Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-13 / 32. szám
Szilázs a baromfi részére Gondolom nem kell külön hangsúlyozni annak Jelentőségét, hogy a baromfi egész évben, folyamatosan lédús és vitaminokban gazdag zöldtakarmányhoz Jusson. Tavasztól őszig nincs is ezzel nagyobb gond. Hiszen szakaszosan kaszált lucerna, vagy a többi friss zöldeleség kora tavasztól késő őszig friss és vitamindús zöldtakarmányt nyújt. Igaz azután ősztől tavaszig ott van a nagytömegű, kitűnő zöldeleségpótló takarmány, a sárgarépa. Nagyon sok baromfitartó fgy azt gondolja, hogy a zölden szárított (hldeglevegős módszerrel vagy árnyékban] lucernával és a gondosan eltett sárgarépával, megoldotta a baromfi téli zöldeleségellátás kérdését. Pedig hányszor érheti meglepetés az ilyen tenyésztőt! Jó magam Is sokszor tapasztaltam, hogy a nagy gonddal szárított lucernából a fehérjében és vitaminokban gazdag levelek, szárítás, kazalozás közben leperegtek. A legnagyobb körültekintéssel eltett sárgarépa a prizmákban olykor elég nagy százalékban tönkre megy. Olykor a tél folyamán etetésre kerülő takarmány, már nem nyújtja azt a tápértékét, mire állatainknak a tőbbtermelésre és egészségük fenntartásához okvetlenül szükségük van. Télen és koratavasszal még fokozottabb mértékben szükséges a vitaminellátás, mivel ebben az időszakban legnagyobb a tyúkok tojótevékenysége. A tojás minősége, keltethetősége, a kikelt csibék ellenállóképessége függ tőle. A télt és a tavaszi időszakban ezt Jóminőségü szilázs etetésével érhetjük el. MIBŐL KÉSZÍTHETÜNK SZ1LÄZST? Szilázs készítésére felhasználhatjuk a friss, zsenge pillangósféléket, a zöldséghulladékot, a friss füvet és hogy karotintartalmát még emeljük, keverjünk bele sárgarépát Is. Vagyis olyan takarmányokból készítsük, amelyeket állataink könnyen meg tudnak emészteni. Legjobb, ha többféle takarmányból keverve készítjük a szilázst. MIELŐTT HOZZÁLÁTUNK a szilázs készítéséhez, számítsuk ki,' hogy baromfiállományunknak a téli és koratavaszl hónapokban, körülbelül 180 napra hány köbméter szilázsra van szüksége. Vegyük alapul a november-áprilisi Időszakot, így 1000 tojótyúk részére 5—6 köbméter, 1000 csibe részére pedig 1,5—2 köbméter szilázst kell készítenünk. Tájékoztatás végett közlöm, hogy általában tyúkféléknek naponta 20—40, kacsáknak 30—60, pulykáknak 70—90, csibéknek naponta 2—4, a 6—8 hetes csibéknek (növendékállatoknak) 14—16 g szilázst adhatunk. Megjegyzem még, hogy kacsa, pulyka és lúd törzsállományunk átteleltetósekor a szilázs rendszeres etetésével némi szemes abraktakarmányt takaríthatunk meg. Nem. te szólva arról, hogy a koratavaszi kacsanevelésnél milyen jó szolgálatot tesz a Jóminőségű szilázs. Hogy a szilázs Jóminőségü legyen és minél kisebb legyen a veszteség, a zöldanyagot lehetőleg tégla- vagy betonfalú vermekben, azaz silógödrökben tároljuk. Legjobban bevált a betongyűrűkből (kútgyűrűkből) készült silógödör. A földbe száraz helyen betongyűrűt süllyesztünk, úgyhogy a legfelső gyűrű negyedrésze feljebb legyen a földszinttől. Ügyeljünk arra, hogy a silőgödörbe esővíz ne Jusson, és semmiféle víz ne állhasson meg. Tekintettel arra, hogy a baromfinak naponta csak kisebb mennyiségű szilázsra van szüksége, ajánlatos több kisebb űrtartalmú silógödröt készíteni. Ezáltal elejét vesszük a kibontott szilázs megromlásának. Háztáji baromfitenyésztők szabadon álló fahordókban vagy kútgyűrűkben, esetleg betoncsődarabokban is tárolhatnak szilázst. Csak az a fontos, hogy azok falain a víz és a levegő ne járhasson át. HOGYAN KÉSZÍTSÜK A SZILÄZST7 A szilázskészítéshez összegyűjtött takarmányokat fellazítjuk, apróra szecskázzuk, daráljuk, vagy reszeljük, ha lehetőség van rá a zöldtakarmányokat péppé őröljük, mert ilyenkor a bennük lévő tápanyagok Jobban kihasználódnak. Ügyelni kell a tisztaságra, a piszkot, földet előzőleg mosással távolítsuk el. A takarmány betöltése előtt tegyünk a silógödör aljára kevés szalmaszecskát vagy pelyvát, hogy ez a keletkező nedveket felszívja. Az apró zöldtakarmányt jól összekeverjük, rétegenkint kukoricadarával megszórjuk 1—1 arányban vízzel felhígított melasszal meglocsoljuk és így helyezzük a silógödörbe. Egyik legfontosabb feltétele a jó szilázskészítésnek, hogy a takarmány betöltése gyorsan menjen végbe és minél alaposabban történjék annak betaposása. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a takarmány közé rekedt levegőt minél jobban kiszorítsuk. A Jól megtöltött és letaposott takarmányt papírral esetleg műanyag lepellel letakarjuk, hogy ne szennyeződjék, majd földdel vastagon befödjük, hogy sem víz sem levegő ne érje. Néhány nap múlva, amikor a takarmány már jól megülepedett, a földréteget újra igazítsuk meg, nehogy az eső beszivároghasson. A lezárás után hat hét múlva megérik a szilázs és takarmányozásra alkalmassá válik. A JŐ MINŐSÉG JELE Szilázstakarmányunk akkor jó minőségű, ha ujjainkkal szétmorzsolva enyhén aromás, savanyított uborkára emlékeztető illata van. A jó szilázs a felhasznált növényektől függően sárgászöld, vagy vörösesbarna. A rossz szilázsnak trágya, vagy heringre emlékeztető jellegzetes szaga van. Penészes vagy dohos rothadásnak Induló szilázst nem szabad takarmányozásra felhasználni. Az ilyen silótakarmány a csibéknél tüdőpenészt, a növendékállatoknál és a tyúkoknál köszvényt okozhat. A szilázst a baromfinak ne a földről, hanem az etetővályúból adjuk. Kívánatos lenne, hogy az EFSZ-ek, ÁG-ok és a háztáji gazdaságok, melyek baromfitenyésztéssel, téli csibeneveléssel foglalkoznak, feltétltenül Idejében készítsenek szilázst a rendelkezésükre álló takarmányféleségekből. Péterfalvi László (Nyitra) Folytatás az 1. oldalról) vette, hogy ez galambjait repülésre késztette, megkérte feleségét, (aki állítólag éppen metélttészta főzésére készülődött), hogy azonnal menjen a padlásra és álljon a kifúrt lyukakhoz, vegye kezébe a már előkészített beragasztózott léceket. A lyukakat egyébként a padláson megszámozták. A feleség feladata azt volt, hogy az „udvarról érkező jelentés" alapján bizonyos számú lyukon tegye át a lécet. Az eredmény több mint megnyugtató volt, mert már ezen első kísérlet alkalmával két összeragasztott szárnyú galamb esett a tetőről Bódisék udvarára. A rosszakaró szomszéd csak azt állapíthatta meg, hogy két galambja hiányzik. Néhány nap múlva gyanússá vált a dolog. Ez a gyanú természetesen Bódis dédnagyapára esett. Így aztán a legközelebbi repülésre buzdításkor már távcsővel felszerelve figyelte az illető, hogy galambjai melyik szomszédos tetőre szállnak. Itt vette észre, hogy galambja Bódisék udvarára gurul. Körültekintőbb megfigyelés után észrevette a kifúrt lynkakat, amelyekből a ragasztós lécek a galambok hátához értek. fgy került sor e „találmány“ tömeges elterjedésére a komáromi bukókeringők akkori tenyésztői között, s ez a galamblebökési szokás máig is megmaradt. Az idősebbek sajnálják, hogy a galambbefogás manapság valamilyen formában nincs engedélyezve, a fiatalabbak meg mérgelődnek, hogy ez a „rossz szokás" még nem halt ki. Bódis bácsi meggyőződése — s erről igen hatásosan tud beszélni, — hogy a komáromi bukókeringők ismét kiváló röpgalambok lesznek, ha a szervezeten belül megengedik az ellenőrzött befogást. MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója sai a gyökgumósok, a burgonya, a friss káposzta, illetve a búzacsírából és csiráztatott rizsből préselt olaj. A vitamin források sorában a tengeri halliszt is fontos szerepet játszik. A krónikus terméketlenségű hímeket kivéve ezek a legtöbb esetben segítenek, bár a terméketlenség gyakran örökletes alapú, ezért a selejtezésre is gondot kell fordítani. A tenyésztőgúnárt kiegyensúlyozott étrendben tartsuk. Konyhasó a takarmányadag 0,5—1 %-át ne haladja meg, a felesleg csökkenti a toják megtermékenyülését. Nedves takarmány etetésénél a takarmány 6—8 percig álljon az állatok előtt, utána adjunk maréknyi szemet kiegészítésül. Víziszárnyasok szaporodásképtelenségének leküzdése Az aminósavak mind a kellő élettani állapot, mind pedig a nemi sejtek életképessége szempontjából nélkülözhetetlenek. A vadon élő víziszárnyas vándorlása sorén majdnem egész éven át friss növényi táplálékhoz juthat, amely ka rotinban (provitaminban) gazdag, a házi kacsát, libát télen viszont karotlnban szegény sze mes takarmányon tartják, őszszel, kora tavasszal tehát legeltessünk. mert a fűfélék vitamindúsak. Ha az időjárás] viszonyok ezt megakadályozzák, a kacsával, a libával, lucerna- vagy herelisztet, káposz tát, silót vagy más zöldet etessünk, és azokat korlátozott mennyiségben ajánlatos A-vttamln készítménnyel Is kiegészíteni. y A sperma életereje sok más vitamintól függ, különösen a C- és E-vitamintól. Ezek fórrá-
