Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-01 / 39. szám

Nem vagyunk antialkoholisták, de mégis..

— Egy koronáért vettem a piacon — mondta ismerősöm Jóízűen fogyasztva a lédús, mézédes körtét.

Valóban, a losonci piacon minden nap hihetetlen mennyiségű, gyönyörű gyümölcsöt árulnak potom áron, egy—két koronáért kilóját.

Juraj Mlieö, a Csehszlovák Gyümölcsészek és Kertészkedők Szövetségének Járási titkára éppen az előző napon tért vissza Kékkő vidékéről.

— Elképesztő mennyiségű gyümölcs termett ottl A Dőlné Plachtince-i szövetkezet egyik tagjánál legalább 15 mázsa körtét láttam felhalmozva. Tudja mit csinált vele? Darálta, cefrét készített belőle pálinkafőzésre. Csupán ebben a községben több mint 2000 mázsa szilva termett, s ebből csak 100 mázsát kínáltak fel eladásra. Inkább pálinkát főznek belőle, mintsem az egészségüket rontsák a felvásárlás rossz szervezése, a helytelen minőségi értékelés, az alacsony felvásárlási ár és a kifizetés halogatása miatt. A gyümölcs túlnyomó részét — bármilyen szép is — úgyis csak a II. minőségi osztályba sorolják, ami például a szilva esetében kilónként egy korona veszteséget jelent.

Tehát az ember egészségét szolgáló, vitamint és cukrot tartalmazó gyümölcs romboló hatású szesz formájában kerül emberi fogyasztásra. Hiába ágálunk az alkohol túlzott fogyasztása ellen, ha a felvásárlás jelenlegi szervezése és a jelenlegi árpolitika mellett a termelők szempontjából a gyümölcs legelőnyösebb értékesítési formája a szeszfőzés!

— Kevés ilyen jó gyümölcstermesztési feltételekkel rendelkező vidéket találunk nálunk, mint amilyen Kékkő vidéke. Am mi haszna van belőle az országnak, ha nincsen vasútja és .az országúti közlekedés olyan gyatra, hogy még én is csak késő este tudok onnan hazakecmerednil... — mondja Mlieé bácsi. — Isten hátamögötti vidék ez, az embernek olyan érzése van, mintha ott megállt volna az idő. A domboktól védett völgyekben a gyümölcsfák ágai roskadoznak az édes teher alatt. Mit csináljanak vele a gyümölcstermelők, ha a fogyasztási körzetükben kicsi a kereslet? Konzervgyár sincs ezen a vidéken, pedig kevés helyen van rá olyan nagy szükség, mint éppen itt, ahol sok a nyersanyag, és munkaerő is van bőven.

Mlieö bácsi ebben az értelemben írt a járási nemzeti bizottság illetékes osztályára. Reméli, hogy javaslata, ha nem is valósítható meg máról-holnapra ,nem marad eredmény nélkül. Nagy kedvvel végzi önkéntes,

ingyenes munkáját. Amikor nyugdíjba ment és élvezhette a semmitevés és pihenés örömeit, egyszeriben úgy érezte, mintha az egészségét is otthagyta volna a munkahelyén. Szédült, a vérnyomása hihetetlenül felszökött, s nem segített az sem, hogy saját kertjében pepecselt reggeltől estig. Ám amióta önkéntesen vállaira vette a járás gyümölcsészeinek gondjait és fáradhatatlanul járja az alapszervezeteket, — az egészsége is helyreállt.

A járásban 11 új alapszervezetet létesítettek és ebben az évben több mint 12 000 gyümölcsfát, valamint több mint 8000 bogyósgyümölcsű bokrot ültettek ki. Dicséri a füleki alapszervezet munkáját, amelynek 241 tagja van. A füleki gyárak dolgozói alapították meg. Kerttelepülésük fajtaöszszetételét, valamint szakszerű kezelését járási méretben a legjobbak egyikének tartja. Dicséri a Katarinská Huta i üvegfúvóinak munkáját, akik egy elhagyatott, gondozatlan kertet vettek át és eredményesen kertészkednek.

A Jövőben tehát számolhatunk azzal, hogy a szövetségbe tömörült és szakelőadásokat látogató gyümölcsészek az eddiginél nagyobb területen és nagyobb szakértelemmel termesztenek gyümölcsöt. Vétek lenne, ha munkájuk, fáradozásuk eredménye kárbaveszne.

C. Gajdács Irén

A Derekegyházi Állami Gazdaság almása

nem kevesebb, mint 423 kát. hold. Össztermésük 308 vagon. Jellemző a termés minőségére, hogy a termés tervezett 60 százaléka helyett 72 százalékát külföldre szállították, részben nyugati országokba, zömét a Német Demokratikus Köztársaságba és köztársaságunkba, Csehszlovákiába ts.

Annak ellenére, hogy évente 12—13-szor permeteznek, mégis felüti fejét az alma veszedelmes ellensége, az almailonca, amely ellen még nincs hatásos ellenszerük. Jonathánból, Starkingból és Golden delíciousból a tervezett 72 mázsa helyett még így is 100—110 mázsát takarítanak be katasztrális holdanként. (N. Kovács István felvétele)

A kassai járás földműveseinek elegendő mennyiségű húst, tejet, tojást és zöldséget, valamint szükséges mennyiségű gyümölcsöt is kell biztosítaniuk Kassa lakosai és a Keletszlovákiai Kohómű számára. Például a csécsi szövetkezet és az ottani polgárok jövőre a jelenlegi gyümölcsfaállományt a községben új területek kiültetésével 50 %-al kívánják növelni.

Persze a gyümölcs termesztése az az érem egyik oldala, ennek értékesítése viszont a másik oldala. Akkor volt idáig ugyanis gondtalan a gyümölcstermesztő arca, ha a gallyakon csak itt-ott lógott egy két alma, barack, szilva vagy körte. Akkor minden bizonnyal jó áron értékesítette ezt. Viszont ha olyan évre került sor — mint mostan — amikor rendkívüli gyümölcstermésről lehet írni, akkor gondterhes úgy a tér= mesztő, mint a felvásárló arca. A gyümölcsfák roskadoznak a terméstől, de a felvásárló azt mondja, gyümölcsöt nem vásárolok, nincs hová tennem. Ez a helyzet például Szólánc községben, a tőketerebesi járásban. Ismeretes, hogy a szalánct hegylánc tövében fekvő községekben átlagban nagy a gyümölcstermés. Régente Cseh- és Morvaországból jártak ide gyümölcsöt vásárolni a kereskedők. Számukra nem volt nem megfelelő gyümölcs. Megvettek mindent, legyen az egészséges, vagy hibás, érett vagy még zöld, szedett vagy éppen hullott gyümölcs, ezt a minőségnek megfelelő áron értékesítték. Később majd minden második vagy harmadik kertben házilag készített aszalók voltak. Emlékszem rá még gyermekkoromban minden nap jártunk a padszínre a szárított, aszalt cseresznyéért, almáért, szilváért. Sokszor került belőlük a karácsonyfa alá is, s a gyermekeknek egész télen át volt „nyalánkságnak". Próbáljunk meg mostan a téli hónapokban vásárolni valami aszalt gyümölcsöt — kivéve szilvát —/

Pedig most volna csak igazán lehetőség a téli Időszakra megfelelő mennyiségű aszalt gyümölcsöt, vagy éppen gyümölcskonzervet készíteni. De a terebesi járás zöldség- és gyümölcsfelvásárló üzemének felelős vezetői egyszerűen letiltották a gyümölcs további felvásárlását. Az egyes kertekben a fák alatt terítve a lehullott, már túlérett szilva, körte vagy alma. Akinek tehene vagy sertése van, az ezt a gyümölcsöt még úgy-ahogy összeszedi és a vitaminokat ilyenformában az állatoknak adja. Viszont akinek nincs sem tehene, sem sertése, az mindennak kénytelen a lehullott gyümölcsöt összeszedni és a trágyadombra dobni, vagy otthagyni elrothadni a fák alatt. Nem kis nemzetgazdasági kár ez. Csupán ebben a községben sok vagon gyümölcsről van szó, nem beszélve a szomszédos községekről. Akárki legyen felelős ezért a helyzetért, méltó arra, hogy a. legrövidebb úton felelősségre vonják. Iván Sándor