Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-03 / 48. szám
6 laszius eioii. n levaiasziasi ie íiát húsnyulak előállítása vonat hozásában elég korán kell vé gezni annak biztosítása érdeké jen, hogy az anyanyúl szerve íeti tartalékait fel lehessen töl :eni a következő vemhessé^ kezdetére. \ szopós nyolak nevelése Különösen gyors a fejlődéi az élet első heteiben. Egy 30— 35, vagy akár 50—55 gr súllyá született nyúl — feltételezve a Jé törzsből való származást é: í korszerű takarmányozást — lárd takarmányok célszerű öszszeállítása az anyával még együtt tartott fiókák részére rendkívüli Jelentőséggel bír. A szilárd takarmányok gyakran elégtelen vagy aránytalan mennyiségben tartalmaznak fehérjéket és ásványi anyagokat. Tekintettel arra, hogy a fiókák napi takarmányfogyasztásának határát gyomruk nagysága szabja meg, a koncentrált tejtáplálékkai azonos értékű takarmány felvételére csak korszerű takarmányozás esetén van módjuk. Ez a probléma különösen súlyos az olyan tenyésztőknél, 3 akik a szorosan vett tejtáplálás- időszaka után gyök-, gumós, 11- £ letve hulladéktakarmányra ala- pozzák a fiókák kezdeti takarmányszükségletének kielégité- sét. 1 A tenyésztőnek tehát az in, tenzíven növekedő fiókákat- megfelelő szakértelemmel át- kell vezetni a kb. 25 napon át tar- tő kizárólagos tejtáplálkozásról l a növényevőket jellemző táplál- kozásra oly módon, hogy a nö, vekedési erély ne csökkenjen. . Ennek az eredménynek az elé: résére a választásig a nyűltep nyésztőnek 30—35 nap áll ren‘ delkezésére. Az átmeneti idő ■ alatt történő okszerű takarná: nyozás már azért is fontos, mert a fiókák negyedik élethetük végén elérkeznek annak a tartaléknak végéhez, amely születéskor a májban jelen volt. A szervezet készleteinek csökkenése szükségszerűen megköveteli a fióka korának megfelelő a fehérje, zsír, szénhidrát, vitamin és ásványianyag igényének kielégítését. Az elmondottak után érthétő, hogy az elválasztás ideje olyan kritikus időpont, amikor a szervezet különféle betegségek Iránti fogékonysága eléri tetőpontját. Ha a kizárólagos tejtáplálás időszaka után a fiókák gyenge minőségű takarmányt fogyasztanak, úgy a már emelkedő tendenciájú súlygyarapodás a választás Idejéig elmarad, a fiókák fejlődési ereje megtörik, és a gazdaságossági mutatók kedvezőtlenek. Ajánlatos a kizárólagos tejtáplálás időszaka után legalább 16—20 % fehérjét tartalmazó takarmányt beszerezni a fiókák részére, valamint hasznosítani a szükséges vitaminsorozatot és ásványi anyagokat. Egyes tenyésztők állítják, hogy a 45 napig szoptatott' fióka kisebb súlyú, mint az 55 nap után elválasztott. Ténylegesen az időbeli eltérés miatti súlydifferencia gyorsan kiegyenlítődik. Megfelelő minőségű takarmányetetése következtében az értékesítés időpontjára a súlydifferencia eltűnik, a hathetes korban történő elválasztás viszont jelentősen segíti az erősen Igénybe vett anyai szervezet regenerálódását. Ez pedig lehetővé teszi az évenkénti ötszöri elletést is. Az elmondottak célja az, hogy rávezesse a tenyésztőket a szoptatás ideje alatt felmerülő takarmányozási problémákra, melyek szoros kapcsolatban vannak a nyúlnevelés gazdaságosságával. A gazdaságossági kérdések tehát szoros kapcsolatban vannak a szervezet mindenkori biológiai szükségleteivel és adottságaival, ennek megfelelően nem a tenyésztő szerényebb takarmányozási lehetőségei, hanem a gyors fejlődés élettani követelményei szabják meg a helyes nyúlnevelés útját. Dr. Beríényi István, Bp. ’randa kosorrú házinyúl. (Foto: Kucsera Szilárd] A francia házinyúltenyésztésben az utóbbi öt év alatt jelentős fellendülést lehetett megállapítani. A hagyományos háztáji gazdálkodás mellett egyre inkább előtérbe került a szervezett húsnyúltermelés megteremtése. Mint minden fejlődésben levő mezőgazdasági vállalkozás, a házinyulak intenzív tenyésztése is felveti a nyúlállományok maximális jövedelmezőségi problémáját. Az általános higiéniai és állattartási kérdéseken kívül az intenzív házinyúltenyésztés számos olyan problémát vet fel, amelyeket a gazdaságosság szemüvegén keresztül kell tanulmányozni. Ezek a problémák kapcsolatosak az anyanyulak évenkénti ellésszámának fokozásával, az elválasztásra kerülő szopós állatok számának növelésével és végül a növendék nyulak intenzív növekedésének meggyorsításával. Jelenleg általánosan elfogadott irányelv, hogy egy jól táplált és a tejelésre jól előkészített nőstény — ha a fajtának megfelelő fejlettségét elérte — évenként ötször vemhesülhet, és ezt a termelést kedvező esetben 2, sőt 3 éven át bírja. A fiókák átlagos száma az elvá-’ lasztás idejéig 7—8 db. Az évenkénti ellések növelésével kapcsolatos kutatások oda vezettek, hogy szükségesnek látszik a szoptatási időt 6 hét- ! ben megszabni, mert ez idő alatt az anya pároztatása nem ajánlatos. A nyúltenyésztés jövedelmezőségének egyik fő kulcsa tehát, hogy a fiatal állat 6, illetve 8 héten belül képes legyen minél jobban hasznosítani az anyatejet illetőleg a választás időpontjáig fogyasztott takarmányokat. A felvetett problémákkal kapcsolatosan a nyúltenyésztők jogosan kérdezhetik, melyek azok a lehetőségek és eszközök, amelyekkel az említett problémákat meg lehet oldani. Ezért legelőször vizsgáljuk meg azokat az élettani szempontokat, amelyek számos vonatkozásban a problémák lényegét adják. Az anyával kapcsolatos elemek Az anya által kiválasztott tej mennyiségét és minőségét a í genetikai alapon kívül a felnevelésre kerülő fiókák száma, 1 valamint azok növekedést éré- 11 lye határozza meg. A tejelésre k Jól előkészített anya tejterme- £ lése az elléstől számítva a 3. 13 hét végéig állandóan növekedő z Irányzatot mutat, majd néhány 1 napig stagnál, hogy aztán gyors ütemben csökkenjen a 45—50-ik napig, amikor a tejtermelés f csaknem a 0-val egyenlő. Tehát az első 45 nap döntő fontossápű a fiókok fmlfíriésp wpmnnnt- a A házinyúltenyésztés gazdaságosságának kérdései Franciaországban jaoot, mert az anya aiot választás után a húsnyulak közvetlen piaci értékesítésre kerülnek. Az anya tejelése sok tényezőtől függ, amelyek közül legfontosabbak: a) a genetikai tényezők, melyek öröklési alapon határozzák meg az anya tejelőképességét, ami egyben a szülőktől örökölt képességet is jelenti. Nem remélhető tehát jó eredmény olyan állományokban, ahol a tejelőképességet mutató feljegyzések hiányában jó tejelő törzsanyag szelektálására nem fektetnek súlyt. b) a takarmányozási tényezők, amelyeknek rendkívül fontos jelentősége van gazdaságosság szempuníjduui. niapveic követelmény a jó takarmány értékesítő képesség, amelynek szintén genetikai alapjai van nak. A takarmányértékesítő-képes ségre nyilvánvalóan befolyással van azok célszerű összetétele egymáshoz való aránya, fehérje-, zsír- és rosttartalma, valamint vitamin-, ásványi anyag- és nyomelem-kiegészítése. A szoptatís anya a tejelés során jelentős anyagmennyiséget vészit, amelyet fiókái hasznosítanak. A viszonyítás érdekében vessük össze a nyúl tejének alkotó részeit, pl. a tehénével, és gondoljunk arra, minden egyes fióka születési súlyát rendszerint 6 nap alatt megkétszerezi. Tejösszetétel (liter) Fehériék Zsírsav ásványi anyagok ' cal.p/kg Ca. P. 4yúl 13,0 % 13,00 % 1000 8,91 % 9,57 % fehén 3,4 % 3,75 % 300 1,60 % 1,97 % Ezek a számadatok azt mutatják, hogy az anyanyúl a tehéntejhez viszonyítva jelentős anyagveszteséget szenved, és ennek pótlása nélkülözhetetlen az anya számára. A nőstény tejelésre történő előkészítése tehát elsőrendű feladat. A szoptatás befejezése előtt a tejjel kiürült szervezeti tartalékok pótlása érdekében újabb pároztatás ne történjék a levá-12—13 hét alatt eléri a 2,2 kg, illetve 2,50—3,00 kg súlyt. A fejlődési erély legnagyobb a tejszopás ideje alatt, majd gyengül, amint a fióka szilárd takarmányt kezd fogyasztani, és annak mennyisége a tejfogyasztás csökkenésével arányosan nő. A fiatal szervezet szempontjából a kizárólagos tejtáplálkozásról való átmenet alkalmazkodást kíván. Ezért a szi-
