Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-05 / 44. szám

Egy cső kukoricát sem törtek kézzel Vendéglátó, amely hívogatőan „integet" Sárga kukoricahalmok tarkítják az albári EFSZ gazdasági udvarát. Gyorsan telnek a kukoricaszárítók is. (A szerző felv.) A uuna-icanyar szépségéről sukui olvashattunk az utóbbi időben. Igaz, csak a magyarországi részről, s az sokáig felejtve volt, hogy Párkánytól alig tíz kilométerre, ahol a Garam és az Ipoly siet anyja kebelére, festőién szép táj hív, csalogat. Igaz, jobb későn mint soha észre­venni ezt, és lehetőséget nyújtani arra hogy minél több gyerek, felnőtt kellemes órákat, napokat, esetleg he­teket töltsenek el a tovasiklö vén folyó partján, amelynek sima tükre messze csillog az őszi napfényben, s csak ott tűnik el, ahol büszkén ki­emelkedik az esztergomi Bazilika ku-Gömöri sört iszunk A rimaszombati élelmiszerkombinátban októberben első ízben, meg­kezdték a sör főzését is. Az első főzés 800 hektoliter, Jó minőségű nyers sört eredményezett, ami kiváló teljesítmény a komplex kísérleteknél. A próbaüzemeltetés után fokozatosan áttérnek a normális gyártásra. A sör­gyár napi teljesítménye 1500 hektoliter lesz. Az egész munkamenetet auto­matizálták. A berendezés hibátlanul működik, így előreláthatólag egész októberben főzni fognak, hogy november közepe táján már piacra kerül­hessen az új, jó minőségű, „Gemer" nevű, 10 fokos világos sör. Később áttérnek a 7 és 12 fokos sör gyártására is. Amint Ladislav Janovclk főmérnök, a közép-szlovákiai sörgyárak martini üzemének vezető dolgozója tájékoztatott, a gyártás menete a következő: a sört 12 órán át főzik, majd 10 napig tart a főerjedési folyamat, utána pedig 21 napig az utóbeérés. Ez alatt az idő alatt a sör beérik és szénsav­val telítődik, majd palackozzák és végül a fogyasztóhoz kerül. November közepe hamarosan itt lesz. Az új sörre, amely Gemer néven kerül forgalomba, kíváncsian vár Rimaszombat, a járás, deaz ország lakos­sága is. Skerdák Katalin Őszi szemle a bátorkeszi határban Bár az új vendéglátó elesik a fon galmas útvonaltól, mégis a megnyitás óta napról-napra sokan keresik fel, s hovatovább esténként már gondot okoz a helykérdés. Mi vonzza, csalogatja a vendéget?. Gondolom, nemcsak a táj szépsége, hanem a kitűnő konyha, az étel-ital különlegességek. Állandóan kapható többfajta halétel, s halászlére, papri­­kásra, kirántotthalra nemcsak a pár­­kánytak, hanem a közvetlen környék lakói is odajárnak. A vendéglátó kerthelyiségében van egy különös alakú medence is. Az eredeti elgondolás szerint már a kez­det kezdetén onnan kellett volna a vendégnek a halat kiválasztani. Saj­­nos, az építők „jóvoltából" egyelőre nincs víz a medencében. Ami késik, nem múlik, s tavaszra minden bi­­zonnyal az öt méter hosszú betont medencében ott úszkálnak majd a kü­­lönböző fajta halak. A halpaprikásra jól csúszik ám a borocska. Ebből sincs hiány és borból nagy a választék. Malinger, Rizllng, Müller Thurgau állandóan kapható. Kitűnő nedűt, a Kisalföld legjobb bo­­rät a közvetlen szomszédból hozzák. A Párkányi Állami Gazdaság kövesdt pincéjéből kerül ki a tüzes búbánat-. felejtő. A jó ételek, italok mellett legfon­tosabb a kiszolgálás. Azt hiszem, aki egyszer ott járt, meggyőződhetett ró-, la, hogy a fiatalokból összetevődő személyzet mindent megtesz a vendé­gért. A Dunára integető különleges típu­­sú vendéglátó hétfő kivételével reggel nyolctól éjfélig tart nyitva. Zene he-> tente háromszor van. Egyelőre gon-, dot okoz, hogy éjfélkor nincs autó-, buszjárat. A vendéglátó irányítói sze-. retnének megegyezni az autóbusz* vállalattal, hogy indítsanak autóbusz­­járatot a zárás után Párkányba. Kü­lönben ez a párkányi vendégek ké­rése is. A tél folyamán a különböző szerve­zetek és szervek a Kékhalban rende­zik majd meg az összejöveteleket, ta­nácskozásokat. Ez biztosíték lesz arra, hogy állandóan lesz vendég Kovács­patakon. Ez a kezdet. A jövő sokkal bizta­tóbb. Már most is látni a közelben víkendházakat, s a tervek szerint né­hány éven belül az egész domboldal tele lesz nyaralókkal. Akkor majd szá­zak érkeznek és szórakoznak naponta a népi fogyasztási szövetkezet leg­újabb létesítményében. Tóth Dezső ben ezt a normát teljesítik a gép kezelői, 4—4 munkaegységet írnak a nevükre. Ha valamely gép nem éri el a két műszak normatervét, kezelői csak 2—2 munkaegységet kapnak. Csakhogy erre nemigen kerül sor, mert a traktorosok szorgalma nem ismer lehetetlent. GÉPEK ZAJÄTÖL HANGOS a bátor­keszi határ. Emberek, az új arculatú szántó-vetők a gépek segítségével most rakják le a jövő évi gazdag ter­més alapjait, melyből a jólét fakad. (an) A terraszról gyönyörű kilátás nyílik a vén folyóra. ^ Lenti felvételünk: Sipos János főpincér kora reggel még ráér Sriling Mihályt a vendéglátó vezetőjét is kiszolgálni. MINDEN ELISMERÉSÜNK AZ ÖVÉK A Dolná Súöa-i szövetkezet ftrenöíni járás) vezetősége a kö­zelmúltban köszönőlevelet küldött a barti „közös“ irányítóinak. A le­vélben a legnagyobb elismerés hangján Írnak Bréda Vince és Ba­logh Ignác kombájnosok munká­járól, akik nagyban hozzájárultak, hogy a rendkívüli időjárásban si­került a gazdag gabonatermést időben betakarítani. Kérik, hogy a szövetkezet veze­tősége tolmácsolja a két kiváló dolgozónak elismerésüket, és re­mélik. hogy a jövő évben is talál­koznak majd az aratási időszak­­banban a két kombájnossal. EFSZ vezetősége, Dolná SuCa Az őszi határ lassan elnéptelenedik, csak ltt-ott látni még vetőgépet. A ké­sőn lekerült kapások után vetnek még „foltozásként“ néhány hektár búzát. Az általában magas hektárhozamot adó cukorrépa Is lekerült a földről. Csak az albári határban búg még a kombájn. Első percekben azt hinné az ember, hogy ez a szövetkezet lemaradt az őszi munkával. De Bogyai Ignác, az állandóan jókedélyű agronómus, egy­két rövid mondattal megmagyarázza, hogy ez nem Így van. — Ment nálunk a begyűjtés, a vetés Zökkenőmentesen, tervszerűen. Hisz a vetést már október 12-én befejeztük. De a cirkot csak most lehet aratni, mert előbb még zöld volt a mag. A kombájn a határban elsősorban azt igazolja, hogy az albáriak a lehe­tőségekhez mérten jól kihasználják a gépeket. A kombájnosok leszálltak a gabonakombájnokról, aztán átültek a kukoricabegyűjtő kombájnokra, és most az SZK—4-es újra munkában van. Amin más szövetkezetpkhpn a íézi kukoricatörést helyezték előtér-* De — arra hivatkozva, hogy a kuko­­•icabegyűjtő kombájnok nem válnak De — az albáriak összes kukoricájuk tat géppel gyűjtötték. Két K—2-es nagyar kukoricakombájn megállás léikül dolgozik. Amikor ennyit meg-* :udunk a begyűjtési munkákról, ki­­/áncsian tesszük fel a kérdést Kugler lyula elvtársnak, a mechanizátornak is egyben a helyi pártszervezet elnö­­tének, milyen teljesítményt nyújtót-* íak a kombájnok. — Általában a ml szövetkezetünk-­­Den kevés panasz van a gépekre. Az igronómussal együtt minden szakiro­­ialmat átböngészünk, hogy kisebb­­lagyobb átalakítással jól szolgáljanak 1 gépek. A magyar kombájnok egyen­ként naponta 4—4,5 hektárról gyűj­tötték be a kukoricát. Bartalos Géza kombájnos 64, Bartalos Kálmán 54 hektárról takarította le a termést. A teljesítménnyel tehát nem volt baj, de feltettünk még egy fogas kér­dést: — Mennyi háncs maradt a kukoricái csöveken? Erre az agronómus válaszolt: — Magam is meglepődtem a gépek jó munkáján, hisz mindössze csak öt százaléknyi háncs maradt a csöve** ken, de sok esetben ennél is keve­sebb, Így alig kellett utántisztltani. Gép, gép — a gépi munka minde­nütt előtérben. Ez jellemzi az albári szövetkezetét. A határban kombájn gyűjti az 55—60 mázsa magtermést ígérő cirkot. Az utolsó hektárig kuko­ricakombájnok takarították be a ku­koricát. Egy kis ötletességgel még a morzsolást is gépesítették. Bogyai Ignác egy szakcikk alapján a mecha­­nizátorral együtt megvitatta, hogy mi­lyen módon morzsolhatnák a kukori­cát 1200-as cséplővel. Javaslatuk alap­ján a szerelők olyan ügyesen alakí­tották át a cséplőgépet, hogy naponta 150 mázsát is lemorzsolnak vele. A morzsoltkukoricát máris szállítják a felvásárló üzembe, mert annyi a ter­més, hogy alig fér a gazdasági udva­ron. Amikor az agronómussal a sárga kukoricahalmok között járunk, elége­detten nyilatkozik a termésről. — Bár más növények is gazdaságo­sak nálunk, de a kukorica igazán a mi növényünk. Minden évben több ter­mést ad. Amíg 1963-ban 19, 64-ben már 33, 65-ben 40,40, idén pedig 50 mázsa szemeskukoricánk termett hek­táronként. Tavaly 80, Idén 110 vagon kukorica egészíti ki takarmányalapun­kat. Régen látott gazdag termést adott az albári határ. Örömteli volt a be­gyűjtés márcsak azért is, mert a munka nehezét, ahol csak lehetett, gépekkel végezték. Bebizonyították, hogy a gép tényleg az ember barátja, főleg akkor, hogyha kellő szaktudás­sal szolgálatába tudja állítani. Ebben a szövetkezetben pedig szaktudásban nincs hiány, hisz az agronómus, me­­chanizátor is kellő iskolai végzettség­gel rendelkezik és ez is hozzájárul ahhoz, hogy támogatják az új techno­lógia alkalmazását. Bállá József SV AD 1 KÉKHAL­* v r . csárda AZ ERSEKŰJVÁRI vas­útállomás közvetlen kö­zelében ez év tavaszán lövéstől kiástak tizenkét darab, nyolc méter ma­gas nyárfát. Nyilván az­zal a szándékkal, hogy szépülő városunk más helyén díszelegjenek, mi­vel helyükre az új vasút­állomás épül. Örömmel nyugtáztuk az illetékesek ilyen kez­deményezését ... Csak akkor vetett ráncot a homlokunk — két hét múltával —, amikor a ki­­döntött fákkal egysze­rűen semmi se történt. Történetünk áthúzódott áprilisba, tehát a fák hó­napjába. De aztán mégis eszébe jutott valakinek... Traktoros pótkocsikkal széthordták a fákat az új panelházak közé, ahol gondos kiültetés után meg is gyökereztek, lombsátruk kiterebélye­sedett. Miért vetem fel ezt a mindennapinak tűnő eseményt, épp most a lombhullás idején? Mert az új vasútállomás építéséhez mostmár néhány hónappal közelebb jutottunk. S ezzel párhuzamosan az említett parknak a nagy cél érdeké­ben való felszámolása is időszerűbb. Mennyire megnyugodnánk, ha — a tavaszi példából okulva, no meg az agrotechnikai határidő is ezt kívánja — a várost kertészet egy szép napon elegendő munkaerővel megjelenne a helyszínen, s el ts végezné a fák át­ültetését új helyükre. Hogy hová? A felelet: városunk azóta már meg­nagyobbodott, az új lakótelepen újabb szép házak díszlenek, s ezek kör­nyékén tavasszal már üde köntösbe öltözhetnének a hálás nyárfák. GÁBRIS JÓZSEF ( Érsekújvár) E le G ed Eri se G mosolya ül Brúder Dezső agronómus arcán. Érthető, hi­szen már tübb mint ezer hektáron elvégezték az őszi kalászosok vetését. Éjjel két váltásban üzemeltették a gépeket, . nappal pedig a talajelőké­szítés és a vetés folyt. — Sokat segített a kedvező időjá­rás — jegyezte meg, s hozzáfűzte, hogy a talajelőkészítést nagyon meg­nehezítette az esőzések által elázott, majd meggyúratott, keménnyé vált Föld, ami az önköltség rovására ment. Ami a kapások betakarítását illeti, főleg a cukorrépa esetében, jó serken­tőként hatott a prémium. A trakto­rokra 150, a tehergépkocsikra 200 mázsában állapították meg a napi szállítási normát. E mennyiség elszál­lításáért egy-egy trakoros vagy gép­­járművezető a munkaegységen kívül 20 korona prémiumot kapott, minden további mázsa után pedig további egy koronát. A szövetkezet jórészt ennek köszönheti, hogy a kitermelt 497 va gon cukorrépából 320 vagon után, mázsánként 3 korona felárat kapott. A 412 hektárnyi kukoricát kézzel törik, a napraforgót pedig hat kom­bájn takarítja be, illetve aratja-csé peli. A telepen négy cséplőgép végzi a mag tisztítását. Nagy gonddal vég zik ezt a munkát, hiszen 1 millió 100 ezer korona bevételre számítanak napraforgómagból. SOK KÁRT OKOZTAK a nyári viha rok a kukoricában, így abból csak 50 mázsás csöves termést remélnek Hiba, hogy nem rendelkeznek elegen dő tárolóhellyel, amely fékezi a be­takarítás ütemét. A mélyszántást kilenc lánctalpas két műszakban végzi. A lánctalpasok előtt négy silókombájn dolgozik, me lyeknek napi teljesítménye 10 hektár Ami a mélyszántást illeti, egy-egj lánctalpasra két műszakban 7,2 ht felszántásával számolnak. Amennyi *0 •v oo v<u <D 4—> +j o UL. A konyha művésze a fiatal Stugel Gyula készíti az ínyencfalatokat. Kovácspatákon a jövő reménységei közül már jónéhányan nyaraltak a meredek hegyoldal tövében. A plorúr­­tábor lakói tudnának csak igazán so­kat mesélni a csodálatos vidékről, ahol a romantikus gyermekiélek min­dent megtalál. Eddig csak a gyerekek, a közelben lakók és néhány odavetődő ismerte az elbűvölő tájat. A népi fogyasztási szövetkezet jóvoltából a jövőben a felnőttek ts otthonra találnak a mi Duna-kanyarunkban. Nem messze a pionírtáborból a közelmúltban egy korszerű vendéglátó üzemet adtak át rendeltetésének. A főúttól alig 200 méternyire levő csárda egyelőre még csak szórakozási lehetőséget nyújt az arra járóknak. Tavaszra azonban el­készül a turistaszálló, és lesz hol az éjszakát is eltölteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom