Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-26 / 47. szám
Iskoíai micsurinkörök és kezdő kertészkedők segítségére Tavasseal, a növekedés mejiii<inát»k«r végezhető fás oltastk Ezeknek az oltásoknak az Ideje akkor érkezett el, amikor az alany héja már könnyen elválik a fatesttől („feladja a héját“). Ilyenkor tehát az alanyok már nedvkeringésben vannak. Ezzel szemben az oltőveszszőknek teljes nyugalomban kell lenniük. Ezért még a tél folyamán meg kell szedni őket és hideg helyen raktározni, nehogy növekedésnek induljanak. Ha e két szabályt betartottuk, úgy a munkánk általában sikeres lesz. Az erős nedvkeringésben levő alanyok oltásait nem kell oltóviasszal bekenni, mert hiszen a sebek kiszáradásától nem kell tartani. Az oltás kezdetének időpontja az alanyok nedvkeringésének megindulásától függ (kb. március vége), viszont így olthatunk, amíg egészséges és nyugalomban levő vesszőnk van, tehát májusban is. Persze, helyesebb mielőbb oltani, amint lehet, mert tárolás alatt a vesszők életképességükből veszítenek. Kézben oltás esetén az.alany nedvkeringése és az oltás időjxmtja a „hajtatás“-től függ, vagyis attól, hogy a cserépbe ültetett alanyokat mikor tesszük meleg helyiségbe, illetve mikor indulnak növekedésnek. Általában decemberben kezdjük a hajtatást és januárfebruár hónapban oltunk. Miután a héj alá oltásoknál az oltóvessző egy része az alany héja alá kerül, így az oltóvesszőn nemcsak a metszlap forradására számíthatunk, hanem az alany héja alá kerülő kéreg részét is lehántolhatjuk a cambium-szövetig, és így a forradást ott is biztosíthatjuk. Héj alá oltás Az alanynak vastagabbnak kell lenni, mint az oltóvesszőnek, mert különben a vesszőt nem tolhatnók a héj alá. Az alany törzsét vagy ágát, ahol be akarjuk oltani, rézsűt metszéssel simára levágjuk. Azért vágjuk rézsutosan, mert így az alany felső részén a héjat könnyebben fel lehet nyitni. Ezután a 2—3 rügyes oltőveszszőt egy rügy mögött egy metszéssel hosszan elvápink iípv l. He; ala oltás, a) az oltóvessző és az alany metszése, b) a vessző héj alá tolása, cl a kész oltás bekötözve. mint a párosító oltásnál, eseb leg egy kissé még hcísszabban. A metszlap szélén az oltóvessző héját kissé lehántjuk, hogy a zöld háncsréteg lássák. Ez azért fontos, mivel az oltóvesszőnek ez az oldala az alany kérgének belső oldalával fog érintkezni, ott tehát forradás jöhet létre, de csak az esetben, ha a vesszőnek nem a párás héja, hanem a cambialis szövete érintkezik az alany háncsrétegével. Az alany tetején köröskörül a kérget kissé megnyomkodjuk, hogy felváljon, és azután az oltóvesszőt az alany kérge alá toljuk. Vékonyabb vessző a vastagabb alanyba jól betolható. Előfordul, hogy az alany héja az oltóvessző nyomására felreped, ez azonban nem hiba. Ezután az oltást bekötözzük. Gyakorlatban igen elterjedt oltásmód. Nyerges héj alá oltás A vastag oltóvessző sima metszési lappal nehezen tolható be a héj alá. Az alany kérge többnyire fel is repedezik. Ha az oltóvesszőn egy nyerget készítünk (lásd nyerges hasítékolást), az oltóvessző elvékonyodik és könnyebben tolható az alany kérge alá. Egyébként az alany héját hosszanti irányban fel is hasíthatjuk. A nyergen az oltóvessző erősebben is ül, elmozdulásnak kevésbé van kitéve. Márpedig minden oltásnál nagyon fontos, hogy a forradásnak indult sebek el ne mozduljanak, fel ne szakadozzanak. Gyakorlatban alkalmazott oltásmód. 2. Nyerges hé) alá oltás két oltóvesszővel. Háj alá oltás az alany oldalára Amennyiben az alany ágát nem vágjuk vissza, hanem az oldalára oltunk, úgy a kérgét mindenképpen fel kell hasítanunk. Ugyanúgy járunk el, mint az alvószemzésnél, de itt nem a hajtás vékony héját, hanem a vastagabb ág kérgét metsszük be T alakra, és a kérget felfeszítve nyomjuk be a simára elmetszett oltóvesszőt, utána bekötözzük. Különleges esetekben alkalmazott, fiatal fák vagy alakfák hiányzó ágainak pótlására, egres, ribiszke oltására alkalmas oltásmód. Idősebb ágak és a törzs oldalába — március közepétől április végéig, amikor az alany már lében van — téli nyugalomban levő oltóvesszővel Körösi János a szegecselő eljárást alkalmazza. Eszerint vas éket kis ütögetéssel hosszanti irányban a kéreg alá kell verni, azután a hosszú ékre metszett oltóvesszőt toljuk be a vak és helyére a kéreg alá. Kemény papírlapból 3X2 cm nagyságú lemezt vágunk, és ezt a lemezt az oltás leszorítására a négy sarkán egy-egy fejes szeggel a fához szegezzük. A szeg feje alá kemény papírból alátétet rakunk. A szegelés a fának nem árt, a papír feszesen tart-3. Héj alá oltás az alany oldalára. a) az alany, b) az oltó-t vessző metszése; 1—2 a meU szés iránya, c) a levágqtt oltóvessző, d) az oltás bekötözés előtt. la az oltást. 3—4 hét alatt az oltás megered, s a lemezt leszedhetjük * KÖNYVESPOLCUNK A NÖVÉNYVÉDELMI zsebatlaszok, amelyek a Budapesti Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelennek meg, hathatós segítséget nyújtanak a mezőgazdasági termelés területén a határokon túl is. Minden gyümölcstermelő szakember örömmel fogadta azt a hírt, hogy az 5. számú zsebatlasz éppen a gyümölcstermő növényeink kártevői és betegségeinek sokrétűségében azok felismerésében segíti a nagyüzemek szakemberét, a háztáji termelőket „amatőröket“ egyaránt. Most, amikor a kiadó megjelentette ezt az alkotást, örömmel állíthatjuk, hogy a kiadvány minden várakozást felülmúlt. A szerzői munkaközösség tagjainak nagy nehézséggel kellett megküzdeniük, hiszen mind a szakembereknek, mind a tapasztalatlan kezdőknek készítették zsebatlaszukat. A könyv hárum fontos, egymást kiegészítő részre tagolódik. Az első a kártételek, betegségek s egyéb károsodások határozóját GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEINK KÁRTEVŐI ÉS BETEGSÉGEI (SZERKESZTETTE NAGY BÁLINT) nyújtja az olvasónak. Itt természetesen nem a szokásos és pontos állat- és növényrendszertani határozót alkalmazzák, hanem olyan KÁRTETELI HATÁROZÓT állítottak össze, amelyik a legegyszerűbb eligazítást biztosít a növények betegségei és károkozói felismerésében. Minden gyümölcsnemnél külön tárgyalja a gyökér, gyökérnyak, törzs, ág, veszsző, rügy, bimbó, virág, hajtás, levél és termés betegségeit, kórokozóit, ami főleg tapasztalatlanoknak nyújt gyors segítséget. A második rész a kártevők és betegségek részletes leírását és képtábláit ismerteti. A több mint másfélszáz tökéletes színezésű kép Koch Ernőné munkáját dicséri és teszi a könyvet még hasznosabbá. A képek használatát ismét gyaknrlati tagolásuk teszi praktikussá. Férgek, bogarak, hárlyásszárnyú rovarok, atkák, vírusos, baktériumos, gombás betegségek, élettani eredetű károsodások és betegségek sorrendiében végzett felosztás nagyon egyszerűsíti a könyv használatát. Végül a kártevők és betegségek elleni kémiai-mechanikai-biológiai védekezés formáival ismerkedhet meg az olvasó. A kémiai vegyszereknél természetesen a Magyarországon használtakat tárgyalja. Ez azonban — figyelembe véve a növényvédelmi kémia gyors fejlődését — igen gyorsan elavul. Az új, hatásos csehszlovákiai vegyszerek ismertetésével úgyis rendszeresen foglalkoznak a hazai lapok. Nálunk hasonló cseh nyelvű könyv 1953-ban látott napvilágot, azóta is nagy hiányát érezzük az ilyen munkának. Most végre megjelent egy, amit a magyarajkúak hasznosan forgathatnak. Ennek a zsebatlasznak nem volna szabad hiányoznia a szövetkezetek, állami gazdaságok, iskolák stb. kézi könyvtárából, de a műkedvelő gyüinölcsészek könyvespolcáról sem. Beszerezhető a bratislavai és prágai magyar könyvkereskedésekben. Bolti ára 82,50 Kcs. Juhász Árpád
