Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-19 / 46. szám

Mezőgazdasági nagyüzemeinkben a szecskázott zöldtömeg szállítását )nagyon megkönnyítik a nagy térfogatú tárolókocsik. Sllózáskor szinte nélkülözhetetlen az Ilyen szállítóeszköz; no meg a pótkocsik dolgában sem bővelkednek a szövetkezetek, állami gazdaságok. Ilyen nagytérfogatú tárolókocslkat gyárt többek között a Pacovt Gép­állomás (Pelhftmov járás). Műszaki adatok: a NO-—2,5 jelzésű tárolókocsi önsúlya 1800 kg. Megterhelése 2,5 tonna. Maximális sebessége Óránként 20 km, űrtartalma: 45' köbméter. Kiürítést UW 10—12 pero, [(nk)' A malacnevelés mestere ■f Malacszaporulati átlaga 19 darab lesz az Idén + Ä’ szako­sítás segített + Mit eredményezett a Fílssy-féle kiskocsi? + Egyedi takarmányozással nincs elhízott anyakoca + A cso­portos búgatás előnyösebb + Mire vezet az egyenlősdl premi­zálás? + Huzamosabb Ideig a Komáromi Steiner Gábor Hajógyár ban dolgozott, mint technikus. Beosztásával, s keresetével aránylag elégedett volt. He­tente az egyszeri munkába menés-Jövés sem nagyon fárasztotta. Csakis a felesége kérésére cserélt munkahelyet, aki a helyi vendéglő vezetését vál­lalta. Kellett a a segítő kéz, s a hegesztőpisztolyt villával cserélte fel. Nyolc évvel ezelőtt került haza. A bögellől szövetkezetben állatkedvelő, hozzáértő sertésgondoző kellett. Az anyakocák etetését, gondozását bízták rá. A kezdetleges termelési viszonyok közepette Is helytállt Füssy Vince. A szakosítás előtt ugyanis közösen gondozták az anyakocákat, nevelték a malacokat. Természetesen, az Ilyen munkaszervezés semmiképpen sem tetszett Füssynek. Nem Is tetszhetett, hiszen gátat vetett a szervezésnek ez a formája az egyéni felelősség kibontakozásának, s a sző szoros értel­mében gúzsbakötötte a kezdeményezést. Ám a múlt év tavaszán gyökeres változást hozott a szakosítás: malac­nevelés a fő termelési profiljuk egyike. A száz anyakocát három részre osztották. Ilymődon tág lehetősége nyílott képességeinek, tudásának latba­­vetéséhez, elgondolásainak megvalősításéhoz. A gépesítés hiányát mindkét karja érezte; hogyne, hiszen félszáz méterre kellett kannákban cipelnie — társaival együtt — a moslékot. Ha sietett, a moslék egy része kilötyögött, ha viszont lassúbb ütemet tartott, az etetés időtartama hosszabbodott meg. Ami végképp nyugtalanította: az élel­mesebb, vakmerőbb s erősebb anyakocák elmarták a vályúktól a gyöngéb­beket. Az előbbiek degeszre ették magukat, az utóbbiak gyomra pedig üresen maradt. így azután igen eltérő súlykülönbség következett be az egyes állatok között. Füssy sokat törte a fejét azon, hogyan lehetne ezt az áldatlan állapotot megszűntetni. Végül amellett döntött, hogy háromkerekű takarmányszállltó kocsit szerkeszt. Ezt a tervét meg is valósította. Amikor megbizonyosodott róla, hogy határozottan meggyorsítja az etetést s könnyebbé is teszi, egyet-egyet a társai részére is készített. Az állatok egyenletes fejlődésének előfeltételeit ezzel a megoldással biztosította. Az „aki bírja, marja“ elv gyakorlása megszűnt, a vályúk körüli heves csatározás, a fülsüketítő ordí­tás már a múlté. A moslékért való dulakodás helyett nyugodt lakmározás lett úrrá az ólakban. Hiába, regula még a disznóknál is regulái Ezt követően sem ült „babérain“. Rendbehozta, lepadlózta az ólakat, bár ez nem az ő feladatkörébe tartozott. Majd bevezette az egyedi takarmá­nyozást. Az üres, vagy kevésbé hasas anyakocáknak hígabb, a jócskán hasasnak töményebb, sűrűbb moslékot ad. Ügyel arra, hogy az anyakocák el ne hízzanak. Az elhízott, nehéz anyaállat tunya — ahogy Füssy Vince mondotta —, a malac nyikkantására nem ugrik föl... Hamarabb agyon­nyomja az újszülött malacokat. Az ellés előtt 18—20 nappal különválasztja a várandós kocákat. A jobb erőnlétű koca rendszerint kevesebb malacot ellik, ennek kevesebb, a több malacot sejtető, de gyöngébb erőnlétű kocá­nak viszont több takarmányt ad. Közvetlen az ellés előtti napon csak fél adag híg moslékot ad a várandós állatnak, így a tej nem gyülemlik föl nagyon a tőgyében, ami lehetővé teszi a tőgygyulladás elkerülését. Ha a nagy elővigyázatosság ellenére mégis bekövetkezne az ilyesmi, úgy az anyaállat injekciót, vagy penicillin-tablettát kap. A malacok hasmenésének meggátlása végett ugyancsak injekciózást szorgalmaz. Igen nagy Jelentőséget tulajdonít a malacnevelésnek. Az anyakocákat kétszer, a malacokat háromszor eteti naponta. Tejporból pépet készít. Há­­rob- négyhetes kortól ezt adja a malacoknak. Zöldtakarmány-idényben rendszerint friss lóheréről, lucernáról gondoskodik. A fülledt, bemelege­dett zöldtakarmányban az állat turkál, válogat, végül otthagyja. A friss zöldet ellenben jóízűen elfogyasztja. Ennek a sertésgondozónak a lelkiismeretessége közismert. Nem egy esetben még vacsora után is kimegy az ólakhoz, körülnéz, vajon nincs szükség-e segítségre. Malacozáskor minden esetben ott bábáskodik az anyakoca körül, s szakszerűen elvégzi a vele járó munkát. Nem számít neki, ha vasárnap vagy más ünnep, avagy éjszaka kerül sor a fialásra. A csoportos pároztatással bizonyos mértékben irányítja a malacozások sorrendjét. Tudja melyik kocánál mikor várható a fialás. Ha netán egy apaállat kevés, akkor a társát kéri meg, kölcsönözze a hozzá beosztott apaállatot a pároztatás lebonyolításához. A Szlovák fehér kocákat Landra­­ce kannal keresztezi. A szakszerű, gondos munka eredménye: egy anyasertés fialási átlaga 9—10 malac. A malacokat a legkisebb veszteséggel neveli fel. Több eset­ben, amikor egyik-másik anyakoca 12—13 malacot ellik, ezekből néhányat dajkaságba ad azokhoz az anyakocákhoz, amelyek kevesebbet fialtak. Már ezért is hasznos a csoportos pároztatás, amelyhez következetesen ragasz­kodik a példás állatgondozó. A fentebb leírtaknak köszönhető, hogy a szövetkezet az előirányzott 13,5 darabos maiacelválasztási tervét Jóval túlszárnyalja. Az eddig leválasztott malacok száma, valamint a meglevő szopósok arra vallanak, hogy év vé­géig 1 5malacot választanak el anyakocánként. Ehhez ngy mértékben hoz­zájárul Füssy Vince, aki szorgalmas munkájával előreláthatólag 18—19 malacot választ el. Ez tette lehetővé, hogy a szövetkezet ez évre tervezett 1340 darab malacból október 27-ig már 1230 darabot értékesített. Éppen ezért nagyon csodálkoztunk Kázmér elvtársnak, a szövetkezet elnökének kijelentésén, aki a prémium egyenlő elosztása mellett szavazotl. Nincs szándékunk a szövetkezet házi rendjébe avatkozni, azt mégis meg kell mondanunk, hogy a premizálás ezen formája nem serkent jobb ered­mények elérésére. Ügy gondoljuk, nem követünk el hibát, ha őszintén megmondjuk, nemcsak Füssy Vince érdemel méltó prémiumot, de mind­azon állatgondozók, akik tervüket túllépik. Reméljük, hogy az Igazságos alapokon nyugvó követelés megértésre talál a szövetkezet tagsága, valamint vezetősége részéről. N. Kovács István Megfelelő ekével -- megfelelő minőségben AU az idei őszön Járta a határt, észrevehette azt a szántásnak csúfolt munkát, mellyel porthanyítás címén romboltuk szántóföldjeink talajszer­kezetét. Bizony a csapadékos nyárban a kombájn, majd a magot szállító traktorok és pótkocsik nagyon össze­taposták a talajt. Viszont amikor a szántásra került sor, hosszú időn át szárazság uralkodott, s a kőkemény talajon alig tudtunk kellő minőségű vetőágyat készíteni. Ám most a mélyszántás van soron és ezt szeretnénk az agrotechnikai követelményeknek megfelelően elvé­gezni. Amíg a várvavárt eső el nem érkezett, nagyon sok eke, porhanyító­­eszköz vált hasznavehetetlenné. A ja­vítóműhely dolgozói alig győzték a munkát. Ám azt is meg kell monda­nunk, hogy nem is annyira a föld vagy a traktoros volt a hibás, de ma­guk az eszközök, amivel a munkát végeztük. Általában nincsenek meg­felelő ekéink, mellyel minőségi szán­tást végezhetnénk. A rendelkezésünk­re álló ekék vagy nem hatolnak kellő mélységben a talajba, vagy a felszí­nen csúsznak. A szántás mélysége egyenetlen, a talajt élére állított han­tok tarkítják, bizonyságul, hogy a talaj szerkezetét vesztett rétege a szántással nem lett aláfordítva, Így kevés a lehetőség a szerkezet felújí­tására. Az ilyen talaj nem biztosít kellő magágyat és a vetőmag is egyenetlenül különböző mélységekbe kerül. Az élelmesebb szakemberek, akik tudatában vannak az elmondottaknak, jóformán nap mint nap kutatnak a gazdasági udvar ama részében, ahol a kimustrált gépi eszközök feksze­nek, hogy onnan átalakítással a föld megmunkálására alkalmas munkagé­pet nyerjenek. Sok a panasz az egész vonalon. Még a lánctalpas traktorok sem szán­tanak kellő mélységben. Az utánuk akasztott eke vagy összetörik vagy elgörbül. Ezek a tények teszik időszerűvé, hogy a régi kötélvontatású szántó­gépeket újra alkalmazzuk. Aki ismeri a régi gőzekék nagyszerű munkáját és azokat az előnyöket, amelyek a gőzeke alkalmazásából erednek, szó nélkül a kötélvontatású ekék haszná­lata mellett dönt, természetes moder­nizált formában, nem gőzmeghajtás­sal, de robbanómotoros erőgépek se­gítségével. Számos gazdaság a mai napig megtartotta gőzgépeit, még akkor Is, ha üzemeltetésük nem za­varmentes. Egy évtizeddel ezelőtt nagy vára­kozással tekintettünk azon hír felé, hogy az NDK-ban megkezdték az új kötélvontatású szántógépek gyártását. Azt is hallottuk, hogy ezekből a szán­tógépekből mi is kapunk egynéhány darabot. Sajnos, a Jó hír csak hír maradt. Később olyan hangok halla­tóztak, hogy az említett szántógépek szerkezeti hibájuk miatt nem váltot­ták be a hozzájuk fűzött reményeket. Tény, hogy a németek 67 szántógép szerkesztése után leállították gyár­tását. Azon az őszön annál inkább meg­lepett a hír, hogy a pobedími szövet­kezetben egy NDK-ból behozott szán­tógép dolgozik. Tüstént felkerestem a szövetkezetét, hogy meggyőződjem a szántógép használhatóságáról, mun­kájának minőségéről. Sajnos, látoga­tásom előző napján egy fogaskerék eltűrése miatt a szántógép javításban volt, így csak a vele végzett munkát bírálhattam felül, majd a szövetkezet vezetőitől megtudtam, nagyon elége­dettek az új géppel. A vezetők sza­vai igazolták, amit a gyakorlati szak­emberek és a tudományos kutatók két évtizeden ét hangoztattak, hogy nagyüzemeinkben nem nélkülözhető a kötélvontatású szántógép. Ennek révén sok károsodást elke­rülhettünk volna. Elsősorban a szán­tás mélységére gondolok, amely al­kalmatlan talajeszközeink jóvoltából évről-évre csökkenő irányzatot mu­tat. Közvetlen ehhez tartozik a talaj gyomosodása, majd az alsó művelet­ien réteg beiszapolódása. Ezenkívül gőzgépek segítségével az őszi mély­szántást minden évben Időben elvé­gezhettük volna. javasoljuk, hogy a szántógépek el* lenzői járják végig hazánk nagyüze­meit, hallgassák meg a gyakorlati szakemberek kívánságát, s minden bizonnyal megváltozik véleményük. Ügy gondolom, nem lehet vitás a gépek hasznossága, márcsak azért sem, mert a német szántógépek mun­­kerő-szükséglete csupán három em­ber, és napi nyolcórás teljesítménye hatsoros ekével harminc centiméter szántás mellett, (aszályos időben is) tíz-tizenegy hektár. Ugyanakkor az üzemanyagfogyasztás állítólag na­gyon alatta marad a hernyótalpas traktorok üzemanyag-szükségletének. Jómagam az elmúlt két évtized alatt sohsem vontam kétségbe a szán­tógépek előnyét, sőt minden vonalon népszerűsítettem azokat. Véleménye­met megmondtam az illetékes szak­emberek előtt, ismertettem a sajtó hasábjain. Amint a fentiekben emlí­tettem, a nagyüzemi termelésben lét­­jogosultsága van a kötélvontatású szántógépnek. Ügy érzem, és a két évtizedes tapasztalat meggyőzött ar­ról, ideje lenne, hogy a szántógép újra bevonuljon a mezőgazdasági gé­pek közé. Aki ennek ellenére a kötélvonta­tású szántás jelentőségét kétségbe­vonja, vagy közelebbről tanulmányoz­ni szeretné, vegyen magának fárad­ságot és látogasson el Pobedímbe, ahol személyesen meggyőződhet e gép által végzett szántás előnyeiről. Összegezve még annyit; egyesek azon vitatkoznak, hernyótalpasaink helyettesítik-e a szántógépet avagy sem. Véleményünk szerint a lánctal­pas traktorok hivatása más, mint a szántógépeké. Mindkettőre szükség van, de egyik nem helyettesítheti a másikat. Egy jól gépesített gazdaság szakemberei minden esetben tudni fogják, hol alkalmazzanak lánctal­past és hol szántógépet. Legközelebbi írásomban tudományos alapra helyezve beszámolok a szántó­gép munkájának előnyeiről. Dr. FRIDECZKY A., gazd. mérnök, egyetemi tanár TjiöLDüNK kétharmadat víz borítja. Ugyanakkor a hajó­töröttek szomjan pusztulnak a tenge­ren. Az emberiség vízszükségletére jellemző, hogy az éhezést tovább bír­­ja, mint a szomjúságot. Századunk és az emberiség további életlehetöségeU nek első számú kérdése az édesvíz. Most azonban ne foglalkozzunk a víz sokoldalú felhasználásával, de mondi junk néhány szót a mezőgazdaság vízellátásának kérdéseiről. SAJNOS, a század második felében egyre szennyeződik földünk édesvíz­állománya. Ipari szennyeződés, nuk­leáris és vegyszeres szennyeződés. Napjainkban nagyon sok szenny ke­rül vizeinkbe, szűkebb hazánkban, Szlovákiában is. Gyermekkoromban a Garam vize Jiszta, átlátszó volt az év nagyobbik részében. Csupán az őszi időszakban „bámult el“, átmene­tileg. Ekkor a folyók vize az Iható­­ság szintjén mozgott. Az utóbbi har­minc év azonban gyökeres változást hozott. Az ipar fejlődésével arányo­san vagy talán a víz minőségi kárára aránytalanul állandó szennyeződés­nek van kitéve Szlovákia majdcsak minden folyója. Ezt bizonyítja a tisz­ta vizet kedvelő halállomány pusztu­lása, előfordulási helyének csökke­nése. Nevezetesen a pisztráng, de más halfajták visszavonulása a fő folyásokból arra utal, hogy az 1920— 1930-as évek viztisztaságához mérten a szennyeződés tízszeresnek, de száz­szorosnak is mondható. A szennye­ződés évi átlagát a vizpróbák által az illetékes szervek kiszámítják, de ez nem ad tiszta képet a valóságos át­meneti szennyeződésről. S éppen ez az átmeneti szennyezés jelent ve­szélyt a vízben élő állatállományra, a növényzetre, s nem kevésbé az emberiségre és a mezőgazdaság víz­ellátására is. Napjainkban nem vitás a mező­­gazdasági termelés fokozásának szük­ségessége. Ez azonban csak az agro­technikai tényezők összességének be­tartása mellett lehetséges, amihez természetesen a talaj vízszükségleté­nek biztosítása is elengedhetetlen. Sajnos, általában a növény optimá­lis vízszükségletének fedezésekor a folyók nagy része a legalacsonyabb vízszintet éri el, ugyanakkor legna­gyobb- mérvű a szennyeződés. Ezek után akarva, nem akarva a növénye­ket ezzel a vízzel öntözzük, mellyel nemcsak az egyedek nagyfokú gene­tikai változásait idézhetjük elő, de használhatóságuk értéke is csökken­het. Az évről évre terjedő szennyeződés és a reménytelen távlat, cselekvésre készteti a gondolkodó embert. A sok­féle megoldás közül legismertebb s aránylag legolcsóbb beruházási költséget igénylő forma a víz termé­szetes tárolása a völgyekben az erre alkalmas helyeken. Ez a mód nálunk a legnépszerűbb és távlata van, főleg azért, mert az öntözésre tárolt víz VIZ... VIZ... VÍZ sok mindenre felhasználható. így hal­tenyésztésre, vízi szárnyasok nevelé­sére, melyek nemcsak kifizetőbbé te­szik a beruházást, de a víz tápanya­gát is növelik. Sajnos, a Jelenlegi, ilymódon létrehozott víztárolók álta­lában csak a kis erek, csermelyek, patakok vizét gyűjtik össze, lényegé­ben tehát helyi jellegűek. A nagy víztárolók létesítése csupán néhány éve van folyamatban, de eredményeikről eddig nem beszél­hetünk. A nagy víztárolók aránylag nagy területet igényelnek, minek folytán csökkenhet a termőterület. Bár az egy hektárra eső tároló cél­szerű kihasználás mellett több hasz­not hoz, mintha a területet növény­­termesztésre használnánk. Az érem másik oldala, hogy a nyílt víztárolás, az elpárolgás folytán jelentős víz­­veszteséget Is okoz. Az öntözéses gazdálkodás bővülése folytán a víz­tárolók nem biztosítják a kellő víz­­mennyiséget, ezért kísérletképpen ajánlatos lenne olyan létesítmények alkalmazása, melyek a vízbőség ide­jén a vizet a legkisebb veszteséggel tárolnák, s ha arra szükség mutat­kozik, mezőgazdasági célokra fel­használhatnánk. Ez pedig nem lenne más, mint a folyóvíz rövidebb-hosz­­szabb időre történő tárolása, föld alatti vízkamrákban. Kissé furcsán hangzik ez az ajánlat, de a föld alatti ciszternákban történő víztáro­lást már a rómaiak is alkalmazták. Erre vonatkozólag vegyünk egy példát. A Garam folyásának sebessé­ge nyári időben másodpercenként • • • körülbelül 10—12 m3, míg a tavaszi, nyáreleji vízáradáskor tíz-húszszoro­sára növekedik. A víz szennyeződése számokban kifejezve mondjuk 50 egy­ség, a károsodás középátlaga. Ára­dáskor a szennyeződés csökken, ha nem is a víz tömegéhez arányosan, de a károsodási veszély a minimum­ra esik. A föld alatti tárolóban a fel­fogott víz megóvható a párolgástól, ugyanakkor az enyhén szennyezett víz akkor használható, amikor arra szükség van. Az éremnek van egy másik oldala is, a nyáron fellépő vízhiány. Ismét a Garamot idézem. A 10—12 m3 víz­ből a Perec elvon Öbarsnál — tehát az intenzív termelési terület felső harmadánál négy-öt m3 vizet, a Ga­ram bal oldali síksága öntözésére. A létesítendő textilgyár Léván újabb egy m3 vízzel csökkenti a Garam víz­tömegét. Maradt tehát 6 m3 vizünk, mely a folyó ellátását, valamint a jobb oldal öntözését szolgálja. Kér­dés, vajon ez a vízmennyiség elegen­dő lesz-e az öntözéses gazdálkodás intenzívebbé tételénél. Ezért célszerű lenne a Garam. medencéje mentén a Kálna, Alsópél, Fakóvezekény, Farnad vonalon nyílt és föld alatti víztáro­lókat létesíteni. Nyáron az Idézett körzetekben nagyon jelentős a víz­hiány. Mivel Szlovákia folyórendsze­rel általánosságban azonosak, hasonló jelenséggel találkozunk az Ipoly, Zsitva, Nyitra, Vág, valamint a kelet­szlovákiai folyók mentén is. Demeter István ■ HELYEZZÜK FEDÉL ALÁ A TAVASZRA SZÁNT MŰTRÁGYÁT. Országos jelenség, hogy nem fordítunk kellő gondot a műtrá­gya téli raktározására. Gyúrjuk, tapossuk, ahol van, viszont az eső kőkeménnyé teszi, főleg a nitrogén tartalmú műtrágyákat. Évekkel ezelőtt azon siránkoztunk, kevés van belőle, s most, mikor elegendő áll rendelkezésre, sem fektetünk súlyt tápanyagainak megőrzésére. Igaz, a műtrágyaraktárak építésére számos esetben nem adott enge­délyt a járás szövetkezeteinknek, ám a leleményes vezetők mégis számos gazdaságban megoldották ezt a fontos kérdést.' Ennek ellenére sajnos, ma is fájó pont a műtrágya hiányos rak­tározása. Ha meggondoljuk, sok minden egyébre futja a közös pén­zéből, de egy műtrágyaraktár építése soká várat magára. Dicséretes, hogy néhány szövetkezet a határ különböző részein födött, ideiglenes sopák építésével megoldatta a műtrágya raktáro­zását. De sokkal több az olyan üzem, mely elhanyagolja ezt a mun­kát. Ajánlatos, hogy a veszteségek elkerülése végett — amíg nem építünk alkalmas, födött raktárhelyiséget — a birtokunkban levő műtrágya fölé állítsunk ideiglenes tetőt, melynek északi oldalát napraforgóval, kóróval vagy cirokszárral védjük. Végső esetben, ha már nem tudjuk fedél alá helyezni az értékes tápanyagot, legalább kórókévékkel vastagon födjük be, hogy az időjárás viszontagságaitól némileg megvédjük. Tanácsos azonban, hogy minél hamarabb építsünk tárolóhelyisé­get. Ezt megtehetjük annál inkább, mert a tökéletesített irányítás életbeléptetése után senki sem akadályozza ennek megvalósítását. __________________________________________________________________________Í-SŐ-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom