Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-03 / 48. szám

Tanulságok az ipolybéli járványos szarvasmarha - veszettségről AUGUSZTUS KÖZEPÉN különös be­tegség lépett tel az Ipolybéli szövet­kezet tehenészetében, amelyet nem mindennapi tünetek kísértek. A beteg­ség kimenetele arra vallott, hogy szo­katlan megbetegedéssel állunk szem­ben, mert az állatokat semmiféle gyógyszerrel nem lehetett megmente­ni. A kórelőzmény megállapításánál hiányos adatok álltak rendelkezésünk­re, melyek alapján nem folytathattuk a vizsgálatot meghatározott irányban. A betegség tehát tovább terjedt, majd járványos tünetet vett fel, úgyhogy a körzeti állategészségügyi szolgálat a betegség további kivizsgálását a ke­rületi vizsgálóintézetre bízta. A vizs­gálat eredményei megdöbbentő hatás­sal voltak az ipolybéliekre és szom­szédaikra. A teheneknél veszettséget állapítottak meg. Az óvintézkedéseknél főleg az el­hullott és a beteg állatok megsemmi­sítésére, a tenyészetek zárlat alá he­lyezésére, az ebek és a macskák zár­latára illetve kiirtására, az emberek , és az állatok védőoltására fordították a legnagyobb figyelmet. Az óvintézke­déseket a községek lakosai végre is hajtották, de valami mégis hiányzott, mégpedig az, hogy az emberek kétely nélkül elfogadják a diagnózist. Töb­ben azt találgatták, hogy vajon lé­tezik-e a teheneknél veszettség. A va­lóság kegyetlenül megadta a választ a kételyekre. A törzsállományban kö­rülbelül 200 ezer korona értékű vesz­teség keletkezett. Azok számára, akik még ma is kételkednek, ez úton is­mertetjük a szarvasmarha-veszettség gyakorlati megnyilvánulásait, hogy a klinikai tünetet összehasonlíthassák az Ipolybélen látottakkal. MARÁS KÖVETKEZTÉBEN a nyállal ragályanyagok jutották a sebbe. A kórokozó vírusok az idegszálak men­tén az agyvelő felé nyomultak, s ami­kor az agyvelő sejtjeibe behatoltak, ott kóros hatást fejtettek ki. Amíg a vírusok a sebtől az agyvelőig jutot­tak, hetek, hónapok is eltelhettek, s így a betegség a marás után csak sokára jelentkezhetett. Miután a ví­rusok az agyvelőbe behatoltak és a kóros elváltozások kifejlődtek, jelent­kezett klinikai tünetekkel a veszett­ség. A szarvasmarhák eleinte feltűnően tompult állapotba kerültek. Semmi érdeklődést nem tanúsítottak környe­zetük iránt, vagy éppen ellenkezőleg, feltűnően idegesen viselkedtek. , ■ AZ ŐSZI MUNKÁK közül leg-'> »utoljára marad a sárgarépa és a,* i petrezselyem betakarítása. EZi1 • rendszerint azért történik, merti1 ie két zöldségféle nem érzékeny a i1 • fagyra. A napokban már zöldsé-i* • ges kertjeinkben is betakarította! • a gazdasszony a répát, a gyökeret. < | • Amennyire nem érzékeny a fagy-!, •ra, annál érzékeuyeb a tárolásra.1, •Bizony a rossz tárolás következté-1» 1 ben nagyon sok zöldség tönkre-1 » 'megy, elposvad a téli időszakban.1» Nem nagy értékről van szó, mégis i [nagy kár ér bennünket, ha a télire,i ,elraktározott zöldség tönkremegy., • I A zöldség tárolásának leghelye-, • »sebb módja, ha pincében raktá-»' »rozzuk. Válasszunk ki részére egy»' fsötétebb sarkot, ahol rétegezvei1 »egy sor »répa, egy sor homok egy-(* »más fölé halmozva, minimális«' »veszteséggel áttelel. Ugyanez vo-(! • natkozik a petrezselyemre is. Ki-i •vétel képez, hogy a petrezselyem-1» •bői kisebb kupacot készítünk és*, 'amint egymás fölé soroljuk, a fel-1» 'ső rész meghagyott kis zöldje lás-'» sék ki a homokból. Ha nem va- | , gyünk biztosak abban, hogy zöld- » ,ségféléink teljesen egészségesek,,» iakkor száraz homokkal rétegez-,» ,zük, azonban a teljesen ép, be-(* »tegségre nem hajlamos sárgarépa,!1 »petrezselyem közé nedvesebb ho-»' »mokot rakhatunk. »' » Kamrában, éléskamrában is tá-(' • roThatók az említett zöldségek.! »Ezekben a helyiségekben azonban«, • vigyáznunk kell a hőmérsékletre,', •valamint a páratartalomra. Ugyan-1, 'is ha a helyiség páratartalma ma-'» 'gas, akkor a különböző gomba-'» betegségek hamarabb megtámad- » iák a terményt. Viszont, ha a he-,» [lviség egész télen át száraz, a,» ,zöldség sokat veszít nedvességtar-, • II tál mából, illetve megfonnyad. Igaz,, • (,a homokban a gombabetegségeki' '»kevésbé szaporodnak, mindamel-i' 1 ilett nem árt, ha a raktározott! '»zöldségre a tél folyamán állan-i ,»dóan felügyelünk. (—sá—)\ W»/WWWNA/^/V/W^/V Ilyen állatoknál gyakori vizelési és ürülési ingereket lehet észlelni. A test fájdalmas remegésben, görcsösen haj­lott, a hasizmok erősen felhúzódnak. Az állatoknál nyugtalanságot, topor­zékolást, huzamosan tartó fájdalmas bőgést tapasztalhatunk. Ezzel párhu­zamosan megbénulnak a mozgatóide­gek. Először a fej idegeinek bénulása áll be, aminek következtében a nye­lés nehezebb, majd teljesen lehetet­lenné válik, s a nyál a szájüregitől kifelé folyik. A bénulás átterjed a végtagokra, mire az állatok roskadoz­nak, majd egy két nap múlva teljes bénulás következtében elpusztulnak. A megbetegedett állatoknál feltű­nően nagy a súlycsökkenés, mert kez­dettől fogva étvágytalanok. A bendő­­működés nagyon renyhe vagy telje­sen kihagy. A szarvasmarháknál rit­kán találkozunk a veszettség dühöngő formájával. CÉLUNK NEM AZ, hogy a veszett­ség tüneteivel megismertessük olva­sóinkat, hanem az, hogy felhívjuk fi­gyelmüket a veszettség eredetére és elterjedésére s a baj megelőzésének lehetőségeire. Minden veszettség elő­fordulása eredetének vizsgálásánál találkozunk olyan emberekkel, akik fényt deríthetnek az elsődleges fer­tőzésre. Sajnos, ezek az adatok már csak akkor kerülnek az állategész­ségügyi szolgálat birtokába, amikor a veszettség már valamilyen házi­állatnál jelentkezett. Éppen ezért szükségszerűnek és hasznosnak gon­doljuk a felvilágosítást a veszettség elterjedésének hogyanjáról. A veszettség kórokozója (vírus) a világ minden táján előfordul és bizony az utóbbi években sok gondot okozott a közép-európai államokban, beleért­ve köztársaságunkat is. A háziállatok közt csak ritkán történik tömeges fertőzés. Leginkább a mezei vadak közt van elterjedve ez a veszélyes betegség. Nálunk járványszerűen a róka és a borzok közt pusztít, Szlová­kia keleti részében pedig a farkasok veszettsége okoz sok gondot. De ví­rushordozók a denevérek is. A kutyák a védőoltás bevezetése óta elvesztet­ték a vírushordozók szerepét, de an­nál inkább fertőzésnek vannak kitéve a mezei vadak által. Főleg a kis ra­gadozók — amelyek nem mindig ölik meg zsákmányukat — terjesztik a ví­rust, mert marásukkal tovább juttat­ják a ragályanyagot. így aztán a ve­szettség vírusa állatról állatra átter­jedve a természetben élő állatok közt mindig jelen van. A veszett vadak öntudatukon kívül érintkezésbe kerül­nek a háziállatokkal. Elsősorban a kutyák és a macskák érintkeznek ve­lük verekedés közben. A legelőkön a pásztorkutyákon kívül a legelő álla­tok is ld vannak téve a fertőzésnek. Egyszerűen így jelölhetnénk meg a veszett állat megváltozott viselkedé­sét: A szelíd állatok megvadulnak, a vadak pedig megszelídülnek. Például a kutyák és a macskák kerülik az embert. Megszöknek otthonról vagy megvadulton rátámadnak az emberre, állatra, gazdáikat sem kímélik, míg a veszett rókák és a borzok nem fél­nek az embertől, hanem behúzódnak az emberlakta területekre, bevárják az emberek közeledést, hagyják, hogy megfogják, megsimogassák őket. Több­ször a gyermekek játszópajtásaivá válnak. Majd sor kerül valamilyen marakodásra a kutyával vagy a macs­kával, s a vírus így a háziállatok közé kerül. MINDEN VESZETTSÉG előfordulá­sánál nagy veszélyt jelentenek a macskák, mert nem részesültek védő­oltásban. A veszett macska rendsze­rint áldozata fejét támadja. Az álla­tok kaparása éppen olyan veszélyes lehet, mint a marás. Ha a megmart, fertőzött állat nem rendelkezik kellő védettséggel, elöbb-utóbb kitör rajta a veszettség. Amint már említettem, a lappansági idő lehet egy-két hét, de néhány hónap is. Ilyenkor a ve­szett kutyák keresik a sötét zugokat, ingerlékenyek a fényre, ételre, italra, zavart a tekintetük, s rátámadnak az emberre, megmarják az útjukba ke­rülő tárgyakat is. Rohanás közben sok állatot megtámadnak és megfer­tőznek. A futás addig tart, amíg az állatot elő nem veszi a teljes bénu­lás. Az ipolybéli szarvasmarha-veszett­ség eredetét nem sikerült felfednünk. Lehet, hogy éppen e cikk közlése után fény derül a betegség eredetére. Lehet, megtudjuk, mi játszódott le a békésen legelő gulyában egy júniusi napon vagy éjszakán. De nem is ez a lényeg. Az emberek mindig legyenek éberek, mert a veszettség lehetősége mindig fennáll. Akik sokat járnak künn a határban, ne menjenek el gya­nús jelenségek mellett, mint például egy szelíd róka vagy borz, különösen viselkedő kutya vagy macska, de még az állatok teteme mellett se menje­nek el érdektelenül, hanem mind­ezekre hívják fel az illetékesek figyel­mét. Mindenkinek kötelessége, hogy elsősorban saját állatait védőoltásban részesítse. Ezzel mindenki tartozik embertársainak. Dr. MÁRTON ISTVÁN, az Ipolysági Állategészségügyi Központ vezetője Az Őszi munkák befejeztével meg* csappant a tenni* ; valá a szövetkeze* tekben, állami gaz­­dóságokban. A szállítóeszközök is felszabadultak a nagy hajrá alól. Jut Idő az Istállóira­­gya kihordására Is, amely sokhelyütt felgyülemlett a gazdasági udva­rokban, majorok­ban. Megérett ar­ra, hogy a tél fo­lyamán kihordjuk a táblák széleire, s szarvasba rakjuk. | Itt már azután kéznél lesz, ha a leszántásra sor kerül. (Kép és szöveg: nktjj »«$» ♦♦♦ ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> Jugoszláviában emelkedett a búzatermesztés színvonala Az utóbbi években a Jugoszláv mezőgazdaság jelentős fejlődésen ment keresztül. Különösen a növénytermesztésben, pontosabban a búzatermesz­tésben kecsegtetők az eredmények. Nagy része van a kimagasló ered­mények elérésében Dr. Peter DrezgiS mérnöknek, az újvidéki egyetem me­zőgazdasági fakultása dékánjának, aki gazdag nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Tapasztalatainak bővítése érdekében kölcsönös tudományos együttműködés jött létre a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolával. íme, Jugoszlávia búzatermesztésé­nek helyzete a neves szakember sze­mével. A gabonatermesztés helyzete és eredményei 1965-ben a kedvezőtlen időjárás el­lenére a Jugoszláv mezőgazdászok re­kordtermést takarítottak be búzából. Egy millió 630 ezer hektár földterü­letről 532 millió tonna gabona ke­rült a magtárakba. Ugyanakkor a vetésterület majdnem 400 ezer hek­tárral volt kisebb, mint az előbbi években. Valóban szép sikert értek el, hiszen az átlagos hozam két má­zsával volt nagyobb, mint a bő ter­mésű, 1963-as esztendőben. Az utóbbi években 4 százalékot tesz ki az egy évre eső termésnövekedés. A leg­utóbbi tíz év eredményeit összeha­sonlítva a háború előtti és a háború utáni tíz év eredményeivel, majdnem megkétszereződtek. A termésátlag 11,5-ről 20,5 mázsára, a fő termelési körzetekben pedig 30 mázsára emel­kedett Az agrotechnika alapelvei Magas az agrotechnika színvonala a fő termelési körzetekben (Vajdaság 490 ezer ha, Slovénia 60 ezer ha, Korszerű módszerekkel Mezőgazdaságunkban többféle módszert alkalma­zunk a rejtett tartalékok feltárására, illetve a termelés növelésére. Ezek egyike a takarmányok kellő mennyiségének és minőségének biztosítása. Viszonyaink mellett mezőgazdasági üzemeinkben a takarmányféléket csak bizonyos előre megszabott területen termeszthet­jük. Ezért szükséges olyan takarmányfélék termesztése, amelyek egy egységnyi területről a lehető legnagyobb tápértékét nyújtják. Szükséges továbbá, hogy a takar­mányok megfelelő arányban legyenek egymással. A takarmánynövények összetételét nem elegendő csak úgy találomra, hiányos tapasztalatok alapján meghatá­rozni. Használjuk ki ehhez a legújabb tudományos módszereket, a tervezés matematikai eszközeit. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a korszerű módszer alkalmazása nem követel különös matematikai képességet. Az üzemvezetők könnyen elsajátíthatják en­nek helyes alkalmazását. A gazdaság vezetője meg­szabja például a szükséges alapadagokat, s a tulajdon­képpeni számítást már az elektronikus számológép el­végzi. Nagy figyelmet kell azonban fordítani a valóságos eredmény helyes kiértékelésére. A számításoknál figyelembe kell vennünk, hogy a művelettel jelentősen hassunk a mezőgazdasági üzem termelésére, s ezért különös figyelmet kell fordítanunk a következőkre: O milyen takarmánynövényeket akarunk termeszteni s milyen e növények több esztendei átlaghozama; O határozzuk meg az egyes tápanyagok szükségletét (pl. az emészthető fehérjéét, a keményítő értékét s a zab egységét); ® a takarmánymérleg alapján határozzuk meg a szá­mítás célját, amely lehet például a fehérje és a kemé­­nyltőérték maximalizálása, másrészt a költségek és a termesztő területek minimalizlása stb. Az adatok alapján összeállíthatjuk az űn. kiinduló táblázatot, amely alapadatként szolgál az elektronikus számológépek munkájánál. Az egyik szövetkezetben pél­dául 15-féle takarmánynövényt termeltek, ahol az alanti követelmények szolgálnak alapul: a takarmánybázis leg­nagyobb területe, a gabonafélék minimális területe, a takarmányrépa maximális területe stb. Megkövetelték, hogy a szárazanyag és a zabegység túlhaladja a minimális szükségletet a költségek eredeti szintje mellett. A számítás céljából az emészthető fe­hérje maximalizálását választották, mert a fehérje mennyisége nem fedte a szüségletet. Az eredményekből megkapták a termesztésre kerülő takarmányok területét. Ebből leolvashatták az eredeti korlátozási körülmények behatását, illetve az optimalizálással járó esetleges meg­takarításokat. Azoknál a növényeknél, amelyek nem kerültek az optl-4 SZABAD FÖLDMŰVES 19SB. december 3. mális eredményekbe, azt láthatták, hogy hektáronkénti termesztésük mennyivel rontja az elért valóságos ered­ményt, azaz hogy termesztésük által mennyivel növe­kednek a költségek és mennyivel csökken a tápanyag termelése a jelzett területen. A számítás eredménye az alanti táblázatba foglalható. 1 2 3 Maximális fehérje termelése 210 t — 0,351 909,911 Búza 22,59 ha + 2,30 ha 24,89 ha Gabona-hüvelyes keverék 122,26 ha — 3,30 ha 118,96 ha őszi keverék és takarmánykáposzta 8 ha — 8 ha őszi keverék és kukorica 45,87 ha — 45,87 ha őszi keverék és répa 15 ha — 15 ha Lóhere 55 ha — 55 ha A zabegység túlteljesítése 9,981 — 0,271 9,711 Lóhere 185 ha — 185 ha Gépierőmegtakarítása 3,10 óra — 0,02 3,12 óra A szárazanyag túlteljesítése 12,501 — 0,391 12,111 Burgonya 15 ha — 15 ha Cukorrépa 10 ha <-* 10 ha A megtakarított műtrágya költségek (1000 Kős-ban) 12,95 — 0,015 12,93 Az eredményekből kitűnik, hogy az optimális takar­mánybázist az illető növények első oszlopban feltünte­tett értékei alkotják. Ha valamilyen oknál fogva az így kapott eredmény nem teljesen megfelelő, a megenge­dett módszerrel változtathatjuk az eredményt. Ezután ún. szuboptimális eredményt kapunk. Például az elért eredmény mellett termelni akarunk további egy hektá­ron répát. Egy hektár répa optimum értékei a második oszlopban foglalnak helyet. Ezt az értéket kivonjuk az első oszlopban levő optimális eredményből, s megkap­juk a szuboptimális eredményt, amely már a harmadik oszlopban látható. A röviden leírt módszernek a jövőben nagy Jelentő­sége lesz a takarmánybázis megállapításánál s a takar­mányérték növelésénél. A módszer segítségével 5—25 százalékig terjedő tartalékot tárhatunk fel ugyanolyan területen, ugyanolyan költségráfordítással, s nagy mér­tékben hozzájárulhatunk mezőgazdaságunk hatékonysá­génak növeléséhez. TŰTH ENDRE mérnök, Prága Szerbia északi és Horvátország kö-» zépső részén 200 ezer ha). Jugoszláviában összesen 1 millió hektárnyi vetésterületen alkalmaz-* nak Intenzív agrotechnikát. Az emlí­tett körzetekben magas az Ipari trá­gya adagja. A szocialista szektor gaz­daságaiban hektáronként 12—13, a magántermelőknél 9—10 mázsa, ami 200—280 kg (NPK) nitrogén, foszfor, káli tiszta hatóanyagnak felel meg. A hozamok növelése érdekében a legmegfelelőbb fajták termelése ke­rül előtérbe. Ezt úgy érik el, hogy az egyes gazdaságoknak 2—4 fajta áll rendelkezésükre, s természetesen a helyi viszonylatoknak legmegfelelőbb fajta termesztésére helyezik a fő súlyt. Az első csoportba az olasz faj­ták tartoznak, amelyek koraiak, nagy hozamúak, de az alacsony fagyellen­állóképességük miatt termesztésük csak a melegebb körzetekben ered­ményes, a mag minősége gyengébb és könnyen pereg. A második csopor­tot, a hazai tájfajták képviselik, más­részt pedig a szovjet Bezosztája, amely hosszabb vegetációs időszakot igényel. A legújabb hazai nemesítésű búza­fajták a következők: Pannónia, Bácsi ka, Brkulja IV., Hóka, Hibrid, 013, Dunav és az Autonómia. Talajművelés és trágyázás A talajművelés főleg a termelési körzetektől függően történik. Igen fontos a csapadék mennyiségének és a talaj típusának figyelembevétele. Újvidéken például 45 cm mélyen szükséges szántani, hogy elegendő nedvesség legyen a talajban az érés időszakában, amikor általában szá­razság uralkodik. Különös gonddal végzik a megosz­tott tápanyagellátást, amely a dr. Spaldon mérnök által kidolgozott nitratáció alapelveiveí azonos. Szántás előtt a foszfor és a kálium kétharmadát, vetés előtt a PK egy­­harmadát és a N xk részét a talajba dolgozzák. A nitrogén hátralevő ré­szét háromszorra szórják ki. Először az organogenezis második és harmadik szakasza közt, bokroso­­dás előtt, másodszor a tél végén nitrátéinak, amikor csökkentett a ta­laj mikrobiális tevékenysége, s a nö­vényzet kihasználható nitrogénkész­letet igényel. A harmadik (szakasz) adag az intenzív növekedés idősza­kára esik, szárbaszökés idején. A nitratálást repülőgépekkel végzik. Granuált, kombinált műtrágyát hasz­nálnak 8 % N + 8 % P + 8 % K ösz­­szetételben. A megosztott tápanyag­ellátásnak ez a módja igen eredméi nyes a jugoszláviai viszonyok mellett. A mezőgazdasági dolgozók élénk érdeklődést tanúsítanak a tudomá­nyos kísérletek eredményei iránt. Évente az egyes termelési körzetek­ben tudományos értekezleteket ren­deznek, ahol ismertetik az agronómu­­sokkal a legújabb tudományos kísér­letek eredményeit, s a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit. Nagy előny a jugoszláv mezőgazda­ság számára, hogy korlátlan meny­­nyiségben vásárolhatnak műtrágyát. Érdemes megemlíteni, hogyan kalku­lálnak a jugoszláv mezőgazdászok a műtrágya vásárlásánál. Egy kg búzái ért 100 dinárt kap a termelő. Ugyan­akkor 1 kg műtrágya 35—40 dinárba kerül. Ha 1 kg műtrágya 1 kg-mal növeli a termést, akkor kifizetődő a befektetés, mert növekszik a jövedei lem. Az utóbbi évek bíztató eredményei megteremtették a feltételt arra, hogy Jugoszlávia kenyérgabonából önellátó legyen. Kajtor Pál, Nyitra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom