Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
4 A Magyar Szocialista Mun■ • káspárt IX. kongresszusának zárószavában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lándzsát tört a nemzetközi kommunista mozgalom egysége mellett és kifejtette, a magyar kommunisták is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elősegítsék a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságát és e célbál határozottan ajánlják a világ kommunista és munkáspártjainak nagy nemzetközi konferenciáját. Kádár elvtárs a kongresszus plénuma előtt tett kijelentésével teljes mértékben azonosítja magát az MSZMP nevében Leonid Brezsnyev elvtársnak és az SZKP nézetével: Igenis, szükséges egy nagy nemzetközi találkozó összehívása, hogy azon a szocialista országok és a kommunista pártok képviselői megvitassák a világ kommunista mozgalmának annyira égető problémáit, és megkíséreljék közös nevezőre hozni az eltérő nézeteket. Azaz világosan kifejezve, nem azért szükséges a nagy konferencia megrendezése, hogy azon a szocialista tábor országai elmarasztalják a kínai kommnisták politikáját, hanem az egész problematika elemezése, megvitatása által igyekezzenek a világ kommunistái közös nevezőre jutni. Az Egyesült Nemzetek Szö" • vétségének 21 éves történetében még nem volt arra példa, hogy e világszervezet valóságos harcot folytasson vezető tisztviselőjének lemondása ellen —írja Barabás Péter a budapesti Népszavában. U Thant valóban egyaránt élvezte mind a szocialista, valamint az önállóságot nyert fiatal afrikai államok, de a nyugati hatalmak bizalmát is. Határozottan foglalt állást a béke, a biztonság, az általános leszerelés és a gyarmati államok függetlensége mellett. Mandátuma lejártával le akart köszönni, mert nem elégedett meg meddő deklarációkkal és nem akarta, hogy csupán a világszervezet adminisztratív tisztviselőjének tekintsék. Különösen elkeserítette őt az amerikaiak délkelet-ázsiai agressziója és Washington teljesen közönyös magatartása a főtitkár minden békekezdeményezésével szemben. U Thant mégis vállalta megbizatását, mert a világszervezet tagállamainak nagyobb többsége részéről megnyilvánuló teljes bizalom arra a reményre jogosítja fel, hogy a jövőben sokkal több megértéssel viseltetnek majd békeépítő erőfeszítései iránt. 8 í Az ENSZ közgyűlése külön** • ben e napokban igen fontos határozatot fogadott el az atomfegyverek kérdésében, amely felszólítja a tagállamokat, szüntessenek be mindenfajta atomfegyverkísérletet a levegőben és a föld alatt. Egy másik határozat pedig követeli, hogy szigorúan tartsák tiszteletben a bakteorológiai és vegyi fegyverek tilalmáról szóló genfi utasításokat, amelyeket még annak idején a Népszövetség fórumán szavaztak meg 1925-ben. A Az új nyugatnémet koalíciós * • kormány a jövő héten tartja első nyilvános ülését, amelyen Kiesinger kancellár kormánynyilatkozatban jelenti be programját. A CDU-körökhöz közel álló Neue Rhein-Zeitunk szerint a koalíciónak nehéz feladata lesz majd megbirkóznia a két legégetőbb belpolitikai problémával, a növekvő gazdasági nehézségekkel és a neofasiszták, azaz az új nácik előretörésével. Nyugat-Németországban ui. nyugtalanítónak tartják, hogy nem észlelhető a kereskedelmi életben az utóbbi évek már annyira megszokott erős konjunkturális élénksége, azaz a hosszú ideig tartó kojunktúra ideje nyilván lejárt. Ami pedig az NDP, a nemzeti demokraták tartományi választási sikereit illeti, ez az új nacionalista hullám egész Nyugat-Németországban erős nyugtalanságot okozott, mert különösen külföldön újra rossz megvilágításba hozza a szövetségi köztársaságot. C A többnapos franciaországi • látogatásra érkezett szovjet miniszterelnök párizsi megbeszélései után Dél-Délfranciaországba utazott. Koszigin az első külföldi államférfi, aki megtekinthette a francia repülőgépipar fellegvárát, a Toulous-1 „Sud- Aviation“ üzemét, ahol többek közt már évek óta folynak közős angol— francia tervek szerint a „Concorde“, egy óriási utasszállító gép munkálatai. Ezt a látogatást hangsúlyozza az a tény is, hogy a Concorde-hoz hasonló géptípus készül a Szovjetunióban is, amely számos szakember véleménye szerint korábban készül el és tökéletesebbnek ígérkezik az angol—francia típusnál. Koszigin miniszterelnök vidéki körútja folyamán Franciaországban több komolyabb jelentőségű tudományos, műszaki és ipari központot látogat meg, ahol a francia sajtó munkatársain kívül 36 külföldi újságíró vesz .részt. Párizsban tett sajtónyilatkozatában a szovjet államférfi a német kérdéssel és Európa biztonságával foglalkozva többek között kijelentette, hogy Nyugat-Németországnak el kell ismernie a két német állam létezését és a második világháború után létrejött európai határok véglegességét. JL Wilson brit miniszterelnök és “ • Ian Smith, a rhodésiai fehér fajvédők vezére a „Tiger“ nehéz cirkálón hiába folytattak több napon át tárgyalásokat. A törvénytelen Salysbury-i kormány elutasította a két miniszterelnök megállapodási javaslatát, s ezáltal a brit kormány nagyon kellemetlen helyzetbe került, mert most már kénytelen a rendetlenkedő afrikai „rokonságának“ ügyét felterjeszteni az ENSZ Biztonsági Tanácsához. Legutolsó jelentések szerint Londonban összeült már a Brit Nemzetközösség főbiztosainak szankciós bizottsága, amelynek arról kell majd határoznia, milyen eljárásokat foganatosítsanak a törvénytelen reakciós rhodésiai kormány ellen. Egész Afrikában nagy elkeseredést okozott, hogy az angolok annyira keztyös kézzel bánnak a rhodésiai fajvédőkkel, akik — mintegy kétszázezer fehér polgárt képviselnek — nem hajlandók elismerni a négymilliós fekete lakosság politikai jogait. SOMLÖ MIKLÓS Pillantás a nagyvilágba O Véres tüntetések Macaoban. A dél-kínai parton fekvő Macaoban már napok óta feszült a helyzet és a gyarmati uralom ellen tüntető fiatalságra a portugál kormányzó katonaságot rendelt ki. Lisszaboni paranacsra leváltottak néhány rendőrtisztviselőt, és a hatóságok egyéb engedményeket is kilátásba helyeztek, hogy lecsillapítsák a kedélyeket. Q Zsivkov miniszterelnök Belgrádban. Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, Bulgária miniszterelnöke egynapot töltött a jugoszláv fővárosban, ahol Tito elnökkel folytatott megbeszélést. Az értekezés tárgyát-a két országot érintő kérdések mellett a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, va-, lamint a jelenlegi nemzetközi helyzet problémái képezték. A SPANYOLORSZÁGI „VÁLTOZÁSOK«« MARGÓJÁRA Letűnik Franco csillaga ? AMIKOR AZ IDÉN világszerte megemlékeztek az 1936-os spanyol szabadságharc vérbefojtásáról, a haladó emberiség joggal tette fel a kérdést: vajon mi történt három évtizeden át a Pireneusi-félszigeten? A kérdés jogosságát és időszerűségét főleg az támasztja alá, hogy amióta a nemzetközi reakció támogatásával Francoék megdöntötték a Spanyol Köztársaságot, és a véreskezű diktátor egyeduralmat teremtett magának, az ország sötétbe burkolódzott és hátat fordított Európa szabadságért küzdő népének. SPANYOLORSZÁG börtönné változott a szó szoros értelmében. A nemzet legjobb fiaira, akik nyíltan vagy leplezve fognak fegyvert a szabadságért és haladásért vagy pedig szót emelnek a zsarnokság és az embertelenség bármiféle megnyilvánulása ellen, azoknak a börtön, halál, vagy legjobb esetben számkivetés jut osztályrészül. Emlékezzünk csak Federico Garcia Lorca nevére a régebbi időkből, vagy a kommunista Grimau hősi helytállására és mártírhalálára a közelmúltban. Mindez reflektorfényként világít rá a Francorendszer sötét uralmára. De sorolhatnánk tovább. Az aszturiai bányászok és barcelőnai munkások elleni durva önkényesség és megtorlás, s végül, de nem utolsó sorban a spanyol kommunisták polgári, emberi jogainak teljes megtagadása, egy-egy fejezete a diktátor! rendszer uralmának. Dolores Ibárruri, a spanyol kommunisták legendás hírű vezére külföldről irányítja a spanyol nép álhatatos harcát. Bár a Franco-diktatúra középkori módszerekkel próbálja kordában tartani a népet, már néhány évvel ezelőtt új szelek kezdtek fújdogálni Ibéria fölött. A spanyol munkásosztály 1936 tói serflmlt sem vesztett öntudatából, harci erejéből, szabadságszeretetéből. A rendszerrel szembeni SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 10. ellenállás különben az utóbbi időben egyre erősödött. Két évvel ezelőtt Is például óriási sztrájkhullám söpört végig Spanyolországon, amely új idők eljövetelét jelezte. A sztrájkolők egybehangzó követelése a munkabérek emelése, a letartóztatott munkások és fasisztaellenes harcosok szabadonbocsájtása volt. Az ipari munkások mellett talpra állt a falu is, ami lehetővé tette a szervezettséget, a közös fellépést. Ez különösen fontos tényezője a spanyol demokratikus mozgalom legújabb történelmének. A munkás-paraszt szövetség mellett szorosan felzárkózik az értelmiség haladó része is, különösen a diákok. Szinte naponta hallunk újabb felkelésekről, a rendszer elleni nyílt vagy burkolt támadásokról. Ezek a jelenségek kétségtelenül a Franco-diktatúra gyorsuló szétesésének, bukásának jelei. „EUROPA BÖRTÖNÉNEK“ KAPUI előbb vagy utóbb kinyílnak. A szó jelképes és reális valóságban is egyet jelent: Spanyolország népének éppen olyan joga van a szabadságra, mint a világ többi nemzetének. Jól tudják ezt Franco és szélsőjobboldali hívei is. Bizonyára ezért próbáltak az elmúlt napokban két olyan lépéshez folyamodni, amely a demokratikus fejlődés látszatát kelti. Először is Franco diktátor közkegyelmet hirdetett, amely a polgárháború nagyon sok résztvevőjét érinti. A másik esemény a spanyol parlament ülése volt, amelyen Franco bejelentése alapján alkotmánymódosító tervezetet fogadtak el, s ezt valószínűleg december 14-én népszavazásra bocsátják. Noha az amnesztiarendelet fonákságaira számos hazai és külföldi személyiség rámutatott, a diktatúra harminc éves uralma után több pozitív vonást jelent. Az alkotmánytervezet kérdése jóval tüzetesebb vizsgálatot érdemel. Hiszen nem másról, mint a diktátor utódlásának kérdéséről, Spanyolország jövőjéről van sző. A tervezet értelmében' megoszlik majd a hatalom gyakorlása az államfő és egy miniszterelnök között. Ezenkívül több kisebb-nagyobb reformot léptetnek életbe. E politikai látszatengedmények mögött azonban a leromlott gazdasági helyzetet kell keresnünk. Spanyolország három évtizedes politikai elszigetelődése ugyanis természetszerűleg gazdasági elszigetelődéssel járt. Az ország súlyos gazdasági gondokkal küzd. A munkanélküliség az égbekiáltó szociális ellentétekben csúcsosodik ki. A spanyol népgazdaság az amerikai és a közös piaci tőke függvénye. A külföldi magántőke — főleg az amerikai — eddig csaknem egymilliárd dollárt ruházott be Spanyolországba. Mindez természetesen nem a spanyol munkásosztály helyzetén javít, hanem a hazai monopóliumok profitját növeli. AZ EMLÍTETT gazdaságpolitikai helyzetből ítélve tehát a napnál is világosabb, hogy a 74 éves Franco diktátor nem önként adta be derekát. Az amnesztiának nevezett kegyelmi intézkedés és az alkotmány népszavazásba torkoló módosítása lényegében nem más, mint a Prado-palota urainak és maroknyi hívének „túlélési hadművelete“. Érzik, hogy a diktatúra erődjén Ismét meglazult egy oszlop. Kétségbeesett intézkedésük pedig nem más, mint hasztalan kísérlet az egyeduralmi rendszer törvényszerű felbomlásának megállítására. A Spanyol Kommunista Párt bojkottra szólította fel a dolgozókat a közelgő „alkotmánymódosításai“ népszavazással szemben. Ez a felhívás kétségtelen bölcs intézkedés. A munkásosztály és a reakció közti örökös harc alaptörvénye: az elnyomottak sohasem elégedhetnek meg a szabadság, a függetlenség és a demokrácia alamizsnájával. Mint a költő mondja, itt még nincs megállás, ez még csak hamis Kánaán lenne. A harcot addig kell folytatni, míg teljes győzelemmel végződik, s a spanyol nép, kommunista pártja vezetésével ezen a rendíthetetlen úton halad előre. (tg) Georges Pompidou, Franciaország miniszterelnöke az ott tartózkodó AlexeI Koszigin szovjet miniszterelnök és kormányküldöttség tiszteletére ünepélyes ebédet adott. Képünkön balról jobbra: Pompidou miniszterelnök, Kosztgin szovjet kormányfő és Michel Debré, francia gazdaság- és pénzügyminiszter a miniszterelnökségi palota nagytermében. (Foto: CTK] IEdes élet,.,? Este nyolc Óra körül Jár az idő. A háromszoba-konyhás, fürdőszo- j > bás pártzst standardlakásban a gyerekek éppen befejezték a zuha- > nyozást. Frissen, tiszta ingecskékben adnak puszit jó éjszakát (i kívánva a mamának, papának ... (> A tízórai ízletes. Az asszony illedelmes tartással ül az asztalnál, ,1 igen jó benyomást kelt csinos, új blúzában, ápolt fejével. Majd, mi- ,1 alatt egyet-kettőt fordul a konyhában, a férje és vendég-bar át ja i1 végeznek a vörösborral. (1 — Csodálatos az asszonykám! — jegyzi meg a háziúr. Havonta i' 950 frankot hoz haza a családi pótlékkal együtt. — Abból a kevés i pénzből, amit neki adok, mindnyájunkat megetet, ellátja a gyereke- 1( két és, amint látod, még arra is telik neki, hogy csinosítsa magát. « > Bizisten nem is értem, hogyan csinálja... (( Pedig a magyarázat igen egyszerű — ahogy Catherine Vymain 1 ( írja a Nouvelle Observateure-ben: „Ez az asszony az utcára jár!“ És 1 > az esete nem is kivételes. Nemrégen Párizs egyik új peremvárosában 11 eszközölt szociológiát kutatás eredménye szerint az ott élő 2000 csa- (l Iádnak minden második háziasszonya — anyákat is számítva — ' i szabad idejében a világ „legrégibb foglalkozását űzi." (1 Nagyon gyakoriak ilyen esetek családoknál, akik nyomortanyák- (1 ról költöztek be az új lakónegyedekbe. Ma új házakban laknak. De ,1 míg az a vacak régi lakás csak 40—50 frankba került havonta, az i1 újért háromszor, sőt gyakran hatszor annyit kell fizetni, mégpedig t1 előre. Aztán ide már rendesebb bútor kell, meg egyéb beruházások <' is. Sok új bérlő, aki először élvezi a gáz meg a melegvíz áldását, ' nem győzi örömében mindkettőt használni. Catherine Vymain példa- < képpen említést tesz egy fiatalasszonyról, aki szinte extázisba jött az <, örömtől, hogy zuhannyal rendelkezik, és képes volt naponta hatszor, <, nyolcszor is odaállni a melegvíz sugarai alá. 1 > A kiadások tehát szaporodtak, a családfők keresete azonban vál- 11 tozatlan maradt. Sok háziasszony megtanul takarékoskodni, mások- 1 \ nak ez nem sikerül és az élet mindennapos sokasodó gondjai gyak- '» ran súlyos lelki megrázkódtatásokat okoznak. A nők nagy része pe- (» dig az örökösen hiányzó pénzt az utcán igyekszik megkeresni — (• nem ritkán a férj beleegyezésével, abban a maguknak szuggerált (1 reményben, hogyhát ez csak olyan ideiglenes szükségállapot és ha <1 majd a viszonyok megjavulnak ... ■<1 Ilyen módon igyekszik pénzhez jutni számos párizsi vállalat női i1 alkalmazottja is a déli munkaszünet alatt, 12 és 2 között. Es ezek ( azzal mentegetőznek — ahogy maguk mondják — hogy más nő is 1! észt teszi... „Mi mást tehetnénk?" i J Ezek a nők azonban az utcán nem viselkednek olyan kihívóan, ' \ mint a hivatásos prostituáltak. ' Ötvenkét éves asszony, meglepően csinos még. Egy hónappal ez- S előtt elvesztette az állását. Mialatt a munkaközvetítőhivatal előtt várt \ > a sorban, valaki elcsábította. Háromszáz frankot ajánlottak egy napra. Képzelje — az én koromban! Bárhol is jelentkeztem munkára — ,1 sok éves titkárnői praxisommal, két idegen nyelvet bírok — mindénütt azt mondtájc: Ön már túl idős! — Hát mit tehettem volna? ,1 Gyakran látni fiatal, csinos nőket, anyákat üres szatyorral a ke- i1 zükben a piacon. „Kliensekre“ várnak. Partner gyakran akad, elmegy i ’ vele a közeli szállodába és egy óra múlva újra megjelenik a piacon, '! hogy bevásároljon a családnak. Most már van miből. i Épp olyan nők ezek — írja C. Vymain — mint a többi, gyermekük 1 van, akiket meg kell etetni. A szociális intézmény dolgozóival beszél- 1, getve ezek az asszonyok csaknem mind különösebb szégyenérzet 1 \ nélkül számoltak be titkaikról, mert amit tesznek, „szükséges rossz- (i nak, túlórázásnak“ tekintik, s bár megalázó, mégis elkerülhetetlen. \ Mit tegyenek mást?! 1 ( A franciaországi női munkával foglalkozó VCT-dokumentumok sta- !1 tisztikája világos képet nyújt a francia nők mindennapjáról. A 20 i' legerősebb női foglalkozási ágazatokban 1965-ben a legalacsonyabb i1 bérek a textil-, bőr-, cipő-, konfekció- és a csomagolóiparban voltak. <1 Több mint félmillió francia nő éhbérből volt kénytelen eltartani ma- l| gát és gyakran gyermekét is. Ez is egyik oka annak, miért emelke- l dtk az országban azoknak a száma, akik — férjük tudtával vagy {, anélkül az utcán igyekeznek a hiányzó pénzösszeget megkeresni. * i Azok azonban, akik a burjánzó prostitúcióval kapcsolatban illeté- (i kés helyen követelték a probléma megoldását, egy igen magas sze- ' i mélyiségtöl a következő választ kapták: „De hát hiszen az is tipikus S nőt foglalkozásI“ LAD1SLAV POKORN? ]»
