Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-29 / 43. szám

Sőregi helybentopogás Tudom, kissé sértheti a sőregiek önérzetét riportom címe. Jómagam azonban önérzet-sértés szándéka nél­kül adtam a elmet, mert a „helyben­topogás“ a legjellemzőbb kifejezés a sőregi szövetkezetre. A tökéletesített irányítási rendszer bevezetése a me­zőgazdaságban kizökkentheti a sőre­­gieket a jelenlegi „nyugalmi állapot­ból“; a termelés fokozása, fellendíté­se: az előrehaladás — viszont nem csupán ettől a ténytől függ. Kilenc évvel ezelőtt alapították a területre inkább kicsi, mint közepes szövetkezetei. A 776 hektár mezőgaz­dasági területnek mindössze 518 hek­tárján lehet szántani-vetni: termelni. Persze, körültekintőbb és rutinosabb termelési munkával a nem termő területeket is gazdaságosabban ki­használhatnák, sőt nagyszerű Jöve­delmi forrása lehetne a szövetkezet­nek. A Jelenlegi termelési tespedésből való kiszabadulást több külső és bel­ső körülmény gátolja. Elöszörls dimbes-dombos a sőregi határ. Náluk a termelési költségek néha a kétszeresét teszik ki a sík területnek, ráadásul nagyobb munka­­befektetést is igényel a megművelés. Viszont a terméseredmények általá­ban alacsonyabbak, mint a sík terü­leteken. Vannak olyan dűlőik, ame­lyeknek tengerszint feletti magassága eléri a 650 métert. (Az erdő legma­gasabb pontja 900 méter.) És van még egy külső zavaró körülmény, mégpedig az, hogy a szövetkezetei helytelen termelési körzetben tartják számon, amelynek hátrányát főleg az adókivetésnél érzik meg. 1960-ig a répatermesztő körzetbe tartozott a szövetkezet, 1960-ban pedig a kuko­ricakörzetbe sorolták. — Pedig egyik sem felel meg a valóságnak — mondja Karls Vilmos, a szövetkezet elnöke —, mert mi in­kább a burgonya-körzetbe tartozunk, ha a hegyvidéki körzetbe nem is akarnak besorolni minket. A múlt év­ben csak az adó 72 000 koronát tett ki. Az idén csaknem a duplájára emelték, 130 000 koronát kellene fi­zetnünk, de fellebbeztünk, mert ez az adókivetés nincs arányban szövetke­zetünk termelési színvonalával. ígére­tet kaptunk, hogy csökkentik. Sőt, arra is Ígéretet kaptunk, hogy a jövő évtől már egy új termelési körzetbe sorolják be szövetkezetünket, ahol az adóztatás is kevesebb lesz. ■ SZEPTEMBER VÉGÉN — október elején kerül sor a to­jóházak kitakarítására. Ilyen­kor rengeteg baromfitrágyához jutunk, melyet nem értékesí­tünk kellőképpen. Jóllehet ke­vesen tudják, hogy a tyúk ürü­léke a legértékesebb trágyák közé tartozik. Nitrogén és fosz­fortartalma igen nagy. Éppen azért, ha nem kerül sor azon­nali felhasználására, tárolására nagy gondot fordítsunk. Hogy nitrogéntartalmú alkotórészeit megőrizzük, ha módunkban áll, tőzeggel keverten érleljük. A baromfitrágyát minden nö­vény meghálálja, de alkalmazá­sa főként a korai zöldségfélék alá kifizetődő. Kora tavasszal palántázott karalábét, káposz­tát, salátát a tavasz beköszön­tővel annyira megugrasztja, egy­két héttel hamarabb értékesít­hetők azon növényekkel szem­ben, amelyek alá nem adtunk baromfitrágyát. ☆ B AZ ESŐS IDŐ beköszönte előtt vizsgáljuk át a gazdasági udvarokban vagy határban el­helyezett takarmánykazlainkat. Ha valamilyen rendellenességet találunk rajtuk, igazítsuk azt helyre. Ugyanis az utóbbi évek­ben sok szövetkezetben, állami gazdaságban megtörtént, hogy az őszi és téli csapadék nagy károkat okozott a kazlakban. Ugyanis bármilyen jó kazalra­­kőkra bíztuk a kazal rakását, az ülepedés következtében be­horpadhat és elferdülhet. Idén nincs szalmahiány, így ne saj­náljuk azt a néhány kocsi szal­mát, amely a kazal befödését, illetve a takaró kiigazítását szolgálja. A szél garázdálkodá­sa ellen nehezítékkel védjük a kazal gerincét. Ha a kazlat nem látjuk szilárdnak, ne legyünk restek, néhány rúddal támasz­­szűk alá, nehogy a vihar el­döntse. (sá) 4' SZARAD FÖLDMŰVES 1966. október 29. Ezek azok a körülmények, amelyek mentségül szolgálnak a szövetkezet­nek, mert Igenis, bizonyos mértékig befolyásolják a szövetkezet gazdasági helyzetét. De csak bizonyos mértékigl Mert a helybentopogás valódi okai a szövetkezet belső felépítésében, az elavult termelési-irányítási módsze­rekben keresendők. 1 Néhányat az elnök is elárul: — Például növénytermesztésünk alacsony színvonalának okát abban látom, hogy eddig nem volt egyetlen egy hozzáértő, igazi agronómusunk sem. Az agronómusok úgyszólván évenként váltották egymást, az ered­mény természetesen mindig elmaradt. A növénytermesztés hiányosságait megsínylette az állatállomány, s ez visszatükröződött az ottani eredmé­nyekben is. A szövetkezetben kevés a férfi munkaerő. Hiányoznak a fia­talok, alig akad képzett szakember stb., stb. Az ilyen problémák általában meg­találhatók azokban a szövetkezetek­ben, amelyekben a szövetkezet jövő­jével nem foglalkoztak komolyan. Nem fordítottak kellő figyelmet a fia­talok képzésére, a szakkáderek neve­lésére és a fiatalok megnyerésére. A problémát most már egyik napról a másikra nem lehet megoldani. Ma is nehéz helyzetben van a ső­regi vezetőség, mert anyagi nehézsé­gekkel is küszködnek. Ennek alátámasztására elegendő, ha összehasonlítjuk a tavalyi termelési bevételeket és kiadásokat. A bruttó bevétel összege 2 millió 999 ezer korona. A kiadások: termelési költsé­gekre, ME-re, prémiumokra, adó és biztosításokra, szociális és kultúr­alapra 2 millió 727 ezer koronát tesz­nek ki. Ehhez még hozzá kell ad­nunk az 1964-es évi ráfizetés össze­gét, 193 ezer koronát, valamint azo­kat a további jelentős kiadásokat, amelyek kimaradtak a felsorolásból. Azt hiszem, ebből könnyen kitűnik a sőregi szövetkezet anyagi helyzete. Pedig kultúralapra csupán négyezer koronát fordítottak, s emellett a mun­kaegységek értéke is mindössze tíz koronát tett ki tavaly. Igaz, zárszám­adáskor ehhez további három koro­nát osztottak még. De hát akkor is kevés ez ... különösen, ha az összeg az elkövetkező évet terheli. A szövetkezet megalakulása óta ki­lenc év telt el, s Így nem lehet azt mondani, hogy gyerekcipőben jár Ső­­regen a közös termelés, bár az ered­ményeik arról tanúskodnak. Felsorol­hatnék számos szövetkezetei, amely­ben kilenc év bőven elégséges volt a felnőtté érésre, és évek óta kiváló eredményeket érnek el. Igaz, a sőre­giek kedvezőtlenebb természeti viszo­nyok között termelnek, ám az ered­ményeik a körülmények figyelembe­vételével sem kielégítőek. A tárgyila­gosság kedvéért meg kell jegyezni azt Is, hogy az eltelt kilenc esztendő alatt felépítették úgy-ahogy a gazda­sági udvart: istállókat, sertésólakat és egyéb épületeket, s ez jelentős anyagi befektetéssel Járt. A helyben­­topogáson viszont ez a körülmény mit sem változtat, ha figyelembe vesszük, hogy azokban a szövetkeze­tekben is építkeztek, amelyekben már évekkel ezelőtt jóval húsz koronán felül fizetnek egy-egy munkaegység­re. Nem csoda hát, ha a faluból elme­nekülnek a fiatalok. S az sem csoda, hogy a szövetkezetben nemcsak a fiatal-, de az idősebb férfi munkaerő is kevés. így főleg a női munkaerőre számíthatnak. E tűrhetetlen helyzet megszünteté­sére az utóbbi időben történtek lépé­sek. Ennek köszönhető, hogy az agro­­nómust és az ökonőmust is beleértve, már(l) kilenc harminc éven aluli fia­tal dolgozik a szövetkezetben, őket természetesen nem ME után, de ren­des havi „fix“ fizetéssel Jutalmazzák, ami 1200 korona körül mozog, és ehhez jön még a prémium és a túl­órákért járó hat korona. Ezen felül megkapják a fél hektár háztájit is. Természetesen az ilyen feltételek „visszahozzák“, visszacsalogatják a szövetkezetbe a fiatalokat. De ez még nem minden. Homolya Istvántól, a szövetkezet 24 éves ökonómusától érdeklődtem affelől, hogyan lehetne a sőregi szö­vetkezetét kizökkenteni a kátyúból; ml kellene ahhoz, hogy elindulhassa­nak előre? Ügy vélem, lényeges do­logra mutatott rá a fiatal szakember: —■ A jövőben át kell térnünk az intenzivebb gazdálkodásra, s ezt ked­vezően befolyásolhatja az elkövetke­zendő irányítási rendszer bevezetése a mezőgazdaságban. Szakosítani kell a növénytermesztést éppúgy, mint az állattenyésztést; az utóbbinál főleg szarvasmarha és juhtenyésztésre. (Ha­talmas legelőink vannak.) Továbbá gondoskodni kell a fiatalok anyagi és kulturális feltételeinek biztosításáról, s nem utolsó sorban fel kell nevelni egy, a termeléshez értő, szakképzett irányítógárdát. Véleményem szerint érdemes elgon­dolkoznia ezen a sőregi vezetőknek. Ez év január 1-től ugyan az egyik legelhanyagoltabb, de legfontosabb ágazatba, a növénytermesztés szaka­szára sikerült megnyernünk már egy fiatal szakembert Pölhös Károly sze­mélyében, akinek lelkiismeretes mun­káját máris igazolják az Idei eredmé­nyek. De szükséges, hogy továbbra is ezt az egyedüli helyes utat járják, hogy Jövőre a szövetkezet fennállásá­nak tízéves évfordulóján elmondhas­sák magukról, sikerült elindulnunk előre ... Szabó Tibor SZAKOSÍTÁS a dunaújvárosi járás termelőszövetkezeteiben Tíz évvel ezelőtt, bár az ország parasztsága termelőszövetkezetekbe tömörült, mégsem beszélhettünk a szó igazi értelmében nagyüzemi gazdálko­dásról. Hiszen a szövetkezetek átlagos szántóterülete országos viszonylatban alig haladta meg a 300 kát. holdat. Az akkori termelés a korábbi adott­ságokhoz Igazodott, hiszen a régi uradalmi vagy kisüzemi települések, ültetvények határozták meg a terme­lés irányát. A sok kis termelőszövet­kezet a maga sokoldalú termelés­­szerkezetével kezdetleges irányítási rendszerrel mégis fejlődést hozott a mezőgazdaság vonalán. A paraszt­ság megbarátkozott a szövetkezeti gondolattal, felismerte a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, és ennek tuda­tában az apró szövetkezetek nagyüze­mekké olvadtak össze. így történt, hogy járásunkban 1965-ben már 3700 kh. volt a termelőszövetkezetek átla­gos szántóterülete. A szövetkezetek száma ez idő alatt 41-ről 20-ra csök­kent. A szövetkezetek szántóterülete az elmúlt öt évben nem változott jelen­tős mértékben. A technikai ellátott­ság viszont ugrásszerűen megnöveke­dett. Különösen az erőgép-állomány növekedett, amelynek hű tükre az, hogy 1961-ben 937 hold szántóterület jutott egy traktoregységre, 1965-ben már csak 112 hold. A vonóerő szám­szerű növekedése mellett nőtt az uni­verzális traktorok aránya, melynek következtében a betakarító és növény­­védelmi gépek egész skálájának alkal­mazása vált lehetővé. A termelőeszközök mennyiségi nö­vekedése és nagymérvű minőségi vál­tozása nem marad hatástalan a szö­vetkezeti gazdák gondolkodására. A gyors fejlődés szükségessé tette a szövetkezed tagok széleskörű és ala­pos képzését. Az utóbbi öt évben Já­rási méretben a dolgozó tagok több mint 12 százaléka szerzett szakmun­kás-bizonyítványt, illetve végzett üze­mi tanfolyamot. Ezenkívül egyre nő a különböző gépesítési szakemberek száma. A követelményeknek megfele­lően a vezetők túlnyomó többségben egyetemet, technikumot vagy más iskolát végzett. Elmondhatjuk tehát, hogy a szövetkezetek élén jól felké­szült szakemberek állnak. Termelőszövetkezeteink most értek el ahhoz a fejlődési ponthoz, amikor sor kerülhet a termelés szakosítására. Csupán ez teszi lehetővé, hogy az egyes termékek előállítását oly szint­re emeljük, amelyet harmadik ötéves tervünk az árutermelés terén lerög­zített. A fentiek frappáns példáját láthat­juk a baracsi szövetkezetben, ahol a dunaújvárosi öntözőfürt kiépítésével a terület 60 százalékát öntözhetővé tették, s ezzel megteremtették a zöld­ségtermesztés alapjait. A cukorgyár közelsége viszont Besnyőn, Perkátán, Ercsiben és Pusztaszabolcson érezteti hatásét, ahol a növénytermesztési fő profil a cukorrépatermesztés. A szál­lítási költségek minimálisak, és ezek a gazdaságok 200 mázsán felül ter­mesztik a cukorrépát kataszteri hol­danként. Az állattenyésztési fő profil pedig ugyanezekben a gazdaságokban a szarvasmarha-tenyésztés, s ezen ágazat kialakulásának első lépései már észlelhetők. Járásunk mezőgazdasági üzemeiben a szakosítási folyamat a termelés minden ágában megindult. A szövet­kezetek ez irányú törekvéseit úgy le­het jellemezni, hogy az állattenyész­tés, mint feldolgozóágazat tevékeny­kedik, a kertészet viszont, mely ki­sebb területen folytatható s egyéb A karbamid felhasználása a trágyázásban A világ nitrogénműtrágya termelése az utolsó 10 évben kb. 70—75 százalékkal növekedett, legjobban a karbamidé, jóval kisebb mértékben az ammónitráté és kénsavas ammóniáé. Az utóbbi termelése csak ezért nőtt, mert az ammónia tartalmú gázokat termelő kokszoló és egyéb üzeme kszáma is jelentősen gyarapodott. A karbamidelőállítás nagy­arányú növekedése a karbamid kedvező fizikai és kémiai tulajdonsá­gaival magyarázható. A karbamidot néhány éve a magyar mezőgazdaság is fokozódó mér­tékben felhasználja, s rövidesen forgalomba kerül a hazai gyártású karbamid is. Ezért a Szovjetunióban ez év nyarán szerzett tapasztala­taink ismertetése bizonyára érdeklődésre tarthat igényt annál is inkább, mert a külföldi szakirodalomban igen sok ellentmondó és vitatható aggály merült fel felhasznlásásával kapcsolatban. A kérdéssel éppen ezért a Szovjetunióban is behatóan foglalkoztak, s legutóbb Turcsin professzor irányítása alatt 1958 és 1963 közt az egész országra kiterjedő szabadföldi, valamint tenyész- és laboratóriumi kísérleteket végeztek. Ezekből a kísérletekből a trágyázás gyakorlatára az alábbi főbb következtetéseket lehet levonni: 1. A karbamid szemcsézésekor keletkező biuret káros lehet a növé­nyekre, azonban a 2 °/o biurettartalom nem okozott károsodást, leg­érzékenyebben a kukorica reagál a biuretra, kevésbé a répa és a bur­gonya és legkevésbé érzékenyek a kalászosok. Az utóbbiak 5 °/o körüli hiuret tartalmat is eltűrnek. A jelenlegi gyártástechnológiával a biuret­tartalom viszont 2 % alatt tartható. 2. A karbamid ureolitikus hidrolízise ammóniumkarbonáttá a bioló­giailag aktív talajokon általában már 24 óra alatt teljesen lefolyik, s a szélsőséges eseteket kivéve, kevésbé aktív talajokon is 2—3 nap alatt végbe megy. így tehát nem indokolt és igazolódott Rotini (1963) aggodalma, hogy a karbamid feloldódásakor izomér átalakulással 6 %-os arányban keletkező ammóniumcianát sejtosztlást gátló hatása folytán a fiatal csíranövényeket elpusztítja. 3. A karbamid hidrolízisekor a talajban jelentkező ammónium ionok elméletileg ammóniamérgezést idézhetnek elő a fiatal csíranövényeken. A gyakorlatban azonban ezt a jelenséget akkor sem észlelték, ha nagy karbamid adagokat alkalmaztak és kombinált vetőgéppel a vetést a trá­gyázással egyidejűleg végezték. Néhány mm talajréteg a vetőmag és a karbamidszemcsék közt ugyanis az az ammóniamérgezés veszélyét teljesen kiküszöböli. 4. A trágyázási kísérletekben azonos N-hatóanyag tartalmú ammón­­nitrát és a karbamid műtrágya hatását hasonlították össze különféle növények terméshozamára. A hatás általában egyforma volt. Elsősorban savanyú talajokon, azonban egyes növényeknél — főleg a burgonyánál és sok esetben a répánál is — a karbamid termésnövelő hatása jobb volt. Meszes vagy közel semleges talajokon a karbamid előnye eltűnt, s a kalászosoknál a két műtrágya hatása mindig azonosnak mutatkozott. 5. Tenyészedényekben N—15-ös atomsúlyú nitrogént tartalmazó anya­gokkal kísérletezve azt találták, hogy a növények a karbamidböl vala­mivel kevesebb nitrogént vesznek fel, mint az ammónnitrátból akkor is, ha a karbamidos trágyázásnál a termés nagyobb voilt. Ezzel szemben a talajokon (valószínűleg a talaj mikroorganizmusaiban) a karbamid nitrogénje jobban megkötődött, mint az ammónnitráté, s így a karbamid alkalmazásakor a nitrogénveszteség általában kisebb volt, főként sava­nyú talajokon. 6. A karbamidot nem célszerű fejtrágyázásra alkalmazni, mert meszes, sőt már semleges kémhatású talajokon is jelentős nitrogénveszteség jöhet létre, amennyiben ammónia keletkezik. Megállapították, hogy a felületileg kiszórt karbamidműtrágyából a felhasznlást követő 4. napi vizsgálatkor kb. 15—20 %-kal több ment veszendőbe, mint az amón­­nitrátból, az ommónszulfátból vagy mészammónsalétromból. A ható­anyagveszteségek a karbamidműtrágya ammónifikációja során felsza­baduló és könnyen illó ammónkarbonátból következnek be. Ennek isme­retében a karbamidműtrágyát elsősorban alaptrágyaként, permetező levéltrágyaként, sor- és fészektrágyaként az öntözéses gazdálkodásnál az öntözővízzel együttesen alkalmazzuk. 7. Több szovjet kutató (pl. Gunar, Kalinkevics, Moszlov stb.) véle­ménye megegyezik a hazai kutatók tapasztalataával, amely szerint a levélen keresztüli (permetező) trágyázásnál a karbamid jóval hatáso­sabb, mint a többi nitrogénműtrágya. A karbamid mellett szól az is, hogy kedvezőbb a fizikai tulajdonsága az ammónnitráténál. Így pl. kevésbé higroszkópos és ezért kevésbé áll össze, mint az amónnitrát. Nagyobb a hatóanyag-tartalma (45—46 %), mint a többi nitrogénműtrágyáé, és így a szállítási, tárolási és felhasz­nálási költség is kisebb. A hazai gyakorlatban ismételten felmerült az a kérdés, hogy a karbamidot — éppen nagy hatóanyag tartalma miatt — nehezebb egyenletesen kiszórni, mint más nitrogénműtrágyát. Trágya­szóró gépeink térfogat szerint szórnak. S minthogy a karbamidnak az ammónnitrátra vonatkoztatott fajsúlya 0,78, térfogatra számítva a karbamid az ammónnltráttal azonos nitrogéntartalmú, egyenletes ki­szórása tehát nem okoz nagyobb gondot, mint a gyakorlatban már bevezetett és általánosan elfogadott amónnitráté. KISS SÁNDOR, Dr. KUTHY SÁNDOR, főelőadó tudományos főmunkatárs (Magyer Mezőgazdaság) mezőgazdasági termeléstől könnyen elválasztható ágazat, önállósul első­sorban. Természetesen a nagyobb szö­vetkezetekben lehetőség van arra, hogy egy-egy nagyobb területi egysé­get (állattenyésztési szempontból), majort, amelyet termelőszövetkeze­teinknél tizenhárom helyen jelöltünk ki, az üzemen külön szakosítsanak. Ilyen példát már számos helyen ta­lálunk. A szövetkezetek erőfeszítései első­sorban arra Irányulnak, hogy csök­kentsék a termesztett növények szá­mát, illetve megtalálják a növényter­mesztés egyszerű struktúrájának leg­jobban megfelelő arányt, az állatállo­mány és növénytermesztés között. Az irányító és a felügyeleti szervek munkája a termelés szakosításának útján a szövetkezeteknél abban nyil­vánul meg, hogy segítik teljessé ten­ni a már meglevő beruházásokat. Erre irányul a járási végrehajtó bizottság határozata, amely nagy tehenészeti telepek kialakítását javasolta Perká­­tán, Besnyőn, Adonyban, Baracson és Nagykarácsonyban. Ezzel lehetőség nyílik újabb TBC-mentes tehenészeti telepek kialakítására. Így a beruházá­sok az új termelési feltételeknek is megfelelnek. Szakmai tanácsokkal lát­ják el és az új beruházások odaítélé­sénél messzemenőkig fig-elembe ve­szik a termelőszövetkezet és a nép­gazdaság igényeit. NAGY IMRE, a Djnaúivárosi Járási Tanács Végrehajtóbizottságának elnökhelyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom