Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-17 / 37. szám

A zootechnikus jelesre vizsgázik A trencséni járás a szakosítás útján Amikor nemrég a trencséni járásba látogattam, még gazdag kalászokat lengetett a szél. Megvallom őszintén, kissé íurcsáltam, hogy ilyen sokat ígérő, bőséges termés mutatkozik. Mindig úgy gondoltam, hogy ez a vidék szegény, és a mezőgazdasági termelés szempontjából nem nagy jelentőségű. A határszemle után, amikor találkoztam Ján Zámeőekkel, a Trencséni Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főmérnökével, mindjárt a gabonafélék hektárhozamára tereltem a szót. — Járási méretben hogyan fizetett a gabona? — érdeklődtem. A főmérnök elégedetten mosolygott, majd megfontoltan mondotta: — Gabonafélékből 28 mázsás hektárhozamot értünk el, de a búza hek­tárhozama elérte a 30 mázsát is. Persze Járásunkban is sok helyen ad a Bezosztája és más nagyhozamú búzafajta 40 mázsás hektárhozamot. Egyik gazdaságban pedig 48 mázsa búzát gyűjtöttek be minden hek­tárról. Beszélgettünk a gabonatermesztés jelenlegi helyzetéről és jövőbeni termesztéséről. A főmérnök elmondotta, hogy eddig is nagy súlyt fek­tettek a gabonatermesztésre és a száptőterület 49 százalékán termesz­tették, és mivel a búzatermesztés jól gépesíthető, s kevés munkaerőt igényel, emellett magas hozamokat ad, a következő gazdasági évben már 55 százalékra emelik a vetésterületet. A kisebb hozamú bűzafajta helyett a trencséni járás területén főleg Diana I., Bezosztája és Mlro­­novszkája búzafajtát termesztenek. Amíg a gabonafélék és általában a szemesek előretörnek, a technikai növények vetésterülete 19 száza­lékról 14 százalékra csökken, főleg a már említett munkaerőhiány miatt. Kevesebb a kukorica vetésterülete.' is, mert a hűvös időjárás miatt későn érik. Mivel a határszemle alkalmából sok helyen láttam komlószedőket, kíváncsi voltam, vajon milyen területen termesztik. A főmérnök elárulta, hogy idén 56 hektáron termesztettek komlót, de termesztésével már 7—8 éve foglalkoznak. Ha a kívánt ütemben elkészülnek az új szárítóüzemek, a jövőben már 104 hektáron termesz­tik ezt a sörgyártáshoz nélkülözhetetlen növényt. Amint látjuk, a trencséni járás a helyi viszonyoknak megfelelően szakosítja a növénytermesztést. Még néhány kérdést intéztünk a fő­mérnökhöz az állattenyésztés szakosításával kapcsolatban is. — A jövőben milyen állattenyésztési ág kerül előtérbe? — A tehénállcynány marad a mostani szinten, de fokozzuk a borjú­nevelést. Mivel néhány nagybefogadóképességü borjúneveidét építünk, azzal számolunk, hogy a déli járásoknak 500—600 borjút adunk el évente. — Milyen irányt vesz a baromfitenyésztés? — Ügy számolunk, hogy a jövőben a mostani 60 ezer darabról 100 ezerre ^emeljük a baromfiak számát. Nagy gondot fordítunk a lúdte­­nyésztésre is. A szakosított üzemekben mintegy 1500 tojóludat tenyész­tünk, hogy így elegendő hízottlibát adhassunk piacra. A további beszélgetés során a főmérnök szavaiból kitűnt, hogy a trencséni járást főleg az új irányítás szempontjából szakosítják, első­sorban figyelembe veszik a helyi feltételeket, másodsorban az ökonó­miai tényezőket. Azt termesztenek, ami kevés munkával több jövedelmet ad az illetékes mezőgazdasági üzemnek, de emellett gondolnak a nép­gazdaság szükségleteire is. Fejlesztik például a komlótermesztést, mert erre szüksége van a sörgyáraknak. Amint már említettük, rátérnek a lúdtenyésztésre, ami jó valutát hoz, és ugyanakkor hozzájárul a lakos­ság tollszükségletének kielégítéséhez is. (—b—) Érdemes őszi takarmánykeveréket termeszteni! 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. szeptember 17. tojáshozam és malacszaporulat. Ai állattenyésztők szorgalma évről évre növekvő eredményeik Jogosították fel a szövetkezet vezetőségét, a zootech­­nikust, hogy az idei 6 millió 528 ezer koronás tervezett bevétellel szemben 1970-ben 9 millió 200 ezer koronát irányozzanak elő állattenyésztésből. Ez az összeg bizonyítja a gyors fej­lődést és azt, hogy a zootechnikus jelesre vizsgázik. Sándor Gábor akik augusztus végéig 12,04 malacot választottak el anyakocánként. Nyo­mukban Szigeti János és Kiss János 11,82 darabbal dicsekedhet. Nekik és társaiknak köszönhető, hogy a 230 anyasertés után szeptemberig 11,5, míg az év végéig 15—16 malac elvá­lasztására kerül sor. összeforrott kollektíva dolgozik az állattenyésztésben. Kipróbált, hozzá­értő emberek. Tagadhatatlan, hogy a zootechnikus és állatgondozók össz­munkájának köszönhető az elért tej-, kének Jövőbeni sikerét az is előmoz­dítja, hogy január elsejével áttérnek az első fokú törzskönyvezésre. A tojástermelésrűl illetve tyüktartásról nem tudunk sok újat mondani, bár az évi 150—160 tojásátlag 11 ezer tyúk esetében na­gyon szép eredmény. Az is említést érdemel, hogy a tervezett másfél mil­lió tojással szemben már augusztus 31-ig 1 millió 881 ezer darabot érté­kesített a szövetkezet. Az eddig ela­dott s a további sokezer tojás, páro­sulva a tejjel, alkotják fő hányadát az említett terven felüli összegnek. A zootechnikus büszkesége mégis az a 16 200 darab csibe, melyet Magyar­­országról, a Bábolnai Állami Gazda­ságtól vásároltak. Rejtélyes mosoly bujkál Katus elv­társ szája szögletében, amikor a leen­dő magas hozamú .állatokról esik szó. Hogyne, mikor jelenleg már 19 hete­sek a tojőhíbridek. Ilyenek még nem voltak a környéken! A Nich-Chich faj­ta hibrid évi tojáshozama 280 darab. Amíg a Leghorn tíz hónap alatt tel­jesen tönkremegy a tojópavillonban, ez a' fajta Bábolnán tizenöt hónapon át termelt anélkül, hogy tojáshozama csökkent volna. — Rövidesen tizenötezer tojónk lesz a javából — jelenti ki az eddi­giektől élénkebb hangon a zootech­nikus. Hasonló állatokkal még nem volt dolgom. Igaz, 10,80 koronába ke­rült napos korban darabja. Május 9-én érkezett a 16 200 aprójószág. Bábol­nán végezték szexálásukat. Értették a dolgukat, mert amint később kiderült, csupán 199 kakas akadt közöttük. Pethő Emese vezetésével két műszak­ban tíz asszony gondozza, vigyázza a féltett Jószágot Jó munkájuk eredmé­nyeként az elhullás is minimális. Ti­zennyolc hetes korukig nem több 1,44 százaléknál. Bármilyen féltett jószág az idegenből hozatott tojóhibrid, hely­szűke miatt háromezer a lóistálló padlásán, négyezer a hízómarha-istál­lóban kapott elhelyezést. Természetes mindkét helyen mélyalmot készítettek részükre. Sőt az istálló padlásának herogfáihoz heraklitot szögeztek, s azt malterral becsapták. Ezekben az ideig­lenesen elkészített épületekben sincs panasz a baromfi fejlődésére, egészsé­gére. Ennek folytán szintén kényszer­­helyzetben úgy határozott a szövet­kezet vezetősége, hogy a jércék tojás­rakás idején is ezekben a helyiségek­ben maradnak. — Néhány hét és kezdődik a várva várt termelés — mondja bizakodva az állattenyésztés vezetője. — Számítá­som szerint október első hetében már az állatok 25—30 százaléka megkezdi a tojásrakást. Bár az állattenyésztés keretében az anyasertés-tenyésztést nem számít­ják a fő ágak közé, az ott dolgozók szintén megérdemlik, hogy szóljunk munkájukról. Mert kiváló eredmény­nek mondható például idős Katus Jó­zsef és Kétyi Mihály teljesítménye, a kérdést, hogy mélyebben megismer­jem az állattenyésztők munkáját. Katus elvtárs az irányítás alatt levő dolgozók munkáját dicséri és helyezi előtérbe. Gondolatban igazolom állí­tását, mégis saját munkáját, tevékeny­ségét firtatom. — Két tényező játszott szerepet ab­ban, hogy a tejhozam évről évre emel­kedett. Első az utódellenőrzéssel ösz­­szekötött törzskönyvezés, másik a ta­karmány — mondja a zootechnikus, s máris keresi az ellenőrzésül veze­tett nyomtatványokat. Amikor megta­lálja, a számoké a szó, melyek között nem könnyű kiigazodni. — Ragadjunk ki egyet a sok közül — ajánlom —, hogy mindkettőnk mun­káját könnyítsem. — Itt van Mári, á 9-es számú te­hén. Nagy István a gondozója, fejője. A harmadik laktációban 3815 litert adott, több mint 4 százalék zsírtarta­lommal. Ennek lánya a 115-ös számú Marika. Az első laktációban 2514 li­tert fejtünk tőle 4,2 százalékos zsír­­tartalommal. Maritól a harmadik lak­tációban több mint 4000 liter tejet várunk. Akad tehenünk, például a 837-es, melytől idén augusztus végéig 5689 litert fejtünk. A vemhesség idő­szakának^ hetedik hónapjában is meg­adta a népi tizenegy litert Az ilyen nagytejelékenységű tehenek borjaitól méltán várhatunk négy-ötezer literes tejhozamot. A fejőgulyások legjobbjai Nagy István és Zsidek János. Nagy István például a gondjaira bízott 20 tehéntől augusztus 31-ig tehenenként 2781 liter tejet fejt ki. Az utolsó két hónap átlaga 12,16 liter tehenenként. A szövetkezet tejtermelése évek so­rán a következőképpen alakult: 1954- ben 1137 liter volt a tehénenkénti át­lag, 1965-ban 2080 liter, 1966-ban 2400, mfg 1970-ben a tervek szerint 2900 litert fejnek majd tehenenként az állatgondozók. Természetes, amint Katus elvtárs leszögezte, az évről évre javuló takar­mányozás is hozzájárul a tejhozam ugrásszerű emeléséhez. Jelenleg a te­henek napi fejadagja 20 kg silókuko­rica, 15 kg zöldlucerna, 2 kg száraz széna és 3 kg takarmánykeverék. Hogy érvényre jusson a tehenek hasznosság szerinti abrakolása, minden fejő cso­portosította a kezére bízott állatokat. Az egyik oldalon a bő tejelébenységű állatok foglalnak helyet, a másikon a gyengébb hozamúak és az elapasz­­tásra váró tehenek. Ezek után a takar­mánykeverék nagyobbik hányadát azok a tehenek kapják, amelyektől a legtöbb tejet várják. Az említett 837-es számú tehén például öt-hat kg keveréket is elfogyasztott naponta. A búcsiak szarvasmarha-tenvészté­-r Csöndes ember a zootechniku sunk, mégis rend van munkaterületéi — mondja Retkes Lajos, a búcsi sző vetkezet elnöke, amikor az állatte nyésztés hogyléte kerül szóba. — Ér demes lenne megszólítani, eredménye felől érdeklődni. Van mit mondania Előreláthatólag jóval több, mint egy millió koronát hoz a házhoz tervei felül az állattenyésztés. S ebben nagi része van neki, a zootechníkusnak. Egymillió koronái Könnyű kimon dani, leírni, de nehezebb elővarázsol ni. Vajon mennyi munka, gond rejlik a nagy összeg mögött? Korai kelés éjjelezés, gyűlések sokasága, futkosá: jobbra, futkosás balra, perpatvar, s ki tudja mi minden szükséges ahhoz hogy koronánként összegyűljék a mil­lió. Érthető tehát, hogy szívesen szo­rítottam kezet a nap bősével, az ál lattenyésztés vezetőjével. Mint később megtudtam harminchat év van a háta mögött Katus Józsefnek, a szövetkezet főzoo technikusának. Az elnök szavaival él­ve csöndes, szerény ember benyomá­sát kelti. Az állattenyésztésre vonat­kozó adatok a kisujjában vannak, di­cséri pontosságát, hogy a kimutatá­sokból ellenőrzi önmagát és állítása hitelességét bizonyítja. Hiszek szavai­ban. A kilátásba helyezett, terven fe­lüli összegtől nem ítéli ékesebb bizo­nyíték. , — Nem szeretem a hasszámokat — mondja mosolyogva, miközben újabt papírhalmazt hoz a szomszéd szobá­ból. — Repd a lelke mindennek, úgy az irodában, mint az istállókban. A szakosítás keretében két fő ágra oszlik ä búcsiak állat­­tenyésztése: tej- és tojástermelésre, Jelenleg 365 tehenet, 11 ezer tyúkot, 18 ezer jércét tartanak. Pénzügyi té­ren elsődleges a tejtermelés, hiszen az év végéig terven felül eladott te­jért 600 ezer koronát vár a szövetke­zet. Ugyanis szeptember első dekád jában piacra adták a tervezett 600 00C liter tejet, s azóta nap mint nap gyű lik, sokasodik az összeg, melynek i számítások szerint 1 millió 300 ezei koronára kell felrúgnia. — Minek köszönhetik ezt a dicsé retreméltó eredményt? — teszem lel Ifi -i* — — — — — — — — — — — — — — - — Iü KÉSZÍTSÜNK KOMBINÁLT l SZILÄZST. őszi betakarítás ide- 1 jén a növénytermesztés terüle- 1 ten mind melléktermékként, 1 mind főnövényként elsőrendű, 1 jő minőségű silótakarmány ké- ' szíthető. Ezúttal nem a siló- ( kukoricára gondolunk, de a ku- , koricakóróra, répafejre, tarló- , herére, sárgarépára, burgonyára < stb. I Az időben silózott kukorica- 1 kőró aránylag elég tápanyagot tartalmaz. 1:2 arányban hlgí- . tott melasz hozzáadásával egy- ( magában is silózható. Ám táp- , anyagban gazdagabb takar- < manyboz jutónk, ha répafejjel, < répaszslzttel, takarmánykáposz- < tával, cukorcirokkal vagy egyéb i nedvdüs növénnyel silózzak. ( A répa melléktermékeként ( nyert anyag jól kiegészíti a kó- , ró tápanyagát, mely elősegíti , a siló erjedését, beérését és < egyben növeli takarmányérté- i két. { Ajánlatos silót készíteni a | borjak és tenyészsertések szá- ( mára is. A téli időszakra a bor- { jak részére kitűnő nedvdús ta- , karmányt nyújt a tarlólucerna, , illetve tarlóhere. Silózásának , számos formája ismeretes. PL: i 75 százalék felszecskázott tar- i lóhere, 25 százalék nyersmurok- i kai; 80 százalék lucerna 20 szá- 1 zalék frissen szeletelt burgo- 1 nya; 99 százalék lucerna, 10 1 százalék kukorica és árpadara, stb. Tenyészsertések részére: 80 százalék párolt burgonya, 20 százalék murok, 20 százalék szecskázott lucerna; 70 százalék párolt burgonya, 20 százalék tejes viaszérésű silókukorica, 10 százalék szecskázott lucer­na; 50 százalék párolt burgo­nya és 50 százalék felaprított répafej. (—sá—) — .a, gr- — — — — — — -- — Az őszi taKarmanyKevereKeK a szarvasmarhák takarmányozásában lelentős szerepet töltenek be. Kora tavasszal az elsé zöldtakarmányt szol­gáltatják, s ha a támasztó és kísérő növényt a keverékekben helyesen vá­lasztjuk meg, úgy kb. egy hőnapra folyamatos zöldellátást biztosíthatunk termesztésükkel. Bármelyik támasztő növénnyel (bú­za, rozs, őszi árpa) vetve, kedvező béltartalmuk miatt helyes táparányú zöldtakarmányt adnak, így a szarvas­­marhák részére nincs szükség arra, hogy a velük egyidőben más tömeg­takarmányt is etessünk. A termesztésben két kalászos közé helyezhetők el, így a helyes vetés­váltásra kedvező hatással vannak. Silőtakarmányként az őszi árpás— bükköny és a búzás—bükköny a leg­megfelelőbb, és így adja területegy­ségre a legjobb termést. Ugyanis akár szöszös-, akár pannonbükkönnyel vet­jük a keveréket, a silózás idejére a bükkönyök jól felnőnek, május köze­pére teljes virágzásban vannak. Zöldtakarmányozásra az etetést a rozsos keverékkel április második fe­lében, május első napjaiban megkezd­hetjük. Kalászhányás előtti állapotban kezdjük etetni, s a kalászhányás be­fejezésekor már ne etessük. Silózásra a kalászhányás kezdetén használjuk fel. A kalászhányás befeje­zésekor már elvénült, gyengébb minő­ségű sztlázs készíthető belőlük. Siló­­zásukat ezért néhány nap alatt be kell fejezni. Akár zöldetetésre, akár silókészí­tésre hasznosítjuk, korán kerülnek le a tábláról, s így igen jól termeszt­hetünk utánuk másodnövényt. Az így termesztett másodnövény a zöldtakar­mányozás folyamatosságát segíti elő augusztus hónapban. Ha pedig — ked­vező, csapadékos időjárás miatt — nem szükséges egész mennyisége, úgy a feleslegből tő szilázst készíthetünk. Az őszi takarmánykeverékekkel egy­­egy gazdaság az évi szilázsszükséglete 15—20 százalékát fedezheti. Eseten­ként, különösen szárazságra hajtő te­rületeken, ez az arány magasabb is lehet. Ennek kettős előnye van. Egy­részt ebben a május közepi időben a gazdaságban nincs szállítási munka­csúcs, tehát a silózás megterhelés nél­kül, könnyedén elvégezhető. Ezzel az augusztus—szeptember hőnapi nagy szállítási munkálatok valamelyest eny­­híthetők. A silókukorica betakarításá­nak időtartama ezzel egy héttel, tíz nappal csökkenthető. Több idő marad így az Istállőtrágya kedvező időben történő kihordására és egyéb mun­kákra. Másrészt így egy-egy gazdaság­ban megnövekedik a kettős termesz­tés területe, s csökken az egy állat eltartására igénybevett fővetésfi ta­karmánytermő terület. Kettős termesztésben az egységnyi területről levehető zöldmennyiség biz­tonságosan 400—500 mázsa lehet. Zöldtakarmányként kb. egy hónapig etethetjük. A folyamatosság érdeké­ben lényeges, hogy helyesen határoz­zuk meg az egyes támasztónövényeket és a velük képezett keverékek össze­tevőinek arányát, továbbá az egyes keverékek területének nagyságát. Tapasztalatom és számításom sze­rint 100 tehénre — legelő nélkül — 10 ha őszi takarmánykeveréket érde­mes és szükséges vetni a zöldtakar­mányozás folyamatossága érdekében, az alábbi táblázat szerint: hány napig 10 ha % etethető repcés zöld 14 4—5 bükkönyös rozs 18 8—B bükkönyös őszi árpa 29 7—8 bükkönyös búza, I. szakasz 29 7—8 bükkönyös búza, II. szakasz 14 5—B Őszi takarmánykeverékekkel a mar­­hahízlalás is eredményesen végezhető. A növendékmarhák részére pedig igen jó a legeltetés megkezdése előtt, mert etetésével a téli takarmányozásról a nyári, zöldtakarmányozásra való fo­kozatos átmenet ideálisan megvalósít­ható. Ha így az őszi takarmánykeve­rékkel megtörténhet a zöldtakarmá­nyozásra való teljes áttérés, úgy a legeltetésre való áttérés a növendék­állatoknál nem okoz semmi vissza­esést. A keverékek vetőmagját a vetés előtt keverjük össze és vessük el. A hasznosítás szempontjából csak úgy érhetünk el kellő sikert, ha a keve­rékeket a zöld futószalagba beilleszt­ve fokozatosan vetjük. így a repcés rozsot szeptember elején, majd egy hét elteltével a bükkönyös rozsot, bükkönyös őszi árpát, majd szeptem­ber 25-től október derekáig a bükkö­nyös búzát. A bükkönyös-búzás keveréket érde­mes két fajtával és két időpontban vetni, mert így ennek etetési ideje 14—16 napra is kitolható. A szállítási távolság csökkentése és az állatállo­mány gondosabb kiszolgálása érdeké­ben célszerűbb mind a zöldetetésre, mind a silókészítésre szánt őszi keve­rékeket a felhasználás helyéhez kö­zel, az állattartó telepek mellett el­helyezni. A keverékek után őszi bú­zát termeszthetünk, ezzel a telepen szükséges szalma egy része is köz­vetlenül a felhasználás helyére kaza­­lozható. így arra az időre, amikor a szállítás nehéz, ez a szalmamennyiség rendelkezésre áll. Hogy azonban az őszi takarmány­­keverékekkel a leírt és várható ter­méseredményt biztosítani tudjuk, az alábbi termeléstechnikai eljárásokat Is el kell végezni: 1. A kettőstermesztés sikere megkí­vánja, hogy az őszi keverékek alá istáílőtrágyázzunk. Elegendő a hek­táronkénti 200—250 q istállőtrágya. 2. A talajművelés szempontjából úgy kell kezelni a leendő takarmány­­keverékek tábláit, mint ahogy pl. a támasztőnövényeknél — magnak ter­mesztve — végezzük a talajelőkészí­téseket. A nedvesség megőrzésére tö­­rekedvee, jől beérlelt talajt kell ké­szíteni a vetéshez. 3. Különös tekintettel arra, hogy kisebb a terület, törekedni kell a leg­kedvezőbb időpontban való vetésre. 4. A vetésnél és a talajmunkáknál a kényesebb magvak Igényének kielé­gítésére kell gondot fordítani. így pl. a repcés rozsot a repce vetésmélysé­gére vessük, s a zárőmunka a vetés után henger legyen. 5. A keverékeket nem szabad mély­fekvésű talajba vetni, mert úgy nem várhatunk korai fejlődést tavasszal. Ugyancsak nem szabad vízállásos „döglött“ talajba vetni. 6. Az istállőtrágyázás mellett a mű­trágya kiegészsitésekről érdemes gon­doskodni. így a talajtól, elővetemény­­től függően kell foszforműtrágyát is adni. A kora tavaszi fejtrágyázást, különösen ha a téli kedvezőtlen idő­járás a vetéseket megsanyargatta, na­gyon meghálálja a keverék. 7. Mivel sok gyökér- és tarlőmarad­­ványt hagynak vissza, a másodnövény alá történt talajelőkészitéssel feltét­lenül munkáljunk be 200—250 kg nit­rogén-műtrágyát. A másodnövény ter­mesztésének sikere érdekében ez na­gyon szükséges. Az elmondott főbb eljárások az őszi takarmánykeverék eredményes ter­mesztésének feltételei. Ezek elvégzése esetén kedvező termésre számíthatunk így mind a nyári zöldtakarmányozás, mind a téli takarmányozás fontos bá­zisa lesz a keverék. Tóth Jenő, a Mezőfalvi Állami Gazdaság főagronómusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom