Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-29 / 43. szám
ANNAK ELLENÉRE, hogy a feldolgozóüzemek a te] átvételét, kezelését és feldolgozását eléggé elővigyázatosan végzik, Szlovákiában a savanyúié] mégis egyre több. A nyugat-szlovákiai kerületben például eléri a 0,4, a közép-szlovákiában az 1, Kelet-Szlovákiában pedig a 2,32 százalékot. A kelet-szlovákiai kerületben megsavanyodó te) idézi elő a leglényegesebb népgazdasági veszteségeket. Ott az első félévben 130 120 korona veszteség keletkezett. (Szlovákiai mértékben 200 000 Kős.) Tudjuk, hogy a savanyodás oka többféle természetű lehet. Sokszor a mezőgazdasági üzemekben savanyodik meg a te], s nem egyszer a CSAD hibájából, szállítás közben, de számtalan esetben a feldolgozóüzemben. Az esetek legtöbbjében a feldolgozóüzemek idézik elő a tej savanyodását szállítás közben. De úgyszólván mindenegyes ok aránylag könnyűszerrel tltávolítható, s a te] savanyodása a lehető legminimálisabbra csökkenthető. Rövid időn belül eltávolíthatók a te] savanyodásának okai pl. a mezőzőgazdaságl üzemekben. Csupán anynyit kellene tenni, hogy rendezni kellene a felvásárlási árat, ami a termelőt a te] fokozott otthoni kezelésére ösztönözné. Ennek előnyösségét igazolják a Földművelésügyi Minisztérium kilenc járásban kísérletképpen bevezetett felvásárlási módszerének eddigi tapasztalatai. Az ellenőrző szervek a te] átvételi árát három minőségi csoportba sorolták. Az első minőségi osztályzatot nyert te] literéért pl. a termelő 0,10 Kös felárat kap, a második osztályúért rendes árat, a harmadik osztályúért literenként 0,10 koronával kevesebbet a megszokott átvételi ártól. A harmadosztályútól gyengébb tejet a földolgozó üzem nem köteles megvásárolni. A tejnek mikrobiológiai vizsgálat által történő osztályba sorolására 1900. februárjától a nyitrai járásban is rátértek. S mi lett az eredmény? Az, hogy az első félévben a legjobb minőségi osztályba sorolt tejért 550 Hogyan előzhetnénk meg a tej savanyodását ? ezer korona felárat fizettek a termelőknek. Ez magával vonta a mezőgazdasági üzemekben a tejtároló helyiségek rendszeres meszelését, a vattaszűrők alkalmazását s a hűtőberendezések üzembehelyezését. A járás mezőgazdasági üzemeiben január elejétől 00 darab T—500-as új hűtőgépet szereltek fel, s már csak hat gazdaságban használják a vízhűtéses módozatot. A múlt év első felében a nyitrai járás tejfeldolgozó üzeme 13 millió 791 ezer liter tejet vett át a termelőktől. Ebből 27 500 liter savanyútej volt. Ugyanakkor idén az első félesztendőben 15 millió 179 ezer litert vettek át, amelyből csak 7850 liter volt savanyú. Ez hát a módszer előnye. Persze marad még jónéhány ok a tej szállításközbeni megsavanyodására. A főbb okok a következők: B nagy a távolság (sok esetben 100 kilométer) az átvételi helyektől a feldolgozóüzemig. A szállítást szolgáltatásképpen a CSAD végzi. A tej átvételénél a szállító vállalat az esetek többségében szakképesítés nélküli egyéneket foglalkoztat. További hiba az is, hogy nem tartják be a szállítási tervet. ■ sokszor az átvett tej jelentős részé egyenesen a feldolgző üzemben Rátermettségből, hozzáértésből jeles savanyodik meg, amitől ott óvakodnak valamiféle (felsőbb szervek részére) nyilvántartást vezetni. El kell azonban ismernünk, hogy egyes tejtermelő járásokban a tejfeldolgozó üzemek kapacitása jóval alacsonyabb, mint a napi tejfölvásárlás. Természetesen ez is előidézi a tej megsavanyosodását, mert a feldolgozóüzem több műszak bevezetése árán sem képes a tej földolgozására. Ezt tapasztalhattuk például a nyitrai járásban is, ahol a tejfeldolgozó üzem napi kapacitása 10 000 liter s a nyári szezőnban naponta 100 000 liter tejet vásároltak fel. Különben ez nem csupán szlovákiai, hanem országos jellegű hiányosság is. A tejfeldolgozó üzemek jó része régi berendezéssel rendelkezik, amelyek ma már nem felelnek meg á követelményeknek. Erősen lemaradtunk a külföldi tejfeldolgozó technikától. Példaképpen hozhatjuk fel a képen is látható Alfa-Laval rendszerű sterilizáló berendezést, melyet a fejlett tejtermeléssel rendelkező kapitalista államokban (Franciaország, NSZK, Olaszország, Svájc stb.) alkalmaznak. Az ezzel a berendezéssel kezelt tejet puha műanyag edénykékben 30 napig is tárolhatják szobahőmérsékleten, emellett a tej megtartja teljes biológiai értékét, mert a sterilizálás 142 C fokon csupán négy percen át tart. Végezetül egy kis számvetés. Tegyük fel, hogy Szlovákiai évi tejfelvásárlása 800 millió liter körül mozog s 1000 liter tej beszállítása illetőleg az üzlethálózatba való széthordása 84 koronába kerül. Ha a csomagolás (palackolás) az új korszerű külföldi módszer szerint literenként 85 dkg, akkor nem vitás, hogy a szállítási költséget csökkenteni lehetne a jelenlegi fölösleges súllyal, vagyis az üvegpalackokkal, mert ma 1000 literenként körülbelül 850 kilogramm üveget szállítunk fölöslegesen. Ilymódon ha az egész tejmennyiséget üvegpalackokba töltve számoljuk, szállítása évente 24 millió 800 ezer (literenként 0,084 Kős) koronát venne igénybe. D. Marková mérnök, á Földművelésügyi Megbízod Hivatal műszaki fejlesztési osztályénak ^dolgozója • • O Valahányszor ellátogattam az Ipolysági szövetkezet istállóiba, Szikszai Vilmos elvtársat, a közös elnökét az esetek legtöbbjében az állatok körül leltem. Ilyenkor rendszerint megnéztük a szarvasmarhákat. Volt is ott látnivaló bőviben, hiszen tehénállományuk párját ritkította. A 131 tehén mindegyike fiatal, első és második laktációs 7,8 literes átlag tejelékenységü, frissfejős volt. Az 1364-es esztendő első felében elszállították az utolsó TBC-s teheneket, de előzőleg saját nevelésből újakkal pótolták a hiányt. Az elnök magában számolgatott és félhangosan mondta: „Még egy-két esztendő, aztán csodálhatják teheneink hasznosságát!“ Sajnos a jóslat nem válhatott be, mert 1964 október elején fertőzéses elvetélésre (bang) lettek figyelmesek. Hogy honnan került az állományba, senki sem tudja. Tény, hogy fájó szívvel kellett vágóhídra hajtani a nagyhasznosságot ígérő, gondosan előkészített tehénállományt. Egy sem maradhatott meg. Még szerencse, hogy a fiatal, továbbtartásra szánt üszőket teljesen elkülönítve, a Parassa dűlő legelőin tartották. Azokat megmentették a kiirtástól. A likvidált tehenek értéke 700 ezer korona körül volt. Az összeget persze a termelési igazgatóság megtérítette, de kár mégis keletkezett. A törzskönyvezett sertésállomány, amelyet a legközelebbi tenyészállatvásárra készítettek, a zárlat végett hizlalásra került. Húsra értékesítették, de így is 150 000 korona árkiilönhözeti kár keletkezett. Kevés lett a szarvasmarha, trágyára pedig szükség volt, ha azt akarták, hogy a növénytermesztés a kívánt színvonalon maradjon. Így a saját juhállományhoz (450) újabb 460-at vásároltak, hogy legyen trágya a talajerő visszapótlására. Egyik csapás a másik után következett. Tavalv például a 227 hektár rétről egyetlen gvapim takarmányt sem takaríthattak he. az Ipoly egész esztendőben bHnrolta ezt a területet. Ezáltal 86—70 vagon széna veszett kárba, ami újabb 270 000 korona veszteség volt. Persze az állami biztosítótól egy fillér térítést sem kaptak. Vásárolni kellett a szálastakarmányt télen, de idén koratavasszal is. További kiadás volt az is, hogy bár egyébként nem volt szükség új istállótér építésére, hiszen a szövetkezet e tekintetben igen jól állt, de ha nem akarták megfertőzni, tönkretenni az egészséges fiatal szarvasmarhákat, a kényszerhelyzetben szükségszerű volt egy istállónak a Parassa dűlőben való felépítése 340 000 korona beruházással. Itt helyezték el tavaly októberben a gondosan felnevelt 80 egészséges üszőt. Idők folyamán ebből tíz darabot kiselejtezték. A 70 darabból 35 állat leellett. Az elsőszülötteket továbbtartásra megtartották. Idén 19 előhasi üsző adott borjút. Amint látjuk, a tehenek jelenlegi száma 54 s az első és második laktációban van. A terv szerint év végéig további hat előhasi üsző leellik. Nem találomra dolgoznak. Tudatos tenyésztői munkát végeznek, hogy visszaszerezzék a jó hírnevet. Az elnök újra bizakodó, különösen olyankor, ha a tehenek kerülnek szóba, mert ez év júliusában megszűnt a zárlat. Ismét rátérhetnek a hasznosság ellenőrzésre, majd a törzskönyvezésre. Év elejétől 6 liter, jelenleg pedig 7,2 liter a fejési átlag. Emellett a 17 borjú is sok tejet fogyaszt, de nem sajnálják tőlük, mert máskülönben nem lehetne nagyhasznú teheneket felnevelni. Idei tejeladási tervüket, az 50 000 litert szeptember 20-ig teljesítették, de év végéig további 30 000 liter tejet értékesítenek. Előreláthatólag az első és második laktációs tehenek ez évi darabonkénti tejátlaga eléri 2300— 2400 litert. Ez pedig ilyen fiatal állománynál nagvonis kiváló tejhasznnsság, de az elkövetkező iaktációk még eredményezőbbek lesznek! Az elnök a karám korlátjához támaszkodva, elmélázva nézegeti, szemeivel simogatja a megmentett állatokat. Mindegyiket nevén ismeri. Ismerte az anyjukat, nagyanyjukat és dédnagyanyjukat is. Tudja, hogy azok milyen átöröklőképességet ruháztak az utódokra. Azok valamilyen mulasztás folytán vágóhídra kerültek, de az utódok teljesítik majd azt a feladatot, amit szülőik nem tudtak. Még két kemény esztendő szükséges az állomány saját erőből történő tökéletesítésére, számszerinti növelésére. Az 1968-as év végéig 100 darabra szaporítják a törzsállományt, ügyelnek arra, hogy többé ne érje hasonló csapás a szövetkezetei, mint 1964-ben. Az elmondottakból látható, hogy valóban komoly veszteség érte a közöst, s csak a nagy hozzáértés, a körültekintő szervezés, a termelés rugalmas átállítása és a tagság becsületes munkája által érhették el, hogy a pénzügyi eredményekben, valamint a jutalmazási alapban nem történt visszaesés. A szövetkezet vezetői és tagjai a válságos időben rátermettségből és hozzáértésből együttesen jelesre vizsgáztak. Hoksza István Az azerbajdzsánt nuhont kerület Das-juz nevű. szovhozában bivalyokat tenyésztenek. A bivalytehenek 7—8, de sokszor 13 zsír százalékos tejet adnak, amelyet vaj és keménysajtok gyártására használnak. A bivalyok a takarmányfélékre nem igényesek. Képünkön a bivalytehenek fejését láthatjuk a szövhöz egyik nyári telepén. (CTK—APN) A gépállomás igénybevételének előnyei Az irányítás tökéletesített rendszere elvének értelmében a mezőgazdasági termelésben is szüntelenül keresnünk kell a termelési költségek csökkentésének és a termelés egyidejű fokozásának módját. Az eddigi tapasztalatok szerint a géppark üzemeltetése, illetve a gépi berendezések karbantartási és javítási költsége meglehetősen kedvezőtlenül befolyásolja a termelési költségek alakulását. Tehát éppen e téren mutatkozik tartalék a termelés gazdaságosabbá tételére. A Bratislava-Vidéke járásban például a sokévi megfigyelések szerint a karbantartási és javítási költségek — a géppark csökkentése ellenére is — évről-évre fokozódnak. 1964-ben a mezőgazdasági üzemek 27 millió 355 ezer koronát fordítottak a gépi eszközök karbantartására és javítására. Tavaly ezzel szemben már 28 millió 524 ezer koronára szökött e kiadás. Pedig időközben csökkent a szövetkezetek és az állami gazdaságok tulajdonában levő gépek száma. Míg 1964-ben 129 millió 439 ezer korona értékű gépet birtokoltak a mezőgazdasági üzemek, tavaly mindössze 124 millió 465 ezer korona értékű gépet tartották számon. Ettől eltekintve árányt'alanul nagyok a költségek, évente a gépek összértékének majdnem egynegyedét emésztik fel. A szövetkezetekben — érthetetlenül — általában arra törekednek, -hogy mindennemű javítást saját eszközzel végezzenek. Tavaly például 20 millió 411 ezer korona értékű javítást végeztek saját szövetkezeti műhelyeikben. Sajnos, ez az igyekezet gyakran hátráltatja a szövetkezetek termelésének kibontakozását. A javítások sok szakembert lekötnek, akik hasznosabban is jövedelmeztethetnék erejüket és tudásukat. Ezért előnyösebb, ha a szövetkezetek a gépállomások szolgálatait veszik igénybe. Nézzük csak, miért. A gépállomások műhelyeiben, tekintettel a nagyobb követelményekre, megszakítás nélkül dolgoznak, s ezáltal áttérhetnek a (szalagszerű) folyamatos javításokra. Ez pedig jóval olcsóbb, mint egy-egy gép időnkénti javítása. Azt sem kell talán bizonyítani, hogy a gépállomások jobb felszerelést biztosítanak, mint a mezőgazdasági üzemek, melyeknek a drága megmunkáló gépek vásárlása nem kifizetődő. A nagyobb teljesítményű gépeken természetesen nagyobb teljesítményt érhetnek el. A szövetkezetekben egy gépjavítóra átlagosan 57 ezer, a gépállomásokon pedig 118 920 korona értékű munka esik. A Bratislava-Vidéke járásban — felbecsülhetetlen előnyei folytán — a közeljövőben a traktorok, kombájnok, pótkocsik és a többi bonyolult gépek javítását a gépállomásokra bízzák. S hadd említsük még e módszer további előnyét. A mezőgazdasági üzemekben ezután nagyszámú szakember felszabadul, akiket a kombájnokon és a traktorokon alkalmazhatnak, ahol közismerten munkaerőhiány mutatkozik. A járás gépállomásai a legközelebbi időszakban felkészülnek továbbá arra is, hogy a hibás gép beszállítása után azonnal üzemképes gépet adjanak az illető mezőgazdasági üzemnek. (Csereakció.) A gépállomások máskülönben szüntelenül a javítási idő lerövidítésére és olcsóbbátételére törekednek. Ez teljes mértékben sikerül is. A közelmúltban például a leggyakoribb partnereknek 114 ezer koronát térítettek vissza, amit a nagyüzemi munkamódszerek bevezetésével megtakarítottak. Ezen túl pedig további kedvezményben részesítik azokat a szövetkezeteket, amelyek leggyakrabban veszik igénybe segítségüket. Ezután csak a mezőgazdasági üzemeken múlik, milyen mértékben használják ki a gépállomások előnyös segítségét. Palágyi Lajos Mezőgazdasági termelési igazgatóságok helyett szakágazati igazgatóságok A MEZÖGAZDASÄG IRÁNYÍTÁSÁNAK tökéletesedésével egyidejűleg a mezőgazdasági termelési igazgatóságok leendő rendeltetését, rangfokozatát és alapvető irányító tevékenységét lényegében az iparban meghonosodott szakágazati igazgatóságokéhoz hasonlítjuk. Általában tehát a tröszt típusú szakágazati igazgatóságok feladatait lesznek hivatottak teljesíteni. Ebben az összehasonlításban bennfoglaltatik az a törekvés, hogy a tröszt típusú ipari irányítás szervezeti alakja mintaképül szolgáljon a mezőgazdaság fajlagos termelési feladatai számára és hogy a mezőgazdasági vállalatok irányításának szervezeti alakja is megközelítse a járási színvonalat. Könnyebb érthetőség kedvéért az alábbiakban ismertetjük a vállalati trösztök szervezeti alakját, valamint azok irányító szervének, a szakágazati igazgatóságoknak helyzetét és működési területét. A szervezési rendezésben szoros összefüggést észlelhetünk egyrészt a szervezeti alak, másrészt az irányító szerv között, amely ezt a szervezetet irányítja. Ennek alapját képezi viszont az irányított vállalatoknak magasabb fokú szervezeti egységbe történő tömörítése, valamint ennek eredményeképpen a szervezeti egység életbe léptetése az irányító szerv, vagyis a szakágazati igazgatóság által. Maga a tény, hogy a szakágazati igazgatóság irányító szervét képezi a szervezeti egységnek, amely teljesen önálló termelési vállalatokat foglal magában, alapvető jelentőséget kölcsönöz az említett szerv létjogosultságának és működésének. Mindenekelőtt a termelési gazdasági egység (ebben az esetben a vállalatok trösztje) képez önálló elszámolással rendelkező egységet, amelyben viszont teljes egészében érvényesül az egymással szövetkezett vállalatok mindegyikének önálló elszámolási rendszere. A termelési gazdasági egység önálló elszámolási rendszere — amelyet vállalaton felüli elszámolási rendszernek nevezünk, megkülönböztetésül a vállalati elszámolási rendszertől — abban rejlik, hogy ezen termelési gazdasági egység valamennyi kiadásait, beleértve az irányított vállalatok és szervezetek, a szakágazati igazgatóság és termelési mellékágazatai költségeit a termelési gazdasági egységet képező összes szervezetek viselik. A szakágazati igazgatóság tehát a vállalaton felüli önálló elszámolási rendszer megtestesítője, az ő instanciális színvonalán kerül sor az egész 'termelést gazdasági egység bevételeinek és kiadásainak kiegyenlítésére. A szakágazati igazgatóság tevékenysége abból áll, hogy az irányított vállalatok képviseletében átveszi a központi szervek feladatait és utasításait, majd teljes joghatalommal elosztja őket az alárendelt vállalatok között. A szakágazati igazgatóságnak ugyancsak jogában áll az egyes vállalatok terhére nagyobb terjedelmű szolgáltatásokat kiírni, és az így keletkezett többletet saját költségeinek fedezésére fordítani. A szakágazati igazgatóság ugyanakkor saját bevételeiből fedezi a kiadásokat Is. Mindebből kitűnik, hogy a járás területén levő és a mezőgazdasági termelési igazgatóság által irányított mezőgazdasági vállalatok nem képeznek egyelőre szervezeti egységet, amelynek gazdasági egységbeli termelési jellege lenne. Ennek folytán hiányzik a vállalaton felüli önálló elszámolási rendszer érvényesítését szolgáló szervezeti alap. Hiszen a gazdasági eszközöket és szabályokat döntő többségükben a központi szervek írják elő közvetlenül a mezőgazdasági vállalatoknak. A vállalaton felüli szerv tehát csak korlátolt lehetőségekkel rendelkezik a központi szervek által meghatározott gazdasági eszközök és szabályok felhasználásánál vagy módosításánál. Ezért természetesen lényegesen csekélyebb lehetőségekkel is rendelkezik az irányított mezőgazdasági vállalatok termelési tevékenységének és gazdaságosságának eldöntésében. Valamennyi mozzanat egyidejűleg közös döntő szerepet játszik a mezőgazdasági termelési igazgatóság önálló elszámolási rendszerében. Dr. Engen P a 1 á $ t h y mérnök, a Mezőgazdasági ökonómiai Kutatóintézet bratislavai részlegének dolgozója, a tudományok kandidátusa.
