Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-10 / 49. szám

Várjuk az idősebb méhészek segítségét E cím alatt megjelent hozzá­szólások keretében saját tapasz­talataim alapján egy-két jóta­nácsot szeretnék adni kezdő méhésztársaimnak. Ahogy az már egyik-másik cikkben említve volt, határo­zottan ajánlom, hogy a fiatal méhészek vegyék fel a kapcso­latot a környékbeli Idősebb mé­hészekkel és hallgassák meg tanácsaikat. Hiszen érthető, hogy az Idősebb méhészek több tapasztalattal rendelkeznek. Bi­zony ha visszagondolok kezdő koromra, sok esetben előfor­dult, hogy saját káromon tanul­va bővült tudásom. Megjegyzem azonban, ez nem jelenti azt, hogy amit a kezdő méhész hall, azt mind megfon­tolás nélkül utánozza. A tanu­lás érdekében ajánlatos a szak­könyvek olvasása, tanulmányo­zása. Erre vonatkozóan értékes szakirodalommal rendelkezünk. Itt van pl. Dr. Novacky könyve, Svanczer nemrég megjelent könyve, dr. Őrös! és Faluba Zoltán művei, mind-mind segít­ségünkre vannak, viszont a leg­frissebb dolgokkal, tapasztala­tokkal a Szabad Földműves „Méhész“ mellékletében megis­merkedhetünk. Mindezek még nem jelentik azt, hogy gyakorlott méhészek vagyunk. Lehetőleg végezzünk tanfolyamot, mert azon mind elméleti, mind gyakorlati isme­reteinket kibővíthetjük. Hogy ez lehetséges erre saját példámat hozom fel. Amikor rájöttem, hogy a további ered­ményes méhészkedéshez több szaktudás szükséges Privigyén megérdeklődtem, mikor vehetek részt egy magyar nyelvű mé­hésztanfolyamon. Választ kap­tam azzal a megjegyzéssel, hogy a költségeket magamnak kell viselni. Mivel alkalmazásban voltam, szabadságom egy részét Privigyén töltöttem, amit a mai napig nem bántam meg. Mind­ezeket a méhek iránti szerétéi­ből, szaktudásom bővítése érde­kében tettem. Nyugodtan állí­tom, a következő évek eredmé­nyei folytán többszörösen visz­­szatérült a tanfolyamra fordí­tott pénzösszeg. Most pedig néhány szót a méhlegelő, illetve a virágpor kérdéséhez. A „Méhész“ novemberi szá­mában igen találóan jegyzi meg a szerkesztőség, hogy olyan te­rületeken is használnak virág­pótlót, ahol erre semmi szük­ség nincsen. Saját tapasztala­tom, hogy nálam olyan bő a virágporkészlet, hogy az olvasz­tóba is jut belőle, amikor a lé­pek selejtezésére kerül sor. Ho­gyan lehetséges ez? A dolog egyszerű. Nem sőhajtozok azon, ha a helyi szövetkezet nem vet repcét (nem vethet, ha nem sze­repel a tervében), ugyanakkor a szomszédfalusi szövetkezet minden évben termeli ezt az olajos növényt, és ráadásul nincsenek méhel. Tehát „ha a hegy nem megy a Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez“. Ez azt jelenti, hogy vándorlók! Először fűzre a Duna mellé, majd ezt követően repcére, on­nan akácra és később a vad­repce, réti virágok és egyéb mézelő növények jönnek számí­tásba. Az utóbbi évek során mindig sikerült nagy kiterjedésű mé­zelő, virágos területeket felku­tatni. Sőt, akadnak olyanok, akik fenyőre is vándorolnak, pedig ezek a méhészek is alkal­mazásban vannak. Az elmon­dottak nem hagynak kétséget afelől, nincs szükségem kora tavasszal arra, hogy méheimet szójaliszttel etessem. Természetesen a vándorlás költséges, fárasztó és bizonyta­lan, de ezzel minden méhész­nek számolnia keil. Jómagam idén öt helyre vándoroltam mé­­heimmel, hogy a közepesnek mondható sok éti átlagot elér­jem. Akadnak személyek, akik egy­­egy bő mézhordású év után nagy lendülettel vágnak neki a méhészkedésnek annak remé­nyében, hogy kincses bányára leltek. Természetesen nem ta­lálják meg számításukat, és az ilyen méhészek előbb utóbb le­teszik a lantot. Még arra szeretném felhívni a kezdő méhészek figyelmét, hogy a méhészettel foglalkozó folyóiratokat rendszeresen ol­vassák. Ha valamilyen szakkér­déssel nincsenek tisztában, bát­ran tegyenek föl kérdéseket, s minden bizonnyal méltó választ kapnak az Idősebb méhészek tollából. írjunk és kérdezzünk, mert ez örömet okozhat mind a fiatal méhésznek, mind pedig annak, aki sokéves tapasztala­taiból kiindulva választ ad. E pontnál azonban szeretném fel­hívni a figyelmet, hogy idegen toliakkal ne ékeskedjünk, főleg ne használjuk fel írásainkat sze­mélyeskedésre, mert előfordul-« hat, hogy a bumeráng visszaüt, s ekkor a gúnyolódásnak nem­csak a méhecskék isszák meg a levét, de maga a méhész is. Tisztelettel: egy idősebb méhész. A MÉHEK A TELELÉS ten­­** gődű időszakában virág­port nem fogyasztanak. Kevés fehérjeigényüket ilyenkor a tes­tükben elraktározott fehérjéből elégítik ki. Ebből bőven marad tartalék a korán meginduló Ha­sítás táplálására is. Ezen felül sok virágport raktároznak el a telelő fészekben. Ösztönösen már a tavaszra készülnek, ami­kor a virágporfogyasztás a Ha­sítás megindulásával egyre nö­vekszik. A tavasz kibontakozá­sával kezdődő külső virágpor­­hordást a kedvezőtlen időjárás hosszabb időre is megszakíthat­ja. A bőséges tartalékra tehát szükségük lehet. Nem tudom, hogy a betelelt méhcsaládnak súlyban vagy lép­­felületben mennyi virágpor­készlete lehet. A terjedelem alapján végzett becslés is bi­zonytalan, mert a virágpor je­lentős része mézzel lehet födve. Három nagy Boczonádi, teljesen virágporos lép mintegy 60 ezer méh fölnevelésére elegendő. Ennél többre becsülöm a még nem szűkített őszi fészkek vi­rágporkészletét. Édesharmat­­méz gyanúja miatt pörgettem már telelésre előkészített fész­ket. Ekkor láttam, hogy a méz­koszorúk, és különösen az ún. zárólépek lepecsételt méze alatt terjedelmes virágpor van. A beteleléskor a virágporral könnyelműen bánunk. A fészek nyár végi kipörgetését csak a telelésre alkalmatlan méz Indo­kolhatja. Az édesharmat-méz kivételével a telelésre minden méz alkalmas. Ha az édeshar­matból gyűjtött mézkoszorúk A virágporról vékonyak, cukorsziruppal való alapos föletetéssel az édeshar­mat veszélye elhárítható. Ezzel nem forgatjuk föl a virágporral helyesen berendezett telelő fész­ket. Ha mégis pörgetni kellene, akkor a kipörgetett lépekre etessük föl a méhcsaládot. Ezek­be raktározzák a nyár folyamán a virágport, és ez pörgetéskor a lépekben marad. Etetéssel új­ból mézzel födik be a virág­port. A fészek virágpor szem­pontjából is kifogástalan lesz. A fészek szűkítése előnyös az elraktározott virágpor meg­védése miatt is. A fedetlen vi­rágpor a méhek által ellepett léputcákban nem romlik meg. A telelő méhcsomón kívül azon­ban a megpenészedés és a meg kövesedés veszélyezteti. Elterjedt szokás a telelő fé­szek részbeni kipörgetése is. A szűkített fészekből kimaradt mézesebb lépekre esik a válasz­tás. A korábbi Hasítás miatt ezek a lépek a leggazdagabbak virágporban. Lepecsételt mézük alatt is táblás virágporkészlet található. Kár ezeket kipörget­ni. Ehelyett teremtsünk helyet részükre a leszűkített fészek­ben, ha a telelésre előnyös üres lépfelületük is van. Ha ennek hiányában alkalmatlanok len­nének a telelő fészekben, te­gyük ezeket a szűkített fészken kívülre. A lepecsételt virágpo­ros lépet a megromlás veszélye nem fenyegeti. Kipörgetésük csábító, de csak akkor kerüljön rájuk sor, ha a nyert méz érté­kesítésével a szűkös telelőélel­met csak így pótolhatjuk több cukorral. Sok virágpor kallódhat el a fészken kívüli lépek téli raktá­rozása alatt. A virágporos, méz­zel nem födött lépeket csak száraz helyen lehet eltartani a virágpor megromlásának ve­szélye nélkül. Ha a lépek táro­lására nincs elegendő hely, leg­alább a virágporosakat válogas­suk külön, és ezek részére biz­tosítsunk száraz helyet. Az üres lépeket a párás, külső levegő nem rongálja. A virágporos lé­­peknek száraz helyen való tar­tása nemcsak a virágpor kímé­lése szempontjából előnyös. A megkövesedett virágpor tönkre teszi a lépet is. A megkövese­dett virágporos sejteknek a köz­falig való lekaparásakor a köz­fal rendszerint beszakad. A jó lép is selejtes lesz. A virágpor­gomba fellépését a lépek téli kénezése megakadályozza. Por­cukorral való meghintésüket is jónak tartják. A virágporgyűjtés késői meg­indulása miatt sokan aggódnak. Szinte már a február végi, már­cius elejei tisztuló kirepülés után azon törik a fejüket, hogy milyen virágpor-pótszert etes­senek. Ha a méhcsaládnak a téli élelme mellett bőséges vi­rágpor-készlete is van, aggoda­lom fölösleges. Csak a hideg időjárás vetheti vissza lendüle­tes fejlődését. A méhek által ősszel tartósított virágpor táp­értéke alig csekélyebb a fris­sen gyűjtöttnél. Ennek a meg­óvásával segítsünk elsősorban a kedvezőtlen tavasz virágpor ínségén. A természetes, de a méhész által tartósított virágpornak a tápértéke csak akkor verse­nyezhet a méhcsalád által tar­­tósítottéval, ha ebben is a mé­hek módszerét utánozzuk. Na­gyon körülményes, nem is be­szélek róla. Egyes méhészek a szárított virágpor kitűnő hatása mellett szállnak síkra Tapasz­talatom ezzen nincs, de sokkal meggyőzőbb lehet, ha a tudo­mány álláspontját ismertetem. Schönfeld A.: A mézelő méh anatómiája, morfológiája és fi­ziológiája című, magyar fordí­tásban is megjelent könyvéből idézek: „A friss mogyoró-virág­por emészthető fehérje tártaim* 100 %-os szárazanyagra számít­va 46,68 %; egy évi raktározás után ennek a virágpornak az emészthetősége 18,99 %-ra, két év ntán pedig 14,91 %-ra csök­kent.“ Egy másik idézet: „A ga­ratmirigyet azonban nem kész­teti működésre az sem, ha a virágport mézoldatban vagy cn­­korszirnpban adjuk a mellek­nek. Az oldattal a méhek a vi­rágport fölszívják, és nem hasz­nosítják.“ ILLA ISTVÁN 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom