Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-13 / 32. szám
Szakmelléklet: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS» Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát XVII. évfolyam, 32. szám. Bratislava, 1986. augusztus 13. Ára 1,— Kés c M ro a> .*'<0 !0 n ín 2 LU o Szervezetten, jó ütemben indult az aratás a dunaszerdahelyi járásban. A munkakedvet még csak fokozta, hogy gazdag termést Ígértek a dús kalászok. De aztán jött a váratlan vendég: nap-nap után szakadt az eső. Egy ideig várták az időjárás jobbra fordulását, de amikor a mezőgazdaság irányítói látták, hogy hosszabb esőzésre van kilátás, kiadták a jelszót: „Minden percet kihasználni!" Így aztán a szakemberek állandóan a gabonatáblákon tartották a szemüket, s ha megszikkadt a talaj néhány órára, nyomban indult a munka. Aztán újabb rém, az áradás fenyegette a dunamelláki szövetkezeteket. A föltörő talajvíz elöntötte a gabonatáblákat, s így a gépi aratásról már szó sem lehetett. A rendkívüli Időjárásban küszködő szövetkezeti tagokat nem nézték tétlenül a falvakban lakó ipari dolgozók sem, és odaadóan segédkeztek, hogy minél kevesebb vesszen kárba. A jó szervezésnek, tenniakarásnak meg is lett az eredménye. Az elmúlt hét végén a járás irányítói örömmel közölték a párt és a közigazgatás szerveivel, hogy a dunaszerdahelyi járás földművesei elsőként teljesítették a gabonafelvásárlás állami tervében előirt feladatokat és azt, hogy a 30 ezer hektár aratnivalóből a hátralevő hatezret rövidesen befejezik. A dunaszerdahelyi példa azt igazolja, hngy bármilyen mostoha Is az időjárás, a jó irányítás, az emberi akaraterő, szorgalom legyőzi a nehézségeket, Az eredményes gabonahetakarltásért a szerkesztőségünk is szívből köszönti a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóit és mindazokat, akik vállvetve segédkeztek és átgondolt irányító tevékenységükkel előmozdították, hogy a dunaszerdahélyi járás elsőként tett eleget az állammal szemben vállalt kötelességének, s befejezte a kenyércsatát. —tt— Felsőfokú mezőgazdasági A magyar nemzetiségű dolgozók részére is lehetőség nyílott felsőbb fokú mezőgazdasági szakképzettség megszerzésére. 1964-ben nyílt meg a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Intézet. Az első évben beiratkozők, illetve hallgatók már a jövő év februárjában végeznek. A nevezett intézetben való tanulás előnye, hogy a mezőgazdaság vezető, irányító dolgozói három év alatt, munkájuk megszakítása nélkül az iskola és a vállalatok segítségével felsőbb fokú szakképzettséget nyerhetnek. Az Intézet első évfolyamába 1966. szeptember elsején lesznek a felvételek. Jelentkezhetnek a 35—50 év közöttiek, akik nyelvi nehézségeik miatt nem végezhették el a mezőgazdasági főiskolát. A továbbtanulás lehetősége tehát adva van, csupán a mezőgazdasági üzemek dolgozóitól függ, hogy részükre ezt az előnyös tanulási formát minél jobban kihasználják. Az új irányítási rendszer, amely a jövő- év elejétől lép életbe, megkívánja, hogy a felelős beosztású mezőgazdasági dolgozók magasabb szintre emeljék képzettségüket. Ebben az intézetben a három éves tanulmány hat szemeszterből áll” — s távtanulás formájában történik. A tanulók hetente egyszer vesznek részt az előadásokon. Ezenkívül minden szemeszterben az előadott anyag mélyebb felfogása érdekében gyakorlati képzést kapnak a hallgatók, amelyek az anyag nagyságától és nehézségétől függően két-hat napig tartanak. Az Intézetben a Nyitral Mezőgazdasági Főiskola tanárai tanítanak, úgyszintén a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémia tanszékvezető tanárai, valamint tapasztalt pedagógusok. Az említett tanulmányi gyakorlatokat a hallgatók Nyitrán, vagy Magyaróváron végzik. Az intézetnek agrotechnikai, zootechnikai és ökonómiai irányzata van. Az egyes tanulmányi ágak legkevesebb 25—30 jelentkező esetében indulnak meg. Jelentkezhetnek azok a dolgozók, akik betöltötték a 35. évüket és teljes középfokú szakképzettséggel, vagy általános műveltséggel (érettségi) rendelkeznek, esetleg alsófokú szakképzettséggel (mesteriskola], és jelentkezhetnek azok is, akik az egyéves mezőgazdasági szaktanfolyamot végezték, érettségivel. Az Intézet hallgatót ugyanazon kedvezményben részesülnek (vonat, autóbusz), mint más Iskolák tanulót. A tanulmányra vonatkozó részletesebb tájékoztatást A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Intézet (telefon: 24—68) kaphatnak az érdeklődők: Cím: Polnohosp. institút, Dun. Streda. Az érdeklődők póstafordultával jelentkezési íve*, s' a szükséges tájékoztatást megkapják. M. F. szakképzettségei szerezheti — A GABONA EGYH,ARMAD,A — MÉG BETAKARÍTÁSRA VAR # Minden szorgos kézre szükség van a termés megmentésénél 9 Fokozottabban segítsék egymást a mezőgazdasági üzemek. • Az ország népének az ügye Alig mutatja meg néhány órára a Nap az orcáját, újra beborul, és esik a máskor áldásnak nevezett átok. Pedig a megbámult, ledőlt gabonatáblákból még mintegy 150 ezer hektár van lábon, és ennek közel egyharmada fekszik lesorolva a föjdön, avagy sorakozik keresztekben. A mezőgazdasági üzemek irányitól borongős arccal járják a határt, elkedvetlenedve figyelik a pusztuló életet. Sokhelyütt az elkeseredés, a lemondás lett úrrá. . Érthető, hogy mindenkinek, de főleg a föld művelőinek fáj a látott veszteség. Ez azonban nem segít, ezáltal még nem lesz több termény megmentve. Éppen ezekben a nehéz napokban van szükség higgadtságra, s arra, hogy minden lehetőséget, percet felhasználjanak a termény betakarításához. Ahol eddig is ezt tették, ott már alig van gabona a határban. Tény, hogy a gépeket az elázott talaj miatt nem lehetett kellőképpen kihasználni. Ezért ezekben a napokban kétszeresen szükség van az emberi kézre. Nem gondolunk itt csak azokra, akik a mezőgazdasági üzemekben dolgoznak, hanem az ipari munkásokra is. Az ő segítségük most aranyat ér, és ha jó a kapcsolat, az üzemek vezetői nem zárkóznak el, s minden nélkülözhető hozzáértő embert felszabadítanak a betakarítás meggyorsítására. Lényegesen fontos azonban, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok irányítói megbecsüljék a segítséget és azt anyagiakban is érvényre Juttassák. A mezőgazdaság irányításának felelős tényezői azt tartják szem előtt, hogy inkább az ipari munkás zsákjába kerüljön néhány kilő gabonával több, mint annak a többszöröse a földön maradjon. Főleg a nyugat-, de a közép-, és kelet-szlovákiai kerület több mezőgazdasági üzemében már befejezték az aratást és Így felszabadultak a gépek. Ezekben a napokban lényegesen fontos, hogy kisegítsék egymást a szövetkezetek. „Bajban ismeri meg az ember a barátját“ — mondja a közmondás. Eszerint tehát most válik el igazán, valóban Jő-e a kapcsolat az egyes mezőgazdasági üzemek között, és tényleg megadnak-e minden segítséget egy-egy lemaradt szövetkezetnek. Közismert, hogy világviszonylatban ebben az évben .jelentősen csökkent a kenyérgabona vetésterülete. így több mint valószínű, kevesebb mindennapinak való terem és ez mindenbizonnyal a világpiaci árában is megmutatkozik majd. Éppen ezért, ha nem is közvetlen, de közvetve valamennyi állampolgár ügye a gabona betakarítása. Ezért kell összefogni az ország népének, és közös erővel mindent megtenni, hogy minél kevesebb szem vesszen kárbal ELNÉMULTAK A KOMBÁJNOK Az alsószecsei határban mér elnémultak az aratőgépek, kombájnok. 250 hektárról magtárba került a gabona. Ha nem akadékoskodik az eső, egy héttel hamarabb végeznek az aratással. Csupán a szalma kíván még pár napot. Ilyen korai aratásbefejezésre még a szövetkezet történetében nem volt példa. Az aratás gyors befejezését elősegítette a kétmenetes módszer alkalmazása és a tagság kitartó szorgalma — egyetlen példa, vasárnapokon is arattak. Diadalt aratott az új technológia a gabona mielőbbi betakarítása terén. A termés kielégítő. Árpából gyengébb, hektáronként 27 mázsa, viszont búzából 37 mázsás hektárhozamot értek el, és egy huszonhét hektáros parcellán 53 mázsát, ami csúcseredménynek számit. Kúcs Gyula (Alsószecse) A Nyitral Mezőgazdasági Főiskola internatusának egyik szobájában Bodnár József görnyedt a könyvek fölött. A tikkasztó nyári hőségben az utolsó vizsgára kerül, hogy aztán szeptemberben mérnökké avassák, és visszakerülhessen Csallóköz szívébe. A negyven év határán járó férfi négy évvel ezelőtt a Várkonyt Állami Gazdaság igazgatójaként tevékenykedett. Akkor a járást irányítók úgy látták, hogy szükség van egy keménykezü, becsületes emberre, aki rendben hozza a gazdaságot. Bodnár különben a nagyüzemi gazdálkodást nem na gyón ismerte s a mezőgazdaságot is csak Jóformán onnan, hogy legényke korában a Popper-féle nagybirtokon napszámoskodott. Természetesen emellett még ellesett egyet-mást, mint a felvásárlóüzem vezetője. Ettől eltekintve helytállt, s állami gazdaságuk a legjobbak közé tartozott a dunaszerdahelyi járásban. Felettesei elégedettek is voltak munkájával, dicsérték szervezőkészségét. Mások elégedettek voltak, Bodnár József azonban nem. Erezte, nem elég csak azt mondani, hogy ezt vagy amazt el kell végezni. Sokszor meg kellett volna magyarázni azt is, szakmailag, hogy miért. Arra azonban többször nem futotta a tudásából. Ezért gondolt egyet, s négy évvel ezelőtt beiratkozott a holtéi, főiskolát előkészítő tanfolyamra. Ott rövidesen rádöbbent, hogy milyen hiányos a szlovák tudása, és bizony a főiskolán ts sokat kínlódott, míg végre sikerült olyannyira elsajátítani a nyelvet, hogy mindent tökéletesen megért. — Sok álmatlan éjszakámba került — vallja. — Többet ért voTna, ha azt az energiát Inkább a szaktantárgyak tanulására fordítom. Három év nem kts idő. Ennyi ideig kellett távollennie családjától, és havi 920 koronából megélni. — Még szerencse, hogy a feleségem szerény, dolgos asszony — dicsérj Soha sincs későn életpárját. — Különben talán nélkülöztek ts volna a gyerekeim. Btzony az öregdiáknak közben felcseperedtek a fial. Laci ősszel már a mezőgazdasági technikumba megy és a legkisebb is hatodikos lesz. — Tudom, nem volt nekik könnyű — borul el kissé az arca, amikor gyermekeiről beszél. — De mégsem bántam meg, és amit tettem, főként értük történt. Gondolom, nekik már nem kell vén fejjel véé geznl az egyetemet. Bodnár elvtárs még az iskola leve. gőjét szívja, de már a jövőről beszél. A tökéletesebb irányítást rendszer és az állami gazdaságok kerültek szóba. — Nagyon nehéz lesz — ráncolódik össze a homloka. — Alapos átszervezésre lesz szükség, ha rentábilisán akarunk termelni. Szerintem elssorban ts le kell építeni az adminisztratív és irányító apparátust. Lehetetlen, hogy egy 500—600 hektáros gazdasági részlegen annyi legyen a vezető hivatalnok, mint egy 1500 hektáros szövetkezetben. Meg kell szüntetni a bürokráciát, és helyette minden Idegszálunkkal a termelést kell előbbre lendíteni. Afelől ts kíváncsiskodtam, hogy visszakerül-e a régi helyére. — Talán... — hangzott bizonytalanul. . . Válasza nagyon megütötte a füléé met. Sokak sorsa jutott eszembe a JO* vendőbeli mérnök válasza során, aki komolyabb szaktudás, diploma nélkül is megfelelt az eddigi beosztásában, sőt dicsérték ts munkáját. Amikor aztán hasonlóan, mint Bodnár, évekig tanultak, hogy többet tudjanak, már nem feleltek meg az előző beosztó* sukban, és alacsonyabb funkcióba he* lyezték őket. A legbosszantóbb, hogy legtöbb esetben azok tették ezt, akik meggyőzték az illetőt a továbbtanulás fontosságáról. Komoly, megfontolt embereknek ts* merjük a dunaszerdahelyi járás irányié tóit; s gondoljuk, hogy Bodnár József ajkáról elhangzott „talán" szó, csak szerénykedésféle, s minden bizonnyal a deresedő homloka mérnököt örömé mel fogadják, és megfelelő beosztása ba kerül. Tóth Dezső
