Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-13 / 32. szám
Válasz nyültenyésztési kérdéseimre Dr. Viehaus-szal (N. SZ. K. Kisállattenyésztési Kutatóintézet Celle.) tolytatntt levelezésem, úgy vélem a tenyésztők érdeklődésére tarthat számot. Közreadom kérdéseimet és a válaszokat. Nagycsincsilla nyálakat tenyésztek 4, 5, 5.S kg súlyban. Olyan kérdések merültek fel, melyekben dönteni kell. KÉRDÉSEIM 1. Célszerű-e ennél magasabb súlyra törekedni? pl. a tenyésznyúlak megválasztásánál előtérbe helyezni a legnehezebbeket? Az a tapasztalat ugyanis, hogy az utódoknál mindig csak közepes súlyok lépnek fel. Hogyan öröklődik a súly házinyúlaknál? Hány nemzedék szükséges ahhoz, hogy idegen vér bevitele nélkül, csak a pluszvariánsok kiválogatásával észrevehető javulás jöjjön létre a nyálak súlyánál? Vagy jobb-e megelégedni a mai nyálak súlyával? 2. Szabad-e nagyobb súly elérésére a fajtajelleg terén elnézőnek lenni és ha igen, milyen messzire mehetünk? 3. Egyes csincsilla-törzseknél lógó fület láthatunk. Következtethetünk-e kosorrúval való keresztezésre? Állítólag történtek ily keresztezések. Hogy mikor és hol, azt nem tudom. Hasznos-e az ilyen keresztezés és mi a célja? Ki kell-e a lógófülűeket a hústenyésztésből könyörtelenül zárni, vagy ilyen külsőségek nem játszanak szerepet? 4. Vannak családok, amelyekben úgy látszik nincsen kosorrú vér és mégis vannak alkalmilag egyes nyálak, amelyeknek lóg a fülük. Itteni tenyésztők nézete, hogy ezeket ki kell selejtezni, mert az ilyen lógó fülek ezeknek a nyálaknak gyenge szervezetét bizonyítják. Elég-e ha magát a hibás nyulat selejtezzük, vagy ki kell zárni a tenyészetből a teljes almot és annak szüleit is? 5. Sokszor hallok olyan esetekről, nagycsincsilla tenyésztőktől, hogy sötét szülők ivadékainál világosabb utódok vannak. Kis csincsilláknál viszont az alomban egy vagy több teljesen fekete utód van. Mi okozza ezeket a színváltozásokat? Hasznos-e ez vagy káros? Mi a feketék vagy világosak tenyészértéke? 6. Egyes tenyésztőtársak kereszteznek óriásokat középnehéz fajtákkal. Hasznos lehet-e ez a húsnyúltenyésztésben? A VÁLASZOK: 1. A mai húsnyúltenyésztésnél a nyúlak végsúlya nem játszik döntő szerepet, minthogy a nyulak kiskorukban lényegesen jobban értékesítik a takarmányt, mint a fejlődésük későbbi időpontjában. Így gazdaságos hizlalás csak korai vágás esetén lehetséges. Németországban a mai viszonyoknál erre legjobb időpont a nyúl képességeitől és a takarmányozástól függően a 9 és 12 hetes kor között van. Olyan nyálat kell tenyészteni, mely fiatal korában jól fejlődik, jól értékesíti a takarmányt és vágáskor minél kevesebb a veszteség, jó a húslerakódás, különösen a combokon és a háton és viszonylag vékony a csontozat. A fiatalkori növekedés primer öröklődik, ezen öröklődési tulajdonságnál természetesen a takarmányozásnak is döntő szerepe van. Ezt tenyésztési tevékenységünkkel javíthatjuk. Ogy érhetjük el, hugy azokkal tenyésztünk, amelyek a kívánt vágási korban mutatják a legjobb fejlődést. Biztosan öröklődő javulást e téren csak hoszszabb idő után remélhetünk. Ez abból következik, hogy a nyulak növekedése polygen, tehát több tulajdonságpár által van megszabva, úgy hogy tiszta fajtában tenyésztve is számíthatunk a tulajdonságok hasadásával és újabb kombinációs változásokkal. A nynlak öröklődési képessége a súly vonatkozásában csak pontatlanul és tökéletlenül nyer kifejezést, mert a nyúlak takarmányozása a tartás, valamint bármilyen betegség, valamint a tenyésztulajdonságok öröklődési foka is járulékos hatást váltanak ki. E mellett a heterozigótáknak jobb alkalmuk nyílik, mint a nagyobb fokban homozigótáknak.. Minthogy a felsorolt és ezenkívül még más faktoroknak igen bonyolult hatása is közrehat, soha sem lehet a teljesítmény emelkedésének fokát előre pontosan megjósolni. Lényeges azonban, hogy tervszerű kiválasztással nagy javulást érhetünk el, főleg ha nagyobb állatlétszám áll rendelkezésünkre és ha a kiinduló anyag homozigóta tulajdonságai nem túl nagyok. 2. A nagyság megítélésére már megadtuk a választ 1. alatt. A típus annyiban játszik szerepet, hogy nagy mértékben az állatok izmoltságában, a vágósúly-arányban és a húscsont arányban jut értékelésre. 3. Nagyon lehetséges, de nem feltétlenül biztos, hogy a lógó fülek jelenségét kosorrak bekeresztezése okozza. Hogy ilyen keresztezés hasznos-e, nem állapítható meg általános érvénnyel. Azon múlik, hogy az egymással párosított vérvonalak megfelelnek-e egymásnak vagy sem. Hogy ez miként van, azt csak kísérlettel tudjuk megállapítani. Ez nem függ össze lógó füllel. Külsőségeknek húsnyúltenyésztésben akkor van jelentőségük, ha a végtermény eladási értékét befolyásolják. Ogy a tenyészállatok eladásánál, mint a vágott nyúl eladásánál lehetőleg egységes anyagot kell adni. Ha a tenyészállatok már küllemüknél pl. a típusban, a fültartásban stb. nem kiegyenlítettek, úgy nehezen adhatók el, mert az érdeklődő a külsőleg is látható különbségeknél a teljesítménynél is mutatkozó eltérésekre következtet. A vágott nyúl eladásánál és feldolgozásánál is kívánatos a kiegyenlített tétel. 4. A 3-ik pont kiegészítésére kívánom megjegyezni, hogy a laza fülállásra való hajlam, amely egyes párosításoknál a lógó fül megtört alakjában észlelhető, a legtöbb nyúlfajtánál megvan. Főleg a hosszú- és nehézfülű fajtáknál és főleg a meleg nyári hónapokban jelentkezik, olyan áUatoknál, melyek fiatalkori fejlődése a meleg időszakra esik. Ha tehát meleg hónapokban esetenként gyenge fülállású nyulak vannak, úgy általában elég azt a nyulat selejtezni. Ha egy egész fészekaljon megfigyelhető és ha a hideg -időszakban is észlelhető, úgy célszerű még a szülőket is kizárni a tenyészetből. 5. A magyar tenyésztők megfigyelése, hogy sötét szülők párosításából néha világosabb utódok származnak, megfelelnek a német tapasztalatoknak és genetikailag könnyen megmagyarázhatók. Minthogy a sötétebb színárnyalat általában dominál a világosabb felett, tehát ezt, így sötétebben pigmentéit nyulak minden további nélkül magukban viselik a rejtett hajlamot világosabb színváltozatra, amely a párosításnál akkor jön elő, ha ugyanilyen hajlamú párral kerülnek össze. Nemcsak nagycsincsillánál, de kiscsincsillánál is így van. Fekete utódoknál, amelyek esetenként csincsilla alomnál előfordulhatnak, hiányzik a vadszin faktor (G). Ez csak akkor léphet előtérbe, ha mindkét szülő hasadőan örökít. Ez vonatkozik a világosabb típusokra is a nagycsincsillánál. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szőrpigment gyenge kifejlődése az anyagcsere zavarára is visszavezethető. Ilyen esetben nem lehet normális a vitalitás. B. Nehéz, középnehéz, sőt kistestű fajták keresztezésénél, amikor nehéz bakot használunk középnehéz anyákra, azt a célt szolgáljuk, hogy gyorsabb fejlődésű ivadékokhoz jussunk. Ilyen keresztezésnek csak akkor lehet értelme, ha a felhasznált alapVérvonalak egymáshoz illenek és ha ezek jól kitenyésztettek. Ilyen tenyésztést hosszú lejáratra és gondosan elő kell készíteni. Valamilyen keresztezésnek heterogén törzsekből nincsen célja. Az F. 1. hibridek természetesen csak vágásra alkalmasak. Továbbtenyésztés esetén bekövetkezik a teljesítmény csökkenése. Ezenkívül létrejön egy keveredés a testnagyságban, a típusoknak és színeknek sokoldalú hasadása folytán. DR. JESZENSKY ANDOR I A VILÁGÍTÁS | és a tyúkok tojáshozama | A hipofízis nagyon fontos belső elválasztású mirigy, amely i kapcsolatban van az agyvelővel és a tyúk valamennyi élet- J funkcióját befolyásolja. A fény a szemen, az ideghártyán és (a központi idegrendszeren keresztül ingerli a hipofízist, és ez ♦ fokozza annak a hormonnak a termelését, amely serkenti a ♦ tojássárgája növekedését az aktív petefészekben, miáltal ez a J szerv nagyobb aktivitást fejt ki, a tyúk pedig nagyobb tojás| hozamra képes. ♦ Azok a jércék, amelyek nem éltek olyan körülmények kö- Jzött, amikor a napfényes napszak határozottan felülmúlta az Iéjszakai nyugalom időszakát, 3—4 hónapos korban nagyon ♦ érzékenyen reagálnak a rendszeres napi fénygyarapodásra. ♦ Hogyan szervezhető meg helyesen a „napfényes“ napszak | meghosszabbítása? | A baromfiállománynak csaknem a fele délelőtt rakja tojájsait, s ez azt jelenti, hogy ezeknél az ovulációra egy nappal "a tojásrakás előtt kerül sor, mégpedig az egészen korai, reg{ gell órákban. Tehát különösen fontos a „napfényes“ napszak j meghosszabbítása a korai órákban. Az ivarérettség előtt a jér♦ céknél a „napfényes“ napszakot 10 órától 14 órára kell növel- Jni az intenzív tojásrakás kezdetén. A „napfényes“ napszakot jrendszeresen naponta kell meghosszabbítani, mégpedig kb. 10 í perccel. A haszonállatoknál a „napfényes“ napszak óráinak ♦ száma a tojásrakás maximuma idején 16—18 órára is növel- Ihető, sőt e kihelyezés előtt néhány héttel napi 20 óra is lehet. | A baromfi törzstenyészetekben 14—15 órás „napfényes“ napiszak a megfelelő, és ez az eljárás nem érinti a keltetőtojások Jbiológiai értékét; sőt javul a kakasok ondójának minősége. | A területegységre Jutó fényerősség általában 5 W/m2-nyl ♦ legyen. Az égőket az alom fölött kb. 2 m-re célszerű elhe♦ lyezni és kb. 3 m magasra azokon a helyeken, ahol a baromfi Ilegtöbbet tartózkodik; tehát elsősorban az etetők és itatók j fölött. A petefészekre és a tojásnozamra elsősorban a hosszú hul- Jlámú sugarak gyakorolnak hatást. Míg tehát a kék fény hajtása nulla, a hatékonyság a zöld fényen és sárgán keresztül ♦ a pirosig emelkedik. Ügyelni kell azonban arra, hogy a színes ♦ fény eléggé intenzív legyen. j DubenZdenék (Drübeznictví — kivonatos ford.)
