Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-03 / 48. szám
A magyarországi agrároktatásról Magyarország tízmilliónyi lakosságából a mezőgazdasági dolgozók létszáma meghaladja a másfél milliót, ami az összes dolgozók létszámának kb. 32 százaléka. Ez természetesen csak a dolgozók számát jelenti, nem azt, hogy a mezőgazdaságból csak ennyien élnének. Akinek létalapja a mezőgazdaság — a családtagokat is beleértve — azoknak a száma sokkal nagyobb. Ilyen fontosságú lévén a mezőgazdaság, érthető, hogy mindent elkövetnek a gazdálkodás belterjesebbé tétele érdekében. Mi az egyik legfontosabb eszköze a belterjesség növelésének? Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági oktatás mind •zélesebb körű kiterjesztése, a mezőgazdaságból élők, a mezőgazdaságot irányítók, vezetők minél alaposabb kiképzése. Ezt a célt kívánja elérni a mezőgazdasági oktatás tekintélyes azervezete. EGYETEMEK, FŐISKOLÁK A továbbiakban mintegy „családfáját“ kívánom adni a magyar mezőgazdasági oktatásnak az egyetemekről, főiskolákról egészen a fiatalok mezőgazdasági oktatásáig. A magyar mezőgazdasági oktatás legfőbb irányító szerve a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósága. Minden oktatási kérdés végső fokon hozzá tartozik. A legmagasabb szintű kiképzést természetesen az egyetemeken és a főiskolákon adják. Az egyetemek: az Agrártudományi Egyetem Gödöllőn, az Allatorvostudományi Egyetem Budapesten, az Erdészeti és Faipari Egyetem Sopronban működik. Ide sorolom a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát ugyancsak Budapesten, mert a hallgatók doktori címet is nyerhetnek a kellő vizsga letétele után. Az Agrártudományi Egyetemnek egyébként általános mezőgazdasági mérnöki és mezőgazdasági gépészmérnöki fakultása van. Az egyeteméhez hasonló szintű képesítést nyújt a debreceni, a soproni és a mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola, amelyek általános mezőgazdasági mérnöki képesítést adnak. Működik még a Mezőgazdasági Mérnöktovábbképző Intézet Budapesten, ahol feltétlenül szükség van egyetemi, vagy főiskolai végzettségre. Ez bentlakásos, tanfolyamos intézmény, amelynek célja a szakma legújabb, korszerű, az egyetem és főiskola elvégzése után kialakult követelményeinek, tudásanyagának elsajátítása. A másik, ehhez hasonló intézmény a Mezőgazdasági Szakmérnöktovábbképző Intézet, amely az Agrártudományi Egyetem keretében működik. Tartama bentlakással egy, levelező úton két év. Itt — mint elnevezése is mutatja —■ szakmérnököket képeznek ki, például üzemgazdász, takarmánygazdálkodási, tejgazdasági szakmérnököket. TECHNIKUMOK A mezőgazdaságban dolgozók széleskörű tömegének szakmai képzését szolgálják a felsőfokú és középfokú mezőgazdasági technikumok. A felsőfokú technikumok az országban a Jelentősebb mezőgazdasági tájak szerint helyezkednek el. Ilyen 23 van, a tanulmányi idő Jelenleg 2, Jövőre 3 év. Szakmák szerint vannak növénytermesztő-gépüzemelő, gyümölcs- és szőlőtermesztési, zöldségtermesztési és általános állattenyésztési szakok. Ezenkívül külön baromfitenyésztés!, takarmánygazdálkodási, általános gépészeti és növényvédelmi felsőfokú technikumok. Ezekre felvételi feltétel a középiskolai érettségi. A középfokú technikumok mezőgazdasági technikusokat képeznek ki. A tanulmányi idő négy év, ide a nyolc általános osztályt végzettek Jelentkezhetnek és kétféle szakmát tanulhatnak: lehetnek általános mezőgazdasági és kertészeti technikusok. SZAKMUNKÁSOK, BETANÍTOTT MUNKÁSOK, TANULÓK A mezőgazdasági munkákban legnagyobb tömeget természetesen a szakmunkások jelentik, akikre a munkálatok minél jobb elvégzése érdekében van különösen nagy szükség. Két-> féle van: az ifjúsági, vagyis a tanulóképzés és a felnőtt oktatás. A tanulási idő a fiataloknál 3 év, ebben háromszor öt hónapig az elméleti kérdésekkel ismerkednek iskolai bentlakásos alapon, kétszer 6 hónap az iskolai gyakorlógazdaságban, ez alatt a munkálatok gyakorlati részét tanulják meg és egyszer 8 hónapot dolgoznak az őket szerződtető üzemekben. A fiatalok számára 42 ilyen iskola van az országban, amelyekben 18 szakmára szerezhetnek képesítést. Ami a felnőttek' szakképzését illeti, itt feltételezik, hogy üzemeikben, gazdaságukban a gyakorlati tapasztalatokat megszerezték, tehát inkább csak tudásuk elméleti kiegészítésére van szükség, ezért csak elméleti, iskolai kiképzést kapnak. Szakmák szerint lehetnek növénytermesztőgépészek, öntözőgépészek, baromfitenyésztők, tejgazdasági szakemberek. A képzésben kétféle megoldást találhatunk. Ha kellő számú Jelentkező van, egy-egy nagyobb üzemből, vagy a környező közeli üzemekből, az iskola „megy ki“ utánuk, melyet kihelyezett üzemi tanfolyamnak neveznek. Többségükben bentlakásosak, ahol az oktatás nem időtartam, hanem szakma szerint folyik a hallgatók előképzettségének megfelelően. Egyik legfőbb szempont ezekben, hogy mindenki elsajátítsa a szakmájában használatos gépek kezelését, elemi, egyszerűbb javítását, megtanulja az erőgépek vezetését, karbantartását. Az előbbieknél semmivel sem kevésbé jelentős a betanított munkások szerepe a mezőgazdaságban. Ezek számára — a fiataloknak, felnőtteknek egyaránt — tanfolyamokat tartanak, már a cél az, hogy a fiatalok inkább szakmunkásokká képezzék ki magukat. A tanfolyamoknak itt is két formája van: a kihelyezett tanfolyamok és a bentlakásosak. A betanított munkások egyes munkakörben, szűkebb munkafolyamatokban nyernek kiképzést, míg a szakmunkásokat — mint már említettem — az egyes szakmákra képzik ki. A betanított munkások oktatását a szükségletek szabják meg, s ezeket a szükség és lehetőségek szerint a járási és megyei tanácsok szervezik. A felnőtt szak- vagy betanított munkások a tanfolyam idején munkahelyüktől kereset-térítésben részesülnek, hogy tanulásuk miatt ne szenvedjenek anyagi hiányt. A cél az, hogy akik a tanfolyamot elvégezték, és képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak, 5—10 százalékos többlet-díjazásban részesüljenek. A közeljövőben a szakmunkások is tovább „szakosodhatnak“, ugyanis olyan tanfolyamok megszervezésén fáradoznak, amelyeken például a zöldségtermesztő szakmunkás a továbbképzés keretében elsajátíthatja a kertimag termesztéséhez szükséges ismereteket. Látszólag sok és sokféle mezőgazdasági szakképzés van Magyarországon. A helyzet azonban az, hogy a belterjesség irányában haladó nagyüzemi mezőgazdálkodás nemcsak foglalkoztatni tudja valamennyit, hanem szüksége is van értékes munkájukra és egyre jobban törekszik, hogy a képzettebbek a kevésbé képzetteknél nagyobb keresetben részesüljenek. KUSSINSZKY ENDRE A gondos tenyésztői munka eredménye A bangbetegség, másnéven a szarvasmarhák fertőzéses elvetélése már sok gondot okozott mezőgazdasági üzemeinkben. Tömérdek pénzt emésztett fel a népgazdasági alapokból térítés címén. Az alattomos betegség hol Itt, hol ott kisebb-nagyobb mértékben felentkezett, s csak az állategészségügyi dolgozók lelkiismeretes, áldozatkész munkájának köszönhető, hogy mindig elejét vették a tömeges előfordulásnak. A KÜRTI SZÖVETKEZETBEN (dunaszerdahelyi járás) 1964-ben likvidálták a bangbetegséget. Nem kevesebb, mint 405 tehenet szállítottak el akkor a szövetkezetből, de mielőtt ez megtörtént volna, a gazdaság szigeti farmján levő baromfiépületet növendékmarha-lstállóvá alakították át. Ide szállították a fertőzéstől mentes egyedeket. Később ezt a részleget 100 egészséges növendékmarha befogadására bővítették. Banská Bystrica környékén vásároltak továbbtartásra szánt állatokat, szám szerint 100 darabot, köztük több előhasl üszőt, amelyekből 38 már 1964-ben leellett. Gondos, tervszerű munka eredménye, hogy a hátralevő 82 üsző is már 1965-ben borjút adott, s a frissfejős tehenek napi tejátlaga 8,5 liter volt egész esztendőben. Ojabb előhasi üszőket vásároltak, s így az 1966-os évet 146, bőven tejelő tehénnel kezdték, Jelenleg pedig már 226 tehenük van. Év végéig 240 tehénre van kilátásuk. Az első ellésű garnitúrából 8 darab nem vált be továbbtartásra, ezért kiselejtezték és húsra értékesítették, de több közülük kiváló eredménnyel hálálta meg a gondoskodást. KANTOR TIBOR ELVTÄRS, a gazda ság zootechnikusa örömmel |elezte. hogy az 1964-es évben született, már saját nevelésű, fertőzéstől mentes állatoktól 4 darab üszőborjút választottak el. Három olyan tehenük van, amely egyedenként több mint 4000 literes tejátlagot adtak. Az utódokat féltő gondossággal ápolják, hogy elő deik nyomdokába léphessenek. Most már sor kerülhet a szárma zás és a hasznosság szerinti csoportosításra, s a legjobbakból a végleges törzsállomány összeválogatására. A továbbtartásra szánt rangos szárma zású, jóhasznú elődöktől származó üszőket most is a szigeti részlegen tartják. Jelenleg 61 darab a létszám. Befolyatás után majd ezek is a központi telepre kerülnek. Persze, amikor elérik a tenyészetbevétel időszakát. NAGYON FIATAL és nagyon sokat ígérő a kürti szövetkezet tehénállománya, mert a vezető szakemberek ügyelnek arra, hogy 161 felkészítsék az állatokat a soron következő laktációkra. Kiadós takarmányozásban részesítik őket. Egyedenként 4 kg lucernaszénát, 10 kg jő minőségű kukoricaszilázst, s Jóllakásig takarmányszalmát, 6 literes napi tejátlagon felül pedig minden liter tejre 40 dkg iparilag feldolgozott abrakkeveréket adnak a teheneknek. Üzemi átlagban 1 tehén napi abrakadag- 1a 2,80 kg, de akad olyan tehén is, amely hasznosságához mérten többet kap. A számítások szerint 0,75 kg emészthető fehérjét és 5,10 kg keményítőegységet adnak tehenenként, s a Jelenlegi egyedenkénti tejátlag 7,94 liter, de a fenti adag legalább 13 literre elegendő. Magam részéről ezt meg is legyeztem a zootechnlkusnak, különben mások is ezt tették volna. Kántor elvtárs azonban nagyon helyesen érvelt. Megjegyezte, hogy fiatal, fejlődésben levő állatokról van szó, amelyeknek nemcsak tejet kell termelniük, hanem saját súlyukat is fejleszteniük, ezért van szükségük több fehérjére és több keményítőegységre. Vitathatatlan, hogy lóhasznú törzsállományt csak bizonyos áldozatok árán lehet felnevelni. Ahol nem így cselekednek, ott hiába várják a ki magasló tejátlagot. A kürti szövetkezet zootechnikusa Jól tudja, milyen érték van rábízva. Ismeri az anyagot, s azt is tudja, hogy a tehenek táplálására elegendő takarmány van. A télen 63 vagonra tehető a lucernaszükséglet, s van belőle 85 vagonnyl, de ehhez hozzájön még a szilázs, a takarmányszalma, a teljes értékű abrakkeverék stb. Nincs tehát ok az aggodalomra. — Teljesítetik-e az idei tejeladási tervet? — tettem fel a kérdést. A kérdésre Kántor elvtárs mosolyogva válaszolt. — Az évi tejértékesítési szerződést (420 ezer liter) szeptember végéig teljesítettük, s év végéig még 80 ezer litert adunk terven felül. A PÉNZÜGYI TERV 840 ezer koronát irányoz elő tejből, ezzel szemben 1 millió 200 ezer korona bevételre van kilátás. Gondolom, e pár sor elegendő bizonyíték a tehénállomány hasznosságára. Persze, nemcsak a mára, hanem a holnapra Is gondolni kell. Kürtön erről sem feledkeztek meg. Ez a fentiekből Is érzékelhető. lövőre 260-ra bővítik a tehénállományt, a későbbi években pedig 300 darabnál megállnak. Ez lesz a végleges törzsállomány. A következő évben (1967) 600 ezer íiter tej értékesítését vették tervbe. Nagy előrelépéssel, azaz 3000 literes tehenenként! évi tejelékenységgel számolnak, s emellett tovább tökéletesítik az utódnevelést, majd fokozatosan rátérnek a törzskönyvezésre is. Említésre méltó még, hogy a kürti szövetkezet úl tehénállományának 16 hasznosságát a vezető szakembereken kívül az áldozatkész dolgozók is előmozdították. Ezek közé sorolhattuk például Bognár Nándort, aki a rábízott 19 tehéntől 4860 takarmányozási nap alatt 46 233 liter tejet fejt, azaz egyedenként 9,51 litert naponta. Hegedűs Dénes 8.60. Zerényi István 8,40, ifj. Almási Lajos — akiről külön kell megemlékeznünk, mert sok falusi fiatal számára példaképül állíthatjuk — átlag 8,23 liter tejet fejt naponta a rábízott 19 tehéntől. Ebből is látható, hogy a szakértetelem és a teljes értékű takarmány mellé Jó adag lelkesedés, akarat kell ahhoz, hogy az állatok a lehető legnagyobb hasznosságot nyújtsák. Hoksza István HOGYAN TOVÁBB a mezőgazdasági építkezésben A Galántai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság a napokban megtárgyalta a negyedik ötéves terv időszakára szóló mezőgazdasági beruházási járási programot. Az erre az alkalomra kiadott tájékoztató Jellegű Jelentés megemlékezett az áprilisi pártplénum vitaanyagáról, mely szerint a mezőgazdasági termelés szakosítása és központosítása fokozatos bevezetésének időterve megkívánja néhány nagykapacitású létesítmény felépítését még az 1987—1968-as években. Ezzel az intézkedéssel megteremtenék az indulási alapfeltételeket. Az ötéves beruházási tervben a termelési igazgatóság megkülönböztetett figyelemben részesítette a Vágsellye—Gúta öntözőrendszerhez tartozó mezőgazdasági üzemeket, hiszen a hat öntözéses gazdálkodásra berendezett szövetkezet az öt évre előirányzott szövetkezeti összberuházás egynegyed részét kívánja megvalósítani. Ez a viszonylag nagyméretű beruházási program — a többi belterjesítési tényezővel együtt — mintegy 29 millió koronás többlettermelést tesz majd lehetővé ezen a területen. J A jelenlegi irányítási rendszerben érvényes beruházási irányszámok az ötéves tervidőszak alatt azonban csak részben fedték a szakosítás támasztotta igényeket. Mint ismeretes, jövő év januárjától sor kerül az irányítás tökéletesített rendszerének bevezetésére a mezőgazdaságban is, így ez a probléma a jelenlegi formájában megszűnik majd létezni. A beruházási építkezés méreteit ugyanis maguk a mezőgazdasági üzemek az Állami Bankkal és a termelési igazgatóságokkal karöltve határozzák meg, természetesen gazdasági eredményeiktől és házi építkezési kapacitásuktól, illetve az építkezési üzemeknél szerződésileg biztosított beruházási kerettől függően. A beruházási keretek szétfrásának megszűnése azonban az eddigi tapasztalatok alapján mégsem kezeskedik azért, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek — hűen eredeti elképzelésükhöz — meg akarnák valósítani az irányszámokat meghaladó beruházási terveiket. Ellenkezőleg, a visszafizetést nem igénylő áliami juttatások megszűnésével, különösen az állami gazdaságok » mérsékeltebb beruházási politika hívei lettek. így például a Vágtor"Ari *”ami Gazdaság — legalábbis egyelőre — lemondott a mintegy 8,5 mMIió korona költséggel megépítendő, a legkorszerűbb technológiával és felszereléssel ellátott tojőcsarnokok, illetve csirkeneveldék építéséről. Igaz, nemcsak ebből az okból kifolyólag, de legalább három évvel elodázódott az Ürföldi Állami Gazdaság beruházási terve keretében megvalósítandó közel 3000 férőhelyes járási borjúistálló átadása is. Nem kerül sor továbbá a szeredi nikkelgyár hulladék hőbázisára tervezett 4 hektáros Uvegház megépítésére sem a Galántai Állami Gazdaság alsószerdahelyi részlegén, minden bizonnyal a 17 millió koronás beruházási költség csaknem húsz évi, viszonylag hosszú megtérülési ideje miatt. Az egyes szövetkezetek vezetőivel folytatott tárgyalások és számítások alapján ugyancsak aligha lesz megvalósítható olyan méretű mezőgazdasági beruházási program az új helyzet feltételei között, amilyet a mezőgazdasági termelés szakosításának időterve előzőleg feltételezett. Ez az átmeneti megoldás a beruházási építkezés ütemében az irányítás tökéletesített rendszerének természetes következménye, s a beruházók helyzetén kíván segíteni az építkezési vállalatokkal szemben, és minden bizonnyal kéthárom évnél nem tart majd tovább. ) A kivezető utat a gazdasági fellendüléshez a gazdaságossági elv fokozottabb érvényre juttatása mellett a beruházók társulása jelenti. E tekintetben érdemes felfigyelni az észak- és dél-csehországi járások tapasztalataira. Közös, máris működő baromfikeltetőkkel s egyéb társulásokkal a délmorvaországi kerületben is találkozhatunk. Nem vitás, hogy egyéb vonatkozásban is a szövetkezeti társulások előtt nagy jövő áll. Mezőgazdasági üzemeink a jövőben sokkal többet várnak a szolgáltatási hálózat nagyobb mérvű kibővítésétől, hiszen ez is a gazdaságossági elv érvényesítését szolgálja. Ezzel kapcsolatban a legtöbbet talán a felvásárló üzem tehet. Elgondolásuk szerint járásunkban négy műtrágyaelosztó központot akarnak építeni, ahonnan megfelelő összetételben az egyes parcellákra szállítanák a műtrágyát az Agrolet repülőgépeivel. így az állami gazdaságok és a szövetkezetek részéről feleslegessé válik további műtrágyaraktárak építése. Az eddig felépített mfitrágyaraktárakat is a csúcsidény mérsékelésére lehetne kihasználni. A közelmúltban és jelenleg is szinte gombamódra épülnek a kisebbnagyobb javító- és szerelőműhelyek szövetkezeteinkben. Számítások és elemzések azt bizonyítják, hogy a kedvezőtlenebb munkaszervezési lehetőségek és a teljes műhelyfelszerelés hiányában ezekben a „kisüzemekben“ a munkatermelékenység csökkenése várható. Ezért a napokban elfogadott tervezet alapján járásunkban a nagyrészt meglevő épületekben négy tökéletesen felszerelt szerelőműhelyt rendeznének be, amelyekben évente átlagosan egy szerelő 46 ezer koronával termelhetne többet, s ezzel mintegy 120 gépjavító munkáját lehetne megtakarítani. Nagyobb méretű beruházás] építkezés megvalósítását a jelenlegi időszakban az is gátolja, hogy mezőgazdasági üzemeink jelenleg még nem rendelkeznek olyan üzemfejlesztési tervvel, amely megbízható távlatokkal indulna ki, figyelembe véve az új gazdasági atmoszférát és az eddigi épületalap teljes kihasználása mellett szükséges létesítmények felépítésével számolna. Nézetünk szerint ezért a mostani időszakban mezőgazdasági üzemeinknek olyan beruházási program felelne meg a legjobban, amely az elmúlt évek beruházásait maximálisan felértékelné. Gondolok itt elsősorban a gépszínek, takarmánysopák, gabonamagtárak és az utak építésére, ezeknek ugyanis farmkompletizáló jellegük van. Továbbá a régebbi típusú vagy esetleg nem bevált istállóépületek felújítása, esetleg korszerűsítése is számbajöhetne. Végezetül nagyon Időszerű és szükséges lenne, ha tervező szerveink a déli járások adottságainak figyelembevételével új tehénistállótípussal lepnék meg szövetkezeteinket. S azután, ha majd mezőgazdasági üzemeink szervezési-fejlesztési terveit is kidolgozzák és néhány fontosabb szövetkezeti társulás is létrejön, nem állhatja útját semmi a mezőgazdasági termelés erőteljesebb szakosításának. MÉCS JANOS, Galánta Több mint hatvan millió korona túlteljesítés Gépállomásaink a harmadik nenegyedév végéig jól teljesítették feladataikat. Az előirányzott tervből rájuk háruló fő tevékenységet 63 millió 662 ezer koronával túlteljesítették, amelyből 17 millió 670 ezer korona a mezőgazdasági főtevékenységre, 10 millió 431 ezer korona a gép Javításra, 6 millió 121 ezer korona az állattenyésztés gépesítésére, s 29 millió 502 ezer korona pedig a kereskedelmi tevékenységre esett. Ha a múlt esztendő hasonló időszakával összehasonlítjuk a szlovákiai gépállomások idei háromnegyedévi eredményeit, azt láthatjuk, hogy főleg a szolgáltatások nyújtása terén számottevő a haladás. A termelési feladatokra fordított költségek és a valóságos teljesítmények közt kedvező helyzet alakult, ami nagyban befolyásolta a gazdasági eredményt. Mondhatjuk, hogy a feladatok rugalmas teljesítése következtében a 0,5 százalékos tervezett veszteséggel szemben 2,6 százalékos gazdaságosságát értek el. A nyugatszlovákiai kerület gépállomásai például 3,4, a közép-szlovákiai gépállomások 1,1, a kelet-szlovákiai gépállomások pedig 2,5 százalékos gazdaságossággal dicsekedhettek. A nyugatszlovákiai kerület gépállomásainak 73 százaléka jócskán túlteljesíti feladatát, s ezért népgazdasági szempontból kifizetődő. A közép-szlovákiai gépállomások 42, a kelet-szlovákiai gépállomásoknak pedig 78 százaléka gazdaságos. A fő tevékenységnél, azaz a 100 koronára eső költségráfordításnál kitűnt, hogy drágán dolgozott a Kysucké Nővé Mesto-1, a kremnlőkai és a senical gépállomás azonban a tervhez viszonyítva 1—3 százalékos költségcsökkenést értek el. A mezőgazdasági főtevékenységben dolgozó szakemberek 1686 koronás Jövedelemre tettek szert, míg a munkások 1661 koronát kerestek havonta. V. L.
