőbb körülmények között űzhetik kedvenc sportágukat. Innen került ki pl. Füle Péter, az Inter kiváló kapusa. S talán az említett tényezőknek tulajdonítható, hogy az utóbbi években visszaesett a község labdarúgása, az egyedüli sportág, amely as utóbbi tíz évben átvészelte a főváros közelségéből eredő buktatókat.

Pedig fényes múltja van e sportágnak Pozsonypüspökin. A felszabadulás után több éven át tényleg csak a balszerencse ütötte el őket a divízióba való jutástól, amely aztán végleg melléjük szegődött. Mindig lejjebb estek. Tavaly is a kerületi bajnokság I. B osztályának alsó felében végeztek. Sőt, a helyzet időközben olyannyira válságossá vált, hogy a csapat felbomlását fenyegette.

Egyszeriben azonban olyasmi történt, amire senki sem számított. Mintha kicserélték volna őket úgy játszottak ősszel. Egyik győzelmüket a másik ntán aratták, s ennek köszönhető, hogy a bajnoki táblázat legmagasabb fokán telelnek át.

Minek köszönhető a váratlan siker ás minek tulajdoníthatók as előző „terméketlen évek"?

A pozsnnypüspöki labdarúgás legnagyobb átka a közönyösség. Közöny a játékosok, a szurkolók és a községben székelő üzemek részéről. Jóllehet óz utóbbiakból több is van, egyik sem tekintette övének a csapatot. Egy Ízben a szövetkezet könyörült meg rajtuk, akkor is az elnök majdnem beosztásával fizetett elhatározásáért, olyannyira kirúgtak rá a többi vezetőségi tagok.

Magukra utalva óriási anyagi gondokkal küzdöttek. Elfordultak tőlük a szurkolók is, s a kis látogatottság miatt üresen kongott az egyesületi kassza. Előfordult, hogy egyik-másik vezetőségi tag saját zsebéből térítette meg a csőd szélén álló egyesület költségeit. A bajokat tetézte továbbá az is, hogy az átszervezés után érthetetlen okokból a nyugati csoportba sorolták őket. Egy-egy bajnoki mérkőzésre nagy távolságokat kellett megtenni. Persze ez sok pénzbe kerül, ami még tovább nehezítette a csapat helyzetét. Hiába fordultak fűhöz-fához, hasztalan érveltek azzal, hogy területileg Joggal a déli csoportba tartoznának, mely előnyösebb Is számukra. Kérésük nem talált megértésre, s a tekintélyes útiköltségek koldusszegénnyé tették az egyesületet.

Körülbelül tizennégy éve megkezdték egy új stadion építését. Teljes 14 évig húzódott az egész, ami legjobb tanúbizonysága a falu sportéletében uralkodó egészségtelen állapotnak. Tavaly már odáig jutottak, hogy úgyszólván „árverésre" bocsájtották a befejezés előtt álló korszerű sporttelepet. Felkínálták az első ligás Internek, amely akkor pálya nélkül volt, a helybeli üzemeknek is. Már úgy látszott, hogy a befejezés végképp felülmúlja erejüket.

Most egyszeriben őszi bajnokok és minden jel arra vall, hogy kiheverték az utóbbi évek „idült betegségét. Miben rejlik e váratlan fordulat titka?)

Néhány lelkes sportember, aki a legnehezebb időkben sem hitte, hogy a község labdarúgása kárhozatra van Ítélve, összefogott. ÜJ vezetőséget választottak. Gajarsky Viktor, Valicsek István és László, Plutzer János, Mandli Imre és a többiek feltámasztották a sportágat.

Első és egyik legfontosabb lépésük az volt, hogy Mandli Imre révén — aki egyúttal a HNB elnöke — sikerült kiharcolniuk azt, hogy a déli csoportba osztották őket. Mit Jelent ez? Többek közt azt, hogy négy ellenfelük otthonába a városi közlekedést vehetik Igénybe. De a többi csapat sem esik olyan messzire, mint azelőtt. Természetesen Bratlslavába vagy a közeli községekbe a szurkolók is szép számban követik csapatukat.

Az új vezetőségnek sikerült mozgósítani a fain lakosságát a stadion befejezésére. Ennek következtében nagyjából elkészült a sporttelep. Jelenleg még az edzőpályán játszanak, hogy kíméljék a gyepszőnyeget. De ha teljesen elkészül, a széles környéken egyike lesz a legszebbeknek ez a tízezer nézőt befogadó stadion.

Az elmondottak ellenére még mindig jogos a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy ugyanaz a csapat, amely tavaly olyan gyászosan szerepelt most őszi bajnokságot nyert.

— Ez tényleg meglepő, mert erősítést időközben nem kaptunk — mondotta Valicsek István, a labdarúgó-egyesület elnöke. — Ebben az új vesetőségnek van nagy érdeme. Természetesen dicséret Illeti a fiúkat is, s legfőképp Plutzer János edzőt. Sikerült megerősíteni a fegyelmet. Ez voM talán a legfontosabb. Mert még tavaly is úgy vélekedtek a Játékosok, hogy ha nem is járnak az edzésekre, úgyis helyet kapnak a csapatban. Jelen pillanatban senki sem érzi, hogy bérelt helye van a csapatban, mert Időközben sok tehetséges fiatal állt rendelkezésünkre. És ez nagyon jó. Reméljük, hogy megnyerjük a bajnokságot, s ezt a fiúk is tudják. Ezért tárgyalásokat folytatunk a főrévi iskolával, bocsájtsa rendelkezésünkre tornatermét a téli felkészülésre.

Több évi lappangás után ismét fellendült a község labdarúgása. Reméljük, hogy a sportolók és a szurkolók ezúttal nem csalódnak.

A sportszervezet vezetőségének kérelmét tolmácsolni szeretném mindazoknak, akik áldozatkész munkával hozzájárultak a stadion befejezéséhez, a szövetkezetnek, amely mintegy 6000 korona támogatást „előlegezett". Mindezért köszönet sporttársak. PALAGYI LAJOS

Kezet adtunk egymásnak