Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-19 / 46. szám

MEGÉRTŐ EMBEREK D ég elhullatták nyári köntösüket a fák, lassan közeleg a tél. Az elmúlt napokban az őszi fordulóban az alsóbb labdarúgó bajnokság vé­gére pontot tettek Ki-kl a tudása, vagy éppen a szerencse folytán el­foglalta helyét a tabellán. Pár hóna­pos pihenő következik, hogy majd a tavaszi rajt indulásakor újra felhan­gozzék a buzdítást jelentő hajrá a szurkolók lelke? táborából. Ilyenkor, a szezon végén — ha bármilyen furcsán hangzik is — a leglSbb egyesületben fő a vezetők feje. Hogyan tovább? Ha a csapat mondjuk a tabella élén tanyázik, sze­retnék ha a tavaszi idényben is tar­tani tudnák az eredményt, esetleg felcsillan a remény a feljebbjutásra. Ha netán nem sikerült — mert ez is gyakran előfordul — a bajnokság­ban a jó szereplés, bizony százszoro­sára halmozódnak a gondok, felada­tok, melyek a tavaszi rajt kezdetéig orvoslást kívánnak. Már most, a pi­henő kezdetén kell hozzáfogni a leg­­sürgőssebb feladatok megoldásához! Nem ülnek babérjaikon a szímői sportvezetők sem. Bár a labdarúgó­­együttesek az érsekújvári járás III. osztályában a „félidő“ végén a telet a rangsor első helyén tölti, mégis azon töprengnek, hogyan tovább? Nem mintha félnének a jövő elé néz­ni, de már napjainkban meg akarják alapozni a „nagy“ csapatot. A falu soortjának múltjáról, jövő­jéről beszélgetünk Kosik Józseffel, a sportszervezet elnökével és Horváth «pertárssal, a szövetkezet ökonómu­­sával. Ha már ilyen jó kezekben van a Druzstevník egyesület, bizonnyal megy minden mint a karikacsapás — te­szem fel a kérdést. Mit is mondjak? — tűnődik a szö­vetkezet ökonómusa. — Lényegében mindenütt, a szervezeteknél a leg­égetőbb probléma a pénz. így van ez nálunk is. A szövetkezet azonban igyekszik kellő támogatást nyújtani a sportszervezetnek. Évente 15 ezer koronával járulunk hozzá a költségek fedezéséhez. Igaz ugyan, hogy ez az összeg kevés... A sportpálya már nem megfelelő a mai igényeknek. Na­gyon sok pénzt emésztett fel ennek rendbehozatala. A sportszervezet sa­ját erejéből öt ás félezer koronát ál­dozott a pálya és a nézőtér közötti tér bekerítésére. Mindez az összeg azonban kevésnek bizonyult volna, ha a helyi nemzeti bizottság vezetőinél nem találnak kellő megértésre. A nem­zeti bizottsági huszonkétezer koroná­val járult hozzá a kiadáshoz, és igy a szímői sportpálya kérdése — ha okoz is még elég gondot a sportszer­vezet vezetőinek — úgy-ahogy ren­deződött. — Azért mondom úgy-ahogy, mert bizony az alacsony fekvésű pálya, ha rendben is van a környéke, az állan­dó talajvíz veszélyeinek van kitéve. Az elmúlt évben például három hó­napig nem játszhattak rajta. Mind­össze pár mérkőzésen felelt meg úgy­­ahogy a pálya talaja, sőt több eset­ben víz alá került. A szímői sportolók eredményeit fi­gyelembe véve a járási testnevelési szövetség is méltányolta, s ebben az évben 13 ezer korona segítséget nyúj­tott részükre. Habár Szímőn csak a labdarúgás jelenti ma még a mintegy háromezer lakosú falu sportját, elmondhatjuk, hogy kellő megértésre találtak a falu vezetőinél a sportbarátok. A labda­rúgók igyekeznek is minden tudásu­kat latbavetni, hogy meghálálják a róluk való gondoskodást. Hetente kétszer tartanak edzést Sóky sporttárs vezetésével. S ami a leglényegesebb, a 24 éves átlagkorú csapatban nagy az összetartás, a küz­deniakarás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elért eredmények. Tízszer hagyták el győztesként a já­tékteret, s mindössze kétszer hajol­tak meg az ellenfél tudása előtt. A gólarányuk is (28:12) jónak mond­ható. — Csak a továbbiakban is úgy ne járjunk, mint tavaly — mondja a sportszervezet elnöke. — Már félláb­bal a II. osztályban éreztük magun­kat, amikor „lecsúsztunk“ a bajnoki címről. Igaz, ehhez tán a játékvezető is hozzásegített bennünket Besenyőn. De ezt az illetékesek jobban tudják, miért történt így?! Hogy a szövekezet vezetőségében is lelkes sportembereket találunk, ta­lán azzal magyarázható, hogy a falu fiataljainak 80 százaléka az EFSZ- ben keresi meg a mindennapi kenye­rét. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a 240 tagból álló sportegyesület erős támogatásra talál a faluban. Ezt bizonyítja a mérkőzé­sek látogatottsága Is, az a 300—400 ember, aki buzdítja a csapatot. A jövőbeni tervek? Ugyan mi is le­hetne más, mint jól szerepelni a to­vábbiak során, s feljutni a járási baj­nokság II. osztályába. Ebhez pedig megvan minden feltétel. Csupán tő­lük függ — a vezetőkön, s a játéko­sokon egyaránt —, hogy régi vágyuk valóra váljon. Czita Béla A liga első helyén A Losonci TSZ női ifjúsági röplabdacsapata rövid múltra tekinthet vissza. A csapat magva a Losonci Általános Középiskolában jött létre, StraSko tanár kezdeményezéséből. A lányok azonban egyre szebb sikereket értek el, bekerültek az ifjúsági röplabda ligába. S ttt született a legnagyobb meg­­lepetés: az őszt küzdelemsorozat után, az igen erős mezőnyben, a losonci lányok megszerezték az első helyet. Nagy siker ez, hiszen olyan ellenfelekkel kellett megküzdeniök, mint a Bratislavai Slovan ChZfD, Stavbár Zilina, Trnava stb. A losonci lányok azonban — akik tavaly megszerezték a járás legeredményesebb sport* kollektívája elmet — nem ismertek lehetetlent. Egyáltalán nem respektál* ták nagynevű ellenfeleiket és a csoport 8 résztvevője közül — egy kivétel­­lel — valamennyien meghajoltak a losonci lányok tudása előtt. A lányok sikerét még inkább növeli az a tény, hogy a hét lejátszott találkozó közül csak hármat játszottak odahaza, ami a tavaszt visszavágók során jelent majd naay előnyt az együttes számára. A csapatban egyébként olyan tehet­séges röplabdázók kaptak helyet, mint Slajferéíková, Blahutová, Sedenková, Belesová, Machalová stb., az edzéseket Strasko edző irányítja. A tavaszi visszavágók során remélhetőleg további sikereket érnek el a losonci lányok, és nem hagyják kihasználatlanul a kínálkozó alkalmat az ifjúsági liga első helyének elhódítására. (—g—] Nemzetközi asztalitenisztorna KOMÁROMBAN Saját kocsiján első... (JACK BRABHAM) Négy .nagy díjat“ nyert az idén egymás után a 40 esztendős „vén tig­ris“: Jack Brabham világbajnok. A relmsi, Brand Hatch-1, zandvoorti és a ntirburgringi világversenyeket ő aratta le. Olaszország nagy díját Monzá­ban ugyan csaknem végig a lelátón szenvedte végig; a 79 körből csak 11-t futott le kocsijával, aztán súlyos motorúiba folytán feladásra kényszerült. De nem érzett keserűséget a verseny végén, legerősebb ellenfelei is kivál­tak, az egész év folyamán szerzett pontelőnyét amúgy sem tudta senki behozni, Graham Hill, Jochen Rindt, Jim Clark és az egykori motorkerék­pár-világbajnok John Surtees mind lemaradtak Brabham 39 pontja mögött. A kajlalábú argentínai Juan Manuel Fangio óta, aki 1951-ben majd az 1954—57. években ötször nyerte meg az autóversenyzés világbajnokságát, Jack Brabham az egyedüli, aki több mint kétszer nyert világbajnoki babé­rokat, miután kis Cooper-versenvkocsijával 1959 és 1960-ban az év legjobb versenyzője volt. Ez évi nagy sikere azonban annál is értékesebb, mert ezúttal saját készítményű kocsiján nyert világbajnoki címet. Brabham ez­által a legjobban kereső versenyző is, mivel a mintegy 1000 angol fontot kitevő „startpénzen“ sem kell osztozkodnia a munkaadó „istálló-tulajdo­nosokkal“, akik különben ennek a pénzösszegnek a 70 százalékát szokták zsebrevágni egy-egy Nagy Díj alkalmával. Jack Brabham az ausztráliai Sydney egyik külvárosából származik, ahol apjának most is zöldségboltja van. Középiskolai tanulmányai után az ausztráliai légierőnél kitanult mechanikusnak, majd leszerelése után az ott annyira kedvelt homokpálya-versenyeken vett részt váltakozó eredmények­kel. Az európai versenypályákon 1957-ben mutatkozott be. John Wyer, az angol Aston—Martin üzem versenyigazgatója abban az évben a világbajnok Stirling Moss partnereként az aránylag Európában még ismeretlen ausztrá­liai fiatalembert nevezte be az 1000 kilométeres Nürburgrtng-versenyre. A megerőltető feltételeket szem előtt tartva úgy állapodtak meg, hogy a világbajnok Moss 10 kör után adja át a kormánykereket Brabhamnak, aki már első köre után elvesztette a partnere által kiharcolt előnyt, és még egy kísérlet után végérvényesen átadta helyét a dühös világbajnoknak, akinek aztán mégis sikerült 44 kör után elsőnek befutni a célba. De már 1959-ben Cooper-versenykocsiján Brabham megverte volt „Istállótársát“, Stirling Moss-t, s ezzel első ízben nyerte meg a világbajnokságot. A kö­vetkező évben sem pártolt el tőle a szerencse. Aztán elhagyta az angol Cooper-céget és a Surrey-grófSágban fekvő New Haw községben versenykocsikat kezdett gyártani. Brabham ebben a kis üzemben 25 munkatársával nagyszerű munkát végez. Első komoly sikerét 1963-ban érte el saját készítményű kocsiján: az ausztriai Zeltwegben meg­nyerte az osztrák Grand Prlx-t. A következő évben pedig az amerikai Guerney Franciaországban és Mexikóban nyert világbajnoksági futamokat Brabham-kofcsin. Mint versenyző ebben az időszakban nem sokat hallatott magáról. Annál nagyobb sikerei voltak azonban versenykocsijainak, melyekre mindig talált vevőt, sőt idővel már nem is tudott eleget tenni az állandóan gyarapodó megrendeléseknek. „Sajnos, képtelen vagyok évente 70-nél több kocsit előállítani“ — jelentette ki ez év elején, miután mintegy 150 versenyko­csira kapott megrendelést. Az utóbbi években a japán Honda-céggel megállapodva, ennek a világ­piacra betört vállalatnak kitűnő 1000 kbc motorjait szerelte a műhelyében készülő versenykocsikba, a kisebb, II. versenykategoria részére. Ezzel az erős, kitűnő farmotorral azután Brabham és „hadnagya“ az új zélandi Denis Hulme egyik győzelmét a másik után aratta. Majd átnyergelt végleg az I., nagyűrtartalmú kocsikra (3 liter), miután rájött, hogy az aránylag Ismeretlen ausztráliai „Repco“ vállalat rendkívül könnyű, nyolchengeres motorokat készít. És mivel a csodafegyvernek beharangozott 18 hengeres angol BRM-motor az ez évi kilenc versenyből álló sorozatnak csak későn, a 7 versenyére volt bevetésre kész, Brabham addig már 320 lóerős Brab­ham—Repco kocsijával négyszer látta maga előtt verrenytársai közül első­nek a célzászlót. Jack Brabham nem teszi a vakmerő, könnyelmű versenyző benyomását. Három fia és felesége elkísérik minden versenyre, ahová a család tagjai a versenyző saját repülőgépén érkeznek, amelyet maga vezet. Utálja az alkoholt, nem dohányzik és nagyon dühös ha „öregúrnak“ nevezik. Amikor az argentinjai Fangio 1951-ben először nyerte meg a világbajnokságot, már negyven éves volt. Ebben a korban jack Brabham már harmadszor került az autósport legjobbjainak az élére. (Feldolg.: SM) A Komáromi Járási Pionírotthon mellett működő Slávia testnevelési egyesület, a CSTSZ JB-val együttesen rendezte meg a csehszlovák—szovjet barátság hónapja tiszteletére a „Ba­rátság stafétája vándorserlegéért“ ki­írt torna VII. évfolyamát. A verseny nagyon érdekesnek ígér­kezett, mivel ebben az évben először szerepeltek a tornán kerületünk leg­jobb versenyzői mellett külföldiek is: az Almásfüzitői Timföld SC-t képvise­lő magyar versenyzők. Szereplésükkel nagyban emelték a verseny színvona­lát. Az ifjúságiak csoportjában 57 ver-Kis község, szép eredmények A felszabadulás után egyre többet lehetet hallani a tőrei sportszerve­zetről. Néhány év leforgása alatt „be­futottak“ a labdarúgásban. Többéves szereplés után a lévai járás IV. osz­tályának keleti csoportjában meg­nyerték a bajnokságot, s feljutottak a III. osztály keleti csoportjába, ahol olyan komoly ellenfelekkel kell meg­küzdeniök mint Gyerk, Középtúr, Far­­nad, Nagysalló stb. Az idei őszi for­dulóban a tőrei csapat igazán szép eredményekkel mutatkozott be. So­káig vezettek a táblázaton, az utolsó két hazai döntetlennel azonban a harmadik helyre csúsztak vissza. Már az is sikernek könyvelhető el, hogy a falucska közepén szép sport­pálya létesült. Igaz, néhány helyen még a pályán van mit csiszolni, de a Garam partján megszületett a közös akarat létesítménye, talán egyedül­álló, a község fiatalságának szórako­zására. Pompos János, Levicky István, Öbert Ernő, Bálint István és Siebel­­sztyik Rudolf sportvezetők mindent elkövetnek a csapat sikeres szerep­lésének érdekében. Annak ellenére, hogy a labdarúgók edzési lehetősé­gei minimálisak, mégis kitartó küz­deniakarással tudják a hiányosságo­kat pótolni. Több játékosuk távol dol­gozik szülőfalujától. Nagyabb egye­sületekbe is csalogatták őket, azon­ban a szülőfalu iránti szeretet győ­zött. Lőrincz Sándor csapatkapitány például ma már Nagysallón, a kerü­leti I. B ben rúghatná a labdát, jobb munkahelye és jelentős anyagi hasz­na is vált volna belőle, de inkább otthon maradt. A csapatkapitány kitartó játéka a többiekre is serkentően hatott. Buz­dítása mellett a csapat többi tagja az utolsó percekben képes megfor­dítani az eredményt. így történt ez ősszel például Tes­­magon, a hazai mérkőzésen Középtűr és Gyerk ellen, ahol döntetlen ered­mények születtek, a csapat pedig ér­tékes bajnoki pontokat szerzett. Utánpótlásban sincs hiány Tőrén. Az ifjúsági csapatot Alsószecséről is kisegítik, mert csak nemrég alakult. A helyi szövetkezet gondoskodik a kiadásokról. Belányi János senyző mérte össze tudását. A leg­jobban a párkányi Lokomotíva ver­senyzői készültek fel és teljesen meg­érdemelten Jutottak a győztesek dobo­gójára. A sorrend így alakult: 1. Mlhalík P., párkányi Lokomotíva, 2. Gasparik, Bánovce n. B., 3. Kácser, párkányi Lokomotíva, 4. Graszl J., komáromi pionírotthon. A férfiaknál egyénileg kiemelkedett a bajcsí Dynamo versenyzője, Grimm Tamás mérnök, s biztosan szerezte meg az első helyet, ezzel együtt a szép vándorserleget. A további sorrend így alakult: 2. Molnár I., Almásfüzitői Timföld SC, 3. Lichtblau Tibor, Komárom, 4. Buday, Almásfüzitő. A négyesek versenyében a sorrend: 1. Grimm—Cservenák, bajcsí Dynamó, 2. Lichtblau—Gombík, Komárom, 3. Molnár I.—Buday, Almásfüzitő. Egyébként a felnőttek egyéni ver­senyében 48 férfi versenyző vett részt, míg a négyesben 11 pár. A nők küzdelmében már nem volt ilyen népes a mezőny. Csak 13 részt­vevővel indult a verseny. Az első he­lyen Lipták Mária, a komáromi pionír­otthon versenyzője végzett, Tarr Má­ria (pionírház) és a bajcsí Pataky Mária előtt. A torna valamennyi számában az első három helyezett értékes tárgyi jutalmat kapott. Reméljük, e népszerű verseny a jö­vőben is nagy érdeklődést vált majd ki. Kolozsi Ernő A BOLDOGSÁG ÜTJA VÍZSZINTES: 1. Benedek Marcell híres mondását idézzük, folytatva a függőleges 10. sz. alatt. 10. Férje. 11. Ákl 12. Idegen férfinév. 13. Tantál vegyjele. 14. Muta­tószó. 15. Állatok puha fekvőhelyéül szolgál. 16. Talán van még. 17. Pa­pírra vetem. 18. Ország (+’). 20. Meghasad a jég. 21. Morse-jel. 22. Forr ___, Móricz Zsi gmond ismert regénye. 23. Irigy­ség — németül. 24. A melléknév felső­fokának jele. 25. Kérdőszó. 26. Nem egészen logikus. 27. Hím méh. 28. Ö. A. 29. A sivatag fuvarosa. 30. Olga Erna. 31. Ékezettel: lángol. 32. El. 33. Nem mozgó. 34. Előd. 36. Francia névelő. 37. Az omla­­dék. 38. Bizalmas megszólítás. 39. Le­vegőmozgás. 41. Nem valóság. 42. Eszével felfog. 43. Nyakmelegítő. 44. Idom. 46. Tyúklakás. 47. Létezik. 48. Halál kezdete és vége. 49. Kedvelt ifjúsági regényíró. 51. Óriás. 55. Olasz pénzegység. 56. Háziállat. FÜGGŐLEGES: 1. Mátka. 2. Vissza: névelő. 3. Folyó Szlovákiában. 4, An­gol hosszmérték. 5. É. A. A. 6. Indu­latszó. 7. Léggömb. 8. Hegycsúcs. 9. L. N. M. 10. A vízszintes 1. folytatá­sa. 14. Kíván. 15. Erdélyi város. 16. Kocka — latinul. 17. Ikl 19. Liba be­tűi felcserélve. 20. Monda. 21. Fere ikerszava. 23. ÚJ idegen szóval. 24 Nem fel. 26. Bolgár pénzegység. 27. Sisak — németül. 29 A madarak dí sze. 30. Nehézfém. 33 Ütszéli mélye­dés. 35. Fonal. 37 Híres lóversenytér Magyarországon. 38. Királyi szék. 40. Azonos a vízszintes 47-el. 41. Nem valódi. 44. Láoszi néptörzs — névelő­vel. 45. Női név. 48 A két partot köti ősze. 49. jókedvű. 50. Helyrag. 52. Oki 53. Római ötven-ötven. 54. Hangtalan tag. 55. Énekhang. Beküldendő a. vízszintes 1. és a függőleges 10. számú sorok megfejté­se. MEGFEJTÉSEK A Szabad Földműves 44. számában közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „Ne merítsd mások fájdalmából az örömödet.“ Könyvjutalomban részesülnek: Habán Éva, Csúz, Hanula Veronika Nagydaróc, Kacsmarik Margit Ladmőc, Köteles János, Kassa és Németh Dezső, Ekel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom