Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-02 / 26. szám

A gabonafélék betakarítása a me­zőgazdasági csúcsmunkák legjelentő­sebbike csak akkor eredményes, ha a terményt gyorsan és veszteségmen­tesen magtárba helyezzük, s ezzel egyidejűleg a tarlőhántást Is elvégez­zük. Ismeretes, hogy kombájnos aratás­nál a szalma a tarlón marad, ami nagyban akadályozza a tarlőhántás elvégzését. Állítom, hogy a gyakorlat­ban egyetlen mezőgazdasági üzem sem képes a jelenleg tulajdonában lévő gépi berendezéssel a szalmának a gabona kicséplésével egy Időben történő letakarltására. A szalma csép­­lés utáni elszállítása rendszerint há­rom-négy hetet vesz igénybe, ami aránylag nagy, közvetlen veszteséggel jár, azonban a kései tarlóhántás kö­vetkeztében ettől is nagyobb károk származnak a földalapban. Csökken a talaj vízkészlete, ami az elkövetkező évi hektárhozamban veszteséget idéz elő. A szokott kombájnaratásnál a szalma petrencézése vagy rendre szó­rása következtében a gyommagvak­nak módot -nyújtunk a csírázásra s végső fokon elszaporodásukra. (Amikor Hamran László, a Bajcsi Állami Gazdaság egyik vezető dol­gozója benyújtotta újító javaslatát, a szalma betakarításának gazdaságos módszerére, az volt a célja, hogy a föntebb említett hiányosságot kikü­szöbölje. — Szerk. megj.) Figyelemre méltó újítás Aratás, csáplés. | szalmabetakarítás * és tarlőhántás egy időben állapotban csépelhetünk, Így a szalma is porszárazon kerül kazalba. Minő­ségében nem történik károsodás. A fölvázolt módszert leginkább a két­­menetes aratásnál alkalmazhatjuk, de eredményes a közvetlen kombájnara­tásnál is. Mielőtt elemezném módszerünk ökonómiai előnyét — a szalmabeta­karítás más módszereivel szemben — meg kell jegyeznem, hogy gyorsasá­gánál és pratikusságánál fogva ked­vező visszhangra talált dolgozóink körében. Az újítási javaslat gazdaságosságá­nak értékelésénél az 1965-ös ered­ményeket vesszük alapul, (chrasti részleg 200 ha). Az összehasonlítást a többi szalmabetakarítási technoló­giához mértük, amelyek nemegyszer országos méretben gondot okoztak. Költségeink egy mázsa szalma be­takarításánál (különböző módszerek­kel): Hagyományos betakarítás rendről kazlazással 5,44 Kős/q Préselt szalma betakarítása kazlazással 6,64 Kős/q Az általunk javasolt technológia kazlazással 3,96 Kős/q Megjegyzendő, mindhárom techno­lógiai változatnál egy mázsa szalma betakarítási költségének megállapítá­sánál 30 q/ha szalma átlagtermést vettünk alapul (bérek, hajtóanyagok, egyéb anyagok stb.). Azonban az ál­talunk javasolt betakarítási techno­lógiát SMP—80-as jelű berendezéssel olcsóbbá lehet tenni, miáltal a szal­mát szecskázott állapotban kazalsze­­rö csomókba, vagy a helyi viszonyla­toknak megfelelően pajtákba gyűjt­jük. Ezt a berendezést az idei szalma­betakarításnál alkalmazzuk, melynek üzemelése előreláthatólag lehetővé teszi egy mázsa szalma betakarítási költségének 2,5 koronára való csök­kentését. Nem vitás, hogy a szalma­betakarítás új technológiájának alkal­mazása a Bajcsi Állami Gazdaságnak 200—250 ezer korona költségmegtaka­rítást eredményez. A SZAKEMBEREK VÉLEMÉNYE Dr. Prof. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola ta­nára, következő véleményét nyilvání­totta: „A munkamódszert jónak tar-Mődszerének az az elve, hogy a szalmát a gabona kicséplésével egy időben a kombájn után akasztott nagy befogadóképességű kocsiba (a kocsi előállítási költsége 8000 koro­na) gyűjti és egyenesen a kazalhoz szállítja. Az SZK—4-es kombájnokról leszereli a petrencéző berendezést, s helyébe kerekes 10—11 má?sa be­fogadóképességű szalmagyűjtő kocsit akaszt. Szokott üzemeléssel a szalma­gyűjtő kocsi 15—20 percen belül megtelik. Ekkor lekapcsolják, s he­lyébe másikat akasztanak. A csere mindössze 40—60 másodpercet vesz igénybe. A szalmával telt kocsit trak­torral vontatják rendeltetési helyére. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy egy 30—40 hektáros parcel­láról a szalma egyszeri elszállítása és a kocsinak a kombájnhoz történő vontatása 8—10 átlagpercet vesz igénybe. Egy-egy hektáron a kocsik rendszerint két—háromízben cseré­lődnek. Ürítésüket a kazlaknál föld­höz rögzített, úgynevezett horgony közbeiktatásával végzik olymódon, hogy a kocsikban lévő farostához erősítik a horgony két drótkötelét, s a kocsikat traktorral elvontatják. Így a szalma ott marad. Az elmondottakból látható, hogy az időveszteség nem jelentős. Az em­lített módon elszállított szalmát T— 172-es típusú rakodódaruval helyezik a kazalra, s ezzel befejeződik a szal­ma betakarítása. Mivel csak száraz tóm. Az önök által gyártott nagy be­fogadó képességű szalmakocslk a me­zőgazdaságban lehetővé teszik a „ka­sza után eke" alapelv érvényesülését, mert a szalma elszállítása után leg­később 24 órán belül elvégezhetik a tarlóhántást. A gyors tarlóhántás nemcsak azért fontos, mert általa a talaj gyomtalanná válik, hanem azért is, mert időben való elvégzése után lehetőségük nyílik a talaj szakszerű, kívánatos minőségű előkészítésére, a vízrezsim megtartására, s a biológiai tevékenység legmegfelelőbb alakulá­sára. Tudott dolog, hogy a legutóbbi három esztendőben sok tízezer hek­tár földterület maradt őszön mély­szántás nélkül csak azért, mert a gé­pesített gabonabetakarítás után a szal­ma hetekig a tarlón maradt, elszállí­tására csak későn került sor. Ilyen körülmény mellett a talaj annyira kiszáradt, hogy megszántása lehetet­lenné vált. Az Önök módszerét éppen ezért kell nagyra értékelnünk. Hi­szem, hogy megfelelő gazdasági elem­zés után az Önök módszere az elkö­vetkező években hatásos lesz a be­takarítási munkák szervezése, illetve agrotechnikai időben történő befeje­zése tekintetében.“ Dr. Prof. Vladimír Vymetal mérnök, a Brnoi Mezőgazdasági Főiskola ta­nára, a következőket mondta: „A leg­nagyobb örömmel javaslom az Önök technológiai módszerének szélesebb körű alkalmazását, mert agrotechni­kai szempontból igen előnyös. Lehe­tővé válik általa a tarlóhántásnak az aratással egyidőben történő elvégzé­se, hatásos harc a gyomok ellen, és a talaj fizikai állapotának szüntelen javítása." A föntebb idézett véleményeken kívül számos járási termelési igazga­tóság szakemberei (Komárom, Duna­­szerdahely, Érsekújvár, Léva, Kassa, Galánta, Banská Bystrica stb.) nagy érdeklődést tanúsítottak módszerünk irányában. Végül még annyit, jelenleg azon dolgozunk, hogy bizonyítsuk az álta­lunk gyártott nagy befogadóképességű kocsik sokoldalú hasznosítását. Alkal­masak többek közt a széna elszállí­tására, valamint az aljazőszalmának az istállóhoz való bekészítésére is, ezért ökonómiai szempontból jól ki lehet használni. Tvrdoü Silvester mérnök, a Bajcsi Állami Gazdaság főzootechnikusa A korai burgonya értékes csemege Az egyik bratislavai zöldséges üzlet mellett elhaladva hallottam a következő megjegyzést: — Drágább a burgonya, mint az eper. Ez a mondat is bizonyítja, hogy ebben az időszakban mennyire értékes csemege a korai burgo­nya. Tisztában vannak ezzel a kö­bölkút! szövetkezetben is, ahol a korai burgonya termesztésének már évtizedes hagyományai van­nak. Annak ellenére, hogy az idő­járás kedvezett, idén csupán 93 mázsát értek el hektáronként, de volt év, amikor 150 mázsás hek­tárhozammal is dicsekedhettek korai burgonyáből. Hogy idén kö­zepes termést nyertek, az értékes növényből, annak okát elsősorban a minőségileg kifogásolható vető­magban látják. — Olyan burgonyát ültethet­tünk, amilyent kaptunk — mondja Misko József, a szövetkezet elnö­ke. A járási elárusító üzemnek, a jövőben nagyobb súlyt kell fek­tetnie az alkalmas vetőburgonya beszerzésére, mert számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy ugyanolyan gondos munka és ápo­lás mellett jóval kevesebb termést érünk el. Mindamellett elégedet­tek vagyunk, mert jó ára van a burgonyának. Mázsánként 220 ko­ronát kapunk érte és plusz 30 ko­rona felárat. Előzetes számítá­saink alapján hektáronként a tisz­ta bevétel 25 000 korona, ami meg­felel egy gyengébben gazdálkodó kertészet bevételének. Ebből nyilvánvaló, hogy a korai burgonya termesztése kifizetődő. A köbölkúti szövetkezet 40 hektá­ron vetett korai és félkorai bur­gonyát az idén. A tervek szerint összesen 30 vagon korai burgo­nyát adnak közellátásunknak. A burgonyaterület két harmadát takarmánykeverékekkel, a többit kölessel vetik majd be . —észté— 1 Közeledik az aratás és vele egy 'időben a tarlónövények vetése, 'idén a másodnövényekre, vala­­'mint a tarlónövényekre kedvező időjárás mutatkozik. Az utóbbi Jetekben leesett csapadék követ­keztében megvan a feltétel a ve­tőmag kelésére, kezdeti fejlődé­sére. Ezek után egy kiadós au­gusztusi eső elég ahhoz, hogy i érdemleges termést nyerjünk. ' Másodvetésre elsősorban a rep­ce, korai burgonya, őszi árpa és ,rozs földje jöhet számításba. Ter­mészetes, azokat a földeket ne iterheljük tarlónövényekkel, ame­lyekbe ősziek kerülnek. Ez fékez- i né az utónövény számára a talaj - i előkészítést, annak vetését, ezen­­kívül sokat elvonna a föld táp­anyagtartalmából, mely végered­ményben az utónövény hektárho­­zamának csökkenését eredményez­­'né. > Tarlónövények alá a talaj elő­­ikészltése egyszerű, csupán arra >kell törekednünk, hogy a vető­mag mielőbb a földbe kerüljön. 'A tarlótörés tehát egyúttal vető­­'szántást is jelent. A korai bur­gonya, de repce után tárcsával is 'elfogadható magágyat készíthe­­'tünk. Emellett tárcsával gyorsabb 'munka végezhető. i Nedves talajon jól érvényesül 'a tápanyag-utánpótlás, amelyet a 'föld erejének megítélése szerint 'végzünk. Jó szolgálatot tesz a 'komposzt, a hígtrágya, de még 'jobb a szárnyasok ürüléke. Végső 'esetben, nitrogéntrágyát alkalmaz­zunk. i Repce után sikerrel termeszt­­'hető rövid tenyészidejű kukorica, 'silókukroica, köles, muhar, csala­­'mádé és különböző takarmány­­'keverékek, mint kukorica + cu­­'korcirok, kukorica + szudánifű, 'kukorica + napraforgó + borsós 'keverék. Őszi árpa után vethető a köles bármelyik fajtája, tarlórépa, .csalamádé és számos takarmány­keverék. Rozs után főleg kölest [és csalamádét vessünk. —sá— C zövetkezeteink az elmúlt hetek­­^ ben, napokban takarították be és adták piacra az újburgonyát. Idén elégedettek lehetünk a terméssel, jól fizetett a növény. Általában száz— százhúsz mázsa hektárhozamról be­széltek a termelők, de számos szövet­kezetben ennél is gazdagabb volt a burgonyaszüret. A lévai járásban pél­dául a tesmagiak 11 hektárról 150 mázsás hozammal számoltak, sőt egy két és fél hektáros parcelláról 160 mázsát takarítottak be hektáronként. Ez késztetett bennünket arra, hogy meglátogassuk a szövetkezetét s ér­deklődjünk a piaci csemege termesz­tésének hogyanjáról, mikéntjéről. Bartos Lajos elnök, Gál József agro­­nómus és Kolev Iván kertész szívesen beszélnek köztársaságunk második kenyeréről, hiszen annak ellenére, hogy nem munkaigényes növény, s utána még egy termés levehető a földről, évről évre szép összeget hoz a házhoz. Az agronómus szerint hagyofhánya van a burgonya termesztésének Tes­­magon. A szövetkezet megalakulása előtt is eredményesen űzték termesz­tését a gazdálkodók. Éppen ezért nem is sokalja a 150 mázsás hektárhoza­mot, amikor annakelőtte 300 mázsát is elértek kései burgonyából. Érdekes, hogy a tesmagiak mono­kultúrában termesztik a korai bur­gonyát. Teszik ezt azért, mert hasonló jó fekvésű, meleg homokos talajban nem nagyon válogathatnak. Így tör­tént, hogy immár ötödik éve termelik egyugyanazon területen a növényt. Különleges agrotechnikát nem al­kalmaznak termesztésénél, csupán a homoktalajokra jellemző eljárásokat tartják szem előtt. Gondolunk itt el­sősorban a fokozott tápanyagellátás­ra, valamint mesterséges öntözéssel a talaj szükséges vízkészletének biz­tosítására. Évenként 300—400 mázsa istálló­trágyát adagolnak és ezt három má­zsa szervetlen trágyával (tiszta táp­anyagban) kiegészítik. Amíg az érett istállótrágyát ősszel, a műtrágyát — mivel könnyű homokos talajról van szó — tavasszal a föld elmunkálásá­­val egyidőben adagolják. A műtrágyát a talaj kémiai vizsgálata alapján, va­lamint a növény tápanyagszükséglete szerint különböző fajtákból és külön­böző mennyiségben állítják össze. Természetes, előtérbe helyezik a ká liumot tartalmazó műtrágyát, mivel köztudomású, hogy a burgonya ká­liumigényes növény. Burgonyatermesztési tapasztalatok a tesmagi szövetkezetben Fő követelmény a talaj bő tápanyag­készlete, mind szerves (nagyon alkal­mas a zsíros komposzt), mind szer­vetlen anyagok alkalmazásával. Arról van szó, hogy a korai burgonya te­­nyészideje nagyon rövid, alig 90 nap, s ez idő alatt kell nemcsak a szár­nak, de a gumónak is kifejlődnie. A nagy mennyiségű termés létrehozá­sára csak úgí képes a növény, ha minden előfeltételt biztosítottunk nö­vekedéséhez. Amint említettük, a bő tápanyag­ellátást öntözéssel is 'kiegészíti a szö­vetkezet. Idén például három ízben került sor a növény öntözésére, egy­szerre mintegy 100—120 mm-es ada­golásban. A vetés és növényápolás agrotech­nikai követelményei közt megemlí­tendő, hogy az előcsíráztatott ültető­anyag időben (lehetőleg márciusban) kerüljön a földbe. A vetés és kelés közötti időben ún. vakboronálást vé­geznek. A borona szellőzteti a talajt s egyúttal a kelésben lévő gyomnövé­nyeket is pusztítja. Ha arra szükség mutatkozik, kelés után, amikor a nö­vény hat—nyolc centiméter magas, újabb boronálás következik, amelyet néhány nap múlva gépi sarabolás kö­vet, majd a kézi kapálás kerül sorra. Ezt követően a növény oly gyors fej­lődésnek indul, hogy töltögetésével nem lehet késlekedni. Az évről évre ismétlődő gazdag burgonyaszüret ellenére, szinte ért­hetetlen, hogy a mai napig kézi erő­vel takarítja be a termést a szövet­kezet. Ez nagyon megdrágítja az áru önköltségét, hiszen ötven munkanor­mát emészt fel egy-egy hektár ter­mésének betakarítása. Jó lesz ezen elgondolkozni, hiszen a munkaerővel amúgy' sem áll jól a szövetkezet és emellett jövőre húsz hektár termesz­tésével számolnak. Kár lenne, ha ezen értékes növény termelésével megtorpanna a közös, mert a természet-adta lehetőségek A burgonya mázsálása közben. Középen balról jobbra Bartos Lajos elnök és Gál József agronómus, (Bállá felv.J alapos kiaknázása mindannyiunk ér­deke. Hogy mennyire alkalmas a föld­jük a burgonya termesztésére, arról nemcsak a magas hektárhozam ta­núskodik, de az a tény is, hogy már június 5-én piacra dobhatták volna a vitamindús újburgonyát. Ez idő­pontban pedig még a melegebb ég­hajlatú országokból sem exportáltak hazánkba burgonyát. Emellett az is számottevő, hogy a földről másod­­növényként még egy újabb termést nyernek, mely silókukorica formájá­ban a szövetkezet takarmányalapját gazdagítja. Száz szó, mint egy: a tesmagiaknak minden előfeltételük megvan ahhoz, hogy a jövőben kibővítsék a növény vetésterületét, sőt termesztési tapasz­talataikból kiindulva a hektárhozam növelése érdekében az eddigiektől sokkal többet tehetnek. Sándor Gábor Első lépés... A lúdtartást az utóbbi években ha­sonló sors érte, mint a juhtenyésztést. A mezőgazdaság belterjesítése mind­két állatfajtáját megfosztotta a legelő­től. Csupán a házak táján foglalkoz­tak lúdtenyésztéssel, mert aránylag csekély ráfordítás mellett a liba elég húst, zsírt és tollat szolgáltat. A galántai járás mezőgazdasági üzemei sem pártolták a lúdtenyész­­tést. Inkább a kacsatenyésztést he­lyezték előtérbe, pedig akadnak köz­ségek, ahol a lúdtenyésztésnek ha­gyományai vannak. A libák nevelésé­ről országszerte ismertek voltak a perediek, ahol nemcsak felnevelték, de töméssel hizlalták is az állatokat. A hagyományokra építve határozta el a szövetkezet vezetősége, hogy Miku­­iovban és Kutná Horán vásárolnak kislibákat, melyekből ősszel mintegy 390 darabot törzsállományként kivá­logatnak. Reméljük, kezdeményezésü­ket siker koronázza. Krajcsouics Ferdindnd

Next

/
Oldalképek
Tartalom