Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-16 / 28. szám

Gondok Erős a gyanúm, hogy az elhamarkodott cselekedetek arány­talanul megnövelik a gondjainkat. A szövetkezetek megalaku­lása óta számtalan ilyen esettel találkoztunk már, s most, másíél évtized távlatából vizsgáljuk az akkori problémákat, megállapítjuk, hogy igen, ez volt. Tanulságát fel kell hasz­nálni, nehogy újra ismételjük önmagunkat. De vannak új elképzelések is. Olyan tervek, amelyek távlatilag nagyszerű lehetőségekkel kecsegtetnek. Elméletileg. A gyakorlatban kissé bonyolultabb a helyzet. Másfél évtized hosszú idő, s a szövetkezetekben ez alatt az idő alatt kialakult bizonyos rend: tervezési, szer­vezési, jutalmazási. Létrejött bizonyos fokon a specializáciő; de minden esetben egy gazdasági egységen belül. Ez a spe­cializáciő hozzáidomult az adott körülményekhez. Nagyságát és színvonalát a helyi viszonyok szabták meg. A termelőerők, a szakkáderek, s a termelési lehetőségek. Mindez megmutat­kozott a beruházások területén is. Ehhez méretezték a gazda­sági épületeket, azok belső gépesítését. S ilyen alapon termel­tek. Vagyis az egyes szövetkezetekben kialakult egyféle termelési ritmus, amely az adott gazdaság lehetőségei között eredményesnek bizonyult, s a szövetkezet tagsága ehhez a termelési ritmushoz igazodott. Az egyes dolgozó ismerte feladatát, munkakörét, s így a maga módján tehetségéhez és szaktudásához mérten hozzájárult a termelés fokozásához, eredményessé tételéhez. Érdekelt volt a termelésben. A fent vázolt állapot értelmét azonban akkor látjuk, ha az Ilyen termelési feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetekben a már korábban említett új elképzelések bevezetésével talál­kozunk. Konkrétan a szövetkezetek egyesítéséről van szó. Az utóbbi évek folyamán aránylag sok szövetkezetét „háza­sítottak“ össze olyan céllal, hogy a termelés intenzitását nö­veljék. Ez a folyamat még ma is tart. Sok helyen az egyesítés valóban eredményesnek bizonyult. Növekedtek a terméseredmények, az egyesített szövetkezetek megszilárdultak, s ez több szempontból is pozitív jelenség. Főleg a kis szövetkezetek egyesítése volt eredményes. A 300— 400 hektáros termőterülettel gazdálkodó szövetkezetek álta­lában eredményesen egészítik ki egymást. A szakemberek, a munkaerők s az egyesítéssel megnövekedett géppark sok olyan nehézség megoldására nyújtott lehetőséget, amely korábban gondot okozott. Ebből látni, hogy a kis szövetkezetek egyesí­tése ésszerű és népgazdasági szempontból megokolt. De ml történik akkor, ha két nagy szövetkezetét egyesítenek? A nagy szövetkezetekben minden esetben találunk olyan fő termelési ágat {vagy ágakat), amely a szövetkezet gazdálko­dásának alapját, bevételének fő forrását képezi, s mint olyan, bizonyos értelemben már specializációt jelent. Az Ilyen szövet­kezetek — több példával lehetne bizonyítani — gazdasági helyzete szilárd volt, termelési eredményei kielégítőek. Vagyis a már említett termelési ritmus megfelelt a gazdaság adott­ságainak és termelési terveinek. Most nézzük meg, ml következik abból, ha két Ilyen nagy szövetkezetét egyesítenek. Konkrétan a muzslai és az ebedi szövetkezetről van sző, amelyek ez év elejétől kezdték a közös gazdálkodást a járási termelési Igazgatóság ösztönzése nyo­mán. A muzslai szövetkezet közel 2500 hektáros területen gazdál­kodott eddig, amelyből 2000 hektár volt a szántó. Az ebedi szövetkezet 1260 hektáros területet művelt. Az egyesítés után, jelenleg több mint 3700 hektáros mezőgazdasági területűvé vált a szövetkezet. A tervek szerint az állattenyésztés specialí­­záclója volna a fő feladat. három S itt, ezen a ponton van a legtöbb gond. Nem csupán a munkaerővel, sem a gépesítéssel, de még csak nem is a szervezéssel, bár ezek sem valami ideálisak, a jelen helyzetben. Ennél sokkal több gondot okoznak a gaz­dasági épületek. Korszerű állattenyésztés, korszerű épületek nélkül elképzelhetetlen. Ami Muzslán és Ebeden — míg a két szövetkezet külön gazdálkodott — megfelelt a követelmények­nek, az az egyesítés után kevésnek, szűknek és elavultnak bizonyult. A tervezett speciallzáció mást és korszerűbbet kö­vetel, s míg ezek a követelmények nem realizálódnak, a spe­­cializácló tervezett foka sem jöhet létre. Viszont a termelési tervek már az idén Is ennek a majdan létrejövő specializált termelésnek a lehetőségeihez Igazodnak. E terv szerint har­minc vagon sertéshúst, 10 vagon marhahúst és 930 ezer liter tejet kell kitermelni. Ezzel szemben — noha már az év első felén túl vagyunk — még az állatok átcsoportosítása sem történt meg. Ennek természetesen megvan a maga objektív oka: nincsenek megfelelő gazdasági épületek. Azok nélkül pedig kérdésessé válik a termelés és a tervek valóra váltása. S a jelenlegi helyzet szerint egyelőre a szükséges gazdasági épületek átépítésére vagy felépítésére nagyon kevés a remény. Mire volna szükség? Ebeden fel kellene építeni száz anyakoca száméra egy istál­lót, hogy saját tenyésztésű hízóállatokhoz jussanak. Muzslán a Jelenlegi hizlaldát lebontják, s egy 1200 hízót befogadó hizlaldát építenek a helyére, de csak jövőre... Ezek a példák mutatják, hogy az egyesítés után egy-két év, de a termelés egyes ágaiban hároméves részleges termelési kiesés várható. A szarvasmarha-tenyésztés specializációjánál is hasonló ne­hézségekkel találkozunk. A speciallzáció tejtermelésre és hiz­lalásra egyaránt kiterjed, öt—hatszáz tehén és ugyanilyen létszámú hlzómarha elhelyezéséről van szó. De emellé kellene tejház és fontos volna egy takarmánykeverő is. Az ilyen in­tenzív állattenyésztés megszervezése igen komoly feladat elé állítja a szövetkezetét. Mert ha az épületek megvolnának is, a takarmányozás — amely nélkül a termelés lehetetlen — már külön problémát okoz. A takarmányok termelése is elég nehéz feladat. Á betakarítás Is sok gondot Jelent, de az elrak­tározás és az előkészítés az elsődleges. A szövetkezet szak­emberei úgy vélik, hogy nehézségek lesznek a takarmány­­betakarító gépekkel. Az eddigi — viszonylag — kis kapacitású takarmánybetakarító gépek külön-külön kielégítették a szük­ségleteket. A speciallzáció után azonban ilyen teljesítményű takarmánybetakarító gépekkel és eszközökkel nem tudják megoldani teljes mértékben a betakarítást és az előkészítést. Ezek azonban egyelőre távoli problémák. Sokkal közelebbi és égetőbb kérdés a már említett épületek rekonstruálása, Illetve új épületek felépítése. A szövetkezetnek ugyan volnának anyagi eszközei — hisz a járási szervek pénzügyileg hatható­san támogatják a szövetkezetei — de az építkezést mégsem kezdhetik meg, mivel még mindig nem készültek el a projek­ciók. Ezek nélkül pedig nem lehet elkészíteni a költségvetést, s — mert a dolgok természetéből következik, hogy szorosan kapcsolódnak egymáshoz — így az építkezéshez szükséges hosszúlejáratú kölcsönt sem utalják át számukra. A növénytermesztéssel kapcsolatos szervezési kérdések már sokkal könnyebbek. Lényegében egy—másfél év alatt az egész növénytermesztést hozzá lehet igazítani a specializált állat­­tenyésztés Igényeihez. Persze, ez sem olyan egyszerű. Két különböző faluról van szó. Muzslán és Ebeden Is más-más körülményekhez igazodott a termelés eddigi ritmusa. Ennek az összehangolása sem lebecsülendő feladat. Az a helyzet, hogy Muzslán volt és ma is van elegendő munkaerő, míg az évre ebedi szövetkezet e téren komoly gondokkal küzdött. Jóllehet az első pillanatra úgy tűnik, hogy az egyesítéssel ez a kérdés egyszerűen megoldódott. A felületes szemlélő így is látja. Valóságban azonban a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. Ezek a problémák az egyesítés után is megmaradnak. Ebedről a párkányi papírgyárba 60—70 ember jár dolgozni, s a szö­vetkezetben alig néhányan maradnak. Az állattenyésztésben kilenc állandó dolgozó van, a növénytermesztésben mindössze négy. Ezenkívül van még 12 traktoros és 23—30 asszony kap­csolódik be az idénymunkákba. Ha a fenti adatokat az ebedi részleg 1260 hektár területéhez viszonyítjuk, azonnal észre­vesszük, hogy a mélyben más problémák is rejtőznek. Ezzel a kérdéssel sok olyan tényező függ össze, amely már nem csupán egy-egy szövetkezet problémakörébe tartozik. Sokkal tágabb, társadalmi szempontból sokkal bonyolultabb és össze­tettebb. Egy azonban bizonyos: a muzslai és az ebedi szövet­kezet egyesítésének első eredménye a gond. Talán túl gyorsan történt minden. Az ilyen nagyarányú átszervezésre több idő kellett volna. A szövetkezet vezetői szerint is legalább egy-két év átmeneti időszakra lett volna szükség. Ez azonban elvi kér-­­dés, és most már a tényeken vajmi keveset változtat. Viszont az egyesített szövetkezetben termelni kell. Itt van a különbség az elmélet és a gyakorlat között. Hogy az elképzelések hogyan valósulnak meg, arra majd az elkövetkező két-három év hozza meg a választ. Gál Sándor Tűzvédelmi intézkedések Az Oszori Állami Magtermelő Gazdaság a dunaszerdahelyi járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Idén 923 hektáron érik be a gabona a gazdaság határában. Terv szerint 7000 mázsa őszi búza és 3770 mázsa tavaszi árpa eladására készülnek. Nem csekély feladat, ha hozzászámítjuk további termények, mint például a zab, a bükköny, a baltacím stb. időbeni és minél kisebb szemveszteség melletti betakarítását. A gabona valóban szépen mutatkozik. Űröm nézni a gyönyörű búzaten­gert, a duzzadó kalászokat, a telt csűrök hírmondóit. Nem csoda tehát, ha az úsznri gazdaság dolgozói a lehető legkisebbre igyekeznek csökken­teni a szemveszteséget. Oszorra érve arról érdeklődtünk, milyen termést várnak s mit tesznek a szemveszteség csökkentése érdekében. Kérdésünkre Vlado Sitár agro­­nőmus mérnök adta meg a választ. — Mondhatom, alapos lendülettel kezdtük a munkát. Az aratógépek, — hála dolgozóink megértésének, Fördös Sándornak, az úszori központi műhely vezetőjének és munkatársainak — időben elkészültek és bevetésre készen álltak. Kisebb-nagyobb fennakadások csak a pótalkatrészek be­szerzése körül mutatkoztak, mint minden évben .,. — A gazdaság igazgatója, Anton Pajtinké mérnök, rendelkezésünkre bocsátotta a politikai-szervezési intézkedések megvalósítására szolgáló útmutatásokat. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy dplgozóink a legjobban felkészültek az idei gazdag termés betakarítására. Az aratási tervek sze­rint valamennyi részlegen áttértek a gabonabegyűjtés új technológiájára. Sárosfán, Gjmajorban és Kövecsesen idén is bevezették a hárommenetes aratást, de a kövecsesi és sámoti gazdaságokban a kétmenetes rendszert is alkalmazzák. Az új technológiát jóformán mindenütt meghonosították. Boráros József tűzbiztost ott találtuk a sámoti gazdaságon, ahol Bartalos István tűzoltóparancsnak társaságában éppen felülvizsgálta a fecskendő­ket, amelyek még száradófélben voltak az utolsó víznyomás-próba úta. — A tűzrendésze» intézkedések — magyarázta Bartalos elvtárs — a veszteségmentes aratás egyik fontos tényezőjét képezik. Már a gépek fel­­készültségének ellenőrzése folyamán gondoskodtunk arról, hogy a tűzoltó készülékek is rendelkezésünkre álljanak. Az összes robbanómotort szikra­fogóval láttuk el. Valamennyi dolgozónkat kioktattuk a tűzoltó szerszámok kezelésére, munka- és tűzbiztonsági tanfolyamot rendeztünk számukra. Minden munkahelyet, ahol tűzveszély fenyeget, figyelmeztető felirattal láttunk el — és természetesen — elegendő mennyiségű vizet tároltunk az előre elkészített hordókban. Mindebből nyilvánvaló, hogy az Oszori Állami Magtermelő Gazdaság dolgozói semmit sem hagytak figyelmen kívül. Sokhelyütt, sajnos, érthe­tetlen okokból elhanyagolják a tűzvédelmi intézkedéseket. Aratás idején pedig minden gazdaságban tűzvédelmi bizottságnak kell működnie. A bi­zottság a vállalati igazgatóság kere­tén belül látja el feladatát. Az egyes, egyenként hat tagból álló tűzoltó tes­tületek idén minden gazdaságban tüzetesen átvizsgálták az aratás előtt a tűzoltószerszámokat és kipróbálták azokat. A kövecsesi gazdaságban pél­dául motoros fecskendővel rendelkez­nek megfelelő számú tömlővel, a sá­moti és az újmajori gazdaságokban hidránsok vannak, amelyeket nemré­gen kijavítottak, Sárosfán pedig az üzemi tűzoltó szervezet megosztotta teendőit a Csehszlovák Tűzoltó Testü­let ottani szervezetével, hogy egyetlen szem gabona sem váljon a tűz mar­talékául. Éjjel-nappal készenlétben állnak a színültig telt vizeshordók és a tfiz­­oltószerszámok, nehogy a kombájn helye» a vörös kakas arasson. Jozef Sluka A nyár derekán pompázó virágszönyegböl csak né­hány növényt ragadunk ki, amelyek júliusban begyűjtésre, szántásra ás értékesítésre al­kalmasak: Utak, töltések mentén, szán­tóföldek között, szinte bárhol megterem az ORVOSI SOMKÖ­­Rö, amelyet vidékenként do­hányvirág, molyjü, búskóró vagy medvefü néven ts emle­getnek. Az 1,30 méter magasra Milyen gyógynövényt szedjünk ts megnövő növény csak min­den második évben hozza a le­velek hónaljából eredő, kelle­mes illatú sárga színű fürtvt­­rágzatát, amelyet egyes helye­­ken dohány illat ősit ásár a is használnak. Gyógyászati célok­ra szedjük a somkóró 20—25 cm-es hajtásvégett virágzó ál­lapotban, amelyért szárítás után 4 koronát fizetnek a fel­vásárló szervek kilogrammon­ként. Somkórót augusztusban, sőt néha még szeptemberben is szedhetünk. A porcsin, véraltató porcsin, porcsfű vagy disznópázstt név alatt ts ismert MADÄRKESERO­­F0 a legközönségesebb gyom­növények közé tartozik és ugyancsak jóformán mindenütt fellelhető. Félméter hosszúra megnövő szárai a földön szét­terülnek, néha kissé felemel­kednek. A zöldesfehér, szélü­kön rózsaszínű apró virágok a levelek hónaljából fakadnak, néha még szeptemberben ts. Begyűjtésre csupán a növény jól megtisztított szára alkal­mas, amelynek kilójáért 3 ko­ronát fizetnek szárított állapot­ban. Leginkább homokos talajon, füves vagy iszapos partokon terem a KOPASZ PORCIKA egé­szen szeptember végéig. Szárat a földön hevernek, zöldessárga színű virágai májusban és jú­niusban nyílnak. Gyógyászati célokra azonban csak a nö­vénynek homoktól alaposan megtisztított szárát gyűjtsük gyökerek nélkül. A kopasz por­­cika még porc- vagy porcikafü, porcgyom vagy borzas porcika néven is Ismeretes. Kilójáért 15 koronát fizet a Lieéivé rastliny, n. p., Bratisla­va, Hviezdoslavovo nám. í. 11. ________________________ K. E. Versenyre kelnek a szántás nagymesterei Mezőgazdaságunkban immár hagyományossá vált a vetélkedés a legjobb szántók között. Tavaly is hasonló versenyt rendeztek köztársaságunk vala­mennyi kerületében, valamint a járások túlnyomó részében. Így a minőségi szántás a szakosítás szűk keretéből kilépve országos mozgalommá terebé­lyesedik és ugyanakkor kedvezően befolyásolja a szántási munkálatok minőségének javulását, egyúttal pedig a haladó irányzatú tapasztalatok elmélyítését célozza. Idén mindenekelőtt helyi, járási és kerületi versenyeket rendeznek, majd október 7-e és 9-e között sor kerül az országos jellegű bajnoki mér­kőzésre a Dél-Morvaországi (Brno vidéke) Kerületben. A kerekes traktorok osztályában a verseny főbb elvei a következők: A felszántásra kerülő parcella kiterjedése 0,20 hektár. A szántás minő­ségét értékelő és pontozó feltételek érvényben maradnak az 19B5. augusz­tus 27-én kiadott, 34. számú „Vestník“ rendelkezései értelmében, amelyek felölelik a szántásra vonatkozó, 5406-os állami normakatalógus előírásait. A versenybe mindazok a traktorosak benevezhetnek, akik legalább egy éve dolgoznak a mezőgazdaságban és jó munkateljesítményeket érnek el. A járási vetélkedések két—két győztese bejut a kerületi versenybe, majd a kerületek két—két nyertese bekerül az országos bajnoki döntőbe. A járási forduló győztese 1000, a kerületi verseny nyertese 2000 korona jutalomban részesül. A IV. országos bajnokság három legjobbja ugyan­abban a jutalomban részesül, mint a tavalyi verseny győztesei. A helyi és járási versenyeknek 1986. szeptember 18-ig, a kerületieknek pedig legkésőbb szeptember 25-ig kell lezajlaniuk. A járási versenyeket még az aratási munkák megkezdése előtt ajánlatos lebonyolitani. A verseny megszervezésénél nemesak a szántás, hanem az elkövetkező munkálatok minőségének javítására is kell törekednünk. Vagyis: a szántás jó minőségét nemcsak a verseny tartama alatt, hanem az év további folya­mán is meg kell tartani valamennyi mezőgazdasági üzemben. A verseny kellékét képezi az új gépek bemutatása és gyakorlati keze­lésük ismertetése. További fontos kellékét képezi a fiatalság megnyerése a mezőgazdaság számára. rA bajnokság helyes előkészítése és lebonyolítása érdekében állandó szántási bizottságokat kell létesíteni az egyes mezőgazdasági termelési igazgatóságok mellett. Tevékenységüket az év egész tartamára tartoznak beütemezni olyképpen, hogy a verseny ne jelentsen csupán egyszer s min­denkorra elintézett rendezvényt, hanem egész rendszerré terebélyesedjen az alapvető talajmegmunkálás minőségének javítására, amely azután döntő mértékben befolyásolja a hektárhozamokat és a gépi eszközök, neveze­tesen a termésbetakaritó gépek jobb kihasználását. JOZEF SESTÁK mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Feketevíz a földművesek szolgálatában A kiszáradt folyómederben fű és sás nő, kanadai nyárfák nyúlnak a ma­gasba. Alig hihető, hogy itt valamikor a Feketevíz folydogált. Sokaknak az is hihetetlen, hogy a folyó nemsokára ismét újjáéled. A Feketevíz újból szelni fogja a hatért, vize a parasztember érdekeit szolgálja majd. A Feketevízen építendő öntözőrendszert beillesztik a dél-szlovákiai öntö­zőrendszerbe. Azzal számolnak, hogy az öntözéshez szükséges víz forrása a Kis-Duna lesz. Ennek hallatán többen megjegyezhetik, hogy a Kis-Dunába fenol vegyül, amely lehetetlenné teszi a sikeres öntözést. A szakemberek ezzel is számoltak. A bratislavai Juraj Dimitrov vegyi üzemek vezetői már többször tárgyaltak e kérdésről, és végül eredményre jutottak. Jelenleg már nem jut fenol a Kis-Dunába, tehát a jövőben mindkét folyó vize tiszta, öntözésre használható lesz. Ezt a nagykiterjedésű öntözőrendszert két részletben építik. Számítások szerint körülbelül mintegy 20 ezer hektárnyi területet lát el majd vízzel. A Kis-Dunán három szivattyútelepet építenek fel: Jókánál, Nővé Osady-nál és a Sorjákosi Állami Gazdaság területén. A munkálatokat a jövő esztendő­ben kezdik. A terv szerint az öntözőrendszernek két év alatt el kell ké­szülnie, hogy 1970-ben éltető vízzel lássa el a környék termőföldjeit. (K. F. G.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom