Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-20 / 33. szám

BERTRAND RUSSEL AKCIÓJA

Az agg angol tudós, a világ békemozgalmának egyik legkimagaslóbb egyénisége újra hallat magáról. Nemzetközi bíróság összehívását jelentette be, melynek feladata az lesz, hogy ítélkezzen Johnson és az Egyesült Államok politikai vezetőinek vietnami háborús bűnei fölött. A novemberben összeülő tanács között olyan nagynevű értelmiségiek nevelt találhatjuk, mint Lazaro Cardenas, Mexiko volt elnöke, Jean Paul Sartre, a világhírű francia író, Simone de Beauvoir, ismert párizsi publicista, de Castro brazíliai közgazdász, Danilo Dolci neves olasz író, Peter Weiss német Író stb. A világ lelkiismeretének ez a nemzetközi fóruma a tervek szerint Párizsban szándékszik összeülni, kérdés azonban, a francia fővárosban kerül-e sor Johnsonék bűneinek megvitatására?

A „Paris Presse“ ismert francia napilap hosszabb cikkben foglalkozik a Russel-tervvel és megjegyzi, hogy de Gaulle kormánya eddig még hivatalosan nem foglalt állást az üggyel kapcsolatban. A lap szerint nagyon kérdéses, vajon beleegyezését adja-e a francia elnök e nemzetközi bíróság szereplésére Franciaország fővároséban, amely még ma is az USA szövetségesének számit és utal arra, hogy ha Russelék mégis ott tárgyalnának Johnsonék bűneiről, a NATO-válság miatt már amúgy is elég feszült viszony a két állam között méginkább elfajulna.

Valahányszor Washingtonban az USA vezetőinek lába alatt nagyon ég a talaj, mindig akcióba léptetik legtehetségesebb diplomatájukat és utazó nagykövetüket, Averell Harrimant. Johnson most azzal bízta meg az öreg politikai szakembert, hogy a Csendes Óceán térségében fekvő államok kormányainál igyekezzék helyrehozni Washington megtépázott presztízsét. Harriman szeptemberben szándékozott tárgyalni Kambodzsában. A Phnom Penh-ben székelő kambodzsai államfő Norodom Szihanuk azonban kijelentette, hogy nem fogadja az amerikaiak utazó nagykövetét és nem is ajánlja neki, hogy Kambodzsába jöjjön. Addig szó sem lehet tárgyalásokról a két állam kormánya között, amíg az USA bocsánatot nem kér a kambodzsai területeken elkövetett agresszióért, és nem ismeri el Kambozsa területi integritását a jelenlegi határokon belül. Az amerikaiak az üggyel kapcsolatban azzal védekeznek, hogy a repülőik által bombázott Thlok Trach község az ő térképeiken vietnami felségterületnek van feltüntetve.

Harriman távol-keleti utazásának célja egyébként egy Vietnamra vonatkozó ázsiai konferencia megszervezése, amelyet Washington tervei szerint a Délkelet-Ázsiai Szövetség — tehát Thaiföld, Malaysia és a Fülöpszigetek Javasolnak. Szihanuk elnök rá is mutatott, hogy ezek az országok mind szövetségesei az Egyesült Államoknak és csapataik Vietnamban harcolnak, tehát a tervezett értekezletet nem lehet komolyan venni.

ŐRSÉGVÁLTÁS LONDONBAN

A múlt hét végén nagy meglepetést keltett Londonban a kormány átalakulása. Wilson miniszterelnök jónak látta, hogy néhány minisztere kicserélje egymás közt tárcáját. A legfontosabb változásnak Stewart és Brown miniszterek cseréjét tartjuk. Brown annak Idején a Munkáspártban Gaitskell pártelnök halála után éles versenyben állt Wilsonnal a pártvezetői funkcióért, s a Jelenlegi kormány egyik legtehetségesebb tagjának ismerik. Első hivatalos nyilatkozatában többek közt hangsúlyozta, hogy Nagy- Britanniának eltökélt szándéka, hogy belépjen a Közös Piacba. A vietnami konfliktussal kapcsolatban pedig az új külügyminiszter elismerte, hogy „az egész munkáspártban rossz érzés uralkodik az amerikai politikának nyújtott brit támogatás miatt". Nagy fontosságot tulajdonit továbbá a NATO-nak, „ez azonban nem azt jelenti;, hogy mindenben alávessék magukat az amerikaiak elgondolásainak, viszont szövetségesüket sem hagyhatják cserben“.

ÖTÉVES A BERLINI FAL

E napokban volt öt esztendeje, hogy Berlinben az NDK határfallal

választotta el Nyugat-Berlint a német szocialista állam fővárosától. Az évforduló (augusztus 13j alkalmából a moszkvai Izvesztyija a következőket hozza:

„Az NDK dolgozói által antifasiszta sáncnak nevezett falat elsősorban a béke megőrzése céljából emelték, hogy megakadályozzák a bonni militaristák kémeinek zavartalan behatolását a demokratikus Berlinbe, és véget vessenek a veszélyes provokációknak, amelyeket a Nyugat-Berlinben működő revansiszta alakulatok követnek el. Ilyen provokációk még most is előfordulnak, de ma már mindig kudarccal végződnek."

Az Izvesztyija utal arra a perre is, amelynek során az NDK legfelső bírósága a közelmúltban három CIA- ügynököt ítélt el. Az egész világ meggyőződhetett arról e tárgyalással kapcsolatban, hogy a nyugat-berlini feszültséget nem a „berlini fal", hanem az amerikai és nyugat-német kémszolgálat által fizetett provokatőrök okozzák. Bonnban ugyanis sehogysem akarnak beletörődni abba, hogy Berlinben rend és nyugalom legyen. A hideg háború légköre jobban megfelel nekik." SM

© A kulturális forradalom árnyékában. Hongkongi jelentések szerint az utolsó hetekben 25 egyetemi tanárt és akadémikust távolítottak el, köztük a pekingi, kantonl, wuhani egyetemek rektorát és azok pártbizottságainak vezetőit. Belső-Mongóliában átszervezték a pártszervezeteket. Az autonóm terület fővárosában az eddigi pártbizottságot nemzetiségi ellentétek előidézésével vádolják.

© Wladislaw Gomulka Bukarestben.

Az LEMP Központi Bizottságának első titkára Bukarestben barátságos eszmecserét folytatott Ceausescuval, Románia Kommunista Pártja főtitkárával a két baráti állam kapcsolatairól és a nemzetközi helyzet alakulásáról.

© Incidensek Szfria és Izrael határvidékén. Az utolsó napokban ismételten tűzharcra került sor a bibliai Genezáret-tó vidékén szíriai és izraeli egységek között. Legutoljára — sziriai jelentés szerint — izraeli naszádok hatoltak be szíriai felségterületre, amire a szíriai határőrség tüzet nyitott. Az akcióban a két állam légi ereje is részt vett, és az izraeli repülők menekülésre kényszerültek. Izraeli jelentések szerint viszont a Genezáret-tó fölötti légi ütközetben két szíriai repülőgépet lőttek le. Az Egyesült Nemzetek egységeinek parancsnoka a fegyverszüneti egyezmény betartására intette a két ország kormányát.

© A „második frankfurti perben“

Raabe prokurátor életfogytiglani fogházbüntetést követel Burger fővádlott,

„Papa, lötyög a korona“ — kiáltotta oda Otto apjának, Károly királynak a budapesti koronázó dómban. Nem egészen két évvel később le is esett. Az utolsó hetek zűrzavarában Károly császár és király gyermekeit „nemzeti zálog" gyanánt a magyaroknak hagyta hátra a gödöllői vadászkastélyban. De 1918 októberében újra Bécsbe hozatta őket. Ottó nem is lehetett messze Schönbrunnban attól a szobától, ahol az utolsó császári kormány az apját november 11-én lemondásra kényszerítette.

Ez a lemondás azonban elég kétértelmű volt. „Lemondok az államvezetés minden részvételéről“ — volt ennek az utolsó császári manifesztumnak legfontosabb mondata, amit Seipel prelátus, az utolsó császári népjóléti miniszter szövegezett meg. Károly a politikai tevékenységről mondott le, de nem a koronáról.

A történelem távlatából is megállapíthatjuk már, hogy az utolsó Habsburg-uralkodót a polgárság politikai képviselete, a keresztényszociallsták alaposan félrevezették. Reményeket keltettek benne, hogy lemondásával, azáltal, hogy a politikai tevékenységtől távol tartja magát, megmentheti a koronáját. A párt elnöke, Hauser prelátus még ünnepélyes Ígéretet is tett neki, hogy az 1918. november 12-én összeülő ideiglenes parlamentben „hűségesen kitart a császári lobogó mellett". Bizony nem tartott kil Mert a munkásság és katonaság forradalmi légkörében, ismerve a tömegek szándékát, hogy elzavarják a háborút haszonhajhászó okokból folytatni kívánó kapitalistákat, a keresztényszocialistáknak fontosabb és közelebb volt polgári ingük mint a császári palást. Az osztrák parlament Ausztriát egyhangúlag köztársaságnak hirdette ki.

Károly már hajlandónak is mutatkozott, hogy lemondási nyilatkozatát aláírja. De ott termett Zita királyné és a császár titkárának jelenlétében ragy botrányt csapott királyi és csá-0 SZABAD FÖLDMŰVES

1966. augusztus 20.

szári férjének. „Soha! Nem mondhatsz le! Egy uralkodó nem mond le. Inkább itt halok meg veled együtt, utánunk pedig Ottó jön. Es ha mindnyájunknak pusztulnunk kell — van még elég Habsburg!" (K. Werkmann, Károly titkárának feljegyzéseiből.) Ezek a patétikus szavak azonban a fennálló politikai realitások tükrében már nem sokat jelentettek. Senki sem halt meg. Kari aláírta nyilatkozatát, és a családjával az Eckartsau-i kastélyba költözött.

Zita, a felesége azonban sohasem vetkőzte le uralkodói gőgjét. Igyekezett ismételten kiragadni Károlyt borgőzös közömbösségéből, hogy idétlen politikai kalandokra uszítsa, és minden igyekezetével azon volt, hogy gyermekei politikai álomvilágának örökösei legyenek. Kisfiát, Ottót már „Császári Fenségének szólította, sőt még azt is megkövetelte, hogy a szobából, ahol Ottó tartózkodott, a szolgaszemélyzet hátrálva távozzék. Néhány héttel később a Habsburgokat, akik a köztársaság iránti hűségnyilatkozatot nem írták alá, a nemzetgyűlés kiutasította az országból. A Habsburgfamília — utoljára — különvonaton utazott Svájcba, ahol a Genfi tó mellett telepedett le.

©

Zita még november 1-én, tehát a köztársaság kihirdetése előtt 12 nappal kiürítette a „legfelsőbb császári család kincseskamráját". Magához vett minden ékszert, köztük a híres 136 karátos „kék Ilorentini gyémántot" és az aranygyapjas rend gyémántokkal ékesített eredeti példányát. Ezeket az óriási értékeket még november 12-ke előtt kicsempészték Svájcba. Ott az osztrák-magyar főkonzulátus egyik hivatalnokát, Bruno Steinert megbízták az ékszerek értékesítésével. A pénzből azonban Zita csak néhányszázezer frankot kapott kézhez. A bárói címmel kitüntetett Steiner kerek egymillió frankot Párizsban és Svájcban dőzsölt el, s a

Békeharcosok felvonulása Japánban. A Gotemba-i tüntetők felvonulásuk élén a dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front zászlójával menetelnek.

Foto: CTK

volt oswiecimi táborigazgató és Erber, a brezinkai haláltábor politikai vezetője ellen. Neubert, a harmadik vádlott részére 15 évi fegyházat követel. A nevezettek aktívan is részt vettek a foglyok meggyilkolásában.

© A román miniszterelnök látogatása Dániában. Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke Manescu külügyminiszter kíséretében hivatalos, látogatásra érkezett Koppenhágába.

Őfelségét majdnem megpofozták...

többivel sem számolt el soha.

Károly kétszer tett dilletáns kísérletet arra, hogy legalább Magyarországon visszaszerezze a koronát. Hiszen Magyarország Horthy ellenforradalma után névlegesen újra királyság volt, ahogy akkor irónikusan állították „királyság király nélkül, melynek élén egy tengernagy áll, akinek viszont nincs hajóhada". Károly 1921 márciusában egyszerűen Budapestre utazott, hogy visszakövetelje trónját Horthytól. A kormányzó azonban az utódállamok és Franciaország azonnali beavatkozásával számolva, a legudvariasaban hazatessékelte volt uralkodóját Svájcba. Az osztrák munkások Bruckban a visszautazó „apostoli felséget“ csakhogy meg nem pofozták.

Még ugyanannak az évnek októberében Károly bérelt repülőgépen lopódzott Nyugat-Magyarországra, ahol Osztenburg csendőrezredes várta egy zászlóaljjal. Utolsó Habsburg-csapatai élén szeretett volna Budapestre vonulni. Ez azonban sehogy sem ment, mert az ezredes úr a répakampány miatt nem kaphatott vagonokat. Horthy időközben mozgósította csapatait és lefegyvereztette a tábori misére rendelt Osztenburg-egységet. Károly utolsó kalandja csúfosan végződött, és az angolok jóvoltából a „Glowworm" ágyúnaszádon hagyta el feleségével együtt Magyarországot.

Svájcba már nem mehetett, mivel megszegte az ottani hatóságoknak adott szavát, mely szerint mindenkor tudatja tartózkodási helyének megváltoztatását. A nyugati hatalmak Madeira szigetét szemelték ki Károly és családja tartózkodási helyéül, ahová 1919. november 19-én érkezett meg és ott is végezte életét a következő év április 1-én, súlyos náthaláz következtében. Özvegye, Zita exkirálynő a temetés után kiadta a parancsot „udvara" maradványának, hogy az addig „Császári Fenségének címzett Ottót ezentúl „Felségének szólítsák.

(Volksstimme)

,Che6 nem tűni el

Számtalan mende-monda terjedt el szerte a világon Ernesto „Che“ Guevara, argentin, származású kubai szabadságharcos, későbbi iparügyi miniszter sorsáról, aki mint ismeretes, tavaly visszavonult a közéletből Ernesto Guevara tagja volt Fidel Castro felkelő vezérkarának és a kubai szabadságharcosok legendáshírű vezéréhez közvetlen, őszinte baráti kapcsolatok fűzték. A forradalom győzelme után miniszteri beosztásban ts sokat tett a fiatal szocialista ország megerősítése érdekében. Aztán az a hír terjedt el, hogy nézeteltérései támadtak Castroval, és egyes „megbízható értesülések" szerint, a bátor forradalmárt „valószínűleg eltették láb alól". Ezzel szemben Fidel Castro több ízben ts kijelentette, hogy „Che" és közötte nincs semmi viszály, csak eltávozott, hogy ott lehessen, ahol a forradalom ügyét legjobban szolgálhatja.

Nemrégiben nagy port vert fel Paolo Senise olasz újságíró riportja a „Le Oro" című lapban, amely végképp tisztázza azokat a rosszmájú nézeteket, miszerint Ernesto Guevarát meggyilkolták volna. Az olasz riporter, akt DéUAmerlkában Járt, részletesen beszámolt arról, hogyan találkozott Guevarával,

• • •

„Azok az eléggé szavahihető hírek, amelyeket dél-amerikai barátaim közöltek velem Guevaráról, arra kényszerítenek, hogy Peruba utazzak. Az ott szerzett értesülések csak megerősítették a szállingózó híreket. Megtettem a szükséges biztonsági intézkedéseket és egy T&ggel elindultam autón az ország belsejébe, Huancay városba, amely az Andokban fekszik, mintegy 700 kilométerre Limától. Huancay-ban felkerestem azt a férfit, akinek a címét előzőleg kaptam és előadtam neki kérésem:

— „Che"-vei szeretnék találkozni és interjút készíteni.

A következő válasszal nyugtatott meg: „Várnia kell néhány napot, majd meglátjuk, hogy mit tehetünk.

Néhány nap elteltével azt az utasítást kaptam, hogy észrevetlenül tűnjek el a városból és telepedjek le egy Huancaytól mintegy 12 kh lométerre eső házban a hegyek között.

Beköltöztem az elhagyatott házba. Két nap múlva két ismeretlen férft állított be, átnézték az irataimat és Ismét megkérdezték, hogy miért akarok találkozni Guevarával. Távozásuk előtt meghagyták, hogy másnap reggel öt Órakor várják a ház mögötti tisztáson.,,

Reggel a megbeszélt időpontban két fiatal indián főtt értem. Felszólítottak, hogy kövessem őket. Sűrű erdőn keresztül vezetett az ütünk, a túloldalon egy terepjáró autó várakozott. Beültünk és elin, dúltunk. A keskeny hegyi útákon és ösvényeken egyre feljebb tartottunk. Néhány órás nyaktörő autózás után az út járhatatlanná vált. Kiszálltunk az autóból, de itt már felnyergelt lovak várakoztak ránk. Felültünk és ismét a hegycsúcsok felé tartottunk.

Éjfél tájban egy kis tisztásra értünk, ahol egy kis házikó állt. Nem tüdőm, hol voltunk, de legalább 4—5000 méter tengerszint feletti magasságban lehettünk.

Az indián kísérők bevezettek egy tágas helyiségbe, ahol több fegyveres férft ült, köztük Ernesto Che Guevara. Bemutatkoztunk, megismételtem kérésem. Guevara beleegyezően bólintott és mosolyogva mondta.*

— Szerencséje van,,. Már éppen indulni akartam innen.,,

Előkészítettem a magnetofont és az interjú, valahol az Andok égbetörő csúcsain megkezdődött.,,

» # #

A szemfüles olasz újságíró hazatérése 'Óta állandó zaklatásnak van kitéve. Nem hajlandó azonban semmi közelebbit sem elárulni a nagy forradalmárral való találkozásáról, és arról sem, hogy felismert-e valakit Guevara kíséretéből.

— Guevarával való találkozásom óta több hét eltelt. Lehet, hogy már régen más vidékre, sőt országba költözött, hiszen akkor is említette, hogy távozóban vannak.

A nagy forradalmár holléte tehát máig is bizonytalan, de lehet, hogy a közeljövőben még sokat halljuk tiszteletetkeltő nevét. (pl)